Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-05 / 105. szám

4 Jókai Mór halálának 50. évfordulójáraS­PORT 1904 május 5-én hunyt el hat évtizedes íirói mun­kásságai, befejezve Jókai Mór, a XIX. századbeli né­­gengú­odalmunk­ legfényesebb tehetsége. Jókait méltán állíthatjuk Petőfi és Arany mellé, akikkel együtt vallotta: „Szent hivatása a költőnek — a nép szívében oly­ szenvedélyeket fölkelteni, mik ha fölébrednek, nem halnak el soha, hanem átszállanak apáról fiúra, s későn, vagy korán lángra gyújtják az életet.'' írásaiban tehát a haza, a magyar nép szeretete és a haladásért való harc vezérelte. Ez a titka annak, hogy már korában is az olvasóközönség kedvence volt, s ma, halála után ötven évvel is még ő a legol­vasottabb magya­r regényíró. A félig nemesi és félig polgári származású író műveiben gyakran ráismerünk életének egy-egy állo­mására. Gyermekkori emlékei közül szülővárosa, a gaz­dag kereskedő város, Komárom gyakran szerepel írá­saiban. .A pozsonyi, a pápai és a kecskeméti diákévek is jelentősen alakították az eleinte félénk természetű gyermek lelkületük. Pápán a híres református kollégium önképző­körében együtt dolgozott Petőfivel, együtt szerepeltek. Szoros baráti kapcsolat fejlődött ki közt­ük. Eleinte ő is habozott a művészet különböző ágai közt, festő akart lenni, s talán éppen Petőfi ösztönzésére lett író. Bár Kecskeméten, illetve Pesten megszerezte az ügyvé­di oklevelet, de már teljesen az irodalomnak élt. Pesten ismét feltújult s elmélyült Petőfivel való barátsága, aki éppen az ő lapját, az „Életiképek‘­-et sze­melte ki nagy céljainak a megvalósítására. „Én a népköltészet képviselőit akartam egyesíteni“ — írta Petőfi Arany Jánosnak. Miért éppen az Életképek­ben? Mert annak legtöbb olvasója van, mert ahhoz szegődtek a legjobb fejek, mert annak szerkesztője, egyik főtagja a „Fiatal Magyarországnak, hová mind­azokat számítom, kik valódi szabadelvűek, merészek, nagyot akarók, azon fiatal Magyarországinak, mely nem akarja a haza kopott bocskorán­ örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarja­ öltöztetni." 1848 március 15-én mind­ketten ott haladtak a márciusi ifjúság élén. Részt vett a nemzet követeléseit tartalmazó 12 pont megfogalmazásában, s ő volt a nap legünnepeltebb szónoka. Jellasich támadása idején elkíséri Kossuthot az­ alföldi toborzó útjára. Egy gúnyos hangú versében a horvát bánt teszi nevetségessé. A forradalom után elkövetkezett nehéz idők, az ünnepelt színésznővel, Laborfalvi Rózával kötött há­zassága, a súlyosbodó hadi helyzet időlegesen őt is meg­alkuvóvá tették, Debrecenben a békepárthoz csatla­kozott és lapjában felvetette az Ausztriával való mél­tányos kiegyezés lehetőségét. Tévedését azonban csak­hamar belátta, s a függetlenségi nyilatkozat után szó­ban és tettben hűségesen szolgálta Kossuthot a buká­sig. A forradalom legyőzése után az ő neve is annak s 32 írónak lajstromára került, kiknek a vésztörvény­­szék kivégeztetését kívánta. Soká rejtőzött a borsodi Bükk rengetegeiben, míg felesége kegyelmet nem esz­közölt ki számára.