Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-02 / 51. szám
TW. TU IK T VI LAC PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! A MAI SZAMBAN: A városi pártszervezetek feladatai a mezőgazdasági határozat végrehajtásában (2. o.) — A boldogabb élet «ttján fS. o.) — A megye szakszervezeti aktíváinak tanácskozása (3. o.) — Időben és gondosan készüljünk fel a tavaszi munkákra! (3. o.) — Megkezdődött a tavaszbúza-csereakció (4. o.) — Utolsó padban (4. o.)J * AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁ NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ARA 51. FILLÉR KEDD, 1954 MÁRCIUS 2 A népművelési munka a tanácsok feladata is ,,A kultúrával is elő kell mozdítani a falu szocialista átalakulását... Egész falusi kultúrmunkánknak a paraszti maradiság leküzdését, tehát a falu szocialista fejlődését kell elősegítenie" — írja Révai elvtárs „Kulturális forradalmunk kérdései" című művében. Néhány sora hosszú évekre meghatározza a falusi kultúrmunka célját, amelyből spontán következik a tanácsok feladata: a falu kulturális élete élére kell állniok, gazdáivá kell lenni a falusi kultúrmunkának. Ha megnézzük a kultúrmunka és a községi tanácsok kapcsolatát, meg kell állapítanunk, hogy tanácsaink bizony nem látták feladatuknak a kultúrmunkával való foglalkozást. Ha általában beszélünk, meg kell mondanunk, hogy bizony az államhatalom helyi szervei nem látták a kulturális munka jelentőségét, háttérbe szorították azt. Nem sokra értékelték sem a dolgozók kulturált öntevékenységét, sem a könyvtármozgalmat, elhanyagolták az ismeretterjesztést is. Csak akkor igényelték a kultúrmunkások segítségét, amikor közvetlen termelési feladatra kellett agitálni, mozgósítani. A kakasdi tanácselnök például egyszerűen nem is tárgyalt a népművelési dolgozókkal. A „Kérdezz — felelek"-estek arra irányultak, hogy segítséget adjanak a községi tanácsoknak azzal, hogy a dolgozóknak megmagyarázzák a megjelenő rendeleteket, elintézzék a felvetődő ügyes-bajos problémákat, tehát igen jelentős szerepük van a fatersi dolgozók felvilágosításában. Sajnos, Kakasdon ezek a jelentős rendezvények a községi tanács vezetői nélkül zajlottak le. Ez már nemcsak a kultúrmunka, hanem a dolgozók lebecsülését is jelenti. Azért, hogy eddig még nem váltak a kultúrotthonok a falvak kulturális középpontjaivá, felelősek a tanácsok is. Ha például minden községben úgy törődne a községi tanácselnök a kulturális munkával, mint Hőfokon, ahol Németh elvtárs minden feladatot megbeszél a népművelési dolgozókkal, még a szervezőmunkában is tevékenyen részt vesz, rendszeresen látogatja a kultúrotthont, más képet mutatna megyénk, nemcsak kulturális, hanem mondhatnánk, gazdasági téren is. A bölcskei dolgozók ugyanis szívesen látogatják a kultúrházat, mert ott alkalom adódik arra, hogy a tanácselnökkel közvetlen körülmények között elbeszélgethessenek, esetleges problémáikat, vagy véleményüket elmondhatják, a tanácselnök pedig alaposan megismerheti a dolgozók élet- és munkakörülményeit és szinte különkülön foglalkozhat minden dolgozóval. Egyszóval jó tömegkapcsolatnak mondhatnánk ezt, a jó tömegkapcsolat következménye pedig csak eredményes munka lehet. Jó példaként említhetjük a lengyeli tanács vezetőinek és dolgozóinak a kulturális munkához való viszonyát is. Minden kulturális rendezvényen megjelennek és ezzel is példát mutatnak a község dolgozóinak és gondoskodik a tanács arról is, hogy a kultúrotthonban mindig legyen egy barátságos meleg szoba, ahol a szakkörök dolgozhatnak, egyszóval olyan körülményt teremt a kultúrházban, természetesen a népművelési dolgozókkal együtt, hog szívesen, örömmel járjanak oda a dolgozók és megtalálják ott mind a szórakozási, mind a művelődési, tanulási alkalmat. A kultúrházakkal való törődés terén különösen a járási tanácsoknak van sürgős tennivalójuk, hiszen a járási tanácsok feladata lenne a járási kultúrházak életének