Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
1060. március 1, Meghosszabbították a nagysikerű árubemutatót — Három cél — teljes siker. — Valóban ezt a címet lehetne adni a szombaton megnyílt árubemutatónak, amelyet a Szekszárdi Közgazdasági Technikum Iskolaszövetkezete a földművesszövetkezeti szervek és a nagykereskedelmi vállalatok közösen rendeztek az iskola tornatermében. Az első célt, hogy a szövetkezeti kereskedelem kulturáltabb, magas nbprendűbb a magánkereskedelemnél már az első látogatás bizonyította. ízlésesen és mégis modernül elrendezett áruk tömkelege várta az érdeklődőket, vásárlókat. Ez, és a fiatal leendő kereskedelmi szakemberek, az iskola tanulóinak kedvessége, szaktudása, eladókészsége csak fokozta a látogatottságot, a közmegelégedést. Ennek látható jele volt az a több mint ötezer érdeklődő és vevő, akik két nap alatt felkeresték a jól sikerült árubemutatót. Egyben beszédes példa arra, hogy az ifjú szakemberek megfelelő kereskedelmi előkészítésben részesülnek az iskolában. Nos ilyen előkészítés után teljes sikerrel lehet summázni a másik cél elérését is, hogy a tanulók a gyakorlatban is megismerhessék a kereskedelem szervezésének, lebonyolításának módozatait. Igen örvendetes az iskola törekvése, amely szerint az ilyen gyakorlati kiképzés a tanterv szerves réze, a gyakorlati tudás elmélyítését kívánja szolgálni. Nem kevésbé dicséretes a részt vevő szervek odaadó segítsége ehhez a széd cél megvalósításához. És ne feledkezzünk el a harmadik cél, a gazdasági dologról sem. Bár ez esetben a fenti kettő a legfontosabb. A két nap bevétele több mint 100 ezer forintra tehető. E szám így magában nem mond semmit, de ha a hűtőgépek, villanytűzhelyek, mosógépek és más háztartási gépek, nagy rádiók és a lakások szépítését célzó porcelánáruk eladott tömegének fényében tekintjük, nagyon is sokat mond. Mutatja egyre gazdagodó, kulturáltabb életünket. S még egy megjegyzés e nagysikerű árubemutatóhoz: az iskola tanulói bemutatták, hogy a földművesszövetkezeti dolgozók nem egyszerű áruközvetítői a falunak, hanem a kultúra terén is tudnak segíteni, akarják és képesek a kultúrforradalom ügyét szolgálni. Táncaik, szavalataik, zenés előadásaik erről tanúskodtak. Végezetül az ingyen tombolának is megvolt a maga sikere. A nagy érdeklődésre való tekintettel a kiállítási teremben lehetetlen volt megtartani a sorsolást, s így az az udvaron történt meg. Bár a nagy udvar majdnem tömve volt, néhány nyeremény gazdája azért távol maradt. Épp ezért a nyertes tombolajegyek számát — amelyekre a jutalmakat nem vették át — itt közöljük. Ezek: K. 6, D.70, J. 5, M. 73, T. 43. A nyeremények csütörtök estig átvehetők a helyszínen, ugyanis közmegelégedéssel vettük tudomásul, hogy az árubemutató a tervbe vett két napnál tovább tart, csütörtökig meghosszabbították. A Közgazdasági Technikum nagy sikerű árubemutatójának részlete. IZGALOM, IGYEKEZET — SIKER a decsi színjátszó-együttes első bemutatkozása Ez volt az első bemutatkozása az együttesnek a telt ház előtt. Decs igen népes község, de vasárnap ez a műsoros est volt az érdeklődés középpontjában. Sőt, mi több, még Szekszárdról, a városból is sokan utaztak ebbe a faluba délután, hogy megtekinthessék a művelődési ház színjátszó csoportjának első bemutatkozását. A szokásos véleménynyilvánítástól eltérően én az összegezéssel kezdem: érdemes volt megnézni a műsort, nyugodt lelkiismerettel gratulálhatunk minden szereplőnek. A színvonalnál természetesen vidéki arányokra kell gondolni és ha a színvonal nem is ütött meg teljesen érthetően valamiféle városi mértéket, mégis értékes, elismerésre kötelező látványosság volt. Mindenekelőtt el kell mondani, hogy szinte megható az együttes minden egyes tagjának törekvése, áldozatkész igyekezete. Nem voltak köztük nagymúltú, amatőr színjátszók, többen most léptek először színpadra, de mindenki jól felkészült, tisztességesen betanulta a szerepet és igyekezett, többnyire nem is sikertelenül, átéléssel