Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-16 / 219. szám

1956. SZEPTEMBER 16. TOLNAI NAPLÓ Felhívás Tolna megye valamennyi téglagyári égetőjéhez Az elmúlt hetekben a Tolnai Napló sokat foglalkozott a Paksi Téglagyár készáru termelésével, miután az Egyesülés vezetőségének javaslatára és segítségével a gyárvezetőség az új, gyorségetési módszert vezette be Mi, a Paksi Téglagyár égetői is az első időben féltünk az új égetési módszertől és ilyen nagy eredményre nem is számai tettjeik, mint ami bekövetkezett. A régi égetési módszerhez viszonyítva 80—90 százalékos emelkedést értünk el, ugyanakkor betartattuk a minőségi előírásokat is. Természetesen, hogy ezt az eredményt elérhettük, ahhoz hozzásegített bennünket a szomszéd téglagyári egyesüléstől tapasztalatcserére eljött Mészáros Ferenc égető, valamint a gyárvezetőség jó szervező munkája is, amennyiben biztosították a kemence fő kiszolgálását. Tudjuk, hogy ennyire még nem volt szükség a többtermelésre, mint most, amikor az építőipar nap mint nap, több és több téglát kér tőlünk. Ezért felhívással fordulunk és kihívjuk versenyre a Tolna megyei Téglagyári Egyesülés valamint a Tolna megyei Tanács Bánya és Építőanyagipari Egyesülés valamennyi égetőjét a napi 18 méteres tűzsebesség eléréséért és a napi, légköbméterenkénti 15 darabos kihasználásért. Az új égetési módszer bevezetése előtt ezek a számok előttünk is elérhetetlenek voltak, mi magunk is csak 6—7 méteres tűzsebességet és 23—24 légköbméter-kihasználást értünk el és azt tartottuk, hogy a mi kemencénk adottságánál és agyagbányánk földminőségénél fogva ennél többet elérni lehetetlen. Ma már látjuk, hogy ennek duplája sem tetőpont és minden egyes égető számára elérhető. Csak szakítanunk kell a régi égetési módszerekkel, a félórás tüzelésekkel és a kemencetér sűrűn való berakásával. Bízunk abban, hogy felhívásunkhoz a megye valamennyi égetője csatlakozni fog már annál is inkább, mivel ez keresetünkben is lényeges emelkedést jelent. Addig, míg az elmúlt időben napi keresetünk 30—35 forint volt, ma már minden nap száz forinton felüli keresetet érünk el, sőt volt olyan nap, amikor a 125 forintot is meghaladta keresetünk. Ezen túlmenően több termelésünkkel gyártelepünk és egyesülésünk tervteljesítését is biztosítjuk. Az önköltségben is lényeges megtakarítást tudunk kimutatni, miután selejtünk lényegesen csökkent, tüzelőanyag megtakarításunk is közel kétszázezer kalória ezer darab téglánként, amely negyven-negyvenöt kilogramm szénnek felel meg. Ledneczky József vezető égető, Gulyás Lajos égető, Óvári József égető. Túlteljesítette augusztusi tervét a Vasipari Vállalat A Szekszárdi Vasipari Vállalat 134,3 százalékra teljesítette augusztus havi tervét. Különösen jó eredményt értek el a vállalat dolgozói a termelékenység emelésében, a 186 ezer forintos tervtúlteljesítésből 82 ezer forint a termelékenységi terv túlteljesítésére esik. Sem igazolatlan mulasztás, sem selejtmunka nem fordult elő a vállalatnál. Nemrég kezdték el a vállalat asztalosüzemében a festett hálószobabútorok, az úgynevezett körmendi hálók gyártását, amelyeknek egy részét már el is szállították a Bútorértékesítő Vállalat vidéki üzleteibe. A vállalatnál tervezik a fényezett bútorok gyártásának bevezetését is. Egyelőre fényezett virágállványokat gyártanak, de később sor kerül fényezett hálóbútorok gyártására is. Növekvő eredményekkel indult az őszi csúcsforgalom Dombóvár vasúti csomóponton Dombóvár vasúti csomóponton