Tiszatáj, 2009 (63. évfolyam, 1-12. szám

2009 / 8. szám - Móra Ferenc - Zalán Tibor: Rab ember fiai (vidám-szomorújáték történelemmel) (II. felvonás)

11* tiszatáj Móra Ferenc - Zalán Tibor Rab emberfiai (vidám-szomorú játék történelemmel) II. FELVONÁS 1. jelenet — Pipitér meséje a találkozásról Egy barlangban (Pipitér, a Rab ember fiai) A fiúk, élükön Pipitérrel, megérkeznek a barlangba. Pipitér: Ez akár jó is lesz. Fűtött barlang! Foga van még a télnek, bár már gyen­gül őkelme. Itt majd csak nem vesz meg bennünket az isten hidege. Ádám: Fűtött barlang? Ilyet meg ki látott? Pipitér: Ha sokat járnál a levegőn, nem csak a palota kertjében bóklásznál nap­számra, többet látnál te is. Tamás: Tényleg, ki fűti ezt a barlangot. Pi­pitér? Csak nem valami fázós medve? Pipitér: Nem az. Alattunk, a hegy gyomrá­ban forróvizek járkálnak. Azok fűtik fel a környék barlangjait. Reggelig elle­szünk itt valahogy. Ti már úgyis vacso­ráztatok a váradi basánál vendégség­ben, én is rágicsáltam papsajtot az árokparton. Tamás: Egy falat nem ment volna belém. Ádám: Belém ment volna, de lefogtad a ke­zemet. Most miattad vagyok éhes. Mert te folyton basáskodsz rajtam. Nem is veszed észre, ugye nem? Tamás: Csak gondoskodom rólad. Ádám: Jól elgondoskodtad előlem a vacso­rámat. Köszönöm szépen az ilyen gon­doskodást! Tamás: Ha apánk... Ádám: Ne apáskodjál már örökké fölöttem! Nem unod még? Odaáll kettejük közé, mert érzi, elmérge­sedett a vitájuk. Pipitér: Úgy zeng tőletek a barlang, drága szolgáim, hogy idecsaljátok vele az ösz­­szes közelben tévelygő barnamedvét. Akkor pedig nekünk, puska híján, ka­­kukkoltak ma éjszaka. Tamás: Mire való a kardom? Pipitér: A kardod? Hiszen nincs is kardod, Tamás vitéz, elvette a fejedelem. Tamás: Igaz. Pipitér: Ráadásul, a medve vastag bundá­ját nem nagyon fogja a kard. Még át­szúrni se nagyon tudod. S mire átmen­ne a vastag hátán a te híres kardod, ad­digra nem csak a fejedet tépné le, de már a szívedben marcangolna a medve. Ádám: Rendben, nem veszekszünk. De csak a barnamedve miatt... Leterítik a subájukat, elkeverednek. Ádám nem bírja a csöndet. Ádám: Pipitér, öreg Pipitér, te még semmit sem tudsz az apánkról. Mert mi már tudjuk... Pipitér: Meglehet, hogy többet tudok Szi­­táry uramról, mint az úrfiak. Bár én-

Next