ellenőrzése és segíteniök kellene az irányításban. Ne várják a járási tanácsok, hogy a kultúrház vezetői találják ki, hogy miben is segíthetnének a tanácsnak, mert esetleg ők nem jönnek rá, hogy hol segíthetnének a legeredményesebben és egyáltalán hol van szükség a munkájukra. Bízzák meg a járási tanácsok feladatokkal a kultúrotthont, illetve a kultúraktívákat, és ők maguk is feltétlenül jelenjenek meg a kultúrházak tanácsülésén. A tapasztalat az, hogy a járási tanácsok vezetői csak akkor veszik észre, hogy járási kultúrház is van, ha annak munkájában valamilyen hiba történt. Hogyan várhatjuk községi tanácsainktól a kulturális munka felkarolását, ha a járási tanácsok is elhanyagolják azt. A kormányprogramm megjelenése óta van némi javulás ezen a téren, de ez még mindig nem kielégítő. — Bakó István, az őcsényi tanácselnök, például azóta máskép foglalkozik a község kultúrmunkájával. Eljár a kultúrotthonba, elbeszélget a fiatalokkal és jól látja a népművelési munka feladatait. A bonyhádi járási tanácson azonban még mindig nincs helye a járási népművelési előadónak. „ ... előtérbe került a dolgozó ember a maga sokoldalú igényeivel, érdeklődésével, igen bonyolult érzelmi és értelmi világával egyetemben" — szögezi le Darvas József népművelési miniszter elvtárs. Ez azt jelenti, hogy még nagyobb felelősség hárul a kulturális élet munkásai mellett a tanácsokra is. Legyen az községi, vagy járási tanács, mindegyiknek érdeke és kötelessége felkarolni és segíteni a kultúrmunkát, amely napjainkban egyre sokoldalúbbá válik. Győzelemre kell vinni a járási kultúrversenyt, javítani kell a könyvtárak munkáját, hiszen talán sohase kereste fel annyi dolgozó a népkönyvtárakat, mint napjainkban, főleg szakkönyvekért. A dolgozók közötti felvilágosító, ismeretterjesztő munka is egyre szélesedik és ezen a téren is egyre igényesebbek dolgozóink. Tanácsaink feladata az is, hogy az előadói munkaközösségbe szervezzék be a mezőgazdasági szakembereket, sőt ha arra kerül a sor, illetve olyan témájú felvilágosítást kérnek a dolgozók, mely a tanácsok hatáskörébe tartozik, maguk a tanács dolgozói tartsanak előadást. Tanácsainktól több segítséget várnak a kultúrmunkások, és ha a tanácsok ráébrednek végre a kulturális munka jelentőségére és magukénak érzik azt, akkor az eddiginél is jóval eredményesebb munkát végezhetünk a Révai elvtárs által említett paraszti maradiság leküzdésében, ami végső fokon a falu és a város kulturális szintkülönbségének elmosódásához vezet. Mint már említettük, vannak követendő példák, amelyeknek nyomán tanácsaink elindulhatnak. A népművelési munka hálás, szép feladat és ha lelkiismeretesen foglalkoznak vele, feltétlenül gyümölcsöt hoz. A tanácsok még nagyobb segítsége a népművelési munkában előbbre vinné kultúrforradalmunkat és elősegítené, a „kiművelt emberfők" gyarapítót Kölcsey szavaival élve, akikre bizony nagy szükség van a szóia a építésben. HÍREK A HEGYÉBŐL Dombóvári Fűtőház: A villanyszerelők is segítik a dalmandi gépállomást A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozat megismerésével a dombóvári fűtőház fiataljai elhatározták, hogy védnökséget vállalnak a dalmandi gépállomás felett. De ezt nemcsak szóban tették meg, hanem máris hozzáfogtak a gépállomáson lévő gépek felszerelések kijavításához. Már rendbehozták az ivókútban a szivattyút. Most cséplőgép javításán dolgoznak. A fűtsőház villanyszerelői is kiveszik részüket a patroniáns-mozgalomból. Három villanyszerelő brigád ígérte meg a gépállomásnak, hogy az összes erőgépeken megjavítják a világítást, hogy a tavaszi munkák idején az erőgépek zavar nélkül, két műszakban legyenek üzemeltetésre alkalmasak. Vállalták még azt is, hogy a gépállomás műhelyében a villanynál mutatkozó zavarokat is kiküszöbölik. A műhelyben lévő turbókat átcsoportosítják. A villanyszerelő brigádok nagy munkában vannak. Több apróbb munkát már el is végeztek. A