Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-17 / 90. szám
4 Jön MÁR BEJÁRTA az egész országot a hír, hogy jön az Arend-Roland üstökös. Napilapok, folyóiratok mind gyakrabban közölnek tudósításokat az új jövevényről. Leírják, hogy milyen távolságra van a Földtől, vagy azt, hogy már van csóvája is, stb., stb. Ezek a tudósítások csak fokozzák az emberek érdeklődését az új üstökös iránt, ami ezen érdekes égi tüneménnyel kapcsolatosan amúgy is megnyilvánul. Növeli az érdeklődést az is, hogy az égboltnak azon a részén, melyet mi innen az északi féltekéről látunk, több mint negyven éve nem jelent meg egyetlen olyan üstökös sem, amelyik szabad szemmel nézve, különösebb látványosságot jelentett volna. Az üstököshöz, sajnos, még ma is számos babona fűződik, amelyek régebbi keletűek és abban az időben keletkeztek, amikor még a tudósok sem ismerték, hogy tulajdonképpen mik is az üstökösök. AZ ÉGBOLT csillagai között időnként apró, ködszerű folt jelenül meg. A folt eleinte olyan kicsiny, hogy csak igen erős távcsővel lehet észrevenni. Később a folt mindinkább láthatóvá válik, mert egyre nagyobb és fényesebb lesz. Ezzel egyidejűleg, illetve a későbbiek folyamán hosszú, fénylő csóvája fejlődik ki. Az ilyenfajta égitestet üstökösnek, vagy kométának nevezzük. A kométa szó görög eredetű és magyarul „hajas csillagot“ jelent. Ez az elnevezés az üstökösök csóvájára utal. Különleges alakjukkal évezredekkel ezelőtt magukra vonták az emberek figyelmét. Ez érthető, hiszen a csillagos égen szabad szemmel nézve elég kevés izgalmas eseményt láthattunk. Az égbolt képe nagyjából állandóan ugyanolyannak látszik, csak a Hold meg a bolygók visznek bele némi változatosságot. Az üstökösök azonban már egészen másvalamik. Azok nem tartoznak bele az égbolt megszokott képébe és így megjelenésük még ma is szenzációs eseménynek számít. A csillagokhoz nem hasonlítanak, feltűnő, érdekes alakjuk van és látszólagos fényességük nagyobb lehet a legfényesebb csillagénál is. AZ ÜSTÖKÖSÖK megjelenése még ma is több emberben indokolatlan félelmet kelt. Képzeljük el, hogy mennyivel inkább így volt ez az ókori, vagy a középkori népeknél. Ezek az üstökösök megjelenésében valami félelmetes égi jelet láttak. A félelem hatása alatt működésbe jön az emberek fantáziája. Az üstökös fejében gonosz emberarcokat, csóvájában kardot, tőröket, csatabárdokat láttak és írtak le. 1527-ben az egykorú krónikás az alábbiakban számol be az akkor megjelent üstökösről: „Olyan nagy borzadásyt keltett, hogy némelyek a rémülettől szörnyethaltak, mások megbetegedtek.“ MÉG A MÚLT SZÁZADBAN is rémüldöztek az emberek az üstökösöktől. Különösen nagy volt a riadalom 1832-ben, mert egyes csillagászok kiszámították, hogy abban az évben, október 29-én a Föld át fog haladni a Biela-üstökös csóváján. Ez tehát végzetes katasztrófát fog okozni, mert akármilyen ritka is a csóva anyaga, a Föld súrlódni, ütközni fog hozzá és minden összezúzódik és lángra gyullad, vagy pedig a csóva mérges gázai fogják az életet a Földön kioltani. Mindebből természetesen semmi sem következett be, mert a számítás helytelen volt, és a Föld messze ment el az üstökös csóvája mellett. 1910 május 19-én a Stalley-üstökös csóvája valóban súrolta a Földet, ennek azonban semmi következménye nem lett a Földre nézve. Az üstökösök ugyanis egyáltalán nem olyan veszélyesek, mint azt sokan gondolják. Sokkal inkább szelíd égi vándorok, amelyek ugyanúgy engedelmeskednek a tömegvonzás törvényeinek, mint a többi égitestek. Alakjuk különlegességét is meg tudjuk magyarázni és ezzel az üstökösök titokzatossága csillagászati szempontból szertefoszlik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezáltal érdekességük megszűnnék. (Folytatjuk az üstökös! GYERMEKEKNEK === Ismeritek-e a Balatont? Pihentetek-e már kies partjain? Hallgattátok-e már a hullámok csacska beszédét, a