Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-12 / 190. szám

195« AUGUSZTUS 12. Két hét a cséplőgépnél... Ti’steledik, Bátaszék állomáson lüktet az élet, kezdődik az­­­ esti személyvonat-csoport. A váltás már megtörtént, min­denki elfoglalja helyét. Most mindenkinek kétszeres figye­lemmel kell végeznie munkáját, az állomás dolgozói a vas­utasnapra készülnek, emellett a dolgozók húsztagú csoportja csépelni megy a szomszédos Leperdpusztai Állami Gazdaság­ba Helyettük is kell dolgozni. Indul a kis csoport „külön­járata", de most nem a vasúton, hanem az országúton. Rövid kis búcsú az állomáson, amolyan ünnepség-féle. Egyszerű mindennapi szavak: „Becsületes helytállást várunk tőletek a cséplőgép mellett, majd mi is helytállunk itthon." — A Zetor hamarosan a hegyek között jár. Szép a határ, az aranysárga búzatáblákat felváltotta a barna, friss szántás. Zöld kukoricatáblák, szőlők. A távolból egy cséplőgép zúgása hallatszik. Még egy kis kapaszkodó és máris a pusztán já­runk. — Van-e valami változás? — Minden olyan, mint tavaly. De alig teszünk pár lépést, új épületet látunk, mellette két újabb ház épül. Két cséplőgép, elevátorral. Megérkeztünk. Mindenki elfoglalja tavalyi helyét. Szállásunk már be van rendezve. Kezdődik az első munka, a szalmazsákok tömése. Vidáman, jókedvűen folyik a munka. Előkerül a hazai, meg­vacsorázunk. Vacsora után még sokáig együtt volt a kis csa­pat, sok minden szóba került, a holnapi munka is. Közben meglátogatott bennünket a gazdaság vezetősége is. Másnap reggel ébresztő. Gépbeállítás, majd felbúgott a cséplőgép, megkezdődött a munka. Egy év után, ismét a cséplőgépnél. Estére kiszámítottuk az eredményt, 105 szá­zalék. Mindenki meg volt az első napi teljesítménnyel elé­gedve, mindenki jókedvű. Este meglepetés. Egy nagy rádiót kaptunk a párttitkár elvtárstól, hogy a napi kemény munka után szórakozhassunk. Másnap a szomszédos gépnél is mozgolódás kezdődött, in­dult a verseny. Figyeltük a szomszéd gépet, ők is lopva-lopva felénk néztek, nehogy egyik is lemaradjon. Ebéd közben megtudtuk, hogy a másik brigád bátaiakból áll. Mindkét csa­pat szorgalmasan dolgozott, este Feri bácsitól, az ellenőrtől tudtuk meg, hogy az első napot holtversenyben végeztük. Másnap ebéd után a szerencse elállt tőlünk, leesett há­romszor is az elevátorszíj. Aztán egyszer csak lassul a gép búgása. Mi villanymotorral dolgoztunk, a bátaiak traktorral. A transzformátor felé szaladtunk, baj van, leálltunk. „Dró­tosunk" (csak így hívják Jánost, a gépkezelőt), megnézi a transzformátort. Egy óra múlva tudunk indulni. Telefonálni akar, de Véménd nem jelentkezik Kerékpárral megy Vé­­méndre, kiderül, ott sincs áram. Végre három órai állás után megkezdtük a munkát. Most már vége a versenynek, lema­radtunk. Lemaradtunk? — Szégyen lenne a vasutas bri­gádra! A­ bátai brigád félkilenc­ tájt abbahagyta a munkát. Itt az alkalom, gyerünk! Most kezdődött az igazi hajrá. Éjszaka volt, mikor abbahagytuk, de másnap négykor kez­dünk. A vasutasok megszokták a rövid pihenőt, hiszen gyakran előfordul, hogy 30—40 órás szolgálat után 4—5 órát lehet pihenni, aztán újra indulni kell. Mindenkit érdekeltek az esti hírek. Most a Központi Ve­zetőség üléséről számolt be a rádió. — Gerő elvtárs az első titkár? — Meglepetés, de öröm is. Az ő vezetésével indul­tunk harcba a felszabadulás után a vasút újjáépítéséért. Ki­nevezések, jobb ruhaellátás, most mindenki ezen gondolko­dik. Bizony éjfél felé járt az idő, mire mindenki elaludt. Reggel négykor ébresztő, pótolni kell a lemaradást. Min­denki tudta, hogy most vasutasbecsülettel kell helytállni és helyt is álltunk. Délre a lemaradást behoztuk. Estére már tíz mázsával vezettünk. Vasárnap is folyt a munka, nem