Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám - 10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-01 / 258. szám
1960. november I. A madocsai Igazság Tsz pártszervezete az őszi munkák mielőbbi befejezését tartja legfőbb feladatának A 6500 holdon gazdálkodó madocsai Igazság Tsz a paksi járás legnagyobb közös gazdasága. Tengernyi munka van most ebben a szövetkezetben is. Mintegy 1500 holdról kell betakarítani a kapásnövények termését és kereken 2000 holdat kell bevetni kenyérgabonával. Ezek elvégzésével egy időben meg kell oldani mintegy 200 szarvasjószág, illetve só, téli elhelyezését és 50 vagon kukorica téli tárolását AZ ŐSZI MUNKÁKAT JÓL SZERVEZTÉK MEG Szinte éjjel-nappal népes a madocsai határ. A közös gazdaság tíz szántótraktorát éjjel-nappal üzemeltetik. Ezzel magyarázható, hogy az eső okozta egyhónapi munkakiesést már többé-kevésbé pótolták. Hiszen a 70 hold burgonyatermés már fedél alatt van, a kukoricának pedig több mint felét letörték, s teljes lendülettel folyik a vetés, valamint a még kintlévő cukorrépa betakarítása. Mivel a traktorokat lefoglalja a talajelőkészítés, az őszi mélyszántás, 10 lófogattal is vetnek. Ezek mellett pedig négy nagyteljesítményű traktorvontatású vetőgép szórja a magot. Meg is van az eredmény. Mivel a legutóbbi vasárnap is vetettek a tsz-ben, már alig 500 hold hiányzik a szövetkezet vetéstervének teljesítéséből. Ezt — amint a szövetkezet főagronómusa mondotta — november 7-re teljesítik. Erre az időre — ha eső nem lesz — a betakarítást is elvégzik a madocsai Igazság Tsz tagjai. A szóbanforgó termelőszövetkezet ez év tavaszán alakult. Az egész tagság dicséretére legyen mondva, hogy a közös állattenyésztést alig nyolc hónap alatt kialakították. Ha mindent összevetünk, az állatok száma a tavasz óta tízszeresére emelkedett. Istálló és gazdasági épület viszont kevés van. Elég ezt azzal bizonyítani, hogy 103 növendékmarha feje fölött nincs tető és a lovak többsége szanaszét van. Hasonlóan nagy gond a termények téli tárolása is. ötven vagon kukoricát például góré hiányában a határban kukoricaszárral letakarva tárolnak a télen. Ez a kisebb baj. Ám a jószágok téli elszállásolását mindenképpen meg kell oldani. Ez ügyben is, mint általában, a vezetőség elsősorban a szövetkezet kommunistáinak segítségét kéri. Közös összefogással biztosan találnak is megoldást Hiszen Madocsán manapság az a gyakorlat, hogy egy-egy nagy feladat megoldása érdekében felsorakozik a pártszervezet minden tagja, mozgósítják a tsz-tagságot. Ez történt és történik ma, az őszi munkák idején. A TSZ PÁRTSZERVEZETE politikai munkájával támasztja alá a gazdaságvezetést. A pártszervezet, bár kis létszámú, erejéhez és adottságaihoz mérten jól dolgozik. Politikai munkával mozgósít a termelési feladatok végrehajtására. Eredményesen harcol a még itt-ott jelentkező helytelen nézetek ellen. A pártszervezet és a gazdaságvezetés között jó az összhang. A pártonkívüli tsz-elnök, Rada Antal a gazdasági munka eredményesebbé tételére igényli a pártszervezet segítségét és elfogadja azokat a javaslatokat, amelyeket a pártszervezet indítványoz a munka jobbá tételére. A mozgalmi munkában tapasztalt és harcedzett párttagokat tömöríti magába az Igazság Tsz pártszervezete. Kemény József elvtárs párttitkár a felszabadulás óta tagja a pártnak. És mint vezető is többéves gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. A termelőszövetkezet vezetőségében hat kommunistával képviselteti magát a pártszervezet. Valamennyien olyan munkaterületeken dolgoznak, ahol közvetlen kapcsolatban vannak a tsz-tagokkal. Kemény József elvtárs, a tsz elnökével együtt gyakran részt vesz a munka menetének helyszíni ellenőrzésében. Scheidl Lajos, állattenyésztő brigádvezető, aki fiatalember, nagy igyekezettel látja el feladatát. Csapó