nádasok súgását-búgását, a madarak kedves énekeit? Ha nem hallottátok még ,akkor én most mesélek róla nektek. Mert a hullámok, a nádasok a madarak suttogását, énekét, érdemes meghallgatni! Csodálatos regékről tudnak, szebbnél-szebb meséket mondanak a régi időkről, amikről már az emberek megfeledkeztek. Ezt a SZÉP regét is Tihany köves partjain üldögélve hallottam. Most nektek továbbadom. Tihany partjait réges-régen ezüstföveny borította, az erdők tisztásain selyemfű nőtt, s csodálatos szökőkutak lövelték vízsugarukat a ligetek bokrai között. Nem lakott még ekkor ember a félszigeten, csak egy vénséges banya, aki ott vert tanyát magának a legmagasabb tihanyi hegy barlangjában. . A banyának világraszóló szép kecskenyája volt, szökőkutak vize mosta szőrüket ezüstös fehérre, a balatoni selyemfű nevelte őket szép kezes álatokká. Az ezüstös nyáj s a banya mindéig áldott este leereszkedett a Balaton partjára, kecskéi kortyolgattak a hűsítő habokból, a banya meg gyönyörködött szépséges nyájában és büszkén kiáltotta a Balatonnak : — Nincs szebb az én kecskéimnél! Tudod-e? A tréfáskedvű tihanyi visszhang ilyenkor mindig ráfelelte: — Nincs szebb az én kecskéimnél! Tudod-e!!! Bosszankodott is a vén banya minden este, de a tihanyi visszhang ellen tenni mit sem tudott. Sok víz csörgött el a tihanyi szökőkutakon, amikor egy szép napon kedves pásztorlány, a Hold kistestvére hajtotta kecskéit a Balatonpartra. — Soha nem járt még arra. Megtetszett neki a selyemfű, a csillogó szökőkutak, a tihanyi erdők, a gyönyörűséges parti föveny. Kapta magát, beszaladt az árnyas félszigetre, s kecskéi utána iramodtak. Meg sem álltak előbb, csak a szépséges fövenyen s a kecskék megöklelték a selymeshátú hullámokat. Nem is látott még a Balaton ilyen szép kecskéket soha életében, nem is csoda, hiszen a Hold udvarában nevelkedtek! Arany lett földig érő szőrmebundájuk ,aranyból volt szarvacskájuk a körmük meg rikító fehér, fehérebb az igazgyöngyfehérségénél. A banya is megpillantotta a csodálatosan szép kecskenyájat. Azonnal észrevette, hogy a kecskék szebbek, kedvesebbek, játékosabbak az övéinél. No, menten felforrt az epéje. — Eszébe jutott a tihanyi visszhang felelete. Hát mégiscsak van szebb az ő nyájánál! Meg is irigyelte. El is határozta, hogy elpusztítja a Hold kistestvérét, s az arany nyájat megkaparintja magának. A kedves pásztorlány mit sem tudott a vénséges banya gonosz szándékáról. Annyira megtetszett neki a Balaton, ha csak tehette, kiült a partjára, az ezüstös fövenyre, s énekelt, míg csak be nem alkonyodott. A tihanyi madarak a Hold kistestvérétől tanulták legszebb nótáikat, s azóta fújják szakadatlanul! A kecskék meg eközben a szökőkutak körül ugrándoztak, a selyemfűben legelésztek. Igen jól érezték magukat. Néha még a messzi hegyek lábáig is elkóboroltak. Egyszer is, amikor a kedves pásztorleányka a Balatonparton ülve dalra tanítgatta a madaraival, s a nyája messze elkóborolt, a banya befogta ökreit aranyos ekéjébe, s olyan mély barázdát húzott a lány köré, hogy azon bizony a nyáj nem tudott volna keresztülugrani, így akarta elválasztani a kecskéket kedves gazdájuktól. A pásztorlányka, amikor észrevette a banya mesterkedését, felugrott és elkezdett szaladni az árok felé, erős volt, edzett volt, biztos volt, hogy keresztülugorja. Ekkor rettentő vihar kerekedett és zúgva, bömbölve törtek át a hullámok a partokon. Próbált a lány menekülni erre is, nézett arra is. De a hullámok sziszegve nyaldosták sarujának szíját ,egykettőre beborították a pásztorlánykát. Még utoljára annyit tudott kiáltani: — Gyertek, gyertek, édes kecskék — s azzal elmerült. Alighogy meghallották a kecskék a kiáltást, szedték a lábukat, csattogott fehérmárvány körmük az ezüstös fövenyen. Rohantak kis gazdájukhoz. A banya kitárta előttük a karját, haza akarta őket terelni az övéihez, hogy ezután neki legyen a