Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Sehab tábornokot választották meg Libanon elnökévé Beirut (AP). A libanoni főváros központját fokozatosan lezárták, amint az elnökválasztás órája kö­zeledett. A város képe nyugodt, a kormány­­szervek megfelelő biztonsági intéz­kedéseket tettek. Megfigyelők nem számítanak ar­ra, hogy az elnökválasztás gyorsan megoldja Libanon 83 napja tartó válságát. Úgy érzik azonban, hogy Sehab megválasztásai lélegzetvnsétlel­­nyi szünetet ad ahhoz, hogy helyre­állíthassák a rendet és nyugalmat. A parlament egybehívása előtt az ellenzéki nemzeti front vezetői ülést tartottak. Szehab Szalam, a felkelők vezetője kijelentette, az ülés célja az volt, hogy végleges döntést hozza­nak az új elnök megválasztásának ügyében. Két napja az ellenzék követelte, hogy az újonnan választott elnök szólítsa fel lemondásra a nyugat-ba­rát Chamoun elnököt, akinek hiva­tali ideje szeptember 23-án jár le és követelje az amerikai haditengeré­szek haladéktalan visszavonását. Helyi idő szerint 11.27 órakor megkezdődött a parlamenti képvise­lők ülése. Ezután megkezdődött a szavazás. Az első szavazáson kétharmados többség szükséges az elnök megvá­lasztásához. A későbbi szavazásokon elegendő az egyszerű többség is. A parlament első szavazásán Sehab tábornok egy szavazat híjján nem kapta meg a kétharmados többséget. A második szavazáson Sehabot 48 szavazattal választották meg. Ellen­fele hét szavazatot kapott. Egy sza­vazat érvénytelen volt. A TASZSZ közleménye a bagdadi paktum országainak londoni tanácskozásairól Moszkva (MTI). Szerdán este a Szovjetunió külügyminisztériumában a külföldi újságíróknak átnyújtot­ták­ a TASZSZ közleményét a bagdadi paktum tagállamainak július 28—29. között Londonban megtartott tanács­kozásáról. A közlemény leleplezi a tanácsko­zás igazi célját és rámutat arra, hogy a bagdadi paktum tagállamai­nak ez a tanácskozása csupán egyet­len célt szolgált: az agresszió kiszé­lesítését a Közel- és Közép-Keleten. A TASZSZ közleménye hangsú­lyozza: az Amerikai Egyesült Álla­mok arra törekedve, hogy megment­sék ezt a minden eresztékében re­csegő támadó tömböt, arra kénysze­rült, hogy levesse álarcát és kije­lentse: kész teljesen magára vállalni azokat a kötelezettségeket, amelyek tőből a paktumból származnak. Mint ismeretes, az Egyesült Államok már hosszú idő óta közvetlenül részt vesz ennek a szervezetnek testületeiben, a legfőbb fegyverszállító a paktum tagállamai számára és viseli a pak­tum­ keretein belül megvalósított katonai előkészületekkel összefüggő költségek túlnyomó részét. Az Egye­sült Államok már régóta a második helyb­e szorította­­ Vissza Angliát, amely­­ annak idején arra számított, hogy a bagdadi paktum létrehozásá­val megerősítheti gyarmatosító sze­repét a Közel- és Középkeleten. Ép­pen az Egyesült Államok vezeti gya­korlatilag a bagdadi paktumot és irányítja minden tevékenységét. Ha az Egyesült Államok korábban a kulisszák mögül irányított, most nyíltan, a gyarrmatosítók érdekeinek szolgálatára létrehí­vott támadó tömb vezetőjének a szerepében lépett fel. A tanácskozás eredményeként nyi­latkozatot tettek, amelynek minden sora azt hangsúlyozza: a tanácsko­zás résztvevői csak azzal törődtek, hogy „megerősítsék védelmüket“’ alátámasszák kollektív biztonságu­kat, „ellenálljanak az agressziónak’’. Különösen hamisan csengenek ezek a szavak a biztonságról és a védelem­ről. A jelenlegi helyzetben, amikor az egész világ tanúja lett az Egye­sült Államok és Anglia libanoni és jordániai beavatkozásának — írja a TASZSZ nyilatkozata, amely így folytatódik : „A zárónyilatkozatban a tanácsko­zás résztvevői nem átallották, hogy nyíltan helyeseljék az Egyesült Ál­lamok és Anglia Libanon és Jordá­nia elleni agresszióját és egyértel­műen mindenkinek tudomására hoz­ták, hogy készek kiszélesíteni az