Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-06 / 106. szám

2 A genfi értekezlet keddi teljes ülése Genf. Az MTI kiküldött tudósító­ja jelenti: Huang Hua, a genfi értekezleten résztvevő kínai küldöttség szóvivője sajtóértekezleten számolt be az ér­tekezlet kedd délutáni üléséről. A kínai szóvivő a többi között ki­jelentette: a genfi értekezlet keddi ülésén Van Vaithajakon herceg, thailföldi külügyminiszter elnökölt­. Az ülésen Kanada, Hollandia és Etiópia küldöttségének vezetője szó­lalt fel. Az elnök javasolta: mint­hogy senki sem iratkozott fel a to­vábbi ülések szónoki listájára, szer­dán és csütörtökön ne tartsanak ülést s ezt a­­ két napot a küldött­ségek neiTH hivatalos érintkezésre használják fel. Az elnök javaslatát senki sem ellenezte és így az érte­kezlet elfogadta. A legközelebbi tel­jes ülést pénteken délután fél négy órakor tartják. Pearson kanadai külügyminiszter mindenekelőtt arról beszélt, felszóla­lásának célja: el akarja kerülni, hogy magatartását úgy fogják fel, mintha nem támogatná teljesen az úgyne­vezett ENSZ-országok politikáját a koreai kérdésben. Kijelentette, nem szeretné, ha úgy tekintenének rá, mint aki közömbös azokkal a táma­dásokkal szemben, amelyeket az Egyesült Államok ellen intéztek a genfi értekezleten. Ezek után természetes, — mondotta a szóvivő — hogy Pearson beszéde nem volt egyéb, mint Dulles múlt­­heti felszólalásának helyeslése. A továbbiakban a kanadai kül­ügyminiszter azt hangoztatta, hogy a koreai kérdést az ENSz­­ korábbi határozata alapján kell megoldani. Teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy az ENSz Koreában hadviselő fél, s egyetlen hadviselő fél sem kényszerítheti rá akaratát a koreai népre. Pearson ezután azt az érvet használta, hogy az összkoreai bizott­ságban, amely a koreai választáso­kat előkészítené, Korea két részének lakossága számaránya szerint legyen képviselve. Huang Hua leszögezte, hogy a két egymással ellentétes és egymás el­len háborút viselt koreai rendszer csak akkor működhetik együtt, ha problémáikat kölcsönös tárgyalások és egyhangúan hozott megegyezés alapján oldják meg. A szóvivő utalt arra, hogy a fon­tos nemzetközi kérdések rendezése terén is ez az egyetlen észszerű módszer. Példaként a genfi értekez­letet említette, amelyen véleménye szerint nem lehetne megoldani a problémákat, ha a kérdéseket a sza­vazatok többségével döntenék e. Huang Hua ezután Luns holland külügyminiszter felszólalását ismer­tette. A holland külügyminiszter Pearsonh­oz hasonlóan védelmébe vette az amerikaiak koreai agresszió­ját. A holland küldöttség vezetője is amellett szállt síkra, hogy a koreai kérdést a korábbi ENSZ-határozatok alapján oldják meg. Teljesen figyelmen kívül hagyta azt a körülményt — mondotta a kí­nai küldöttség szóvivője, — hogy az Egyesült Államok az ENSZ zászla­jának cégére alatt nyomult előre egészen Kína határáig, így tehát az Egyesült Államok követett el agres­­sziót és nem Kína, s ezért az ENSZ­­nek az a határozata, amely Kínát agresszornak nyilvánította, felelőtlen és mélységesen szégyenletes. Zabé Gabre Hayrot, az Etiópiai küldöttség vezetője volt a keddi ülés utolsó szónoka, ő is az ENSZ koráb­bi törvénytelen határozataira hivat­kozott s ő sem tett semmiféle pozi­tív vagy új javaslatot. Az etiópiai küldött azonban beszédében kifeje­zésre juttatta azt az óhaját, hogy­ a koreai kérdést békés úton oldják meg. Az Egyesült Államok genfi küldöttsége az indokínai béke ellen dolgozik Peking (Új Kína) Egyre több tény mutat arra, hogy a genfi értekezlet amerikai küldöttsége az értekezlet sikere ellen dolgozik. A genfi értekezlet