világon a legszebb kecskenyája. No, ugyan az aranyszőrű nyájat hívogathatta, csalogathatta, szólítgathatta. Nem hallgattak azok rá. Rohantak egyenesen a hullámokba, magukkal sodorva a jajveszékelő banyát is, aki gonosztettéért szörnyen meglakolt. A Balaton hullámaiban lelte halálát. A Hold kistestvéréből tündér lett, s még sokáig ott tanyázott a tihanyi ligetek tisztásain. Aranyszőrű nyája azonban bent maradt a Balatonban, nem maradt egyéb belőlük, mint a szépséges fehér körmük, melyek csodálatos fehéren izzanak a telihold fényében! Még ma is találnak a tihanyi gyerekek a hegyekben kecskekörmöket. Olcsó pénzért adnak is belőle. Vegyetek tőlük, ha arra jártok! T5afai<mkecskekit itnák Megérte ... Hallottam már olyan véleményeket a falusi emberekről, hogy ők nem tanúsítanak olyan érdeklődést a kulturális rendezvények iránt, mint a városiak,, s hogy bennük nincs olyan kultúrszomj, mint a városiakban. Nem tudom, ki hogyan van vele, én inkább az ellenkezőjét hinném, s a napokban a magam meggyőzésére olyan kellemes meglepetés ért az egyik községben, amilyenre gondolni sem mertem volna. Vasárnap a Szekszárdi Központi Művészegyüttes Gyönkön játszotta Huszka Jenő operettjét, a Mária főhadnagyot. A délelőtti előadást diákoknak rendezték, s amikor odaérkeztünk az együttessel, az udvar már hangos volt a gyermekek zsivajától és úgy körültáncolták az autóbuszt, mintha azzal legalábbis a húsvéti ajándék érkezett volna meg. Talán még annak se örültek volna jobban... Ezalatt az idő alatt az egyik Gyönkre vezető kövesúton harmincan szaporázták lépteiket. Harmincan, akik kíváncsiak voltak az előadásra és kíváncsiságuk olyan nagy volt, hogy hajlandók voltak Szárazdról begyalogolni az előadásra, nem sajnálva a fáradtságot, amit a hat kilométeres út jelent és ugyanannyit vissza is. Ez a kis epizód csak a délelőtti előadásról beszél, de legalább ennyien jöttek a délutánira (sőt, többen) és az estire is vidékről. A gyermekeknek egységes áron, öt forintért mutatta be az együttes az operettet. Az első felvonás szünetében az egyik szárazdi kisfiú például minden kérdezés nélkül azt mondta, hogy az öt forintot és a gyaloglást az eddig látottak is megérték. Felesleges lenne elemezni, hogy mit mondott az előadás végén, innen inkább egy másik epizódot ami a szereplőket is nagyon meglepte, mert ilyen még nem fordult elő; a kis nézők megrohamozták az öltöző bejáratát és látni akarták Cwikli Tóbiást, Pannit, a nagyorrú biccentő strázsamestert és Máriát. (Elnézést a hasonlatért, de ez jutott eszembe akkor mindjárt) Yves Montandért rajonghattak így a pestiek, amikor nálunk járt. ‘ (ni—gé) TOLNA MEGYEI NEPÚJSAG 1957. ÁPRILIS 17. így készültünk a tisztasági hónapra Április 4-én kezdődött nagy székelyi iskolánkban is a tavaszi szünet A könyvekre hajoló okos buksik eltűntek, a gyermekkacaj elcsitult az öreg falak között néhány napra. A tantermekben másnap már nagy volt a sürgés-forgás. De nem a gyerekek zsibongtak most ott, hanem a szülők, a jó édesanyák szorgoskodtak. Egyik meszelővel, a másik a seprővel, a harmadik a súrolókefével. Néhány óra, s hófehérek a falak, tükörtiszták az ablakok, olajozottak a padlók! Öröm, boldogság közöttük lenni, éppúgy, mint gyermekeik között. Falvainkban most már mindenütt benépesedik a határ, sok-sok a tennivaló, meggyorsult a munka ritmusa. És mégis... A nevelő egyetlen hívó szavára készséggel jelentek meg a Szülői Munkaközösség lelkes tagjai, s társadalmi munka keretében szép tavaszi köntösbe öltöztették öreg iskolánk falait, bútorait. Ezért öröm közöttük lenni! Hiszen többszáz forinttal felér munkájuk értéke. Hét tanterem a nevelői szoba, az előszobák lettek újjá. De még ennél is többet ér az iskola ügyeivel-bajaival törődő gondoskodásuk, mely immár nálunk hagyománnyá vált, mert az idő homokórájának pergése szerint karácsonykor, majd tavasszal rendről-rendre