­­Az elnyomás nehéz éveiben írásainak tárgyát jórészt a reformkorból, vagy a szabadságharcból merí­tette. Ekkor jelentek meg az „Egy magyar nábob", „És mégis mozog a föld" és a ,.Csataképek“ című könyvei. A körrémület, a halálos szorongás napjaiban e köny­vekkel úgyszólván Jókai volt az első, aki a közelmúlt dicsőségének ragyogó, izgató festésével a zsibbadó nemzetbe lelket akart önteni, s a nemzeti­­ ellenállás szellemét ébrentartani törekedett. Mikor a Bach-rendszer bukásával enyhült a zsar­nokság (1361), a határozati párt soraiban mint képvise­lő harcolt a negyvennyolcas eszmékért. Az országgyű­lésen a kiegyezés ellen foglalt állást. A lapjában meg­jelent az önkényuralmat élesen bíráló cikk miatt börtönbüntetést kellett szenvednie. Regényei ebben az időben ábrázolták leghívebben és leghaladóbban a valóságot. Tiltakozásul a kiegye­zésre­ megírta egyik legszebb regényét a hazaszeretet és a függetlenségi harc hőskölteményét „A kőszívű ember fiai“-t. A három Baradlay fiú, Ödön, Richárd­ és Jenő, különösen az első kettő, valóságos eposzi hős. Ödön útja az orosz pusztákon át, Richárd haza­térése huszárjaival Bécsből, Richárd és Palovicz Ottó párbaja az isaszegii csatában, a két Baradlay testvér vetélkedése, Buda ostrománál hőskölteménybe kíván­kozó részletek. A mű lelkes hangja és az előadásában is megnyilatkozó hazafiúi hevület révén kiemelkedő alkotása Jókainak. Gondoljunk például arra, hogy milyen elragadtatott szavakat talál Jókai, amikor leírja, hogyan szabadították fel Pestet a honvédseregek. Jókai harcosan fordult szembe Ridegváry személyén keresz­tül mindazokkal, akik elárulták a szabadság ügyét. E mű néhány hiányossága ellenére is komoly szolgála­tot tett a magyar haladó hagyományok ápolása és a szabadságharc hősi emlékeinek elmélyítése, ébren­tartása terén. A hetvenes évek elején ,,És mégis mozog a föld" című regényének főtémáját is­mét a reformkorból vet­te, majd a később írt, eszmei szempontból legsikerül­tebb regényének, a Rab Ráby-nak témáját II. József uralma idejéből veszi, melyben egy, a nép érdekeiért harcoló magyar császári tisztviselő küzdelmét mutat­ja be a rothadó magyar feudalizmus ellen. Jókait foglalkoztatta a kapitalizmus egyre nagyobb térhódítása is, amelynek hangolt is ad a „Fekete gyé­mántok’­ című regényében. A műben szembeszáll a magyar ipart elnyomni akaró idegen tőkésekkel és a velük szövetkező nagybirtokossággal és főpapsággal. Bár a regény befejezése irreális, mégis jelentős szere­pet­ tölt be a kapitalizmus üzelmeinek leleplezésében. Azzal, hogy a regény főhőse, Berend Iván, negyven­­nyolcas huszártiszt volt­, a szabadságharc emlékét igyek­szik ébrentartani. Az író, Tisza Kálmán 1875-ben történt miniszterel­nökké való kinevezése után akaratlanul is az uralkodó körök politikájának a követője lett. Jókai bár nehe­zen nyugodott bele a „császári és királyi" világba, de ez a megalkuvás lassan aláásta írói éleslátását. Az életet felszínesebben figyelte, művei az­ írói technika öncélú csillogtatásává váltak. Munkakedve azonban nem csüggedt. Fáradhatatlanul dolgozott egészen 1904-ben bekövetkezett haláláig. Csodálatos gyorsaság­gal születtek művei. Hat évtizednyi munkássága alatt 360 művet adott ki. Soha el nem múló érdeme, hogy műveiben a nép­nyelv ízét és színeit szólaltatta meg. Prózaíróink közül az ő ajkán zengett legszebben a magyar nyelv. íróink közül szókincse a leggazdagabb, mintegy 20 ezer szót használt. Jókai, bár képzelete sokszor elragadta a valóság talajáról és műveiben gyakran nem a társadalom igazi problémáit ábrázolta, hanem az érdekeset,­ különöset, mégis példaként áll előttünk. Legfőképpen abban, hogy mélységesen szerette hazáját, népét és terheletlenül