egyik legfonto­sabb feladata az, hogy tárgyalások útján állítsa helyre az indokínai bé­két Az amerikai külügyminiszter azonban minden erejével azon volt, hogy az Egyesült Államok szövetsé­geseit rávegye az indokínai kérdés békés rendezésének megakadályozá­sára és a vietnami háború kiterjesz­tésére. Dulles még május 2-án is, tehát hazautazása előtt egy nappal fel­használta az úgynevezett Anzus­­paktum által nyújtott lehetőséget és az amerikai küldöttség székhe­lyére rendelte Ausztrália és Új- Zéland küldöttét. Azt akarta tőlük, hogy az Egyesült Államok vezetésé­vel gyorsítsák meg a délkeletázsiai támadó katonai tömb megszervezé­sét, a vietnami háború kiterjeszté­sét és akadályozzák meg, hogy az indokínai kérdés genfi megvitatásá­nak bármilyen eredménye szülessék. Az amerikai, angol és francia hír­­ügynökségek és lapok nem egyszer beszámoltak arról, hogy Dulles — miközben folytak az ázsiai kérdé­­s­ek megoldását célzó tárgyalások — időnként az amerikai küldöttség székhelyére hivatta az Egyesült Ál­lamok szövetségeseinek genfi küldöt­teit és titkos megbeszéléseket tartott velük. Ezeken a titkos megbeszé­léseken igyekezet még nagyobb nyo­mást gyakorolni a szövetségesekre, hogy az Egyesült Államok politiká­ját követve, akadályozzák meg a genfi értekezlet sikerét, csatlakozza­nak az amerikai vezetés alatt elkép­zelt délkeletázsiai katonai tömbhöz és csapatok küldésével közvetlenül avatkozzanak bele a vietnami hábo­rúba. Május 29-én és 30-án lesz a Nemzetközi Gyermeknap Idén a Nemzetközi Gyermekna­pot május 29-én és 30-án rendezik meg. A Nemzetközi Gyermeknapon­­ az MNDSZ, a DISZ, az MSZT és­­ a tanácsok népművelési osztályai­n adnak gazdag műsort. NAPLÓ Dulles Washingtonba érkezett Az „AFP“ jelenti, hogy Dulles amerikai külügyminiszter kedden este Washingtonba érkezett. Dulles fogadására megjelent a repülőtéren Nixon, az Egyesült Államok alelnö­­ke is. Dulles szerdán megbeszéléseket folytatott Eisenhower elnökkel, majd a délutáni órákban a Köztársasági Párt és a Demokrata Párt vezetőivel tárgyalt. Az egyiptomi kormány betiltotta az Al Miszri című lapot (MTI) A londoni rádió jelenti, hogy az egyiptomi kormány bezáratta az Al Miszri,­Egyiptom legnagyobb pél­dányszámban megjelenő lapja szer­kesztőségének helyiségeit. A lapbetiltásra azután került sor, hogy a bíróság ítéletet hozott Mah­mud és Husszein Abul Fath — a lap tulajdonosa, illetve főszerkesztő­je ügyében. Az ítéletet a forradalmi tanács is jóváhagyta. A két fivért államellenes tevékenységgel vádol­ták. 1954 MÁJUS 6 A Koreai Egységes Demokratikus Hazafias Arcvonal Központi Bizottságának felhívása Phenjam (TASZSZ) Közzétették a Koreai Egységes Demokratikus Ha­zafias Arcvonal Központi Bizottságá­nak a koreai néphez intézett felhí­vását. A felhívást a Koreai Egysé­ges Demokratikus Hazafias Arcvo­nal Központi Bizottságának május m­ásodikán Phenjanban tartott ülé­sén fogadták el. A felhívás rámutat arra, hogy a genfi tanácskozás, amelynek hiva­tása, hogy elérje az égető ázsiai kér­dések, köztük a koreai kérdés békés rendezését, igen nagy érdeklődést és reményeket kelt az egész koreai nép­ben és a világ békeszerető népeiben. A koreai kérdés békés rendezése — mondja a felhívás — a koreai nép leghőbb vágya. Nam ír külügyminisz­ter a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője, a genfi tanácskozás második nap­ján az egész koreai nép akaratát kifejezve, kézzelfogható javaslatot terjesztett elő hazánk békés egyesí­tésére. A felhívás a továbbiakban hang­súlyozza, hogy V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere és Csou Sín-laj, a Kínai Népköztársa­ság