Tiszatáj, 2014 (68. évfolyam, 1-12. szám
2014 / 5. szám - Eisemann György: Jókai, a „mindenkinél nagyobb”?
tiszatáj A továbbiakban az irodalom historikus létmódjának három olyan lényeges aspektusa felől kerül említésre a Jókai-életmű néhány pregnáns részlete, melynek mindegyike az irodalmi nyelv beszédszerűségének elvét és poétikai gyakorlatát domborítja ki. A három egymással természetesen összefüggő - kérdésirány egy szorosabb műfajtörténeti, egy mediális és egy performatív-retorikai jellegű felvetést tartalmaz. Az első az irodalom (egyik) archetipikus modelljének tekinthető epigráfia, a második a nyelv anyagiságát formáló anagramma, a harmadik az intertextualitás eljárásai mentén kísérli meg vázolni a romantikus hang - egy intenzív esztétikai tapasztalással olvasható beszéd - irodalmi-epikai létesülésének fontos mozzanatait. Befejezésül pedig egy kevésbé ismert Jókai-szöveg kapcsán tér ki a tanulmány a három jelenség fantasztikusan tematizált és színre vitt ötvözésére, látványosan játékos szintézisére. E szempontok alkalmazása, együttes működtetése hasznosíthatónak látszik a Jókaikánon 21. századi aktualizálásában, újjáalakításában.41. Műfajtörténetileg tehát - nem feledve, sőt innen megközelítve a vonatkozó, jól ismert posztmodern teorémákat - magának az irodalmiságnak egy feltételezett modellje, lehetséges virtuális ősképlete emelhető ki: az emberi sorsot magát reprezentáló sírfelirat alakzata.5 Vagyis 4 A rekanonizálás néhány újabb, 21. századi teljesítménye: Szilasi László: A selyemgubó és a „boncoló kés", Bp., 2000, Osiris/Pompeji; Wéber Antal: Jókai Mór, Bp., 2001, Elektra Kiadóház; Bényei Péter: Kísérlet a nemzeti teleológia érvényességének fenntartására (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai) , Alföld 2002/3, 68-90; Gángó Gábor: Mese az aligátorról, a szalamandráról, a tengernagyról és a vízitündérről (A rezignáció és önigazolás Jókai-regénye: Enyim, tied, övé), It 2002/2, 232-257; Uő.: A kettős kulcs a "Négy táncosnő"-házhoz (Jókai és a bécsi századvég kultúrája), Holmi 2002/4, 430-447; Fried István: Öreg Jókai nem vén Jókai, Bp., 2003, Ister: „Mester Jókai" (A Jókai-olvasás lehetőségei az ezredfordulón), szerk. Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Bp., Ráció, 2005; Nyilasy Balázs: A románc és Jókai Mór, Bp., 2005, Eötvös József Kiadó; Hansági Ágnes: A patrióta beszédaktus és az irónia retorikája Jókainál : Az Ixión-szindróma (Identitás és kánon a romantikában és a modernségben), Bp., 2006, Ráció; Hódosy Annamária: Égi jelek: leírások Az arany emberben, ItK 2006/5, 499-518; Fábri Anna: Az értelmezés változatai és lehetőségei (1850: Jókai elbeszélései a szabadságharc és az összeomlás hónapjairól) . A magyar irodalom történetei 1800-tól 1919-ig, szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Veres András, Bp., 2007, Gondolat, 330-340. Jókai Budapestje, szerk. Rózsafalvi Zsuzsanna, Lugosi András, Budapesti Negyed 2007/3; Zákány Tóth Péter: „A Jókai-írógép" . Nemzeti művelődés - egységesülő világ (Tanulmányok), szerk. Scheibner Tamás és mások, Bp., 2010, Napkút, 478-540; Szajbély Mihály: Jókai Mór, Pozsony, 2010, Kalligram; Hites Sándor: Előjátszott apokalipszis - újrajátszott teremtés (Jókai Mór: Ahol a pénz nem Isten) , Elbeszélés a 19- és 20. század fordulóján, szerk. Hajdú Péter, Kroó Katalin, L'Harmattan Bp., 2011, 55-72. Hajdú Péter: Krimi Jókai módra, uo., 119-135. Bényei Péter: „Vetkőzd le az új embert, s oltsd fel a régit“ (Interszubjektivitás és individuáció az Enyim, tied, övé című Jókai-regényben), It 2012/3, 348-367. Takáts József: Utazás egy utazás körül (Jókai turistaúton) , Médiumok, történetek, használatok (Ünnepi tanulmánykötet a 60 éves Szajbély Mihály tiszteletére), szerk. Pusztai Bertalan, Szeged, 2012, SzTE Kommunikáció és Méditudományi Tanszék, 360-365; Keszeg Anna: Jókai Mór holdbéli völgyben (Filológiai és komparatisztikai számítások az Egy az Isten kapcsán), uo., 368-377; Margócsy István: Kalandorok és szirének (Jókai Mór jellemábrázolásáról), 2000 2013/4, 50-64. Jókai & Jókai, szerk. Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Bp., 2013, KRE/ L'Harmattan. 5 Az első jelentős kísérlet, mely egyetlen műfaji minta jegyében tekinti át a Jókai-kánont, ráadásul a befogadással összefüggésben, Németh G. Béla nevéhez köthető: Életképforma és regény (A Jókaiolvasás állomásai) , Küllő és kerék (Tanulmányok), Bp., 1981, Szépirodalmi, 37-58. Megoldása azért