volt pihenés. Hétfőn el­búcsúztunk a szomszédoktól, új munkahelyet kaptunk. Itt is folyt a verseny. Nem volt közvetlen versenytársunk, így az egyik napi teljesítményt másnap felülmúlni, ez volt a ver­seny célja nem volt könnyű feladat, most már minden reggel fél ötkor volt ébresztő. M­­ár a második hét végefelé közeledett az idő. Az egyik nap harminc fokon felül várható hőmérsékletet jelzett a rádió, összenézett a brigád. Hosszú nap lesz ma. Aki már megreggelizett, segédkezett a konyhán. Burgonyahámozás. (Igaz, van segítsége Butti néninek Klárika és Évi néni sze­mélyében, de mi is segítünk.) Finom volt az ebéd, még a ki­rály is megnyalta volta utána az ujját. Reggeli után még nem volt olyan meleg, gyorsan folyt a munka. Egyik a mási­kat biztatta: „Hadd menjen!" „Mindent bele!“ — Eredmény: Délig 90 százalékra teljesítettük a napi normát. A jó ebédhez jégbehűtött sört kaptunk, utána egy óra pihenő, majd vidám nótaszóval dolgoztunk délután. Szaporodtak a tele zsákok. Estére az eredmény: 168 százalék. Másnap segítséget kért a gazdaság egy szerelő cséplőgéphez, négy vasutas odament, de a teljesítmény nem csökkent. Alig vettük észre, már az utolsó napokhoz érkeztünk. A búcsúzásnál ott voltak a gazdaság vezetői. Nemes elvtárs szavaira sokáig emlékszünk majd: „A vasutas dolgozók mun­kája nem könnyű, de itt is bebizonyították, hogy a mezőgaz­daság legnehezebb munkájában is megállják a helyüket. Az a munka, amit itt végeztek, becsületére válhat annak is, aki mindig a mezőgazdaságban dolgozik. Külön dicséret illeti Bodony János elvtársat, aki a környék legszebb szalma­ka­zalját rakta.“ — Majd kérte a brigádot, hogy az a kapcso­lat, ami a gazdaság és Bátaszék állomás dolgozói között megszületett, tovább erősödjék. A brigád nevében Simon György elvtárs mondott pár szót, majd 7 óra után pár perc­cel Zetorunk már ismerős úton vitt bennünket haza, régi munkahelyünkre. Másnap egy új brigád indult a gazdaságba, mi pedig el­foglaltuk régi munkahelyünket, hogy itt is teljesítsük a vasutasnapra tett vállalásainkat. Pásti József Vorosilov így határozza meg az Irodalmi újság Vorosilov életmunkáját. Vízszintes: 1. A vízszintes 56. folytatása. 13. Kínzó betegség. 14. Ezt szidjuk, ha rossz a ke­nyér. 15. Nem, németül. 16. Is­mert költő. 18. Német filmek végén olvasható. 20. Meggyőzés­hez alkalmazzuk. 23. O. O. M. 24. Belülről teper le! 25. Bútor névelővel (a negyedik kockába két betű). 28. Azonos mással­hangzók. 29. A vízszintes 1. folytatása. 30. Szignál. 31. Men­jetek latinul. 32. Felserdülnek. 33. A vízszintes 52. utolsó betű­­je. 34. Kutyanév. 35. Női név. 36. Izgató. 39. E. K. I. 40. Itt folyik a Dráva. 43. A legegysze­rűbb gép. 45. Azonos mással­hangzók. 46. Okozat előzménye. 47. Birkahang. 48. Hosszú ideig. 50. Művészi alkotás. 52. Kose­­voj másik neve. 54. Kötést tesz­nek rá. 56. A fősor kezdete — már Ht fordítva áll. 58. A füg­gőleges 19. folytatása. Függőleges. 2. Új gyár épí­tésénél sokat alkalmaznak. 3. Cipel — fordítva. 4. Esetleg. 5. Háziállat. 6. Égitest. 7. Ötszáz római számmal. 8. A máj vála­déka. 9. Csodálkozás. 10. Mező­­gazdasági szerszám. 11. Férfi­­függőleges 22. folytatása. 17. A függőleges 15. folytatása. 19. A vízszintes 29. folytatása. 21. Ma nem divat. 22. A vízszintes 58. folytatása. 26. Rangjelzés. 27. Mersehang. 31. Kóstol. 37. Libahang. 38. Énekhang. 41. Lejjebb. 42. Vukovár belsejében található. 44. Piszok. 47. Kifoszt (betűhiánnyal). 49. K. E. A. 50. Istennő latinul, de fordítva. 51. A függőleges 4 keverve! 53. Tél keverve! 55. Helyhatározó rag. 57. Lángol, ékezethibával. 