Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-06 / 81. szám

2 NAPLÓ A Szövetkezetek Országos Szövetségének Iil. országos küldöttgyűlése Pénteken és szombaton tartották a SZÖVOSZ III. országos küldött­gyűlését. A beszámolót Dégen Imre, a SZÖVOSZ főtitkára tartotta. Dégen Imre beszámolója Dégen Imre részletesen foglalko­zott a SZÖVOSZ II. küldöttgyűlése óta eltért időszakban végzett mun­kával. Rámutatott, hogy a dolgozó nép életszínvonalának emelésére irá­nyuló kormányprogramm végrehajtá­sának kulcskérdése a mezőgazdasági termelés általános fellendítése. A kormányprogramm sikere azon­ban nemcsak a munkapad mellett és a földeken dől el — mondotta, — hanem annak megvalósításában óriá­si feladat és felelősség hárul szocia­lista kereskedelmünkre mind az ál­lami, mind a szövetkezeti kereske­delemre. . A földmű­vesszö­vetkezetek fejlődése nem volt egyenletes az el­telt három esztendő során. A begyűj­tés eredményességét jelentős mér­tékben elősegítették ugyan, elhanya­golták azonban a dolgozó parasztság számára közvetlen gazdasági előnyt jelentő gazdasági ágazataik, az áru­ellátás és a szabadpiaci értékesítés fejlesztését. A földművesszövetkezetek szerepe a falu áruellátásában, különösen a jegyrendszer megszüntetését követő­­leg, évről-évre növekedett. 1953-ra a földművesszövetkezetek az áruellá­tás jóformán kizárólagos szervei let­tek a falun. A múlt év második fe­létől kezdve a földmű­vesszö­vetkeze­tek szabadfelvásárlási tevékenysége mindinkább kiszél­esült és hozzájá­rult ahhoz, hogy a szabadpiac­ — amely 1951-ben még a spekuláció sza­bad vadászterülete volt — fokozato­san a városi dolgozók ellátása meg­javításának egyik forrása legyen. A tagságnak a szövetkezeti mun­kában saját anyagi eszközeivel való részvétele is csak 1953 II. felétől kezdve öltött nagyobb méreteket. — Hibát követtünk el, hogy elhanya­­goltuk a szövetkezeti tagság közvet­len anyagi érdekeltségét. Sok eset­ben nem került kifizetésre a rész­jegyek utáni térít­és. a vásárlási vis­­­szatérítést­ eltöröltük. Ezt a hibát ki­javítva most a vásárlási visszatérí­tést, sőt az értékesítési visszatérítést is rendszeresítettük. Ahhoz, hogy a szocializmus a me­zőgazdaságban győzedelmeskedjék és a szövetkezés legfelsőbb fokát, a ter­melésre való szövetkezést elérje, — mutatott rá a továbbiak során Dé­gen Imre — nélkülözhetetlen eszköz a földm­űvesszövetkezetek­­ fejlesztése. A földművesszövetkezetek — ha mű­ködésüket igazi szövetkezeti szellem hatja át és gazdaságilag is szilárd ■ szervezetekké válnak, — alkalmasak arra, hogy megmutassák az önkéntes társulás gazdasági előnyeit, a beszer­zés és az ér­tékesí­és területén, a szö­vetkezeti munkában való együttmű­ködésre és összefogásra neveljék a dolgos parasztságot, elősegítsék átté­rését a magasabb szövetkezeti for­mákra. Szintég van olyan áruforgalmi szervezet­re, amely a kisárrutermelő­­ket és a termelőszövetkezeti parasz­tokat, mintt fogyasztókat és termék­­feleslegeik értékesítésében érdekelt árueladóka­t egyesíti. A szövetkezeti kereskedelem jelen­tőségét népi demokráciánk új fejlő­dési szakaszában különösképpen meg­növeli, hogy a mezőgazdasági terme­lés fellendítése a szocialista építés döntő láncszemévé vált. A szövetkezeti