Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

1960. április 1. > TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Ünnepi ülést tartott a megyei tanács Csütörtökön délelőtt hazánk felszabadulásának 15. évforduló­ja alkalmából ünnepi ülést tar­tott Szekszárdon a Tolna megyei Tanács. Az ülésen megjelent Prantner József elvtárs, az MSZMP Megyei Bizottságának első titkára és Hunyadi Károly elvtárs, a Hazafias Népfront Tol­na megyei titkára. A Szovjet Hadsereg képviseletében három tiszt elvtárs vett részt az ülésen. A szekszárdi irodalmi színpad műsort adott az ünnepi tanács­ülés keretében. Rácz Erzsébet Illyés Gyula: Az új nemzetgyű­lés című versét. Kaposi Erzsébet Fodor József: Piros fejfák, Sza­lai Tibor Jankovich Ferenc: Jel­ige című versét adták elő. Az ülést dr. Vigh Dezső elv­társ, a megyei tanács elnökhe­lyettese nyitotta meg, majd dr. Tuska Pál elvtárs, a megyei ta­nács elnöke mondott ünnepi be­szédet. Többek között a követke­zőket mondotta: Felszabadulásunk a legdön­tőbb fordulat Magyarország ezer­éves történetében és a magyar Ezzel egyidőben javítanunk, nép küzdelmekkel terhes életé­ben. Népünk kétszeresen is fel­szabadult. Felszabadult a német fasiszták igája alól, de felszaba­dult a földesurak és nagytőkések sorvasztó elnyomása alól is. A Szovjet Hadsereg dicsőséges győ­zelme, a felszabadulás nyitotta meg az utat függetlenségünk megteremtése és demokratikus fejlődésünk előtt. Ez tette lehe­tővé a munkásosztály és dolgozó parasztág szövetségének meg­valósítását, a munkásosztály ha­talmának megteremtését, a nen­ hatalom kiharcolását. Ez tette lehetővé népünk felemelkedését a szocializmus építése útján. Április 4. az egész magyar nép ünnepe. Olyan fejlődést indított meg az a nap, amely a dolgozók érdekeit kifejező rendet teremtett és szilárdí­tott meg. Ezt követően dr. Tuska Pál elv­társ részletesen elemezte me­gyénk helyzetét a felszabadulás előtti időkben és az azóta bekö­vetkezett rohamos fejlődést. Hangsúlyozta a mezőgazdaság szocialista átszervezésében me­gyénk területén elért nagy sike­reket. A feladatokkal kapcsolat­ban többek között a következő­ket mondotta: “ Nekünk, Tolna megyében ugyanaz a feladatunk, amelyet Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk egész dolgozó né­pünk számára megszabott. Ebben az évben az ipar, a mezőgazdaság területén olyan eredményeket kell elérnünk, hogy biztos alapokkal in­duljunk harcba a második ötéves terv végrehajtásáért. fo­g Üdvözlöm Tolna megye dol­gozóit. Mély átérzéssel vesszük tudomásul, hogy az a vér, ame­lyet Magyarország felszabadítá­sáért ontottak a szovjet katonák, nem folyt hiába. Nagyszerű si­kereket értek el a szocializmus építésében, örvendünk nagy si­kereiknek és szívből kívánjuk, hogy még eredményesebben ha­ladjanak előre a szocializmus út­ján. A múlt évben községfejlesztési verseny indult Tolna megyében. A versenyt értékelték és dr Tus­ka Pál elvtárs ezen a tanács­ülésen kihirdette az eredménye­ket és kiosztotta a jutalmakat. Dombóvár érte el a megyé­ben a legjobb eredményt, s 50 000 forint jutalmat ka­pott. 10 000—10 000 forint jutalomban részesítették minden járás leg­jobb eredményt elérő községét. Ezek: Kisvejke, Kurd, Gyönk, Bölcske, Fadd, Szakály. Elismerő oklevelet adott át dr. Tuska