megismétlődnek ezek a dolgok. De legnagyobb érték mégis a nevelők és a szülők szíves-hasznos együttműködése! Milyen jó lesz folytatni a munkát barátságos-hivogató második otthonunkban. Milyen jó szépre, áldozatos munkára nevelni kicsiket és nagyokat! Így nevelgetjük önmagunkat, népünk apraját és nagyját: felelősségre, együttérzésre, emberségre. Egyúttal így készültünk a tisztasági hónapra. —k. —i. Az eltüsszentett birodalom Egy új magyar film bemutatójára Egyszer volt, hol nem volt, valahol messze volt egy mesebirodalom. A birodalomnak volt egy ostoba, zsarnok és gonosz királya, akitől zsarnok és gonosz királya, akitől félt mindenki, s aki félt mindenkitől. Fegyveres katonákkal őriztette magát, s a Főtitnokok, az Udvarmester és a Hadvezér segítségével naponta újabb és újabb gonoszságokat eszelt ki a nép sanyargatására. Most is egy rossz álom és a Főtitoknok tanácsára futárokat küld szét az országba, s megparancsolja, hogy mindenki köteles tüsszentését egészségére kívánni. Csak úgy visszhangzik az ország a „tüsszentett a Nagy Király” kiáltásoktól és az „egészségére” válaszoktól. Felbérelt alattvalók bejárják a birodalmat, hogy meggyőződjenek, hol rejtőzik az ellenség, amely a király tüsszentését nem kívánja egészségére. Hamarosan hírül hozzák, hogy csak egy ember, egy juhász van a birodalomban, aki semmi áron nem hajlandó a király tüsszentését egészségére kívánni. Az egész udvaron had — talpnyalók és titkosrendőrök — ellene fordulnak. A medvebarlangba vetik, amikor sértetlen marad, a feneketlen kútba taszítanák, de a juhászt mindig megmenti a szépapja, szépapjától örökölt furulyája. No meg szépséges szerelme, aki nem más, mint maga a király fogadott lánya. A juhász csellel, furfanggal megmenekül, de mielőtt elhagyná a palotát mátkájával, — mint a nép igazságosságának képviselője, megtorolja a királyon és siserahadán a népen esett sérelmeket. A fiatal rendező a történetet renaissance környezetbe helyezte. Mivel a magyar renaissance műemlékei a történelem során elpusztultak, így a rendező a környező országokban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Erdélyben szerezte ezirányú tapasztalatait. Ezeket az elemeket egyesítette a népmese, a néptánc varázslatos elemeivel és évszázados motívumaival. Hét évszázad magyar versei: Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez Vízszintes: 1. Az idézet kezdete. 11. Hitelesít. 12. Vágd le az ágakat. 13. Ötvenegy, római számokkal. 14. Folyó a Szovjetunióban. 16. Járom. 17. Mesefilm. 19. Nő a víz? 22. A vízszintes 1. folytatása. 26. Munka után kapjuk. 27. Folyékony. 28. Szín. 30. Régi magyar név. 32. Gyümölcs. 33. A függ. 36. alatti folytatása. 36. Kettő, római számokkal. 37. Taszít. 38. G-vel lábbeli. 39. Nem egészen meleg! 41. Elfehéredik. 44. Mindig van nála fegyver. 46. Fordítva, figyelmeztet. 47. Nagy zeneszerző. 50. Izom szalag. 51. M-mel földalatti vasút. 53. Tudorok magánhangzói. 54. össze-visszakevert dózy! Függőleges: 1. Kis település. 2. Gyilkolja. 3. Énekhang. 4. U. a. mint a vízszintes 32. alatti. 5. Kis diák kapja. 6. Kicsoda. 7. Személyemet. 8. Női név. 9. Jenő fele! 10. Szerszám. 15. Betegség, névelővel. 16. Központja az agy. 18. Gyümölcs. 20. Idegen női név. 21. S-sel idősebb — idegen kifejezéssel. 22. Azonos magánhangzók. 23. Alatt megtalálható — fordítva. 24. Ezen ital. 25. Fordított kettősbetű. 26. Bánat. 29. Rangjelzés. 31. őse. 32. Ezen lőnek — fordítva. 33. Poloska ellen használják. 34. Farkas Kálmán. 35. összecsap. 36. A vízsz. alatti folytatása. 40. A Faust opera Aranyborjú áriája kezdődik így. 142. Gyerek eledel — ékezet felesleggel. 43. Miattuk van. 45. Pl. lila — fordítva. 48. Idegen utca. 49. Szélhárfa. 52. B-vel csomó. 54. Orosz elöljáró szócska. 55. Kén vegyjele. 56. Nitrogén vegyjele. Megfejtendő az idézet a következő sorrendben: Vízszintes 1, 22, függőleges 36 és vízsz. 33.