Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-01 / 51. szám

1060. március 1, Meghosszabbították a nagysikerű árubemutatót — Három cél — teljes siker. — Valóban ezt a címet lehetne adni a szombaton megnyílt árubemu­tatónak, amelyet a Szekszárdi Közgazdasági Technikum Iskola­szövetkezete a földmű­vesszövet­­kezeti szervek és a nagykereske­delmi vállalatok közösen rendez­tek az iskola tornatermében. Az első célt, hogy a szövetke­zeti kereskedelem kulturáltabb, magas nbprendűbb a magánkeres­kedelemnél már az első látogatás bizonyította. ízlésesen és mégis modernül elrendezett áruk töm­kelege várta az érdeklődőket, vá­sárlókat. Ez, és a fiatal leendő kereske­delmi szakemberek, az iskola ta­nulóinak kedvessége, szaktudása, eladókészsége csak fokozta a lá­togatottságot, a közmegelégedést. Ennek látható jele volt az a több mint ötezer érdeklődő és vevő, akik két nap alatt felkeresték a jól sikerült árubemutatót. Egyben beszédes példa arra, hogy az ifjú szakemberek megfelelő kereske­delmi előkészítésben részesülnek az iskolában. Nos ilyen előkészítés után tel­jes sikerrel lehet summázni a má­sik cél elérését is, hogy a tanulók a gyakorlatban is megismerhes­sék a kereskedelem szervezésé­nek, lebonyolításának módozatait. Igen örvendetes az iskola törek­vése, amely szerint az ilyen gya­korlati kiképzés a tanterv szerves ré­ze, a gyakorlati tudás elmélyí­tését kívánja szolgálni. Nem ke­vésbé dicséretes a részt vevő szer­vek odaadó segítsége ehhez a széd cél megvalósításához. És n­e feledkezzünk el a harma­dik cél, a gazdasági dologról sem. Bár ez esetben a fenti kettő a legfontosabb. A két nap bevétele több mint 100 ezer forintra tehe­tő. E szám így magában nem mond semmit, de ha a hűtőgépek, villanytűzhelyek, mosógépek és má­s háztartási gépek, nagy rá­diók és a lakások szépítését célzó porcelánáruk eladott tömegének fényében tekintjük, nagyon is so­kat mond. Mutatja egyre gazda­godó, kulturáltabb életünket. S még egy megjegyzés e nagy­sikerű árubemutatóhoz: az iskola tanulói bemutatták, hogy a föld­­művesszövetkezeti dolgozók nem egyszerű áruközvetítői a falunak, hanem a kultúra terén is tudnak segíteni, akarják és képesek a kultúrforradalom ügyét szolgálni. Táncaik, szavalataik, zenés elő­adásaik erről tanúskodtak. Végezetül az ingyen tombolá­nak is megvolt a maga sikere. A nagy érdeklődésre való tekin­tettel a kiállítási teremben lehe­tetlen volt megtartani a sorsolást, s így az az udvaron történt meg. Bár a nagy udvar majdnem töm­ve volt, néhány nyeremény gaz­dája azért távol maradt. Épp ezért a nyertes tombolajegyek számát — amelyekre a jutalma­kat nem vették át — itt közöljük. Ezek: K. 6, D.70, J. 5, M. 73, T. 43. A nyeremények csütörtök estig átvehetők a helyszínen, ugyanis közmegelégedéssel vettük tudo­másul, hogy az árubemutató a tervbe vett két napnál tovább tart, csütörtökig­­ meghosszabbították. A Közgazdasági Technikum nagy sikerű árubemutatójának részlete. IZGALOM, IGYEKEZET — SIKER a d­ecsi színjátszó-együttes első bemutatkozása Ez volt az első bemutatkozása az együttesnek a telt ház előtt. Decs igen népes község, de vasár­nap ez a műsoros est volt az ér­­dekl­ődés középpontjában. Sőt, mi több, még Szekszárdról, a vá­rosból is sokan utaztak ebbe a faluba délután, hogy megtekint­hessék a művelődési ház színját­szó csoportjának első bemutatko­zását. A szokásos véleménynyilvání­tástól eltérően én az összegezés­sel kezdem: érdemes volt megnéz­ni a műsort, nyugodt lelkiismeret­­tel gratulálhatunk minden szerep­lőnek. A színvonalnál természe­tesen vidéki arányokra kell gon­dolni és ha a színvonal nem is ütött meg teljesen érthetően va­lamiféle városi mértéket, mégis értékes, elismerésre kötelező lát­ványosság volt. Mindenekelőtt el kell mondani, hogy szinte megható az együttes minden egyes tagjának törekvése, áldozatkész igyekezete. Nem vol­tak köztük nagymúltú, amatőr színjátszók, többen most léptek először színpadra, de mindenki jól felkészült, tisztességesen be­tanulta a szerepet és igyekezett, többnyire nem is