mozgalom fejleszté­sénél négy fő feladat áll előttünk: az első — egyben mai küldöttgyűlésünk fő jelszava — a falu jó áruellátásával, a felvásárlás megjavításával, a me­zőgazdasági termelés fellendítéséért, a kormányprogramm megvalósításá­ért. A második: tegyük, földművesszö­­vetkezeteinket a dolgozó parasztság tényleges fogyasztási és értékesítési társulásaivá. A harmadai: tegyük a szövetkezeti irányító szerveket igazi szövetkezettekké, hogy azok a ben­nük egyesült szövetkezetek tényle­ges társulásai, irányító szervei és egyben a falusi áruforgalom szem­pontjából alapvető áruk tekintetében tényleges gazdálkodó­ szervek is le­gyenek. A negyedik: harcoljunk kö­vetkezetesen az igazi szövetkezés leg­főbb veszélye, a bürokratizmus ellen és fejlesszük a szövetkezetek önálló­ságát, a tömegeknek a szövetkezeti munkában való részvételét, a szö­vetkezeti demokráciát. A szövetkezeti kiskereskedelem áruforgalma a legutóbbi küldöttgyű­lés óta eltelt időszakban jelentősen növekedett, 1950-hez képest 1 j­.i-ra több, mint kétszeresére emelkedett. A szövetkezeti kereskedelem mun­kájának megjavításában legfontosabb feladat — mondotta ezután — a bolti munka megjavítása. A boltban nyílik a legtöbb alka­lom arra, hogy a lakosság igényeit a kereskedelem felmérje, szükségleteit rendszeresen tanulmányozza, óvja a vásárlók érdekeit. A szövetkezeti ke­reskedelem dolgozói a falusi dolgo­zókkal való mindennapos kapcsolat során, továbbá szakmai és vevőanké­tokon, a panasz- és­­ kívánságkönyvek vezetése útján ismerjék meg a la­kosság ízlését, igényeit és az így szer­zett tapasztalataikat használják fel megrendeléseiknél. De ne elégedje­nek meg csupán ezzel, hanem legye­nek a lakosság jogos érdekeinek képviselői a nagykereskedelem és az ipar felé is. Fejleszteni kell a szövetkezeti ke­reskedelem hálózatát, mely a magán­kereskedelem gyorsütemű kiszorítá­sát­ követőleg nem fejlődött kellő mér­t­ék­ben. A hálózatfejlesztés feladata a na­gyobb településeken szaküzlethálózat — textilruházati boltok, mezőgazdasá­gi szaküzletek, építőanyagtelepek, stb . létesítése. Ez­ évben a földműves­szövetkezetek négy­százharminc új szaküzletet létesítenek. A kisebb te­lepüléseken, tanyabokrokban, kisebb állami gazdaságokban, ahol az ál­landó jellegű bolt gazdaságos fenn­tartásának előfeltétele nincs meg, mozgó árusítással szervezzék meg a földművesszövetkezetek a lakosság ellátását. A szövetkezeti kereskedelem jó működéséihez az is hozzátartozik, hogy közvetlenebb legyen a kapcso­lta nemcsak a nagykereskedelem­mel, hanem az iparral is, különös­képpen azokban a cikkekben, ame­lyeknek többségét a szöve­­­kezeti ke­reskedelem hozza forgalomba. A földművesszövetkezetek begyűj­tési és felvásárlási feladatai terén az állami begyűjtőszervek hálózatának fokozatos kiépülésével és a szabad­piaci forgalom kifejlődésével a föld­­művesszövetkezetek erejüket mindin­kább a szabad felvásárlásra össz­pon­­tosítják. 