agresszió kereteit a Közel- és Közép­keleten. Abból a célból, hogy igazol­ják az intervenciót és az arab-kelet országainak belügyeibe történő be­avatkozását, a londoni tanácskozás résztvevői úgy tüntetik fel Irak, Libanon és Jordánia nép­ének a nem­zeti függetlenségéért­ vívott harcát, mint „közvetett“’ agressziót — bár a valóságban csupán egyetlen közvetlen agresszióról van szó, amelyet az Egyesült­ Államok és Anglia kezdeményezett. Akaratlanul is felmerül a kérdés, tulajdonképpen ki ellen akarnak vé­dekezni a bagdadi paktum tagállamai és ki fenyegeti biztonságukat, függet­lenségüket? Mi rejlik a „kollektív biztonságról” történő látszólagos gondoskodás mögött? Maguk az ame­rikaiak is elismerik, hogy „az arab hadseregek nem fenyegetik a paktum tagállamait.’’ A közlemény a továbbiakban hang­súlyozza: a tények nyilvánvalóan bizonyítják, hogy a londoni tanácskozás a gyakor­latban nem volt más, mint az összeesküvők gyülekezete, akik új agressziós ténykedéseket terveztek a független fejlődés útjára nemrégen lépett arab államok mindenek előtt az Egyesült Arab Köztársaság és az Iraki Köztársaság ellen. A tények fényében világossá vá­lik, milyen nagy a Közel- és Közép- Kelet népieit fenyegető veszély és milyen érdekeket szolgálnak azok az ázsiai országok, amelyek tagjai ennek a támadó tömbnek. Csak azok akik elvesztették képességeiket, hogy józanul értékeljék azt a hely­zetet — amely ma a Közel- és Közép- Keleten kialakult és nem akarnak számolni az idők szellemével, — léphetnek a katonai kalandok és a nemzeti felszabadító mozgalom el­len irányuló nyílt harc útjára — ál­lapítja meg a nyilatkozat. — Nem kétséges, hogy ha a sza­badságszerető iraki nép ellen —■ amely kitart igazságos ügye mellett — támadást követnének el, amelyet a bagdadi paktum képviselői ké­szítenek elő, akkor más békeszerető országok az ag­resszió áldozatának segítségére sietnének. — jelenti ki határozottan a TASZSZ közleménye. A közlemény befejezéséül hangsú­lyozza: ugyanakkor, amikor a Szov­jetunió és más békeszerető országok minden erőfeszítésüket összpont­ít­­ják, hogy összehívják azt a csúcsta­lálkozót, amely azonnali intézkedése­ket fogadna el a Közel- és Közép- Kelet térségében létrejött váls­ág békés megoldására, a londoni tanácskozás résztvevői — ahogy most teljességgel nyil­vánvaló — új agresszív intézke­déseket dolgoznak ki a katonai viszály további kiélesítésére. Ezzel kapcsolatban talán még vi­lágosabbá válik az Egyesült Államok és Anglia kormánya által jelenleg alkalmazott halogatás és elzárkózás a csúcstalálkozó haladéktalan össze­hívása elől, holott ez a világ népjei­nek határozott követelése. A bagdadi paktum tagállamai kor­mányainak feltétlenül figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az agresszió további kiszélesítéséből származó fe­lelősség és az abból eredő valamen­­­nyi következmény az Amerikai Egye­sült Államok és Nagy-Britannia kormányára és a bagdadi paktum tagállamainak vezető köreire hárul. Az Egyesült Államok Libanon hosszas megszállását tervezi Damaszkusz­ (Új-Kína) Az Egye­sült Államok libanoni nagykövetsé­gének szóvivője Beirútban kijelen­tette, hogy az amerikai csapatok csak akkor vonulnak majd ki Li­banonból, ha ezt a libanoni és ame­rikai kormány és az ENSZ úgy kí­vánja.