játszani, eredeti, élethű hangsúllyal beszélni. Valamennyiőjüknek sikerült elérni olyan színtét, hogy méltán nyerték el a közönség tapsait. Mindenki lelkiismeretesen készült és odaadással játszott. Tordai Margitnak például az átlagot meghaladó színvonalon sikerült előadnia egy meglehetősen hosszú és komoly előadói készséget igénylő elbeszélő költeményt. Lekötötte a közönség figyelmét, amit meglehetősen nehéz elérni a hasonló műsorszámokkal. Kultúrát, műveltséget terjesztettek, kellemes, szórakoztató estet nyújtottak azoknak, akik különben esetleg unalmas semmittevéssel töltötték volna ezt az estét. És érdeklődéssel figyelt nem egy olyan férfi is, aki máskor a fröccsös pohár mellett szokott szórakozni. A különböző műsorszámokat — egyfelvonásosok, ének, tánc — sok tekintetben ötletes konferálással kötötték össze és ami igen örvendetes, keresték megoldását annak is, hogy minél komolyabb eszmei mondanivalója legyen az egész műsornak. Tehát nem valami elvont szórakoztatásra törekedtek, hanem tanításra is. Nem maradt ki a műsorból a hagyományos sárközi kultúrára emlékeztető szám sem: Lukácsi Erzsébet eredeti sárközi népviseletben énekelt népdalokat. Nagyon örvendetes, hogy ezt is legalább olyan tetszéssel fogadták, mint azokat a modern számokat, amelyeket Géczi Mária énekelt. Az volt ez esetben is az érzésem, hogy a mai irányzatok nem homályosítják el a hagyományos és híres helyi népi kultúra iránti közérdeklődést, s ez egyben arra is kötelez, hogy a jövőben is ápolják a haladó hagyományokat. Illene még neveket felsorolnom, de ehelyett inkább azt mondom, hogy mindenkit dicséret illet. A csoport vezetője Blaskovich Walterna tanácsi dolgozó. A napi munkájuk mellett készültek az előadásra és természetesen nem fizetségért. Legfeljebb annyi volt a „fizetség”, hogy a hozzátartozóknak az első sorokban volt biztosítva a hely, ugyanannyiért, mint másoknak. Tömöri Ilona, a kultúrotthon igazgatója is nagyon sok izgalmat élt át, mire felgördülhettek a függönyök. Talán mondanom sem kell, szinte minden szereplő izgatott volt a színpadon. Izgultak, hogy sikerül-e azt nyújtaniuk, amit a közönség vár tőlük. Sikerült és most már nagyobb nyugalommal, fokozottabb önbizalommal készülhetnek majd új előadásokra. Boda Ferenc Egy hét alatt 100 férőhelyes hizlalda A sárszentlőrinci Petőfi Termelőszövetkezet tagjai egy héttel ezelőtt kezdték meg egy 100 férőhelyes sertéshizlalda építését. Az építkezés saját erőből történt és egy hét leforgása alatt be is fejeződött. Előreláthatóan egy héten belül befejezik egy 20 katricás fiaztató építését is. TOLNA MEGYET NEPŰ.CSAO s A hagyományos szekszárdi borverseny díjkiosztása Ünnepélyes keretek között hirdették ki szombat este Szekszárdon a városi borverseny eredményeit. A legjobb vörösbort a szekszárdi Béke Tsz termelte az elmúlt évben, képünkön Módi János szőlészeti brigádvezető átveszi a verseny nagydíját. járási úttörőtábor — Nemzetközi kistábor — Cserelátogatás a bolgárokkal — „Gyújts annyi téglát - ahány éves vagy" Nagyszerű programjuk lesz az idén a dombóvári járás úttörőinek. A mintegy két évvel ezelőtt felmerült ötlet a megvalósulás stádiumába lép, s amint az időjárás megfelelő lesz, azonnal megkezdik a dombóvári Kiserdőben 38 holdnyi területen a járási úttörőtábor építését, amely állandó jelleggel működik majd, s ahol a vezetőképzés mellett megoldható lesz a kisdobosok táboroztatása is. A járás úttörő elnökségének terve szerint ebben az évben megépül a konyha és a raktár, ugyanakkor nagyarányú környékrendezési és parkosítást végeznek társadalmi munkával az úttörők és a KISZ-fiatalok. Jövőre épül fel a két 50—50 férőhelyes pavilon és elkészül a tábor végleges parkosítása is. Az építkezéshez szükséges tégla egy részét az úttörő csapatok »gyűjts annyi téglát ahány éves vagy« mozgalom keretében szedik össze. Ez előreláthatólag mintegy 26 000—28 000 téglát jelent. A kiserdei táborban már az idén az úttörőmozgalom 16 éves jubileuma