1954-ben a mezőgazdaság árutermelésének növekedésével, a be­adási kötelezettség csökkenésével je­lentős mértékben kiszélesedik a sza­badpiaci forgalom, számottevően meg­növekszenek a parasztság szabadpiaci termékfelesleget. Ez lehetővé és egy­ben szükségessé teszi a földműves­­szövetkezetek felvásárlási munkájá­nak erőteljes továbbfejlesztését. A szövetkezetek gazdálkodásának még eredményesebbé tétele terén három feladat áll előttünk — szö­gezte le a továbbiak során a SZÖ­VOSZ fő­titkára: 1. Az áruforgalom terjedelmének fokozásával, a kereskedelmi munka jobb megszervezésével, a forgalmi költségek csökkentésével növelni kell a iözé­dműves szö­vetkezetek jö­vedelmezőségét. 2. A társadalmi tulajdon megszi­lárdítását tovább kell fokozni. 3. Állandóan növelni kell a szövet­kezetek belső erőforrásait, saját esz­közeit., El kell érni, hogy a tagság a részjegyeire jelenleg fennálló hát­ralékait még ez évben befizesse. A személyes anyagi érdekeltségnek a földművesszövetkezetek munkájá­ban is érvényesülnie kell. Ezért ho­zott a tagság a most megtartott köz­gyűléseken olyan határozatokat, hogy az a­lapszabályszerű keretek­ben a tiszta jövedelem húsz száza­lékának erejéig fizessenek vásárlási, illetve értékesítési visszatérítésit tagjaiknak. A szervezeti irányítás kérdéseiről szólva Dégen Imre rámutatott, hogy a szövetkezeti szervek vezetői az egyéni felelősség elve alapján irányít­sák a szövetkezetek munkáját. A tömegekkel való kapcsolat megerő­sítésének legfőbb eszköze a szövet­kezeti demokrácia és az alulról jövő bírálat érvényesítése. A vezetőségválasztás egyik hiá­nyossága, hogy bár az új vezetősége­ken belül növekedett a középparasz­tok száma, részarányuk jóval ki­sebb, mint­ amilyen szerepe és je­lentősége a középparasztságnak a falu életében, a mezőgazdasági ter­melésben van. A földművesszövetkezetek nem feledkezhetnek meg egy pillanatra sem arról a felada­tukról, hogy elő­segítsék a termelőszövetkezetek fej­lődését. A földművesszövetkezetek szervezeti kereteit fel kell használni a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok közötti együttműködés elmélyítésére, tapasz­talataik kicserélésére. A főtitkári­­ beszámoló után élénk vita indult meg. Számos földműves­­szövetkezeti tag­, szövetkezeti dol­gozó és más küldött szólt hozzá. ben a* tálon a múlt évekhez képest többszörös mennyiséget hoz forga­lomba, bár még mindig nem va­gyunk abban a helyzetben, hogy az összes igényeket ki tudjuk­ elégíteni, így például 1953. első felében ezer, 1953. második felében kettőezer, 1954. első negyedében háromezer nyolcszáz ekét értékesítettünk, a második negyedévben pedig már nyolcezer darabot­ fogunk értékesí­teni. Még szembetűnőbb a fejlődés más cikkekben: vetőgépben, boronában, lókapában, permetezőgépekben, szecs­kavágókban és répavágókban. Hasonó fejlődés mutatkozik a falu élete és a termelés fejlődése szem­pontjából is fontos építőanyagok for­galmában. 1954 első felében tizen­háromszor annyi téglát, háromszor annyi cserepet, három és félszer an­­­nyi cementet, 2-szer annyi me­­szet, öt és félszer an­­­nyi fenyőfűrészárut adunk a lakos­ságnak, mint az elmúlt év első felé­ben, a többi között, elmondotta, hogy a Szovjetunió egész népgazdaságának hatalmas fellendülésével együtt iz­mosodik és fejlődik a szovjet fogy­asz­tási szövetkezeti rendszer. A szövetkezeti áruforgalom az 1953. évben az 1952. évhez viszonyítva 21 százalékkal emelkedett. Az évi ter­vet túlteljesítették és az áruforgalom a folyó év első negyedében az 