a VI. vasutasnap és az alkotmány ünnepe tiszteletére indított munkaverseny után tovább erősödött a munkalendület. Az állomás augusztus havi tervét és szeptember első dekádjának tervét — egy-két tényezőt kivéve — jóval 100 százalék felett teljesítette. A társszolgálati ágakkal együtt készültünk fel az őszi szállításokra. Az építési főnökség ebben az időben fejezte be a készülő új áruraktár vágányainak építését,ahol Kovács Lajos előmunkás és brigádja végzett kiváló munkát. A forgalmi brigádok versenyében Oláh Jenő főtiszt, forgalmi szolgálattevő és brigádja tört az élre. Brigádjával kiemelkedő eredményt ért el a túlsúlyos irányvonatok összeállításánál és a menetrend szerinti indításnál. Nem volt azonban kielégítő a munka a kocsitartózkodási idő lerövidítésénél. Csak úgy tudunk biztosítani a csomópontunkhoz tartozó állomásokon a felkínált árukhoz kocsit, ha még szervezettebb, utasításszerűbbb, munkával végzik forgalmi brigádjaink feladataikat. Ma ugyanis már gondot okoz a cukorráparakodáshoz, az őszi mezőgazdasági küldemények fuvarozásához szükséges kocsimennyiség kiállítása. De sok nehézséget kell leküzdeni a vonatok utazási sebességének növelésére, a széntakarékosság, a minőségi munka megjavítása és a vasúti pálya karbantartása terén is. E feladatok megoldásánál bátran támaszkodhatunk elsősorban azokra a dolgozókra, akik az elmúlt időszakban becsületesen állták meg helyüket, mint Linde János főmozdonyvezető, Király István fűtő és Hódos István térfelvigyázó, akiket a vasutasnapon munkaérdeméremmel tüntettek ki és azóta is e kitüntetéshez méltóan látják el feladatukat. Időben az ipartelepeken lesz a szénbányákból küldött tüzelő, eljutnak rendeltetési helyükre az élelmiszerküldeményekkel rakott vagonok, mert ezek rendezését a vonatok érkezése után egy-két órán belül Tarr János tolatásvezető és brigádja elvégzi. Dolgozóinkat jobb munkára készteti a legutóbbi bérrendezés is és a felemelt prémium. Dombóvár vasúti csomópont dolgozói az augusztus 1-i bérrendezés óta havonta összesen több, mint il.vmezer forinttal többet visznek haza családjuknak és ez a bérrendezés még most az utazószemélyzet kilométerpénz tételének módosításával növekedni is fog. A pártszervezetek vezetőségei és az üzemi bizottságok szintén felkészültek az őszi forgalomra. Munkájukat a vasút politikai főosztály határozata szabja meg, melynek jelmondata: „Állítsuk a pártmunka tengelyébe az őszi forgalmi feladatokat". Az állomási pártszervezet segítségével sokat javított munkáján a DISZ szervezet is. A fűtőház pártszervezete a túlsúlyos vonatok továbbítása, a széntakarékosság érdekében végzett kiemelkedő munkát. Javult a munkája az üzemi bizottságnak is, azonban még nem kielégítő a munkaverseny nyilvánossága. Ennek érdekében sem az üzemi bizottság, sem Dékány László főintéző teljesítményértékelő nem tették meg a szükséges intézkedéseket. Nagy feladatok várnak az üzemi bizottságra az őszi forgalomban a dolgozók részére megfelelő pihenőidő biztosítása, a dolgozók kulturális igényeinek kielégítése és az egyenruhával való ellátás terén. A nehéz őszi feladatok megoldásában nagyobb segítséget várunk Dombóvár párt- és tanácsi vezetőitől. A 3000 vasutas dolgozóból kétezren vidékről járnak be, akik részére egyelőre a vasút lakást biztosítani nem tud. Azoknak többsége, akik Dombóváron állami kölcsönből lakóházat építenek maguknak, vasutas. Azt hiszem, jogos az a kérés, hogy az így felszabaduló lakásokat vasutasoknak utalja