59. Kén vegyjele. TOLNAI NAPLÓ „Olcsóbb“ — és mégis drágább Ez évben új cipőfajta gyár­tását kezdték meg a Bonyhá­di Cipőgyárban, a férfi goyser cipőt. Az új gyártmány beve­zetésével úttörő munkát vég­zett a gyár, teljesen gépesítve állítja elő azt a cipőfajtát, amit eddig az országban csak kézműipari módszerrel gyár­tottak. Az új cipőfajta tartó­­sabb, jobb és nem utolsósor­ban olcsóbb , mint kézmű­ipari. Az új cipők éppen ak­kor jelentek meg az üzletek­ben, amikor május 1-ével le­szállították az árakat, így például a duplatalpú, elsőosz­tályú goyser félcipő ára is a korábban megállapított 375 forintról 325 forintra csök­kent. A gyár tovább bővíti a goyser-cipők választékát, meg­kezdték e cipők gyártását bőr­talp helyett mikroporózus gu­mitalppal. Az új, gumitalpú cipő szebb mint a másik. És ami nem megvetendő, előállí­tása kevesebbe is kerül.­­ A mikroporózus talp ugyanis ol­­­csebb, mint a bőrtalp, keve­sebb munka is van vele. A gyár által elkészített — és a felsőbb hatóságok által jóvá­hagyott — árverés szerint ön­költsége 8 forint 73 fillérrel alacsonyabb, mint a bőrtalpú goyser-cipőé. Ez az árverés szolgál egyébként alapul a gyártmány fogyasztói árának megállapításánál. És itt jön, ami érthetetlen. Az új mikroporózus talpú goyser cipőkre 20 forinttal magasabb, 345 forintos árat bélyegeznek a gyárban. Az árhatóság ugyanis ennyiben állapította meg az új cikk árát. Önköltsége tehát közel kilenc forinttal alacsonyabb, mint az ugyanolyan, de bőr­talpú cipőé, fogyasztói ára pedig 20 forinttal magasabb. Meg kell jegyezni még azt is, hogy ebben az évben az üzem már nem gyárt bőrtalpú goyser-cipőt, hanem csak mikroporózus talpút. Az árleszállítás utáni napok­ban, a Szabad Nép május 9-i számában jelent meg Rubinyi Pál, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium pénzügyi és árfő­osztályának vezetőjének cik­ke: „Biztosítani kell a szi­­lárd fogyasztói árakat” cím­mel. Idézünk a cikkből: „Fon­tos intézkedések történtek, hogy az árleszállítás az ezen­túl forgalomba kerülő cikkek­nél is érvényesüljön. A minisz­térium ármegállapítással fog­lalkozó szervei gondosan fe­lülvizsgálják minden újonnan gyártásra kerülő cikk adatait, figyelembe veszik a hasonló cikkek árát — jelen esetben a leszállított árakat — s azokkal arányosan állapítják meg az új fogyasztói árakat.”­­ Majd a cikk megemlíti, hogy a múlt­ban megtörtént, hogy kisebb változtatásokkal hoztak forga­lomba „új” cikkeket, maga­sabb árakon, ezentúl véget kell vetni e káros gyakorlat­nak. Az Országgyűlés leg­utóbbi ülésén — egy interpel­lációra válaszolva — hasonló szellemben nyilatkozott a bur­kolt árdrágítás ellen a belke­reskedelmi miniszter is. Helyes lenne ha az ármeg­állapítással foglalkozó szer­vek figyelembe vennék mind­ezeket. JANTNER JÁNOS 7 Vasutasnap előtti hétköznap Dombóváron *­ Új szerelvény érkezett. Az állomás legjobb tolató és gurító­­brigádja, Szálkai István DISZ brigádja megbeszéli, hogyan tudják a leggyorsabban szétrendezni a szerelvényt. A brigád tagjai most kapták meg a „Kiváló dolgozó kitüntetést." Általában 8—900 tonnával közlekedett nemrég ez a Dombó­várról Ferencvárosba induló irányvonat. A vasutasnap tisz­teletére indított ünnepi műszakban vállalták az állomás és a fűtőház dolgozói, hogy állandóan ezer tonnán felül közleked­tetik. A vonat indulásra kész, 52 kocsit visz Ferencvárosba. Közel másfélszer annyi kocsit javítanak meg naponta az él­üzem Dombóvári Fűtőház kocsijavítói, mint tavaly augusz­tusban. Gyakran végeznek olyan javításokat is, amit külön­ben a sokkal jobban felszerelt járműjavítókban kellene vé­gezni. Képünkön Slavati István és Sárosi László lakatosok az egyik megrongálódott kocsi vonórúdját javítják. Új jugoszláv faszállítmány érkezett az ötszörös élüzem MÁV Fatelítőüzembe. Tölgyesi János rakodóbrigádja gyorsan és szakszerűen végzi a fa kirakását.

Next