külügyminisztere a genfi tanács­kozáson elhangzott nyilatkozatukban támogatták Nam­­ír javaslatát. Dulles és Dél-Korea képviselője teljes egészében ellenzi Korea bé­kés egyesítésére irányuló igazságos javaslatunkat — folytatódik a fel­hívás. Korea demokratikus alapon és a koreai nép szabad akaratnyilvánítá­sának megfelelő békés egyesítése céljából — mondja a felhívás — szükségesnek tartjuk, hogy egy idő­ben kivonjanak Koreából minden külföldi csapatot. Éppen ezért a Koreai Egységes Demokratikus Ha­zafias Arcvonal Központi Bizottsá­ga a legigazságosabbnak és egyedül helyesnek tekinti a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormány­küldöttségének a genfi értekezleten tett javaslatát, miszerint Koreából hat hónapon belül ki kell vonni a külföldi csapatokat. A Koreai Egy­séges Demokratikus Hazafias Arc­vonal Központi Bizottsága a legész­szerűbbnek, időszerűnek és gyakor­latinak találja a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság küldöttsé­gének a genfi tanácskozáson elhang­zott javaslatát, mely indítványozza, hogy Dél- és Észak-Korea képvise­lőiből alakítsanak összkoreai bizott­ságot az Észak- és Dél-Koreában minden külső beavatkozás nélkül megtartandó szabad választások le­folytatására. A felhívás felszólítja a hazafias pártok és társadalmi szervezetek minden tagját, minden hazafias ér­zelmű embert és közéleti személyi­séget, határozottan követelje, hogy a genfi tanácskozás fogadja el tár­gyalási alapul a koreai kérdés meg­oldásához a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság kormányának javas­latát. Mü­lpolitikai hírek MTI Az „AFP“ jelenti, hogy Laniel francia miniszterelnök kedden felve­tette a nemzetgyűlés előtt a bizalmi kérdést a kormány indokínai poli­tikájára vonatkozó interpellációk el­napolása tárgyában. Daniel az interpellációs vita olyan időpontra való elnapolását kérte a parlamenttől, amelyet — mint mon­dotta — „akkor állapítunk meg, mihelyt a genfi tárgyalások ezt lehe­tővé teszik." A nemzetgyűlés úgy döntött, hogy a bizalmi kérdésről csütörtökön szavaznak. MTI Az indiai lapok vezércikkei nagy megelégedéssel fogadják a „lénye­gében egybehangzó felfogást“, amely Colombob­an az öt ázsiai ország között kialakult. A ,,Tames of India" hangsúlyozza ,,Kandy a kezdetét és ne a végét jelentse annak a folyamatnak, amely ázsiai ügyekben nemcsak hallatni, hanem érvényesíteni is kívánja a szabad Ázsia illetékes hangját.“ A „Hindustan Standard“ kijelen­ti, hogy „a sötét tervekkel és erős nyomással szemben elért megálla­­podás az ázsiai nézet diadala. Soha­sem várt teljes egyhangúság nyilat­kozott meg­ minden megvitatott kér­désben.“ A „Free Press Journal" kijelenti, hogy ,a kapcsolat Genf és Colombo között rendkívül létfontosságúvá vált, és felhívja a Genfben tárgya­ló nagyhatalmakat, hogy „szívleljék meg Ázsia hangját". PEKING Nehru, India miniszterelnöke má­jus 3-án üdvözlő táviratot intézett Csou En-lajhoz, a Kínai Népköztár­saság külügyminiszteréhez, abból az alkalomból, hogy a két ország alá­írta a Kína—Tibet körzete és India közötti kereskedelemről és közleke­désről szóló egyezményt. Az utóbbi napokban csaknem valamennyi indiai lap vezércikkek­ben és szerkesztőségi cikkekben fog­lalkozott az ázsiai béke fenntartásá­nak kérdésével. Indiának, mint Dél­­kelet-Ázsia más országainak is, ala­pos okai vannak, hogy nyugtalankod­jék biztonsága miatt. Április 2-án Karacsiban aláírták a pakisztáni—török egyezményt, amelynek alapköve a két országnak nyújtott amerikai segély. Ez a kato­nai egyezmény, amelyről hosszú ide­ig folytak a tárgyalások, közvetle­nül veszélyezteti a