sikertelenül, át­éléssel játszani, eredeti, élethű hangsúllyal beszélni. Valamennyi­­őjüknek sikerült elérni olyan szín­­tét, hogy méltán nyerték el a kö­zönség tapsait. Mindenki lelkiis­meretesen készült és odaadással játszott. Tordai Margitnak pél­dául az átlagot meghaladó színvo­nalon sikerült előadnia egy meg­lehetősen hosszú és komoly elő­adói készséget igénylő elbeszélő költeményt. Lekötötte a közön­ség figyelmét, amit meglehetősen nehéz elérni a hasonló műsorszá­mokkal. Kultúrát, műveltséget terjesztet­tek, kellemes, szórakoztató estet nyújtottak azoknak, akik külön­ben esetleg unalmas semmittevés­sel töltötték volna ezt az estét. És érdeklődéssel figyelt nem egy olyan férfi is, aki máskor a fröc­­­csös pohár mellett szokott szóra­kozni. A különböző műsorszámokat — egyfelvonásosok, ének, tánc — sok­ tekintetben ötletes konferá­­lással kötötték össze és ami igen örvendetes, keresték megoldását annak is, hogy minél komolyabb eszmei mondanivalója legyen az egész műsornak. Tehát nem vala­mi elvont szórakoztatásra töreked­tek, hanem tanításra is. Nem maradt ki a műsorból a hagyományos sárközi kultúrára emlékeztető szám sem: Lukácsi Erzsébet eredeti sárközi népvise­letben énekelt népdalokat. Nagyon örvendetes, hogy ezt is legalább olyan tetszéssel fogadták, mint azo­kat a modern­ számokat, amelye­ket Géczi Mária énekelt. Az volt ez esetben is az érzésem, hogy a mai irányzatok nem homályosít­­ják el a hagyományos és híres he­lyi népi kultúra iránti közérdek­lődést, s ez egyben arra is kötelez, hogy a jövőben is ápolják a ha­ladó hagyományokat. Illene még neveket felsorolnom, de ehelyett inkább azt mondom, hogy mindenkit dicséret illet. A csoport vezetője Blaskovich Wal­­terna tanácsi dolgozó. A napi munkájuk mellett készültek az előadásra és természetesen nem fizetségért. Legfeljebb annyi volt a „fizetség”, hogy a hozzátarto­zóknak az első sorokban volt biz­tosítva a hely, ugyanannyiért, mint másoknak. Tömöri Ilona, a kultúrotthon igazgatója is nagyon sok izgalmat élt át, mire felgör­dülhettek a függönyök. Talán mondanom sem kell, szinte minden szereplő izgatott volt a színpadon. Izgultak, hogy sikerül-e azt nyújtaniuk, amit a közönség vár tőlük. Sikerült és most már nagyobb nyugalommal, fokozottabb önbizalommal készül­­hetnek majd új előadásokra. Boda Ferenc Egy hét alatt 100 férőhelyes hizlalda A sárszentlőrinci Petőfi Terme­lőszövetkezet tagjai egy héttel ez­előtt kezdték meg egy 100 férőhe­lyes sertéshizlalda építését. Az építkezés saját erőből történt és egy hét leforgása alatt be is feje­ződött. Előreláthatóan egy héten belül befejezik egy 20 katricás fi­­aztató építését is. TOLNA MEGYET NEPŰ.CSAO s A hagyományos szekszárdi borverseny díjkiosztása Ünnepélyes keretek között hirdették ki szombat este Szekszárd­on a városi borverseny eredményeit. A legjobb vörösbort a szekszárdi Béke Tsz termelte az elmúlt évben, képünkön Módi János szőlészeti brigádvezető átveszi a verseny nagydíját. járási úttörőtábor — Nemzetközi kistábor — Cserelátogatás a bolgárokkal — „Gyújts annyi téglát - ahány éves vagy" Nagyszerű programjuk lesz az idén a dombóvári járás úttörői­nek. A mintegy két évvel ezelőtt felmerült ötlet a megvalósulás stádiumába lép, s amint az idő­járás megfelelő lesz, azonnal meg­kezdik a dombóvári Kis­erdőben 38 holdnyi területen a járási út­törőtábor építését, amely állandó jelleggel működik majd, s ahol a vezetőképzés mellett megoldható lesz a kisdobosok táboroztatása is. A járás úttörő elnökségének ter­ve szerint ebben az évben meg­épül a konyha és a raktár, ugyan­akkor nagyarányú­­ környékrende­zési és parkosítást végeznek tár­sadalmi munkával az úttörők és a KISZ-fiatalok. Jövőre épül fel a két 50—50 férőhelyes pavilon és elkészül a tábor végleges parkosí­tása is. Az építkezéshez szükséges tégla egy részét az úttörő csapatok »gyűjts annyi téglát ahány éves vagy« mozgalom keretében szedik össze. Ez előreláthatólag mintegy 26 000—28 000 téglát jelent. A kiserdei táborban már az idén az úttörőmozgalom 16 éves jubileuma alkalmából nemzetközi