bízott annak jövőjében. Ezek azok az érdemek, amelyek maradandóvá te­szik műveit, amelyekből egy egész század magyar éle­tének harcait, küzdelmeit, hőseit és ellenségeit ismer­hettük meg. Megtanulhattuk tőle az önfeláldozást, a hazaszeretetek a hősiességet, a helytállást és az ellen­ség izzó gyűlöletét. Műveinek olvasásával fejezzük ki hálánkat a legnagyobb magyar mesemondó iránt! Kovács Antal R­osszu­l vá­laszto­ttak darabjuk megbukoit Tolna megyében most folynak a járási kultúrversenyek, melyeken 320 falusi és üzemi kultúrcsoport vesz részt. Ezeknek majdnem fele színjátszó csoport, melyek között olyan kipróbált együttesek vannak, mint a bogyiszlói, németkéri, vagy a sióagárda színjátszók. A szereplő csoportok között azonban hiába ke­ressük Nak község színjátszóit, akik a helyi bemutatókon még sze­repeltek, a körzeti versenyekre azonban már nem jutottak el. Pe­dig Nakon jó képességű együttes van, amely évek óta egyenletesen fejlődött. Kezdetben egyfelvoná­­sosokon, jeleneteken próbálták ki tehetségüket, az idén azonban há­­romfelvonásos darabbal álltak elő. Az együttes képességei ma már megütik azt a mértéket, amely egy egész estét betöltő darab elő­adásához szükséges, azonban hely­telen volt a darab megválasztása, s ezzel sok értékes munka ment veszendőbe Nakon. A helyi DISZ-titkár javaslatára úgy döntöttek, hogy a Falusi ve­rebek című régi „népszínművet“ adják elő, amelyben a népszínmű­vek szokásos receptje szerint a gaz a­naki színjátszók, a járási versenyeken dag lányt a földesúr hozzásegíti a szegénylegényhez. A rendezéshez felkérték a falu népművelési ügy­vezetőjét, Varga Máriát, aki vala­mikor apáca volt, s így érthető, ha szívesen vállalkozott a darab be­tanítására, sőt egyes részeket még át is írt. Nak a felszabadulás előtt Esz­­terházy-birtok volt, annak az Esz­­terházy Pálnak birtoka, aki a Mindszenty-per egyik fővádlottja volt. Amikor vakon megnézték a darabot, a naki dolgozóknak leg­feljebb az az elégtételük lehetett, hogy legalább életükben egyszer láttak egy „jóságos“ földesurat. A Falusi verebek című darab­nak nem volt sikere, sem Nakon, sem a helyi bemutatókon, s így le kellett venni a műsorról. A naki színjátszók a dalsikeren először el­kedvetlenedtek, de aztán rájöttek, hogy egyedül rajtuk múlott, hogy milyen darabot adnak elő. Az ős­­szel már új színdarabot mutatnak be falujukban. Még nem döntöt­tek, hogy mi lesz, azt­ azonban tudják, hogy előadásukat nem Varga Mária, a hajdani apáca fog­ja rendezni. A Szovjetunió belépett a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetbe Moszkva (TASZSZ): V. M. Molo­tov, a Szovjetunió külügyminisztere a napokban a Szovjetunió svájci kö­vetsége útján levelet küldött a Nem­zetközi Munkaügyi Szervezet igazga­tójának. Ebben közölte, hogy a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövet­sége kormánya elhatározta, hogy be­lép a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezetbe és vállalja a szervezet alap­szabályából folyó kötelezettségeket. A Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet igazgatója április 26-án meg­erősítette V. M. Molotov levelének vételét, így a Szovjetunió a szerve­zet tagja lett. NAPLÓ Levelezőnk írja: Udvari község fiataljai több segítséget várnak a népművelési szervektől Udvari község fiataljai április vé­gén előadást tartottak a kultúrház­­ban. Bemutatták a „Házasságszédel­gő“ című