1953. év első negyedéhez viszonyítva több, a földművesszövetkezetek előtt álló további feladatokról. Legfontosabb feladatként jelöli meg, hogy a falusi dolgozók a közszükségleti cikkeket és a mezőgazdasági termeléshez szük­séges anyagokat és eszközöket a la­kóhelyükhöz közel eső földművesszö­­vetkeze­ti boltokban hiánytalanul be­szerezhessék. A határozat a továbbiakban felada­tul tűzi ki: A földművesszövetkezetek növel­jék és javítsák meg a közétkeztetési és szolgáltatási tevékenységüket.­ A szövetkezeti kereskedelem áruellátá­sának megjavítása érdekében rövidí­teni kell az áruk útját. Ebben azért értünk el bizonyos javulást abból a szempontból is, hogy a parasztság, a falu hagyományainak megfelelőbb, speciális árukat tudunk a falun for­­»a­tomba hozni, így néhány hónap óta újra megjelentek az úgynevezett tájviseltetti kalapok, a csizmanadrá­gok, csizmák, különféle, a falu ízlé­sének jobban megfelelő választékú kartonáruk, delének. Feladataink ellátásában gátat je­­lent számunkra az a sok hiányosság, amelyekkel az állam­i és szövetkezeti kereskedelemben egyaránt meg kell küzdenünk. Az új szakasz gazdasá­gi politikája az eddiginél sokkal­ na­gyobb mozgékonyságot és rugalmas­ságot követel. Az új szakasz gazdasági politiká­jának megvalósítása során a keres­kedelemben nagy súlyt kell helyez­nünk az állami és a földművesszö­­vetkezeti kereskedelem és irányító­­szervei viszonyának megjavítására. Sok hiányosság van a nagykeres­kedelem és a szövetkezeti kereske­delem együttműködésében is, mint harminc száza­lékkal növeke­dett. .. .. Az 1954. évi áruforgalmi szintet je­­lentős mértékben túlteljesítjük és a fogyasztási szövetkezetek ötéves ter­vét négy év alatt teljesítjük. A szovjet fogyasztási szövetkezetek mindig arra törekedtek és töreksze­nek, hogy együttműködjenek vala­mennyi ország szövetkezeti szerveze­teivel, tekintet nélkül azok társadal­mi szociális rendszerére. ben az elmúlt évihez képest három­szorosára kell növelni a felvásárlási­, különösen gyümölcs- és zöldségfélék­ből, burgonyából, hízott ken­ésből, ba­romfiból, tojásból és borból. A tagság váljék anyagilag is köz­vetlenül érdekeltté, ezért az évvégi mér­legmegállapító közgyűléseket kö­vetően minden földművesszövetkezet rendszeresen fizesse ki a tagságának a részjegyek után járó térítést, az idén bevezetett vásárlási és értéke­sítési visszatérítéseket, továbbá a ve­zetőségi tagok tiszteletdíját. Végül a határozat felszólítja a kül­döttgyűlés részvevőit, hogy hazatér­ve­ ismertessék a küldöttgyűlésen hallottakat a szövetkezeti tagsággal. I. V. Bororlin, a Centroszojuz elnökhelyettese A küldöttgyűlés határozati javaslatot fogadott el Hegedűs András, földművelésügyi miniszter felszólalása A földmű­vesszö­vetkezetek szerepe a Központi Vezetőség múlt év jú­niusi határozata után jelentősen megnőtt — állapította meg. A dolgozó parasztok elsősorban azt várják a földművesszövetkeze­tektől, hogy ellássák őket a mező­­gazdasági termeléshez szükséges árukkal. A mezőgazdasági termeléshez szükséges anyagokat két csoportra kell osztani. Az egyik csoportba azo­kat a cikkeket kell sorolni, amelyek­re a mezőgazdasági termelés szem­pontjából minden nap szükség van. Ilyen például a­­ kocsikenőcs. Eze­ket