­­ Ez a nyilatkozat, amelyet a szer­dai damaszkuszi sajtó közölt, vilá­gos jele annak, hogy az Egyesült Államok Libanon hosszas megszál­lását tervezi. A szóvivő hozzátette, hogy a liba­noni elnök személyével való egy­szerű megegyezés még nem jelen­tené az amerikai csapatok kivoná­sát. Hangsúlyozta, hogy az ame­rikaiak csak akkor vonulnak majd ki, ha „ismét helyreállítják Liba­non belső biztonságát és az ENSZ megfelelő módon szavatolja Libanon függetlenségét.” A beiruti amerikai parancsnok­ság bejelentette, hogy újabb erősí­tések szálltak hajóra, s az elnökvá­lasztás kimenetelétől függ, vajon Libanonba jönnek-e vagy sem. Kedden Beirútból súlyos harcokat jelentettek, Chamoun csapatai és a népi erők között. A kormánycsapa­tok több páncélkocsit küldtek a Basta-negyed köré, amelyet a népi erők tartanak. Hammarskjöld azt akarja, hogy a csúcs­értekezletet New Yorkban tartsák Az AP jelentése szerint Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára közölte a küldöttekkel, véleménye szerint a Közel-Kelet ügyében tar­tandó csúcsértekezletet New York­ban kellene megrendezni. Számos küldött azt a nézetét fe­jezte ki, hogy a tervezett találkozót esetleg egy európai városban tart­sák, bár maga az értekezlet vala­milyen módon összefüggésben lesz az ENSZ Biztonsági Tanácsával. Úgy vélekednek, hogy Eisenhower elnök és Macmillan angol miniszter­­elnök — aki New Yorkra szavaz — enged, de Gaulle francia minisz­terelnöknek, aki azt szeretné, hogy Európában kerüljön sor az értekez­letre. Hammarskjöld elképzelése sze­rint a csúcsértekezletet a követke­­zőképp­en kellene összekapcsolni a Biztonsági Tanáccsal. A Biztonsági Tanácsnak előbb ös­­­sze kell ülnie a szokásos nagyköveti szinten és határozatot kell elfogad­nia, amely leszögezi, hogy bizonyos kormányfők kifejezték óhajukat a köz­el­-keleti kérdések megvitatásá­ra. Ezután a kormányfők magánjel­legű eszmecserét folytatnának. Ezt követően, jelentést tennének a Biz­tonsági Tanácsnak — talán Ham­marskjöld után — s e jelentésük már magában foglalhatja a dönté­süket is. 1958 augusztus 1. A Pravda cikke az amerikai és az angol agresszióról Moszkva: (TASZSZ) A Pravda legutóbbi száma „Szüntessék meg az agressziót” című cikkében fog­lalkozik azokkal az intézkedésekkel, amelyeket az Egyesült Államok és Anglia a Libanon és Jordánia el­leni agresszió kiterjesztésére tesz­nek. A cikk egyebek közt megálla­pítja: az Egyesült Államok és Ang­lia az arab-kelet ellen irányuló fegy­veres támadásra készülve megoszt­ják maguk között a feladatokat, s fokozott előkészületeket tesznek az arab országok ellen. Londonban most fejeződött be az az értekezlet, amelyen a kelet el­leni agresszió kibővítésére irányuló tervekkel foglalkoztak.­­ Az amerikai és az angol uralkodó körök bűnéből a Közel- és a Kö­zép-Kelet területe puskaporos hor­dóvá változott, amely a legkisebb szikrától is felrobbanhat és világ­­katasztrófát okozhat. Az Egyesült Államok és Anglia szeretné elte­relni a közvélemény figyelmét a Libanonban és Jordániában végre­hajtott katonai agresszióról, ezért nem tudják rászánni magukat sem arra, hogy a szovjet kormánynak a legmagasabb szintű értekezletre vo­natkozó javaslatát elfogadják, sem arra, hogy ezt a javaslatot elutasít­sák. Az Egyesült Államok és Anglia kormányai már kétszer elutasították a szovjet kormánynak az öthatalmi érte­kezlet időpontjára vonatkozó javaslatát, de ők maguk sohasem neveztek meg időpontot. Az agresszorok különben is sze­retnének olyan látszatot kelteni, mintha a Közel- és Közép-Keleten semmi rendkívüli esemény nem tör­tént volna, s ezért az itteni prob­lémák semmiféle sürgős megvitatá­­sára sem volna szükség. Ámde a népeket nem lehet be­csapni még kevésbé lehet becsapni azokat a népeket, amelyek a ka­tonai megszállás áldozataivá vál­tak. A Beirutból érkező hírek ar­ról tanúskodnak, hogy a libanoni nép nem hajlandó beletörődni az amerikai megszállásba. A libanoni hazafiak tüzet nyitnak a megszálló csapatokra, határozottan követelik kivonásukat. A nemzetközi közvélemény ha­talmas erővel támogatja a szovjet kormánynak azt a követelését, hogy hozzanak azonnal intézkedéseket az agresszió megszüntetésére és a kül­földi csapatoknak Libanon és Jor­dánia területéről való kivonására. Az angol kormány görög és török közbelépést kér London (Reuter). Londoni politi­kai körök értesülése szerint Macmil­lan angol miniszterelnök felkérte Törökország és Görögország minisz­terelnökét, hogy együttesen szólít­sák fel a ciprusi népet a további vérontás megszüntetésére. Kramanlisz görög miniszterel­nö­k athéni jelentés szerint már szerdán este teljesítette Macmillan kívánsá­gát. Felhívást adott ki, s ebben ar­ra kéri Ciprus görög lakosságát, hogy járuljon hozzá a béke és a rend helyreállításához. Makariosz érsek felhívásában a ciprusi török kisebbséget teszi fele­lőssé a véres összetűzésekért, s ezt mondja: „A fő dolog azonban az, hogy a görög—török vérontást meg­szüntessük.