ki a tanács. A másik ilyen probléma a vasutasok által épített új lakótelepek útjainak megépítése, közvilágítással való ellátása. Helyes lenne a vasúthoz vezető utakat kemény burkolattal ellátni. Az őszi forgalommal a vasút dolgozóinak feladatai napról napra nőnek. A dombóvári csomópont dolgozói mindent elkövetnek, hogy a megye legnagyobb csomópontján e feladatok a leggazdaságosabban , utasításszerűen és balesetmentesen legyenek végrehajtva. Potyondy József állomásfőnök Sokan keresték fel a kiállításon a mezőgazdasági újítások pavilonját. Maga a pavilon is újítás, merész szerkezeti megoldásával, többszínű lapokból álló oldalfalaival hívja fel magára a figyelmet. „A pavilon nemzetközileg is megállja a helyét” — írta be véleményét a vendégkönyvbe az egyik külföldi látogató. „Indiaiak finnek, románok, csehek, jugoszlávok, angolok németek és más országokból való látogatók is megnézték az újítókiállítást” — mondja Vasvári Béla, a Császártöltési Állami Gazdaság üzemgazdásza, aki a kiállítás két hete alatt itt kalauzolja a vendégeket, válaszol az érdeklődőknek. Az érdeklődés középpontjában a kis, 125-ös Csepel motorral hajtott törpetraktor állságában elhelyezett rizsaratógépnek is. Vasvári elvtárs elmondja, hogy főként azok érdeklődnek iránta, akik rizstermeléssel foglalkoznak. Nemcsak arra kíváncsiak, hogyan működik e téren bizony elég kevés a felvilágosítás, legalább küldtek volna valakit, aki részkülönösen megtetszett a gép az egyik jugoszláv vendégnek. Ahogy meglátta, mindjárt azt kérdezte, hol, mennyiért és mennyit lehet vásárolni belőle, lejesen elmagyarázza a gép működését, hanem az ára iránt is érdeklődnek. Sajnos, ezt sem tudja senki megmondani. Az érdeklődőket azzal nyugtatják meg, hogy ez csak prototípus, majd sor kerül e sorozatgyártásra, akkor alakítják ki a végleges árat is. « Kissé csalódott, amikor megtudta, hogy a gépből még csak ez az egy van de lefényképezte, hogy megmutassa otthonát is. Majd jövőre jelentkezik. A kiállításon... Aki csak erre jár, elsősorban ezt nézi meg. De jut az érdeklődésből megyénk „küldöttének”, a törpetraktor szomszéd A törpetraktor A rizsaratógép I 7 a üzemi újítók a technika fejlesztéséért Egy esztendővel ezelőtt , a Központi Vezetőségnek és a Minisztertanácsnak az üzemek dolgozóihoz intézett levele után nagyjelentőségű mozgalom indult az üzemekben, melynek célja: A technika korszerűsítése, az ipar műszaki fejlesztése. Munkások, műszaki dolgozók százai vitatták meg a levélben foglaltakat, elmondták javaslataikat, majd ígéretet tettek arra is, hogy tehetségükhöz képest továbbra is segítik a műszaki fejlesztést. Fellendült az újítómozgalom, többszázra tehető azoknak az újításoknak a száma, amit egy év alatt bevezettek és alkalmaznak az üzemekben. Bemutatunk néhányat a legfrissebbek közül: Műanyag fonófej A Tolnai Selyemfonógyár három karbantartó lakatosának: Straubinger Mihálynak, Stróbl Józsefnek és Kaiser Józsefnek született nemrég az az ötlete (közösen gondolták ki, ma már ők sem tudják eldönteni, ki gondolt rá először), hogy a selyemfonógépeken a jelenlegi sárgaréz fonófejek helyett műanyag fonófejeket kellene alkalmazni. Hamarosan el is készült az első példány és egy hónappal ezelőtt szerelték azt fel a 15-ös fonóegységre, Potyondy Józsefné gépére. Az elmúlt egy hónap bebizonyította, hogy az új fonófej kipja a próbát. Potyondiné elmondja, hogy az új fonófejnél apjában legfeljebb két-három onalszakadás fordult elő, míg a többinél nem ritka