Tiszatáj, 2007 (61. évfolyam, 1-12. szám
2007 / 7. szám - KINCSES OROSHÁZA - Koszorús Oszkár: Arcképvázlat Justh Zsigmondról
2007-július 11 Koszorús Oszkár Arcképvázlat Justh Zsigmondból Az Orosháza mellett fekvő Szentetornyán született 1863. február 16-án és a franciaországi Cannesban halt meg 1894. október 9-én. A földbirtokos, író és parasztszínház alapító Justh Zsigmond alig múlt 31 éves, szívszorítóan fiatalon ment el. Rövid alkotói évtized alatt mégis értékelhető életművet hagyott hátra. Előkelő úrfi volt és művész, családjának volt vagyona, neve. Sok sorstársához hasonlóan eltölthette volna életét a kaszinókban, a kártyaasztalok mellett, lóversenyeken. Bátyja, a politikus Justh Gyula (1850-1917) példáját követve ő is jogi tanulmányokat folytatott Budapesten, majd további stúdiumait a nemzetgazdaságtannal kibővítve Kielben, Zürichben és Párizsban végezte. A francia filozófus, Taine irányította figyelmét a szépirodalomra. „Törékeny, bágyadt, hirtelen szőke ifjú, kinek ábrándos szemeiben mély tűz ép”-jellemezte Justhot Mikszáth Kálmán. Otthonosan mozgott a párizsi szalonokban, a pesti szellemi életben, ugyanakkor a szentetornyai birtokán dolgozó parasztok között is, akik rajongtak érte. Nem volt sok ideje álmai megvalósítására, tüdőbeteg lévén, a korai halál tudata állandó munkára ösztönözte. Naplókat, leveleket írt, elbeszéléseket, regényeket komponált. Az akaratgyenge magyar arisztokrácia iránt érzett felelősség és aggodalom avatta íróvá. Vele született a szervezés és az irányítás tehetsége. Húsz éves, mikor angol mintára életre hívta a Debating Society nevű vitakört, azzal a nem titkolt céllal és felelősséggel, hogyan lehet az arisztokrácia többségének könnyelmű életmódján változtatni, műveltségüket úgy szélesíteni, hogy a jövendő magyar társadalom elismert vezető rétegévé váljanak. 1885-ben hazajött Párizsból, hamarosan megírta Ádám című regényét, amelyben egy képzeletbeli falu előkelőségei jelennek meg a színen. Ezt a regényét a magyar naturalizmus előfutárának tartották, a kéziratot azonban nem adta nyomdába, csak 1941-ben jelent meg. 1887-ben aztán Káprázatok című elbeszélés kötetével valami újat hozott, azonnal berobbant az irodalmi életbe, viharokat kavart. A Művész-szerelem (1888) ragyogó impresszionista leírásai páratlan írói látásmódról tanúskodnak, ugyanúgy a Páris elemei c. könyve is. 1888-as Párizsi Naplójában értékes adalékokat találunk a korabeli művészvilágról, találóan jellemzi a francia társadalmi és szellemi életet. Szorgalmasan látogatta a fejedelmi fényűzéssel berendezett palotákat. Alkalma nyílott, hogy az irodalmi élet vezetőivel (Dumas, Anatole France, stb.) is beszélgethessen. Gyakran szerepel feljegyzéseiben