János brigádvezetőre is mindenkor lehet számítani. Besenszki János traktoros, pedig, ha a közösség érdeke úgy kívánja, képes arra, hogy éjt nappallá téve dolgozzék. Párttaghoz méltóan veszi ki részét a közös munkából Terjék Ferencné, aki az asszonyokat képviseli a vezetőségben, s EREDMÉNYESEN MOZGÓSÍT körükben a közös munkában való részvételre. Tuba András mezőőr a közös tulajdon védelmére neveli a tagságot. A pártszervezet azt tartja szem előtt és magyarázza is a tsz-tagoknak, hogy a mezőgazdasági termelés növelése nemcsak országos érdek, hanem elsősorban a szövetkezeti tagság egyéni érdeke, mert a jövedelem növekedése a tsz-tagok jólétét növeli. A pártszervezet politikai munkájának központjában most az őszi munkák menetének gyorsítása áll. Erről beszéltek a pártvezetőségi ülésen, majd a taggyűlésen is. A faluban mindenütt a kukorica és a még kintlevő kapások betakarításával és a vetéssel foglalkoznak a párttagok. Az a hangulat uralja a községet: mindent el kell követni, hogy a jövő évi kenyér biztosítva legyen. És nemcsak beszélnek, hanem dolgoznak is kora reggeltől, késő estig. A termelőszövetkezetnek, amint erről fentebb már szó volt, kevés a közös gazdálkodáshoz szükséges gazdasági épülete, istállója. Ez igen komoly gondot okoz a vezetőségnek és a tsz tagságának. A legutóbbi párttaggyűlésen amelyen hat pártonkívüli aktíva is részt vett, a zárszámadási előkészületekről, az 1961 év terveiről, az őszi munkák meggyorsításáról volt szó. Ezek mellett foglalkoztak AZ ÁLLATÁLLOMÁNY átteLELTETÉSÉNEK LEHETŐSÉGEIVEL. A helyi erőforrások kihasználásával ideiglenes megoldásként a nyári szarvasmarha- és sertésszállásokat téliesítik. A gazdasági vezetés éppúgy, mint a javaslatot tevő párttagok, világosan látják, hogy ez nem száz százalékos megoldás. Mindenesetre dicsérendő az, hogy erőfeszítéseket tesznek a nehézségek leküzdésére. A madocsai Igazság Tsz pártszervezete politikai munkájával eredményesen segíti a gazdasági vezetést, a termelést, a munkafegyelem megszilárdítását, a közösségi élet formálását. Segíti a szövetkezet tagjainak szocialista emberekké formálását. Pozsonyiné — Molnárné Divatbemutató Ozorán és Tamásiban A MÉSZÖV Kereskedelmi Főosztálya és az ozorai földművesszövetkezet október 29-én jól sikerült divatbemutatót rendezett Ozorán a községi művelődési házban. A divatbemutatón a szövetkezeti kereskedelem legdivatosabb ruhadarabjait sorakoztatták fel az ügyes manökenek. A bemutatót kultúrrendezvénnyel kötötték össze. A sióagárdi földműveszövetkezet népi tánccsoportja régi sióagárdi táncokat mutatott be. Kedves Erzsébet, a kultúrcsoport fiatal tagja, Petőfi: Szeget szeggel című költeményét szavalta nagy rátermettséggel. Tamásiban október 30-án rendezett hasonló divatbemutatót a MÉSZÖV Kereskedelmi Főosztálya és a tamási földművesszövetkezet. Tamásiban a bonyhádi földművesszövetkezet kuV - portja működött közre egy á jelenettel és két szavalattal. (2) TOLNA MEGYE! NÉPÚJSÁG € Tízéves a postai hírlapterjesztés Tíz évvel ezelőtt, 1950. november 1-én reggel nagy izgalom uralkodott Tolna megye postás köreiben. Megérkezett a hivatalokhoz a hírlap, amellyel most már a postahivatalok dolgozóinak nem úgy kellett foglalkozni, mint előtte, eddig az volt a feladatuk, hogy a címszalag alatt érkező lapokat kézbesítsék az előfizetőknek. Most már a hivataloknak kellett gondoskodni az előfizetők nyilvántartásáról, új előfizetők felvételéről, a hírlapdíjak beszedéséről, elszámolásáról, a hírlapok árusításáról, arról, hogy a községek, városok megfelelő lapmennyiséget kapjanak. Új és nagy feladatot kapott pártunktól a posta. Nem csoda, hogy izgalommal töltötte el e komoly munkának megindulása hivatalaink dolgozóit, különösen a kézbesítőket, a hírlapfelelősöket és a vezetőket, mert ők kapcsolódtak be közvetlenül a