Pál elvtárs, a megye 13 dolgozójának, akik a község höznunk kell az emberek, szocia- fejlesztési tervek végrehajtása so­lista tudatának kialakítása érde­kében a munkánkat Bízhatunk saját erőnkben, bíz­hatunk barátaink, a nagy Szov­jetunió és a szocializmust építő országok támogató erejében. Ha erőnket összefogjuk, munkánkat jól szervezzük és végezzük, az el­következő időben még gyorsab­ban, még nagyobb léptekkel ha­ladhatunk célunk felé, a szocia­lizmus felé, — fejezte be be­szédét dr. Tuska elvtárs. A szovjet tisztek nevében Me­­kisev őrnagy elvtárs szólalt fel, rán kiemelkedő társadalmi mun­kát végeztek. Idős Till János Szekszárd, W­sinszky Mór utcai lakos, Váci Imre, a szekszárdi tervező iroda mérnöke, László József aparhanti tsz-tag, Kovács János, FJK elnök, grábóci la­kos, Kiss Pál kurdi egyéni dol­gozó paraszt, Scheffer Ádám, nyugdíjas hőgyészi lakos, Bátai József kistormási tsz-tag, Bá­­neczky Pál dunaszentgyörgyi bognármester, Virág József, pusz­­tahencsei egyéni dolgozó paraszt, Prajda István tolnai ktsz-elnök, Vicze János bátaszéki vasutas, Szűcs József értényi tsz-tag és Gábor Antal regölyi egyéni dol­gozó paraszt kaptak elismerő ok­levelet. Emlékbélyeget és felszabadulási bélyegsorozatot hoz forgalomba a posta A Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetségének szombaton nyíló felszabadulási bélyegkiál­lítás alkalmából — a szövetség székházalapjának javára — ápri­lis 2-án két forint névértékű, 4 forintos szelvénnyel ellátott em­lékbélyeget ad ki a posta. Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére két ér­tékből álló bélyegsorozatot bo­csátanak ki, a negyven filléres bélyeg az Osztapenko szobrot, a hatvan filléres pedig a nemzeti­színű zászlót tartó ifjúmunkást ábrázolja. A bélyegsorozat árusí­tását április 4-én kezdi meg a posta. Mindkét bélyeg — az első csak a szelvénnyel együtt — 1961. ja­nuár 31-ig használható fel pos­tai küldemények bérmentesítésé­re. Április 3-án avatják fel az iregyszemcsei művelődési otthont Április 3-án délelőtt tartják az iregszemcsei művelődési otthon avató ünnepségét. A művelődési otthon Bartók Béla nevét veszi fel. Az avatásra ünnepi műsor keretében kerül sor visszagondoltak a távoli prérik hullámzó búzatengerére, és amennyire tehették, igyekeztek az ostoba katonaélet kellemessé, vagy legalábbis elviselhetővé va­rázsolni. Willi nemcsak jó szakács volt, hanem italokat is remekül tudott keverni. Csakhamar ő lett az egész tábor nélkülözhetetlen és kedvenc tótumfaktuma. Már el sem tudtak képzelni valamilyen ünnepséget a tiszti kaszinóban az ő szakszerű vezetése nélkül, a közkatonák pedig tülekedtek, hogy őrségre jöhessenek a mi barakkunkba, mert itt mindig re­mekül szórakoztak. A legfonto­sabb persze az volt, hogy meg­menekülhettek saját tábori kony­hájuk ízetlen kotyvalékától, és nálunk étkezhettek. Minden dél­ben és este tizenöt tagú asztal­­társaság gyűlt össze a konyhánk­ban az én elnökletem alatt, és élvezte Willi szakácsművészeté­nek feltálalt remekeit. Mellettem ült az altiszt, másik oldalamon az őrvezető, Willi meg az asztal vé­gén, a közkatonák között foglalt helyet. Willi azonkívül nagy kártyás is volt, s­értette a csíziót. Nagyban folyt a kártyázás a barakkjaink­ban. Minthogy pedig ezek a kana­daiak