a­ cikkeket minden faluban áru­sítani kell. A másik csoportba a kisgépek jelentős részét és a műtrá­gyát­ stb. kell sorolni. Ezekből leg­alább a járási székhelyeken elegen­dő mennyiséget kell tartani. A továbbiak során megállapította Hegedűs elvtárs, hogy miközben a szövetkezeti bolthálózat szélesen fej­­lődött és sok községben szövetkeze­ti áruházak nyíltak, egyes területe­ken csökkent a boltok száma, s ez­ért a dolgozó­ parasztoknak az ilyen helyeken nagy távolságokat kell be­­járniok, hogy mindennapi szükség­leteiket kielégíthessék. Ez nincs rendjén. Helyes, hogy fejlesztik az áruházakat és a szövetkezeti boltok­ban sok olyan cikket árusítanak, amelyet azelőtt falun nem lehetett kapni, de a szövetkezeti áruházak fejlesztése nem mehet a kis falvak és a tanyák bolthálózatának rová­sára. Azt is meg kell állapítani — folytatta, — hogy az ipar nem helye­zett megfelelő súlyt a közszükség­leti cikkek gyártására. Most iparunk előtt az a feladat áll, hogy bizto­sítsa a lakosságnak közszükségleti cikkekkel és különösen a mezőgaz­dasági termeléshez szükséges anya­gokkal, gépekkel való ellátását. Fejlett iparunk képes arra, hogy kiváló minőségben gyártson iparcik­keket. A felmerült minőségi kifo­gások oka részben hanyagság, nem­törődömség, részben a földműves­szövetkezetek, vagy a földművelés­­ügyi minisztérium hibája. Éppen ez­ért a SZÖVOSZ-nak és a földmű­vesszövetkezeteknek, valamint a földművelésügyi minisztériumnak fontos feladataik, hogy az ipartól megfelelő minőségű termékeket kö­veteljenek és ugyanakkor segítséget is adjanak a minőség tekintetében felmerült tapasztalatok közlésével, a hibák feltárásával. Az új szakasz — mondotta a to­vábbiakban — a földművesszövet­ke­­zeti mozgalom számára újabb felvi­rágzás korszakát nyitotta meg. A földművesszövetkezetek akkor tud­ják igazán kamatoztatni a megnöve­kedett lehetőségeket, ha az eddigi­nél sokkal jobban bevonják mun­kájukba tagjaikat és teljesebben megvalósítják a szövetkezeti demo­kráciát. Nagyon fontos szerepük van a földművesszövetkezeteknek annak elősegítésében, hogy a termelési bi­zottságok megvalósíthassák közérde­kű elgondolásaikat. De más szempont is megköveteli, hogy a földművesszövetkezetek szé­lesebb fronton kapcsolódjanak be a mezőgazdaság termelési igényeinek szolgálatába. A mezőgazdaság gépe­sítésével kapcsolatban be kell bizo­­nyítaniok az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok előtt hogy érde­mes összefogniok és meg kell mu­tatni hogyan kell a termelést nagy­üzemi módon megszervezni. Soha népünk történelme során nem volt még olyan lehetőség, mint most arra, hogy a népét, hazáját szerető dolgozó minden erejét és te­hetségét népünk szolgálatába állít­hassa, — mondotta befejezésül He­gedűs elvtárs. A vitában felszólalt Bognár József, bel- és külkereskedelmi miniszter. A kereskedelemnek el kell látnia a falut jó minőségű, a falu ízlésének, fejlődésének és hagyományainak, a parasztság fejlődésének és szükség­leteinek megfelelő fogyasztási cik­kekkel — mondotta a többi között. A szövetkezeti kereskedelemben 1954. első negyedében 1953. azonos időszakához viszonyítva a ruházati cikkeknél az értékesítés 148 szá­zalék, a vegy­esiparcikkek­be­n pedig 180 százalék. A