hírlapterjesztéssel járó sokrétű feladatok végrehajtásába, irányításába. A tíz év leforgása alatt bebizonyosodott, hogy a párt helyesen cselekedett, amikor a postát jelölte ki a szocialista sajtó terjesztésére. A posta szervezetileg kiterjed a legkisebb telepü cnse is, de közvetlen kapcsolatban van a dolgozók minden rétegével, társadalmunk minden tagjával, ennél fogva alkalmas arra, hogy a hírlapot eljuttassa minden dolgozó lakására vagy munkahelyére. Mint ahogy egész népgazdaságunk területén komoly fejlődés történt a tíz év alatt, úgy az egyes emberek gondolkodása, műveltsége is sokat fejlődött ez idő alatt. S az ilyen fejlődő, művelődő emberek száma mérhető a hírlapok olvasóinak számán keresztül is. 1950. novemberében 16 280-am fizettek elő hírlapokra, ma 62 181-en fizetnek elő. 1950- ben egy hónap alatt 400 215 hírlap példány érkezett megyénkbe, most 1 124 100 példány érkezik. Akkor havonta 191 743 forintot költöttek hírlapra az emberek, most 882 273 forintot költenek, így, a fenti számokat nézve megnyugtatónak látszik ilyen irányú fejlődési ütemünk. Ha az olvasottság százalékos arányát vizsgáljuk a lakossághoz viszonyítva, akkor azt látjuk, hogy nagyon sokat kell még azért tennünk, hogy az emberek még sokkal nagyobb számmal olvassanak újságot. Például a dombóvári járás olvasottsága 5,1 százalékos, a paksié 3 százalékos. Szekszárdi 6,7 százalékos, míg Paks községé 3,6 százalékos. Egész megyére vonatkoztatva 4 százalékos az olvasottság. Tehát gyorsabb ütemre lenne szükség. A gyorsabb ütemet pedig csak úgy tudjuk biztosítani, ha a sajtó fontosságára a vezető elvtársak jobban felhívják dolgozóik figyelmét. Gondoljanak arra, hogy éppen most van a legnagyobb szükség a politikailag és népgazdaságunk helyzetéről jól tájékozott emberekre. Népgazdaságunk most már szocialista alapon áll mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, azonban az emberek nagy része gondolkodásban még a múltban, a kapitalizmusban él. A sajtó formálja az emberek gondolkodását, magyarázza pártunk és kormányunk intézkedéseit és mozgósít a soronlévő feladatok végrehajtására. Egy vezető sokkal jobban tudja ellátni feladatát, ha dolgozói ismerik a társadalmunkban betöltött szerepüket, annak célját. Ezért ne sajnálják az időt és találjanak módot arra, hogy dolgozóink rászokjanak a sajtó olvasására. Tekintsék úgy, hogy ez a feladat is, mint minden más, ami az egész társadalmat érdeklő, egyben társadalmi feladat is. A posta ezután is kifejti minden erejét a sajtóterjesztés érdekében, de vannak esetek, amikor a vezető elvtársak segítése elengedhetetlen feltétel a siker tekintetében. Ilyen együttműködéssel kezdjük a második tíz évet, hogy eredményeink még sokkal nagyobbak legyenek, hogy a szocializmus építésének ütemét ezzel is meggyorsítsuk, segítsük. Bencze Mihály postafelügyelő A megérkezés után Sztepán Groncsevics és Kovács Pista helikopterbe szállt, és öt perc múlva az Űrkutató Központ 150 emeletes palotájának tetőrepülőterén landoltak, másik öt perc múlva pedig Alexandr Batalov rázott kezet Sztepán Gromcseviccsel és Kovács Pistával, a központ pazarul berendezett elnöki fogadószobájában. — Nos, fiatal barátom, minden rendben? — kérdezte szinte atyáskodva Batalov. — Remélem jól utazott, és mindketten meg leszünk elégedve egymással... Kovács Pista zavarban volt egy kicsit, de ezen a zavarán Batalov könnyedén átsegítette. — Szóval minden rendben, igaz? Akkor ma este tíz órára várom a nagy tanácskozó terembe, ahol megismerkedik az expedíció többi tagjával és közös megbeszélést tartunk. Az egész nem tart tovább egy óránál, aztán — Batalov mosolyogva felemelte a kezét — pihenés, pihenés és újra csak pihenés. Sztepán Groncsevics, kérem, vegye pártfogásába fiatal barátunkat. Az 58. emeleten jelöltük ki a lakosztályát. Batalov íróasztalán apró csengetéssel hívást jelzett a rádiótelefon. — Bocsánat — mondotta, miközben újból barátságosan kezetráztak — a sajtófőnököm hív. Tehát tíz órakor — fordult újra Pista felé, aki még mindig szótlanul tekintgetett jobbra-balra a„-■',-yörű fogadószobában, mellyik falát hatalmas televí.'