vígjátékot. A fiatalok mind az előkészületek, mind az előadás során mindent elkövettek a siker ér­dekében. A község dolgozói nem is voltak hálátlanok,­­mert­­ igen szép számban megjelentek az előadáson. Szolgáljon a fiatalok részére buzdí­tásul ez a nagyfokú érdeklődés és a jövőben lehetőleg­tartalmasabb és a szocialista építés jelenlegi szaka­szának megfelelőbb előadásokat tart­sanak. A „Házasságszédelgő“ ugya­nis — mint a címéből is kitűnik — nem éppen mondható oktató, nevelő­hatásúnak. Véleményem szerint azon­ban ez nem teljes mértékben a fia­talok hibája, inkább azoké a népmű­velési szerveké, amelyeknek hiva­tásuk és kötelességük volna, hogy a fiatalság kezdeményezéseit felkarol­ják, irányítsák és minden tekintet­ben támogassák. Ez a segítség nálunk Udvariban is­meretlen, inkább akadályokkal, mint segítséggel találkoztak a fiatalok.­­ Ennek következménye, hogy közsé­günkben nem igen beszélhetünk kul­turális, de még sportéletről sem. Tálos János levelező U­N­­C­II ái SZERDA, MÁJUS 5 GYELETES GYÓGYSZERTÁR 11/1. sz. Áll. gyógyszertár. NÉVNAP Plusz. — IDŐJÁRÁS JELENTÉS: Várható időjárás szerda estig: felhő­átvonulások, több helyen, főleg az ország nyugati felében záporesők, időnként élénk déli-délnyugati szél. A nappali hőmérséklet nyugaton emelkedik, keleten alig változik.­­ Várható hőmérsékleti értékek szer­dán reggel 10—13, délben nyugaton 16—19, keleten 20—23 fok között. J 1954 MÁJUS 5 Nagy sikere volt­ az első szekszárdi kispályás kézilabdamér­kőztésnek Szekszárd — Gyönk 18:41 (6:4) Szekszárd, 400 néző. Vezette: Kaspari Já­­­­nos. Szekszárd: Asztalos — Fertőszegi, Gyu­lay, Csapó — Dömötör, Zádori, Kárpáti. Csere: Berkényi. Gyünk: Bányai — Hart­mann, Kiss II., Kiss I. — Schrauf, Csillag, Kaszás. Csere: Lukács, Solymosi, Sárkány. A városi TSB eléggé nem dicsérhető agili­tással hozta létre ezt a mérkőzést, amely egy olyan sportágat mutatott be Szekszárd, dolgozóinak, amely az egész megyében isme­r rétlen. A kispályás kézilabdamérkőzés más megyékben már régóta kedvelt sportja a fia­taloknak és a bemutató lelkes hangulatából ítélve, hamarosan ez lesz majd a tolna me­gyeieknek is Édekességben határozottan ve­tekszik a labdarúgással és most már meg­értjük, miért nem lehetett jegyet kapni a Csepeli Sportcsarnokban rendezett mérkőzé­sekre. A mérkőzés lefolyásáról az alábbiak­ban számolunk be: A szekszárdi csapat a két testnevelőn kí­vül azokból került ki, akik már a kosár­labdán keresztül szoros kapcsolatot teremtet­tek általában a labdajátékokkal. Kezdés után Kárpáti szerez gólt, 1:0. Majd Zádori ve­szélyeztet két alkalommal is, eredmény nél­kül. Több büntetőt sikerrel hárít a hazai csapat, majd Gyulay lő gólt, 2:0. Zádori és Dömötör góljával már 4:0-ra alakul a mér­kőzés, amikor feljön a vendégcsapat és Schrauf, Kaszás és Csillag góljaival 4:3-ra javít. Sőt Kaszás ki is egyenlít, de gólját a játékvezető nem adja meg, mert a körön belülről érte el. Ezután változatossá válik a játék. És a félidő előtt Dömötör (5:3), Ka­szás (5:4), majd Kárpáti (6:4) ér el újabb eredményt. A II. félidőben mindinkább kidomborodik a tapasztaltabb szekszárdi csapat fölénye és különösen Zádori dob sok nem várt balkezes gólt a g­yönkiek hálójába. Kárpáti nyitja meg a II. félideji gólok sorozatát, 7:4, majd újra Kárpáti lövi a nap legszebb akciója után a hálóba a labdát, 8:4. A további gó­lok a kövar­kező sorrendben