alkalmából nemzetközi kistábort létesítenek. Ebben a táborban 22—22 szovjet, bolgár, csehszlovák és NDK-beli úttörő találkozik majd a járás úttörőivel. Hírek szerint megegyezés jött létre a dombóvári járási úttörő elnökség és az illetékes bolgár ifjúsági szervek képviselői között a nyári cseretáborozás ügyében is. A megállapodás szerint a dombóvári járásból 50 úttörő és 10 csapatvezető a nyáron a svastovi táborban, a bolgárok pedig — ugyancsak 60-as létszámmal — a kiserdei táborban töltik a szünidő egy részét. PUTLITZ: Németországból—^ C Németországba (48) Mint diplomatának nem volt meg a lehetőségem, hogy ezeknek az üresfejűeknek őszintén megmondjam a véleményemet. Ugyanebben az évben Anglo- German Fellowship néven társaságot alapítottak Londonban, mely egyedüli célként azt a feladatot tűzte ki magának, hogy ápolja az angol közvéleményben a »Harmadik Birodalom« iránti barátságot és a vele való együttműködést. A financiális és gazdasági »felső tízezernek« befolyásos körei csatlakoztak a társasághoz, melynek első elnöke Lord Mount Temple, a brit vegyi tröszt főrészvényese volt. Mindennek ellenére bizonyos gúnyos várakozás előzte meg Ribbentrop jövetelét, mint amikor az állatkertben várnak valami fura, új szerzeményt. Ez azonban tisztán csak az ő személyével volt kapcsolatban. Számos tapintatlan vagy különös megjegyzése, melyet előző londoni látogatásai alkalmával ejtett el, most szájról szájra járt. Még mielőtt elfoglalta Londonban nagyköveti hivatalát, már megvolt itt a gúnyneve. Elkeresztelték »mickencrop«-nak. Ezt a nevet olyan emberfajtára használják, aki akasztott ember házában állandóan kötelet emleget. Amikor a Victoria-pályaudvaron kiszállt a szalonkocsijából, egy római imperátor arckifejezésével megállt a peronon összegyűlt német kolónia előtt, s üdvözlésképpen teljes félpercig feléjük tartotta jobb tenyerét. A körülálló fényképészek és újságírók egyenesen, kínosan ható hahotázásban törtek ki. Mi, a nagykövetséghez tartozók elkísértük őt új rezidenciájába. Nem a nagykövetség épületébe költözött be, hanem a mondén Eton Square egyik épületébe. Neville Chamberlain, az új miniszterelnök, aki most a Downingstreet 10-be, elődjének Baldwinnak szolgálati lakásába költözött át, bérbe adta neki saját házát. A régi követségi épület, amelynek szép stílusú empire-termeiben Hoesch és előtte száz éven át a birodalom, illetve 1871 előtt a porosz király képviselői mindig laktak, az ő igényeinek nem felelt meg. Hitler a nép pénzéből nagyvonalúan csekély hárommillió birodalmi márkát bocsátott rendelkezésére, hogy az épületet rangjához illően modernizálja. Térbelileg is kibővítették a nagykövetséget, nevezetesen hi Lették a szomszéd palotát is, igy a fogadótérmek hosszú sora 1 >üllőéiül a versailles-i kastély középső frontjának hosszával vetekedett. Kereken 250 német iparost, építőmunkást és szerelőt vezéretek egy félévre Londonba. Ez . kaszárnyaszerűen tanyáztak a követség padláshelyiségeiben, ellátásukról saját tábori kar róluk gondoskodott. Egy SS-Scher ökreia legszigorúbb fegyelmet tartotta közöttük. Külön engedélyre volt szükségük, hogy az épületet elhagyhassák. Még zárkát is berendeztek az engedetlenek számára. Némelyiküket az épületből közvetlenül kiszállították a croydoni repülőtérre, onnan a I u.Shansa egyik gépe Németországba vitte őket, ahol szabályszerű dutyiba kerültek. A házban reggeltől estig kalapáltak, falakat húztak. Az ügymenet azonban nem állhatott meg, amíg az irodákat renoválták. A lármától viszont az ember gyakran a saját szavát sem hallotta, a mész és malterpor belepte a ruhánkat, néha úgy érkeztem haza, mint valami molnárlegény. Egy reggel az egész irattáramat vad összevisszaságban a folyosóra kidobva találtam. Senki nem jelezte előzőleg, hogy lebontják és átépítik a mennyezetet, csak munka közben egyszerűen félretolták az íróasztalomat, aztán nézhettem, hol fogok tovább dolgozni. Mint kiderült, a szomszéd házra valóban szükség volt, mert