.dítővászon uralta, s A rádiótelefon türelmetlenül csengetett. Batalov a készülékhez lépett, elfordította az egyik kapcsolót. — Tessék, itt Batalov, ön az, Igor Kuzmics?... Igen, megérkezett... Sajtótájékoztatót? Tizenegykor?... Helyes. Tartsa meg. Amikor Batalov, az Űrkutató Központ elnöke és Igor Kuzmics, a sajtófőnök befejezték beszélgetésüket, Sztepán Groncsevics és Kovács Pista már az 58. emeleten léptek ki a gyorsliftből és benyitottak az 589-es számú ajtón, Kovács Pista lakosztályába. — Nos, fiam, pihenj és tíz órakor megbeszélés, el ne felejtsd az időpontot... Szervusz, öreg barátod is hazaruccan még öregebb feleségéhez... Szervusz! Holnap találkozunk. — Viszontlátásra, Sztepán Groncsevics, viszontlátásra! Halk kattanással csukódott be az ajtó Sztepán Groncsevics mögött Kovács Pista az órájára pillantott: 9 óra. Egy óra múlva kezdődik a megbeszélés... A fehér csipkefüggöny mögött rejtőző ablak színes fényeket villantott a szobában, hosszú csikóikat húzva a világoszöld mennyezeten. Lenn, a szédületes mélységben Moszkva szíve lüktetett, a gigászi épületkolosszusban pedig emberek, különleges mechanizmusok, elektronikus automaták, hírközlő, hírgyűjtő osztályok a nagy expedíció előkészítésén dolgoztak. Kovács Pista gondolatai a múltban kalandoztak. Nem is olyan régen, néhány évvel ezelőtt, amikor a Földön egyre erőteljesebben győzedelmeskedő új társadalmi rend országainak tudósai összefogtak, egymás után váltak valósággá az űrhajózás csodálatos távlatai. Több ezer szovjet, magyar, lengyel, német csehszlovák és sok más ország tudósának közös munkája alapozta meg ezt a nagy Mars-expedíciót is. Kimondhatatlan izgalom vibrált a fiatal magyar geológus szívében. Pjotr Zsukovról sokat hallott már, öreg űrhajósnak számít a »szakmában«, ahogy humorosan mondják barátai, ismerősei — ő lesz a parancsnok. Mihail Remizov, a központ tervező főmérnöke — a parancsnok helyettes — már 50 éves. Ő tervezte a Kozmoszplánt, a Mars-expedíció űrhajóját. — Biztosan bogaras ember — mosolygóst magában Pista — a tervezők mind ilyenek. Egy kicsit bogarasak, egy kicsit fantaszták... Nem ismerte személyesen Mihail Remizovot, de annál jobban Grigorij Danszkovot, az Űrkutató Központ televíziós osztályának tudományos munkatársát. Valamikor — valamikor? — három esztendeje, itt a fővárosban ismerkedtek meg egy tudományos ankéton. Később is találkoztak, összebarátkoztak. Legutóbb Karlovy Varyban a tudományos filmek fesztiválján töltöttek együtt egy szép hetet, és már akkor sokat beszélgettek a hamarosan megvalósuló Marsexpedícióról, és egyre azt találgatták: vajon kiket jelöl ki a központ a nem mindennapi útra... Az expedíció negyedik tagjának csak a nevét ismeri, azt is tudja, hogy fiatal lengyel lány: Elisa Dabrowska, csillagász. Kitűnő csillagász: nem véletlen tehát, hogy reá esett a központ választása ... Pista cigarettára gyújtott és miközben miniatűr elektromos öngyújtóját forgatta a kezében, körülnézett a pazar kényelemmel berendezett szobában. Az egész szoba fényárban úszott, de a fényforrások ügyesen rejtve maradtak. Az egyik sarokban zöld színű pamlag hívogatta vendégeit, mellette apró asztalkán rádiótelefon, rádiókészülék és az ablak mellett hatalmas televízió. A készülékhez lépett, bekapcsolta a budapesti csatornát. Egy perc múlva az elsötétített szobában úgy tűnt neki, mintha otthon, édesanyjával együtt néznék a műsort, pedig több mint ezer kilométer távolság választotta el őket egymástól. (Folytatjukj / SASS ERVIN: / lásh&Lyqá [UNK]