többnyire kissé nehéz felfo­­gásúak voltak, Willi néha csinos összegeket zsebelt be. A kártya­nyereséggel csaknem teljes egé­szében finanszírozni tudtuk ott­­tartózkodásunkat, s amellett nem is éltünk rosszul. A pénzt első­sorban arra fordítottuk, hogy ét­kezésünket főzelékfélékkel, gyü­mölccsel és egyéb extra dolgok­kal feljavítsuk. Mindenekelőtt el­láttuk M&uB-t a iá Janaika­rummal, mert ennek jótékony ha­tása nélkül sivár létünk még sok­kal elviselhetetlenebb lett volna. Jó néhány estén át üldögéltünk lefekvés előtt a könnyű mámor állapotában a verandán, élvez­tük az enyhe trópusi szellőt, gyönyörködtünk a tengerben, Kingston fényeiben és a Dél csil­lagokkal átlyuggatott égboltoza­tában. Gondolataink ilyenkor mindig a távoli haza felé száll­tak, ahol tombolt a háború ször­nyű vihara. — Milyen jó volna, ha a Hold sarlójára most mindegyikünk rá­akaszthatna egy-egy kis levél­két. Tizennégy óra múlva ugyan­ez a Hold Németország felett lesz. Az első levelet Laaskéban, a má­sodikat Kölnben leejthetné, és holnap este ugyanebben az idő­ben már a választ is elhozhatná hazulról. Sajnos, ezek csak szép ábrán­dok maradtak. Azt mindenesetre tudtuk mind a ketten, hogy sze­retteink élnek. Willinek egy Svájcban élő volt kollégáján ke­resztül megvolt az összeköttetése, hallatára, sohasem veszítettük el a hitünket, hogy egy napon mégiscsak viszontláthatunk egy jobb hazát. Kanadai katonáim szívesen tar­tottak velem, amikor kirándultam a hegyekbe. Állandó kísérőnk volt egy kóbor kutya, Napóleon­nak neveztük el. Fürödtünk a kristálytiszta vízesések alatt, és napfürdőztünk a zöld kókuszpál­mák között. A környéken több családnál bármikor szívesen lát­tak kávéra és kalácsra. A szigetet két részre osztó hegyhát túlolda­lán lakott egy cukorgyáros, aki­nek autója is volt. Felesége el­vitt minket néha gyerekeivel együtt az északi tengerpartra, ahol frissen fogott homort vásá­roltunk, s azon nyomban, ott a tengerparton meg is főztük. A környékbeli fekete bennszü­löttek igen barátságosak voltak irányunkban. Legtöbbjük nagy nyomorban tengődött, s lelke leg­mélyéből gyűlölte az angol elnyo­mókat. Minthogy látták, hogy én angolok foglya vagyok, minden aggály nélkül bizalmukba fogad­én meg egyrészt a most Kalifor­­tak, és ha a katonák hallótávolon m­ában élő Lotte Lehmann útján, kívül voltak, tartózkodás nélkül másrészt öreg svájci Mademoi­ kiöntötték nekem szívüket, seble­ ünk révén kaptam otthoni — The English are devils — az híreket. Még egy cédulát is kap­ angolok ördögök —, ez volt több­tam anyámtól; nem maga írta, de a kezében volt. Egy szakadozott, kék papírdarab utazott közöttünk oda-vissza, amelyre Goethe sza­vai voltak nyomtatva: »Allen Gewalten zum Trotz sich erhal­ten, nimmer sich beugen, kräftig sich zeigen, rufet die Arme der Götter herbei«. Minden kétségbe­esésünk ellenére, mely elfogott bennünket a német rövidhullámú agó állandó győzelmi híreinek nyílt végső következtetésük. Egyszer egy halász, aki néha­napján áruját a fején hordozva feljött hozzánk, ajánlkozott, hogy Willit és engem valamelyik éjjel titokban átvisz a csónakjában Kuba szigetére. Még csak díjazást sem kért érte. Willi, aki már na­gyon elánta magát, komolyan fog­lalkozni is kezdett a tervvel. (Foly­tatjuk.) Őszinteség, szeretet, bizalom