délkeletázsiai or­szágok, elsősorban India békéjét és biztonságát. Ez az egyezmény azt jelenti, hogy e térség egyik nagy országa belesodródott a „hideg­hábo­rúba", amelyet az Egyesült Államok agresszív erői szítanak, azt jelenti, hogy Pakisztán a keletázsiai ameri­kai agresszió támaszpontja lesz. „Az ázsiai népek szemében — írja a United Asha bombayi lap, — Pa­kisztán elárulta az ázsiai népek erő­södő külpolitikai egységét és veszé­lyes módon a­ hidegháborúban részt­vevő egy hatalomhoz kötötte magát Az ázsiai népek semmi rosszat nem lát­nak a gazdagabb Nyugat gazdasági segítségének elfogadásában, noha az óvatossága, azért e tekintetben is szükségesnek tartják. Katonai segély elfogadása azonban — és itt van a nézeteltérések lényege — a szomszéd ázsiai országokkal szembeni nyílt bi­zalmatlanságot jelent... Az egész­ben az a makacsság a legaggasztóbb, amellyel Amerika be akarja vonni a hidegháborúba az ázsiai nemzete­ket, jóllehet ezek azt akarják, hogy hagyjanak békét nekik. Valóban azt hiszik az amerikaiak, hogy Pakisztán­nak jobban kell a felfegyverkezés, mint mondjuk, dolgozóinak ellátása bútorral.“ Az indiai sajtó szerint az amerikai pakisztáni katonai összeesküvés az Egyesült Államok agresszív politi­kájának egyik megnyilatkozása. Az eféle megnyilatkozások soka­sága arra készíteti India közvélemé­nyét, hogy aggodalommal figyelje az Egyesült Államok minden lépését­ Ázsiában. Ezek az aggodalmak csak erősödtek azóta, hogy Dulles ameri­kai külügyminiszter március 29-én megtette Kína és Indokína népei el­leni ismert nyilatkozatát. Az amerikai külügyminiszter nyi­latkozata, amely nem sokkal a genfi értekezlet előtt hangzott el, elége­detlenséget keltett Indiáiban. Az In­diann Express című lap Dullesnek vá­laszolva azt írja: a genfi értekezlet sikeres kimenetele „azon múlik majd, elérik-e vagy sem a kölcsönös megértést Kínával.“ A lap megjegy­zi, hogy Dulles indokolatlanul vett bátorságot magának ahhoz, hogy a délkeletázsiai országok nevében be­széljen. Az indiai nép felháborodása a diktátum és a nyomás amerikai po­litikája miatt nőttön-nőtt. India, Burma, Indonézia, s más délkelet­­ázsiai országok követelik, hogy az Egyesült Államok hagyjon békét ne­kik, s engedje meg kormányaiknak, hogy olyan külpolitikát folytassanak, amilyet jónak látnak. „Az Egyesült Államok a világ dik­tátorénak szerepére tart igényt, — írja az Advance című kanpuri lap. — Nem tűr semlegességet.... — Ve­lem, vagy ellenem! — követeli. Egyet­len országot sem hagy középúton haladni. .." India kitartóan a semlegesség po­litikáját folytatja. Az Egyesült­ Álla­mok emiatt rosszat forral ellene. — Most megmutatta kártyáit, s nyo­mást próbál gyakorolni Indiára, az­zal, hogy fegyvert szállít Pakisztán­nak.“ Általános elégedetlenséget kelt In­diában és más ázsiai országokban a Kínai Népköztársasággal szembeni agresszív amerikai politika is, továb­bá a nyugati hatalmaknak az a ter­ve, hogy Kína-ellenes katonai szö­vetséget hozzanak létre s ugyanígy az Egyesült Államok vonakodása at­tól, hogy a megérett ázsiai problé­mák tárgyalásánál és megoldásánál tekintetbe vegye a kínai nép törvé­nyes jogait. Mintegy erre a politi­kára adtak választ az ázsiai országok képviselői a brit nemzetközösséghez tartozó országok képviselőinek nem hivatalos lahorei konferenciáján (Pa­kisztán). „Csaknem valamennyi ázsiai kül­dött elutasította, hogy országa egy vagy több nyugati országgal együtt részt vegyen a Kínai Népköztársaság vagy a kommunizmus ellen irányuló katonai szövetségiben... — írta a Times of India című lap március 28-i számában. — Mint közük, a nyugati küldöttek ismételten