szerelőkön kívül meg kell említeni Herke János intéző elvtárs nevét is, aki szakmai segítséget ad a villanyszerelő brigádoknak, s a gépállomás dolgozóinak. A zavartalan közlekedésért A tavaly decemberben megalakult Autóközlekedési Vállalatnál négy brigád javítja állandóan a személyszállító autóbuszokat. Bernáth Sándor és Tóbiás István művezetőik először a brigádvezetőkkel, majd később minden szerelővel elbeszélgettek arról, hogyan tudnák rövid idő alatt rendbehozni a gépkocsikat, hogy ezen keresztül a megye autóbuszjárata menetrendszerű legyen. A szerelő brigádok tagjai egyöntetűen arra tettek ígéretet, hogy március végéig az összes gépkocsikat rendbehozzák. Február 25-ig már 16 kocsi üzemképes állapotban van, s be is indították. Most még egy kocsi van vügta, amit rövid időn belül készítenek el. A gyors munka azt eredményezi, hogy március 1- vel az Iregszemcse—siófoki vonalra egy nagy Schaussen kocsit tudnak beállítani, így egy kocsi felszabadul. Ezzel öt menetrendszerűbb közlekedést biztosítják az Autóközlekedési Vállalat autóbusz szerelői, mert ha néha néha egy-egy kocsi útközben elromlik, azt pótolni tudja a tartalék autóbusz. Az újielfi dolgozó parasztok jogos panasza Ujireg községben megalakult begyűjtési állandóbizottság sikeres munkáját tükrözi vissza többek között az a tény, hogy Iregszemcse községből kéthetenként egy nap kimegy a baromfi- és a tojásfe,[vásárló, hogy a dolgozó parasztok beadásra szánt áruját átvegye. Eddig az újiregi dolgozó parasztok gyalog, vagy alkalmi fuvarral mentek át a tőlük 5 kilométerre lévő Iregszemcse községbe, hogy baromfi- és tojásbeadási kötelezettségüket teljesíteni tudják. Itt azonban félnapokat kellett eltölteni, mire sorra kerültek. A begyűjtési áltendőbizottság segített az ujiregi dolgozó parasztoknak. Február 25-én, az első begyűjtési napon a dolgozó parasztok 40 kilogramm baromfit, 12 kilogramm tojást adtak be. Kéri János dolgozó társai nevében azzal a panaszéval fordult a tanácsihoz, hogy a baromfi- és tojásátvevő minden egy kilogramm baromfi után 10 dekagrammot levon azzal az indokolással, hogy amíg ő Ujiregből Iregszemcsére ér, addig az állatok veszítenek súlyukból. Az ujiregi dolgozó paasztok panasza jogos, mert az átvevő a baromfiak súlyából egy dekagrammot sem vonhat le, hanem a tényleges súlyban kell átvenni. Till, mit! 10.600 látogatója volt eddig a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap előadásainak . Tolna megye községeiben 70 helyen rendezték meg a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap ünnepélyes megnyitóját, melyet a legkisebb faluban is nagyszámú közönség hallgatott végig. A kis Váralján 220 dolgozó ment el a barátsági hónap ünnepélyes megnyitójára, Bomyhádom pedig kicsinek bizonyult a járási kultúrház a megnyitó napján. , , A barátsági hónap megnyitásával egyidőben Szekszárdim és Pakson megkezdődött a magyar-szovjet társaság kultúrhete, míg Tamásiban, Bátaszéken, Dombóváron és Bonyhádon március elején nyílik meg a kultúrhét. Eddig mintegy 100 különböző előadást rendeztek Tolna megyében a barátságoi hónap keretében. Az irodalmi, zenei, egészségvédelmi előadások mellett rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg mindenütt a mezőgazdasági előadások iránt. Szekszárdon a felsővárosi szőlősgazdák részére tartott szőlészeti előadást mintegy 60 gazda hallgatta végig. Tamásiban pedig azt kérték az egyénileg dolgozó parasztok, hogy a méhészetről tartsanak előadást. Az eddig megtartott 100 előadáson a látogatók száma meghaladta a tízezret... A tamási járás tsz-brigádvezetői versenyben A járás tsz-brigádvezetői a tél folyamán egyhetes tanfolyamon vettek részt. „Pártunk és kormányunk gondoskodása nem közömbös számunkra — írják a tanfolyamról Boták István és Gyulai Sándor brigádvezetők. — Ezért tanfolyamunk befejeztével elhatároztuk, hogy pártjunk III. kongresszusának tiszteletére vállalást teszünk. Vállaljuk, hogy gazdasági felszerelésünket március 1-re üzemképes állapotba hozzuk. Brigádunkkal az összes tavaszi vetéseket határidő előtt két nappal befejezzük. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében megteremtjük a szilárd takarmánybázist és helyes agrotechnikai módszerek alkalmazásával nagyobb terméseredményt Az egyhetes tanfolyam időtartama alatt átérez'ük azt, hogy a párt Központi Vezetősége a minisztertanács együttes határozatai milyen nagy feladat elé állítottak bennünk ikeit. Tudjuk, hogy a többtermelés megvalósítása érdekében még fokozottabb munkára van szükség. Éppen ezért elhatároztuk, hogy a szocialista munkaversenynek kezdeményezői és szervezői leszünk. A tanfolyam befejeztével páros versenyre hívtuk ki egymást a soron lévő munkák jó és időben történő elvégzésére. Szilárd elhatározásunk az, hogy szüntelen harcot folytassunk a tökőtermelésért.“ i nevéhez méltóan . . . Az ozorai II. Pártkongresszus termelőszövetkezet tagsága az elmúlt héten több alkalommal gyűlt össze megbeszélésre. A gyűléseken megbeszélték a legfontosabb tennivalókat a tavaszi munkák megkezdésénél. A csütörtöki taggyűlés alkalmával a munkák meggyorsítása és időben való elvégzése érdekében a tagság pártunk III. kongresszusának tiszteletére vállalást tett. Többek között vállalták, hogy február 28-ig az összes tavaszi vetőmagot kittisztítják és felkészülnek a vetésre. A gazdasági felszereléseket kijavítják és még február hónapban üzemképes állapotba helyezik. Az összes vetéseket két ízben feltrágyázzák és ezzel az őszi vetések tavaszi fejlődését meggyorsítják. A vállalásuknak egy részét már teljesítették, így készülnek pártunk III. kongresszusának megünneplésére. Az egyéni parasztoknak is segít a nagykónyi gépállomás A nagykónyi gépállomás vezetőségét mostanában sok dolgozó paraszt válogatja meg. Közeleg a tavasz, el kell kezdeni a munkát, és hát a környéki dolgozó parasztok is számítanak a gépállomásra. Számíthatnak is, mert a gépállomás jól felkészült a tavaszra. A dolgozó parasztoknak azonban nem elég csupán az, hogy meggyőződtek arról, hogy jók a gépek, nekik más , Mégpedig szerződés, mely szerint a gépállomás kötelezi magát egyik vagy másik munka elvégzésére. Ez helyes és így is van rendjén. A gépállomás szerződést köt a parasztokkal. Minden gazdát meghallgatnak, és segítenek, mert a gépé mmus dolgozóinak és vezetőinek az a kötelességük. Agyik János értény! dolgozó paraszt 5 hold gépi munka elvégzésére szerződött a gépállomással. Rácz Imre koppányszánilói paraszt, szőlő alá szántatott, mert a gép az mélyen szánt és ezt pótolni bajos dolog. Hasonlóan gondolkodnak a környék többi dolgozó parasztjai is, amit bizonyít az, hogy február 27-én, egyetlen napon huszonöten kötöttek szerződést a gépállomással. kell Két tilos versenyben . . . — Te, János! Mi ketten körülbelül egy tempóban dolgoztunk eddig is, s mind a ketten már sztahánovisták vagyunk. Gondoltam, a kongresszus tiszteletére lépjünk egymással egészéves páros versenyre. Én vállalom, hogy terv túlteljesítése mellett a mindenkori szálhozamot 0,3 százalékkal emelem. Bocs Mihály elvtárs, a Tormanémedi Kendergyár egyik tilosa szólt így Tóth dolgozótársához, még az elmúlt hónap elején. — Egyelőre még nem egyezem ebbe bele, majd még meggrondolom — volt a válasz. Egy hétre rá azonban, a termelési értekezleten megadta már a végleges választ: elfogadom a kihívást. Azóta is nagy a verseny a két dolgozó között. —« Naponta a munkaidő eltelte után megmondják egymásnak, mennyi kiló kendert titloltak meg. De azért mégis kíváncsian várják, hogy a versenyfelelős milyen eredményeket is ír ki a táblára. A legutóbbi értékelésnél Bocs Mihály normaszázaléka 195 százalék, a szálhozama pedig 16.8 százalékos volt. Tehát nem 0.3, hanem 1.7 százalékkal teljesítette túl a mindenkori szálhozamot. Tóth szaktárs is közel 190 százalékot ért el, s 16.5 százalékos szálhozamot ért el,