A párt tömegkapcsolatának apró bizonyítékai — Az MSZMP Bonyhádi Bizottsá­gának ,,panaszfelvételi” könyvét lapozgatom. Ahány oldal, annyi villanása az életnek. Kérelmek és panaszok, javaslatok és leleplezé­sek, kicsiny, egyes embereket ériz­­­őt és az egész községet foglalkoz­tató problémák, a férjemhez mert szeretem őt” — írja szó szerint az asszony és panaszkodik a csábítóra, aki el­vette tőle a férjét. A levél végén a következők olvashatók: „Házas­ságkötésünk után három hétig nem volt semmi baj, de utána nem törődött velem, úgy viselke­dett, mintha nem is lennék a fele­Amikor az úgynevezett kényes­sége. Nagyon kérem a tisztelt ve­­dolgok bukkannak elém böngé­ zetőséget válaszoljanak. Persze szél közben, amelyet a legjobb ba- csak akkor ha Önöknek ez nincs rútjának sem szívesen mondd el terhére”. — A pártvezetőségnek senki, nem tudok jóleső megható- nem „terhes” az ő ügye sem, dottság nélkül tovább futni a só- amelyben úgy gondolja az Isten rokon, önkéntelenül is arra az sem tud már segíteni. Az elvtársak emberre gondolok, aki tollba beszélnek a fiatal férjjel és a csá­­mondta őket, aki a legjobb barát- bitóval, s mindent elkövetnek, jóhoz sem fordulhat nagyobb bita- hogy meggyőző szóval észhez té­­tommal, mint amilyen bizalommal rrtsék őket, a párthoz fordul. Az őszinteség ! Az elmúlt hetekben küldöttség egyben a szeretet jele is. Az em- kereste fel a párttitkárt, Blénesi berek napról-napra egyre többen elvtársat. Az emberek váratlan jönnek rá, hogy van egy erő, kéréssel álltak elő. Bonyhádról amely kérlelhetetlen következetes- ugyanis több mint 20 beteg jár bő­séggel küzd mindenfajta rossz­ul- 1 hetenként többször is kezelésre len, amit az élet felszínre dob. S Szekszárdra az orr-, fül- gége osz­­ezt az erőt a párt képviseli. | tályra. A betegek kérték, hogy in- Az egyik félig béna, idős bony- kább egy orr-, fül-, és gége szak­­hódi éjjeliőr is az igazság megye- orvos jöjjön Szekszárdról Bony­­resése végett a pártot hívja se­ hádra, mert ezzel rengeteg min­­yítségül. Csúnyán el akartak vele hakiesést lehetne megtakarítani. A bánni. Eddig az Útfenntartó Vál- párt azóta már keresett egy Szek­­lalat bonyhádi telepet . őrizte, s szárdi szakorvost, aki hajlandó he­­rnost ki akarják tenni az úthen­­­­tenként kétszer Bohyhádra utazni gerhez. A félbéna ember helyére rendelés végett. Most már csak a egészséges kerülne. A lelketlenség rendelő helyiséget kell megsze­­dna a sértett szerint az, hogy meg­­rezni... Rövidesen az is lesz, haragudtak rá egyesek a vezetők ! Csak néhány kiragadott példát közül, akkor amikor a szabályta­ említettem a sok közül. A bérház­ban szénfogyasztásra felhívta a fi- lakóinak panaszai, egy gyári mun. gyermet. | kás bejelentése a tejet vizező csa-A párt az egyeztető bizottságot lóról, a gyermekek érdekében tett bízta meg az ügy kivizsgálásával.A javaslat, meg a többi, mind-mind És az igazságos döntésben biztos maradandó bizonyítékként tanú­lehet a panasztevő. A párt nem sírja a egyre mélyülő kapcsolatot enged semminemű részrehajlást.