esnek: Kaszás 8:5, Zádori 9:5, Zádori 10:5, Zádori 11:5, Zá­dori 12:5, Csillag 12:6, Zádori 13:6, Zádori 14:6, Fertőszegi 15:6. (A mérkőzés egyetlen potyagólja): Zádori 16:6, Dömötör 17:6, Kár­páti 18:6. Bírálat: Rendkívül érdekes mérkőzést ví­vott egymással a két csapat. A tapasztaltabb szekszárdiak kaptak jobban lábra, de ez­után a gyo­­ki­ek majdnem megszerezték 4:0 után az egyenlítést is. A félidő végéig vál­tozatos volt a játék, valamivel támadott csak többet a szekszárdi együttes. A II. félidőben aztán már nem­ volt vitás a hazai együttes győzelme, akik­ közül különösen a két test­nevelő, Zádori, és Kárpáti, valamint kitűnő védéseivel Asztalos tűnt ki. A kosárlabda­­játékosok, különösen Fertőszegi nem tudták beleélni magukat abba, hogy a kézilabdát egészen más stílusban kell játszani és emiatt, sok hibát vétek­nek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy rövid­, gyakorlás után is nem len­nének ennek a sportágnak is a legjobb képvi­selői. A gyönkiek­ közül a középcsatár Csillag, Kiss és a kapusok tűntek ki. Különösen a kapus védései mennek látványosságszámba és reflexüknek hatalmas szerep jut. Erősen bízunk­­ abban, hogy rövidesen ki­virágzik a megyéiben is ez az igen gyors, változatos, látványos sportág. Ehhez azonban az lenne szükséges, hogy a megye legalább legnagyobb községeiben két csapat hírverő­mérkőzéseket játsszék. Reméljük, hogy erre is hamarosan sor i kerül. Végre jól játszott a Dózsa — mégis vesztett Dombóvári Lokomotiv—Szekszárdi Dózsa 2:0 (0:0) Szekszárd, 1600 néző. Vezette: Grulich (Kecskemét). Dombóvári Lokomotiv: Vágó — Kerecsenyi, Kelenyi, G. Kiss — Sipos, Pó­lyák — Su­ponfalvi, Papdi, Hirczi, Gelencsér, Czibók. — Szekszárdi Dózsa: Póta — Géczi, Király, Pongor — Pólón, Schlarb — Dósai, Hetesi, Ihász, Farkas, Tancz. — Már az első Percben sarkot ér el a vendégegyüttes, majd étának kell tisztáznia, lassan azonban fö­lénybe kerül a Dózsa. Ez a fölény is csak pár perces és újra kiegyenlített lesz a játék. Mindkét kapu gyakran van veszélyben. Egyelőre a csatárok ötlettelensége m­iatt nin­csen gól. A 20. percben marad ki az első nagy helyzet. A kifutó Póta fölött Simon­­falvi alig lő a jobb felső sarok fölé. A 24. percben újra nagy Lokomotiv helyzet marad kihasználatlanul. Czibók bead. Hirczi a kapu torkában­ állva kapufát lő, majd P.óta tisztáz. A túlsó oldalon sarokrúgás után He­tesi a 11-esről lő fölé. Majd két szép Dózsa támadás kihasználatlanul marad, mert Far­kas lyukat rúg az ötösön. A 40 percben Hirczi nagy helyzetben hibáz, Dósai elől pe­dig az utolsó pillanatban ment a Lokomotív védelem. A II. félidőt Czibók és Hetesi oldalhálója vezeti be majd a Dózsa komoly fölényt har­col ki. A 6 percben Dósai egyedül tör ki­pura, de nem jön lábra a labda és mellélő. Hetesi szabadrúgása is kihasználatlan ma­rad. Majd Farkas ugratja ki a középcsatárt játszó Dósait, de sarok árán tisztázni tud a Lokomotív. A 17. percben Dósai ismét egye­dül törhet kapura, de a kapusba lő. E já­tékszakaszban a Dózsának vezetésre kellett volna szert tennie. A 20. percben Papdi he­lyett Mátrai jön be. Lassan feljön a Loko­motiv­. Hirczi nagyszerű fejesét kell védenie Pótának. Majd a 24. percben G. Kiss egy szabadrúgást alig lő a kapu fölé. A 30. perc­­­ben a D. Lokomotiv támadásoknak megvan az eredménye. Hirczi szép támadás után a bal sarokba lő, 1:0. A 31. percben Dósai helyett Mak­ay jön be. Pár percre még fel­lángol a hazai együttes a befejezés előtt, mégis a 44. percben újra Hirczi lesz ered­ményes. 