kistábort létesítenek. Ebben a tá­borban 22—22 szovjet, bolgár, csehszlovák és NDK-beli úttörő találkozik majd a járás úttörőivel. Hírek szerint megegyezés jött létre a dombóvári járási úttörő elnökség és az illetékes bolgár ifjúsági szervek képviselői között a nyári cseretáborozás ügyében is. A megállapodás szerint a dombó­vári járásból 50 úttörő és 10 csa­patvezető a nyáron a svastovi tá­borban, a bolgárok pedig — ugyan­csak 60-as létszámmal — a kis­erdei táborban töltik a szünidő egy részét. PUTLITZ: Ném­etor­szágból—^ C Németországba (48) Mint diplomatának nem volt meg a lehetőségem, hogy ezeknek az üresfejűeknek­ őszintén meg­mondjam a véleményemet. Ugyanebben az évben Anglo- German Fellowship néven társa­ságot alapítottak Londonban, mely egyedüli célként azt a feladatot tűzte ki magának, hogy ápolja az­ angol közvéleményben a »Harma­dik Birodalom« iránti barátságot és a vele való együttműködést. A financiális és gazdasági »felső tíz­ezernek« befolyásos körei csat­lakoztak a társasághoz, melynek első elnöke Lord Mount Temple, a brit vegyi tröszt főrészvényese volt. Mindennek ellenére bizonyos gúnyos várakozás előzte meg Rib­­bentrop jövetelét, mint amikor az állatkertben várnak valami fura, új szerzeményt. Ez azonban tisz­tán csak az ő személyével volt kapcsolatban. Számos tapintatlan vagy különös megjegyzése, melyet előző londoni látogatásai alkalmá­val ejtett el, most­­ szájról szájra járt. Még mielőtt elfoglalta Lon­donban nagyköveti hivatalát, már megvolt itt a gúnyneve. Elkeresz­telték »m­ickenc­rop«-nak. Ezt a nevet olyan emberfajtára hasz­nálják, aki akasztott ember há­zában állandóan kötelet emleget. Amikor a Victoria-pályaudva­­ron kiszállt a szalonkocsijából, egy római imperátor arckifejezé­sével megállt a peronon össze­gyűlt német kolónia előtt, s üd­vözlésképpen teljes félpercig fe­léjük tartotta jobb tenyerét. A körülálló fényképészek és újság­írók egyenesen, kínosan ható ha­­hotázásban törtek ki. Mi, a nagykövetséghez tartozók elkísértük őt új rezidenciájába.­­ Nem a nagykövetség épületébe költözött be, hanem a mondén Eton Square egyik épületébe. Ne­ville Chamberlain, az új minisz­terelnök, aki most a Downing­­street 10-be, elődjének Baldwin­­nak szolgálati lakásába költözött át, bérbe adta neki saját házát. A régi követségi épület, amely­nek szép stílusú empire-termei­­ben Hoesch és előtte száz éven át a birodalom, illetve 1871 előtt a porosz király képviselői mindig laktak, az ő igényeinek nem fe­lelt meg. Hitler a nép pénzéből nagyvonalúan csekély hárommil­lió birodalmi márkát bocsátott rendelkezésére, hogy az épületet rangjához illően modernizálja.­­ Térbelileg is kibővítették­ a nagy­­követséget, nevezetesen hi Lették a szomszéd palotát is, i­­gy a fogadótérm­ek hosszú sora 1 >­­­ül­lőéiül a versailles-i kastély kö­zépső frontjának hosszával vete­kedett. Kereken 250 német iparost, épí­­tőm­­unkást és szerelőt vezér­e­tek­ egy félévre Londonba. Ez­ . ka­­szárnyaszerűen tanyáztak a kö­vetség padláshelyiségeiben, ellá­tásukról saját tábori kar­ róluk gondoskodott. Egy SS-Scher­ ökrei­­a legszigorúbb fegyelmet tartotta közöttük. Külön engedélyre volt szükségük, hogy az épületet el­hagyhassák. Még zárkát is beren­deztek az engedetlenek számára. Némelyiküket az épületből köz­vetlenül kiszállították a croydoni repülőtérre, onnan a I u.­Shansa egyik gépe Németországba vitte őket, ahol szabályszerű dutyiba kerültek. A házban­­ reggeltől es­tig kalapáltak, falakat húztak. Az ügymenet azonban nem áll­hatott meg, amíg az irodákat re­noválták. A lármától viszont az ember gyakran a saját szavát sem hallotta, a mész és malterpor be­lepte a ruhánkat, néha úgy ér­keztem haza, mint valami molnár­legény. Egy reggel az egész irat­táramat vad összevisszaságban a folyosóra kidobva találtam. Senki nem jelezte előzőleg, hogy lebont­ják és átépítik a mennyezetet, csak munka közben egyszerűen félretolták az íróasztalomat, aztán nézhettem, hol fogok tovább dol­gozni. Mint kiderült, a szomszéd ház­ra valóban szükség volt, mert

Next