Tiszatáj, 2010 (64. évfolyam, 1-12. szám

2010 / 1. szám - ILLUSZTRÁCIÓ - Miklosovits László alkotásai a címlapon, a 38. (Csokonai Vitéz Mihály), 43. (Kölcsey Ferenc), 57. (Vajda János), 59. (Madách Imre), 66. (Babits Mihály) és a 107. oldalon (Nagy László)

Művészet Egy legenda visszatért Amerigo Tот kiállítása a szegedi Vármúzeumban Éppen negyven éve, hogy Szegeden 1969 decemberében megnyílt a Horváth Mihály utcai képtárban a magyar származású szobrász, Amerigo Tot kiállítása. Nekünk, rajz szakos fő­iskolásoknak akkoriban igazi szenzációnak számított a világhíres, kalandos életű, olasszá lett, de lelkében mindig magyarnak maradt mester szegedi bemutatkozása. A híre jócskán megelőzte szegedi kiállítását, hiszen fürdött a népszerűségben. Tömeg kígyózott a Műcsarnok előtt, ahol gyűjteményes tárlatát láthatták, a sajtó pedig tele volt a legendás szobrász hazatérésének hírével. A hatalom, ahogy tudott, kedvében járt: a Vár­ban telket ajánlott neki, hol háza épült, s ahová múzeumát tervezték. Az aczéli kultúrpoli­tika törekvése, vagyis a külföldön élő neves művészek hazacsábítása sikerrel járt, mert Tot 1968-ban először hazalátogatott, 1969-ben pedig már a Műcsarnokban állították ki szob­rait. Bár itthon világhírűnek kiáltották ki, elismertsége inkább csak Olaszországra terjedt ki. A mestert józan szemlélete, hazájához, az itteni értelmiségiekhez fűződő bensőséges vi­szonya megmentették a sztár allűröktől. Ma már azt is bizton állíthatjuk, hogy itthon a művészvilágra érzékelhető hatást gyakorolt alkotói világlátásával. Az egyháztól is felkérést kapott később a vatikáni magyar kápolna zárófala domborművének elkészítésére, majd Gödöllőre már fogyó erővel, de annál hitelesebb műként készítette el monumentális dom­borművét, a Mag apoteózisát. Ő sem maradt hálátlan, szobrait ajándékba adta Csurgó, Kecskemét, Pécs köztereire. Akkori szegedi kiállítása a nagyszabású műcsarnoki bemutató kamarajellegű változata volt, Tihany, Pécs, Debrecen után érkezett városunkba. A tárlat nagymértékben egyezett a mostanival, hiszen az képezte alapját annak a gyűjteménynek, ami műveiből a mester adományaként honi földön maradt, s amiből születésének centenáriumán vándorútra kelthetett a mostani válogatás. Különös érzés volt összevetni akkori élményemet a mosta­nival, ami akkor a friss kortársi szellem elementáris megnyilvánulásának, egy nagy tehet­ségű szobrász szertelen formatobzódásának hatott, most klasszikussá érett harmonikus sorozattá állt össze, egy nagy formátumú szobrász reneszánsz szellemiségtől inspirált má­gikus varázslatává. Az életének nagy részét Rómában töltő magyar származású művészt elsősorban mint a Kavicsasszonyok és a Csurgói Madonna megálmodóját, valamint a római Termini pálya­udvar hatalmas nonfiguratív frízének készítőjét ismeri a hazai közönség. Élete története dióhéjban összefoglalva is kész regény. Tóth Imreként született Fehérvárcsurgón 1909. szeptember 27-én. Budapesten az Iparművészeti Főiskola grafikus szakán tanult, de nem szerzett diplomát, vándorútra kelt, 1931-32-ben a dessaui, majd a berlini Bauhaus nö­vendéke volt. Tanárai közül Moholy-Nagy László hatott rá leginkább, de Kandinszkij és Klee műveinek hatása is érződik korai grafikáin. Kalandvágya miatt elhagyta a Bauhaust, egy időre hajósinasnak állt, bejárta az északi tenger szigeteit. Visszatért Németországba, egy ideig Otto Dix tanítványa lett. A nácik hatalomra jutása után baloldali gondolkodású

Next