2:0. Sőt az utolsó percben érvény­telen gólt is szereznek a vendégek. Bírálat: Kikapott a Dózsa, de végre úgy játszott, ahogy azt szurkolói már rég vár­ták. Szellemben egészen újjászületett csapa­tot láttunk, amely a szerencsével hadilábon állt és védelmének a félidővégi összeroppa­nása miatt vereséggel volt kénytelen levonul­ni a pályáról. Az T. félidő élvezetes, jóiramú, kiegyen­lített játékot hozott, amelyben mindkét csa­pat 2—2 nagy gólhelyzetet hagyott kihasz­nálatlanul. A II. félidő elején a Dózsa, a félidő második részében a Lokomotiv ját­szott jobban. A Lokomotiv erőnléte az Épí­tők ellen a sírból hozott vissza egy pontot, most pedig ennek révén sikerült idegenben is trvőzelm­et aratnia. Jók: Póta, Pólóm, Farkas, ill. Vágó, Hirczi, G. Kiss. N­em jutott gólokban kifejezésre az Építők fölénye Szekszárdi Építők—Mázai Bányász 1:0 (0:0) Szekszárd, 1800 néző. Vezette: Pogány. Még az­­ előmérkőzésnél is nagyobb iramban, változatos játékkal kezdődött az Építők— Máza találkozó. Gyulay lövését Greilich alig­­­ nyomta kapu fölé, majd Marosi szabadrúgása adott munkát Zöldnek. A 8. percben Marosi mellé lő, majd Zsoldos találta el a kapu­fát. A túloldalon Gebhardt gyakori helyvál­toztatással akarja zavarba hozni a hazaiak védelmét, de nem sok sikerrel. Lassan enyhe fölényre tesz szert­ a hazai együttes. Zsol­dos szabadrúgása a 24. percben a sorfalba vágódik. Jó 10 percnyi eredménytelen me­zőnyjáték után a 40 percben végre Gyetvay jól megy el, beadása tisztán találja­­ Maro­sit és Zsoldost, de egymást zavarják és nem lesz eredmény a nagy gólhelyzetből. A 42. percben Zsoldos jobbal nagy lövést küld a jobb felső sarok felé, de Zöld nagyszerűen véd.­­ A­­­ félidőt az Építők Gyetvay helyett Mátéval kezdi. Már az első percben parázs helyzet­­ alakul ki a­­ mázai kapu előtt. A játékvezető közvetett szabadrúgást ítél, mely­ből Marosi erőtlenül lő. A 2. percben or­dító gólhelyzetet hagynak kihasználatlanul a vendégek Kersák lövésére Greilich rosszul vetődik, kiejti a labdát, melyet Gebhardt 2 méterről a felső kapufának lő. Három perc múlva Elekes 20 méterről lapos lövést küld a kapura, mely csak hajszállal kerüli el a jobb sarkot. Most állandóan a hazai csapat rohamoz, de eléggé körülményesek a csatá­rok. A 12. percben Zsoldos ismét eltalálja nagy lövéssel a kapufát vagy 16 méterről, aztán Zöld megszerzi mert nincs a közél­ben senki. A 20. percben dől el a mérkőzés sorsa. Sarokrúgáshoz jut a hazai együttes. Fruzsina Krauszhoz játszik akinek beadása átszáll a fejek felett Marosihoz ő lekezeli a labdát, majd kapura lő, mely ismét­ a kapu­fáról jön vissza. A visszapattanó labdát Zsoldos közelről befejeli, 1:0. Mára lesz rek­lamál, de a játékvezető a partjelző megkér­dezése után határozottan mutat középre. Meg­jön a közönség hangja. A 24. percben is nagy helyzet marad kihasználatlanul. Ma­rosi a balszélen átverekszi magát két vé­dőn, bead, Zöld kiejti a labdát, mert Zsol­dos zavarja, majd Minté elé kerül, aki az üres kapu fölé lő. Prinzsina ér el még ér­vénytelen gólt, majd házai támadások köz­ben fújja le a játékvezető a mérkőzést. Bírálat: Igen gyors, n nagy iramú küzdelmet vívott egymással a két j­ó­erőben lévő együt­tes. Az I. félidőben méjs­ jobbára kiegyenlí­tett volt a küzdelem, de