megpróbálkoz­tak azzal, hogy kiderítsék, miként vé­lekednek az ázsiai küldöttségek a „kommunista veszély" elleni katonai szövetségek esetleges létrehozásáról. A konferencia ... értésére adta a nemzetközösség nyugati tagállamai­nak, hogy Ázsiának különvéleménye van a mai nemzetközi helyzetet ille­tően." Ezt az álláspontot különösen India küldöttei védelmezték erélye­sen Lahoreban. Az indiai nép békét követel. Az országban ezért nagy visszhangot keltettek a Franciaország, Na­gy-Britannia és az Egyesült Államok kormányaihoz intézett március 31-i szovjet jegyzékben foglalt javaslatok. Ezek a javaslatok egyeznek a nem­zetközi feszültség levezetésére, a tar­tós béke megteremtésére törekvő né­pek óhajaival. A Times of India a szovjet jegy­zékhez fűzött kommentárjaiban han­goztatja, hogy „a béke megteremté­séhez a gyakorlati alapot csak az adhatja meg, ha üdvözöljük a­ Szov­­je­tunió részvételét egy, a közös kö­telezettségeket és korlátozásokat elő­író biztonsági rendszerben." Az „ázsiai nap“ hozzájárul majd ahhoz, hogy felvilágosítsák a széles­ tömegeket, milyen fontos szerepet töltenek be az ázsiai népek a világ­­béke fenntartásában és megőrzésé­ben, a megérett nemzetközi problé­mák megoldásában. Az ázsiai országok e szerepéről be­szélt Nehru is a Ceylon Observer cí­mű ceyloni lap tudósítójának adott nyilatkozatában. Emlékeztetett, hogy India hathatósan előmozdította a ko­reai fegyverszünet megkötését. Meg­jegyezte, hogy az ázsiai országok együttműködésükkel előbbre vihet­­nék a világbéke ügyét. Rámutatott, hogy Ázsia népei nem állnak egye­dül béke­vágyukkal: „még azokban a hatalmas országokban­ is, amelyek háborúra készülnek, sokan vannak, akik hozzánk ázsiaiakhoz hasonlóan úgy látják, hogy egy elkövetkezendő háború katasztrofális lenne az em­beriségre nézve." Nehru nyilatkozatában felhívta az ázsiai országokat, hogy, tárgyalják meg a megérett ázsiai problémákat. Hangoztatta, hogy „a fő probléma természetese­n a háború lehetősége és a háború elhárítása valamilyen módon.“ Ázsia népeinek békéjét az impe­rialista erők veszélyeztetik, ame­lyek szeretnék visszaforgatni a tör­ténelem kerekét. Ha rajtuk állna, felélesztenék a XIX. századbeli gyar­mati rendszert. Az agresszív impe­rialista körök nem akarják tudomá­sul venni az ázsiai népek tudatában és életében végbement változásokat. Ám a régi és új gyarmatosítók poli­tikája az ázsiai milliók erősödő el­lenállásába ütközik. A „Basumati" című kalkuttai bur­­zsoá lap élesen elítéli az Egyesült Államokat, amiért beavatkozik az ázsiai országok belügyeibe. „Az Egye­sült Államok vezető körei — írja a lap — úgy bánnak az ázsiai orszá­gokkal, mintha hűbértartományuk lenne egész Ázsia... Az Egyesült Államokban kommu­nistáknak nevezik mindazokat, akik ellenzik az amerikai háborús készü­lődést, védelmezik a polgári szabad­ságjogokat és véget akarnak vetni az imperialista kizsákmányolásnak. A Wall Street szótára szerint az indo­riai vagy malájföldi függetlenségi harc — kommunista összeesküvés. Minden ilyen megnyilatkozás lénye­ge azonban az, hogy az Egyesült Ál­lamok egyetlen neki nem tetsző kor­mányt sem akar megtűrni Délkelet- Ázsiában." „ Nekünk ázsiaiaknak béke kell, nem katonai egyezmény, vagy szö­vetség" — írja a Foreign Affairs Re­ports című közlöny egyik cikkében. A cikkíró hangoztatja, hogy az im­­­perialistáknak, ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venniük a távolkeleti láthatárom megjelent új tényezőket. „Nekünk béke kell, nem katonai szövetség“ Imlia közvéleménye szembehelyezkedik az Egyesült Államok kalandor ázsiai politikájával írta: O. ORESZTOV

Next