“’ A török és a görög lakosság viszály­kodása három nap alatt tíz halálos és nagyszámú sebesült áldozatot kö­vetelt. ! a Lordok Háza külügyi vitájának második napja London: (MTI) A Lordok Háza külügyi vitájának második napján lord Rea, a liberális főrendek ve­zére kijelentette, a nyugat elvtelen demagógnak ábrázolja Nasszert, ho­lott ő olyasmit képvisel, amit a nyu­gati világ nem tud, vagy nem akar megérteni: az összes arabok törek­véseinek gyújtópontja. Ami az orosz befolyást illeti, — gondoljunk arra, hogy a Szovjetunió mint a világ két legnagyobb nemzetének egyike — már létezik csaknem mindenütt. A szovjet már ott van a Közép-Kele­ten. A feladatunk ezzel a nagyha­talommal együttműködni. El kell fo­gadnunk a szovjet elgondolásait bármennyire ellenkezik is elveink­kel. Szakítsunk azzal a gyermekes gondolkodásmóddal, hogy aki nem ért velünk egyet, annak szükség­képpen nem lehet igaza. Lord Stasgate munkáspárti kép­viselő megkérdezte: mikor kezdő­dik végre a csúcstalálkozó, mikor tesz végre valahára Dulles pozitív lépést ebben az irányban, hol van most és mit tesz egyáltalán? Még nem tudunk semmit, hogy mikor találkozik Hruscsov Dulles-szel. Semmiféle közhely nem pótolhatja a választ erre a kérdésre. Lord Silkin (munkáspárti) beszéde során kijelentette, mielőtt Dulles Angliából elutazott, többek között azzal indokolta ellenállását a csúcs­­találkozóval szemben, hogy kétség­be vonja a szovjet közép-keleti ér­dekeit. De nem vitás, hogy a Szov­jetuniónak vannak ott érdekei már csak azért is, mert területe szom­szédos a Közép-Kelettel. Ilyen hely­zetben bennünket is érdekelne, ami ott történik ESEMÉNYEK SOROKBAN New York­ (Reuter) Szerdán az a vélemény alakult ki, hogy az esély szemmel láthatóan a New Yorkban tartandó értekezlet helyett a Genf­­ben sorra kerülő kormányfői értekez­letnek kedveznek, annak ellenére, hogy az angol—amerikai felfogás szerint az értekezletet az ENSZ ke­retén belül kellene megtartani. A feltevések szerint az Egyesült Államok döntését Eisenhower el­nök Hruscsov legutóbbi levelére e hét folyamán adandó válasza tartal­mazza majd.* Washington: (­MTI) Eisenhower amerikai elnök és Fanfani olasz miniszterelnök szerdán este kiadott közös közleményben bejelentette, „egyetértenek” a közel-keleti válság megoldására teendő intézkedések­ben. A záróközlemény megjegyzi: mind­két fél megerősítette, hogy „hazá­juk hű marad az északatlanti szer­ződéshez.”* Amman: (AP) Robert Murphy Eisenhower elnök küldötte csü­törtökön Ammanból Izraelbe uta­zott. Murphy szerdán este két és fél órás megbeszélést folytatott Husszein királlyal. Amerikai forrás szerint a megbeszélések „felölelték­­ a Közel-Kelet valamennyi problé­máját, kiváltképpen a jordániai helyzetet.”* Teherán: (AP) A teheráni külügy­minisztérium szóvivője csütörtöki közlése szerint kormánya utasítot­ta bagdadi nagykövetségét, közölte az iraki külügyminisztériummal, hogy Irán hivatalosan is elismeri az új Iraki Köztársasági kormányt. Sz. Dózsa—Bonyhádi MTE labdarúgómérkőzés Szekszárdon A Szekszárdi Dózsa Sportkör ve­zetőségének meghívására vasárnap délután a Bonyhádi MTE NB III-as labdarúgó csapata látogat Szek­szárdra, ahol a Szekszárdi Dózsa el­len játszik barátságos mérkőzést. Kezdési idő 17 óra. A mérkőzést ve­zeti: Majoros.

Next