a napi 10—15 szakadás sem. Ez nemcsak a fonó munkáját könnyíti meg, hanem elősegíti az anyaggal, a selyemgubóval való takarékoskodást is. Szálszakadáskor ugyanis a gubó ismét a főzőüstbe kerül és bizony sok selymet szedi le róla az üst keféje, (ez a selyem a „stru*zába”, a hulladékba kerül) míg újra megtalálja a szálat. A másik előny, hogy olcsó, műanyaggal lehet helyettesíteni a drága és import útján beszerezhető sárgarezet. A három lakatos most tíz ilyen műanyag fonófejet készít, hogy egy egész fonóegységet fel tudjanak szerelni velük, így folytatják a további kísérleteket. Alacsony nyomású takarék kútszelep országszerte, de megyénkben is egyre több községet látnak el a második ötéves terv során törpe vízművel, hogy így megjavítsák — elsősorban azoknak a községekben, ahol rossz az ivóvíz — az ivóvízellátást. A vízvezetékre az utcákon kutakat szerelnek fel, hogy a lakosság innét hordhassa a vizet. Eddig csak olyan kutak voltak forgalomban, amelyek magasnyomású vízvezetékrendszerre alkalmasak, m ilyen kutak vannak például Székszárdon, ahol a víz nyomása elféri a hat légkört is. Ezek az ejektoros kútszelepek két légkörnél kisebb nyomásnál nem működnek. Pedig a községekben nem építenek víztornyot. Itt az ártézi kút nyomása biztosítja csak, hogy a víz mindenhova eljusson. Matus János, a Tolna megyei Tatarozó és Építő Vállalat vízvezetékszerelő részlegének vezetője olyan kútszelepet szerkesztett, amely 0,1 légköri nyomásnál is 20 liter vizet ad percenként (az elektoros kút 3 légkörnél is csak 10 litert ad). Az első ilyen kútszelepeket Bölcskén építették be, majd a bátaszéki, zombai és kurdi vízműveknél is ezeket használta fel. Az újítás egy példányát most elküldik a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium újító kiállítására, ugyanis a többi megyékből is érdeklődnek már iránta. Ülepítő berendezés a hulladékzománc visszanyerésére Imre főművezető javaslatára — az új zománcozócsarnokban azt a három ülepítő tartályt, ahol ha ülepítik a hulladék zománcisztpót Az eredmény: az első tíz nap alatt ötszáz kiló hulladékzománc gyűlt össze. Az újítás bevezetésével tehát havonta másfél tonna zománcanyagot takarítanak meg a gyárban. A zománcőrlő malom hulladéka még továbbra is elfolyik, de a zománcozóból már nem kerül zománcanyag az utcára. Két hétel ezelőtt szerelték fel a Simon A gyárban most célul tűzték ki, hogy a zománcőrlő malomnál keletkező hulladék visszanyerését is megpróbálják. Aki a Bonyhádi Zománcgyár felé megy, feltűnik neki egy kis „patak" az út mellett. Ebben azonban nem víz folyik, hanem vörösesbarna iszap. Éveken keresztül szinte tonnaszámra folyt itt el az a zománc, ami az őrlésnél, de főként a zománcozásnál került a hulladékba. Gépesített szövődés árutisztító asztal A Tolnai Textilgyár műszaki intézkedési tervében szerepel az árutisztító asztalok mechanizálása. Az árutisztítók jelenleg állva végzik munkájukat (nyolc órát állni egyfolytában maga is fárasztó), a hengerekről lehúzott anyag a padlóra kerül, ott piszkolódik, a tisztítók kézzel továbbítják az anyagot. A mechanizmással mindez kiküszöbölődik, a tisztítók ülve dolgozhatnak, az áruhengereket felszerelik az asztalra és az anyagot egy pedállal szabályozható gép továbbítja. Az új árutisztító asztalt Beke Árpád, a gyár TMK vezetője szerkesztette meg. Az első példány már elkészült, egy hete dolgoznak rajta. A gyár műhelyében az első darabnál szerzett tapasztalatok felhasználásával készül a többi asztal is.