­­a párt és a tömegek között. Ez a A levelet, amelyet a panaszjel-­­ kapcsolat a közös bizalmon, a sze­­rételi lapok egyikéhez csatoltak, veteten és a kölcsönös igazságbe- Ceglédről írta egy fiatalasszony, resésen és mindenfajta ferdeség akinek Bonyhádon él a férje­­­ elleni következetes harcon keresz­­,Én, mint feleség ragaszkodom túl válik eltéphetetlenné. H. T Egészségügyi állomásokért hoznak létre • Egészségügyi tanfolyamokat indítanak Csatlakoznak a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalomhoz a tamási járás Vöröskereszt-szervezetei Az elmúlt évben eredménye­sen működtek a Vöröskereszt szer­vezetek a tamási járásban. 150-el növekedett a vöröskeresztes tagok száma, a járás valamennyi közsé­gében működik Vöröskereszt-szer­vezet. Igen sokan vettek részt egészségügyi oktatásban amely különösen Nagyszokolyon és Pin­cehelyen volt eredményes. Nagy­szokolyon negyvenen vettek részt a házi betegápolónői tanfolyamon. A községi szervezetek kiterjedt szociális tevékenységet is végez­tek­, több idős egyedülálló embert hozzásegítettek a szociális otthon­ban való elhelyezéséhez, több esetben nyújtottak a rászorulók­nak pénz- és egyéb segélyt. Tamá­siban például felruházták a bá­nyaszerencsétlenség áldozatává vált Szomorú Tibor gyermekeit. A járási Vöröskereszt idei ter­veiben újabb szervezetek létreho­zása szerepel, főleg az állami gaz­daságokban és a termelőszövetke­zetekben. Az oktatási tervekben­­ újabb házi betegápolónői tanfo­lyamok, anyák iskolája, egészség­­ügyi tanfolyamok szerepelnek. A regölyi és a pincehelyi szer­vezetek egészségügyi állomásokat hoznak létre. Az egészségügyi ál­lomások jól kiképzett vöröskeresz­tes tagokkal­­ fogják össze a la­kosságot egy-egy községrészben és fejtenek ki egészségügyi, szo­ciális tevékenységet. A Vöröskereszt emellett na­gyobb figyelmet fordít a nyári munkák ideje alatt a dolgozók ét­keztetését szociális körülménye­ikre és a balesetvédelemre. El akarják érni, hogy minden mun­kacsapatban legyen egy elsősegély nyújtásra kiképzett személy. A Vöröskereszt-szervezeteknek nagy szerep jut most, áprilisban, a tisztasági hónap során. A járás Vöröskeresztes szervezetei is csat­lakoznak a nagylétaiak verseny­mozgalmához, amelynek jelszava: „Tiszta udvar rendes ház.” virágoskert­ a szántóföldön Az igaz, hogy tavasz van, de a szántóföldeken a virág még na­gyon ritka, különösen ilyen nagy csoportokban. Ahogy így messzi­ről látja az ember a sok sárga, piros, kék foltokat, amint ide-oda h­aladoznak, azt hinné az ember, hogy virágok. De nem, mert közelebb érve látnivaló, hogy asszonyok serege hajladozik, szorgoskodik egy 5 holdas táblán. Ez tűnik messziről olyannak, mint egy virágos kert. A nagykónyi Haladás Termelő­­szövetkezet földjén vagyunk. Ezen a napon 193-an dolgoznak itt — ebből 187 nő — a dughagymát rakják földbe. És bizony a néhány férfinak van mit futkosni. Ugyanis előző nap csak a terület felét készítet­ték elő, jelölték ki. — Magunk se számítottunk ennyi munkaerőre — mondja Molnár Mihály, az el­nökhelyettes. — No, de nem ma­radunk szégyenben azért. Vál­tott lovakkal, de igyekszünk e sok munkásnak megfelelően elő­készíteni a talajt. S alig múlik el dél, 2 órát mu­tat az óra, mindenki örömmel lé­legezhet fel, kész vannak. Lénye­gében ez az első nagyobb szabá­sú közös munkája a termelőszö­vetkezeti község lakóinak. Ha az elsőt sok-sok ilyen lelkes, közös munka követi, akkor az év végi zárszámadáskor se~m lesz hiány jókedvben.

Next