második negyedre ruházatban 1953. második negyedé­hez képest 58 százalékos, a vegyes iparcikkekben 50 százalékos forga­lomnövekedést tervezünk. A szocia­lista kereskedelem a mezőgazdasági termelés fokozását szolgáló cik­kek- im április « Eden brit külügyminiszter beszéde London (MTI) A „Reuter­­ hírügy­nökség jelentése szerint Eden brit külügyminiszter pénteken beszédet mondott Belfastban. Beszédének be­vezető részében a hidrogénbomba kérdésével foglalkozott, s ezzel kap­csolatban azt állította: „Mi mindig készek voltunk tárgyalni a fegyver­zet csökkentéséről, úgy hogy az egyaránt kiterjedjen a hagyomá­nyos fegyverekre és az atomfegyve­reikre.*' Eden úgy vélekedett, hogy ezt a kérdést „együtt kell kezelni“. Az angol külügyminiszter az ál­talános nemzetközi helyzetiről szól­va kijelentette, hogy ,,a négy kül­ügyminiszter berlini értekezlete se­gített csökkenteni a feszültséget Európában*", majd hozzátette: remé­li, hogy „az április 26-án kezdődő genfi értekezlet ugyanezt fogja ered­ményezni a Távol Keleten"*. Eben a továbbiakban az „európai hadsereg­­ körül felmerült problé­mákat érintette, s hangoztatta: „Európában a soron kö­vetkező fontos lépés az, hogy megalakuljon az európai védelmi közösség. Nagy- Britannia és a „védelmi közösség"­ viszonyáról szólva azt mondotta: „Rövidesen bejelentik azokat a lé­péseket, amelyek az Egyesült Király­ságot a legszorosabb kapcsolatba hozzák az európai védelmi közösség tagállamaival.*' A francia kormány nem ismeri el Nyugat-Németország részéről jogérvényesen ratifikáltnak a bonni és párisi szerződést Berlin (MTI) Heuss nyugatnémet államelnök — mint ismeretes — a bonni alkotmány módosítása után aláírta a bonni és a párisi békeel­lenes szerződés nyugatnémeto­rszági ratifikálásáról szóló törvényeket. Az Adenauer-kormány arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy Nyu­­gat-Németország ezzel a maga ré­széről végérvényesen ratifikálta a szerződéseket és utasította párisi ügyvivőjét, Hausenstein tanárt, hogy hyujítsa át a francia külügyminisz­tériumban a szerződés ratifikációs okmányait. Hausenstein eleget is tett ennek a megbízatásnak. Maurice Schu­mann francia külügyi államtitkár azonban az okmányok átvételekor közölte a nyugatnémet ügyvivővel, hogy a francia kormány nem isme­ri el Nyugat-Németország részéről jogérvényesen ratifikáltnak a bonni és a párisi paktumot, mert a bonni parlament nem hagyta jóvá és Heuss elnök nem írta alá a szerződésekhez tartozó pót­jegyzőkönyveket, amelye­ket a franciák az egyezmények el­választhatatlan részének tekintenek. Rövid külpolitikai hírek LONDON Április 3-án a­z Angol Békevédel­mi bizottság szervezésében London­ban országos értekezlet kezdődött Nyugat-Németország újrafelfegyver­ 7pop D. N. Pritt, a Béke Világtanács tagja tartott beszámolót a német problémáról. Kijelentette, hogy a német kérdésnek békés, demokrati­kus alapokon való megoldásával kapcsolatos huzavonáért az Egye­sült Államok urallkodó körei felelő­sek. BEIRUT A „Telegraf“ című lap beszámol a Bekaa-vidéki parasztiszövetség ér­tekezletéről. Az ötezer küldött je­lentésében tartott értekezleten jogot követeltek a mezőgazdasági­ munká­soknak ahhoz, hogy szakszervezetit alakíthassanak.

Next