a II. félidőben ko­moly fölényt harcolt ki a vendégegyüttessel szemben az Építők. Hogy mégis csak egyet­len gól esett, ez a csatársorok számlájára írandó. Kétségkívül a vendégeknek is­ vol­tak veszélyes helyzetei,­­de a hazai csapat több helyzetet teremtett ellenfele kapuja előtt, melyekből egyet sikerült kihasználnia és így megérdemelten tartotta itthon a baj­noki pontokat. Jók: Kiss,­­Elekes, Marosi, il­letve László, Újházi, RadóL A bajnokcsapat az­ I. félidőben percek alatt lelépte a Petőfit Nagymányoki Bányász— Szekszárdi Petőfi ?:1 (5:0) Nagymányok, 2000 néző. Vezette: Nagy (Kaposvár). Szekszárdi Petőfi: Kárpáti — Simon, Zádori, Zérényi — Németh, Baka — Horváth, Tischler, Korsós, Grabi, Cser. — Nagymányoki Bányász: Ásvány — Takács, Molnár, Németh — Baumgartner, Tóth — Fazekas, Füzesi, Dormány, Wéber, Gelen­csér. — A hazai csapat támadásai már a 6. percben gólt eredményeznek. A megítélt sza­badrúgást Németh 20 méterről gyilkos lö­véssel küldi Kárpáti kapujának felső sarká­ba, 1:0. Egy perc múlva Fazekas, sarokrúgá­sát Gelencsér befejeli. Már 2:0. A 8. percben, újra egy perc múlva Gelencsér—Wéber a lab­da útja, Gelencsér a kapufát találja el és Fazekas fejesgólt szerez a visszapattanó lab­dából. A 15. percben a Dormány Gelencsérhez játszik, aki hátraad Wébernek, aki a 16-os­­ról­ már a negyedik gólt lövi. 4-0. Ezután alábbhagy a nagymányoki csatárok lendü­lete és változatos lesz a játék. Újabb gól csak a 30. percben esik, amikor Dormány szabadrúgását Wéber értékesíti. A II. félidőben a Petőfi magára talál és több formás támadást vezet. Ezeknek a tá­madásoknak az eredményeképpen a 28. perc­ben Cser szépít. 5:1. Egy perc múlva Faze­kas lövése csattan a kapufa tövén, de újabb gól nem esik. Ezután Kárpáti ké­tszer is megsérül könnyeb­ben, de továbbjátszik. Újabb gól a 37. percben esik Gelencsér átjátssza a Petőfi védelmét és belövi a hatodikat. 6:1. A 41. percben esik a mérkőzés utolsó gólja. Kárpáti kiért egy labdát és a szemfüles Dor­­mány beállítja a végeredményt, amely 7:1 a Nagymányoki Bányász javára. Bírálat: A rangadó küzdelme elmaradt, mert a mérkőzés első félidejében a bajnok­csapat nagyszerűen, ezzel szemben a Petőfi erősen megilletődötten jjátszott és a három perc alatt elért 3:0-as vezetés után már nem les­ett kétséges a mérkőzés sorsa. A TI. félidőben kissé magára talált a szekszár­di csapat, de a játéknak ebben a szakaszá­ban is a bányászok támadtak többet és mu­tatott játékuk alapján ilyen­­ arányban­ is megérdemelték a győzelmet. Jók: Dormány, Wéber, Molnár, illetve Cser, Zádori, Tischler. P­ár­t­hír­ek Értesítjük a Párttörténet II. év­folyam propagandistáit, hogy ré­szükre az évvégi összefoglaló május 7-én d. e. 9 órakor a megyei Párt­oktatás Házában lesz megtartva. MB. AGIT. PROP. OSZTÁLYA. * Értesítjük az SzKP történet I. év­folyam prop. konferencia vezetőit, hogy május 7-én a Pártoktatás Há­zában i. e. 9 órakor összefoglalót tartunk. Kérjük az elvtársak pon­tos megjelenését. MB. AGIT. PROP. OSZTÁLY. TOLNAI NAPLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: KIRÁLY LÁSZLÓ A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonszámai 20­10, 20­11 Szekszárd, Széchenyi­ utca 18. M­­N­B egyszámlaszám: 00.878.065—38 Előfizetési díj: havi 11.— forint. Baranyamegyei Szikra Nyomda Pécs, Munkácsy Mihály­ utca 16 sz. Telefon: 20-27. A nyomdáért felel: MELLES REZSŐ.

Next