Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
19b1. Január I. TOLNA MEGYE! NÉPÚJSÁG Folytatódik a tüntetési hullám Belgiumban Brüsszel (MTI) Belgiumban országszerte óriási felháborodást keltett a rendőrség és a katonaság önkénye. A kormány pénteken még abban reménykedett, hogy az új esztendőre sikerül megfékezni a sztrájkokat és a tüntetéseket. A legutóbbi vérengzés után azonban ez a remény meghiúsult. A szocialista szakszervezetek közölték, hogy szombaton, vasárnap és hétfőn újabb tüntetések lesznek. A munkások délelőttönként a szocialista párt brüsszeli székháza előtt gyülekeznek és onnan indul el a tüntetők menete. A szocialista akcióbizottság keddre szintén hatalmas méretű tömegmegmozdulást tervez. Ismeretes, ezen a napon ül össze a parlament, hogy ismét tárgyaljon Eyskens »takarékossági« programjáról. Szombaton délelőtt — jelenti az AFP — a sztrájkolók gyászmenete vonult végig a főváros utcáin, hogy tiltakozzék a rendőri önkény ellen. A Belga Kommunista Párt felhívást intézett a szocialista szakszervezetekhez, hogy keddre hirdessenek általános sztrájkot és újabb tömegmegmozdulásokat. A kommunista párt jvasolja, hogy a parlamentben és országszerte egyperces csönddel adózzanak Van Steppen, a pénteki tüntetések során megölt munkás emlékének. A szocialista párt, nyilatkozatában ítéli el a rendőrség és katonaság példátlan brutalitását. A szocialista párt hangsúlyozza, a munkabeszüntetés tovább tart. A sztrájk célja: a kormány gazdasági programjának megbuktatása — mondja a nyilatkozat. Péntek délután és este Brüsszelen kívül az ország más városaiban is heves tüntetések voltak. Verviersben , a sztrájkolók a város központja felé nyomultak. A csendőrség könnyfakasztó bombákkal és tűzoltófecskerrdőkkel próbálta szétoszlatni a tömeget. A Reuter értesülése szerint Charleroiban, a »vörös övezet« egyik központjában húszezer munkás tüntetett a kormány adóemelési és bércsökkentési politikája ellen. A sztrájkolók lámpavasakra akasztották az Eyskensről mintázott bábukat. ■ A Liege melletti Oregeben súlyos összetűzés volt a rohamrendőrség és a sztrájkolók között. Többen megsebesültek. Antwerpenben a tüntetők fekete zászlók alatt vonultak fel és így tiltakoztak a brüsszeli gyilkosság miatt. Az ADN értesülése szerint az Eyskens-kormány most a rendkívüli állapot kihirdetését mérlegeli. . .A belga dolgozók hősi harca a nemzetközi munkásság elismerését és csodálatát váltotta ki. A Szovjetunió, az NDK, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Jugoszlávia és Nyugat-Németország szakszervezetei szolidaritásukról biztosították a belga sztrájkolókat. Nagy-Britannia és Franciaország kikötő- és szállítómunkásai megtagadták a Belgiumból érkező hajók kirakását, ezzel is kifejezve együttérzésüket harcoló belga munkatársaik iránt. 1960-ban tovább erősödött a béke tábora Egy esztendővel ezelőtt világszerte derűs bizakodással nézték az emberek az új év elé, mert minden jel arra mutatott, hogy kedvező irányban változik meg a nemzetközi helyzet. Emlékezetes, hogy Hruscsov elvtárs amerikai látogatása után mindenütt „Camp David szelleméről« beszéltek, ami nemcsak a szovjet—amerikai viszony gyors javulását ígérte, hanem ezzel együtt az egész nemzetközi feszültség enyhülését, a népek gyümölcsöző együttműködését. Emlékezetes, hogy Eisenhower barátságos szavakat mondott Hruscsovnak, a barátságos szavakat azonban barátságtalan tettek követték. Május 1-én, nem sokkal a tervezett párizsi csúcstalálkozó előtt, Szverdlovszk felett megsemmisítették az U–2 kémrepülőgépet. Az egész világ azt várta, hogy a leleplezett amerikai agressziót követően Eisenhower és az Egyesült Államok kormánya legalább igyekszik valami elégtételt nyújtani a Szovjetuniónak, ugyanakkor biztosítékot az egész világnak, hogy hasonló bűnös cselekményekkel nem fenyegeti a békét. Eisenhower és az Egyesült Államok vezető körei azonban ezek helyett olyan kijelentéseket tettek, amelyek csak rontottak a szovjet—amerikai kapcsolatokon és az egész nemzetközi helyzeten. Magától értetődő, hogy ilyen körülmények között a párizsi csúcstalálkozót megtartani nem lehetett. Azok a szép remények, amelyekkel az 1960-as esztendőt kezdtük, májusra szétfoszlottak, s úgy nézett ki, hogy a hidegháború bajnokai kerekednek felül. Fokozta a helyzet súlyosságát, hogy a tervezett párizsi csúcsértekezlet előestéjén Gates, amerikai hadügyminiszter mozgósította az Egyesült Államok haderejét. Az imperialista hatalmak azonban egyet hagytak ki számításaikból, éspedig azt, hogy napjainkra a béke és a háború híveinek erőviszonya félreérthetetlenül a békét követelő százmilliók javára változott meg. A párizsi csúcsértekezletet meg lehetett hiúsítani, ez azonban csak azt jelentette, hogy elodázzák az égető nemzetközi kérdések megoldását, azonban nem jelentette azt, hogy ezeket a vitás kérdéseket fegyverekkel kell megoldani. Az amerikai agresszív külpolitikát Párizs után több oldalról is csúfos kudarc érte. A függetlenségét kivívott Kuba ellen hiába állítottak hadba diverzánsokat és szabotőröket, hiába vonultatták fel az amerikai tengeri és légiflottát, a kubai nép csak mnnál elszántabban védelmezte függetlenségét és szabadságát. A rosszemlékű Dulles nyomdokaiban haladó Eisenhower-kormány politikai kudarcát élénken bizonyította az is, ami a japán fővárosban zajlott le. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok elnöke a nyáron távol-keleti útján Japánt is fel akarta keresni. A japán nép elemi erővel feltörő tiltakozása azonban megakadályozta, hogy az agresszív politikát képviselő amerikai elnök Japán földjére lépjen. Ha az amerikai agressziók átmenetileg be is borították a nemzetközi élet égboltját, ez a borulás nem lehetett tartós. Az események az bizonyították, hogy minden imperialista agresszió és cselszövés ellenére az 1960-as esztendő a népek szabadságának és függetlenségének éve volt. Igaz ugyan, hogy a szerencsétlen Kongói Köztársaságot a legnagyobb zűrzavarba és nyomorúságba taszították az imperialista cselszövések, azonban ennek az esztendőnek egyik történelmi eseménye, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a Szovjetunió kezdeményezésére határozat született a gyarmati rendszer felszámolására. A dolgozók milliói megmozdultak a nyugati tőkés országokban is. Gyakorlatilag már megbukott de Gaulle politikája, amit csak elősegít az ENSZ politikai bizottságának az a határozata, amely szerint népszavazást kell tartani Algériában. A belgiumi események pedig arra szolgának figyelmeztető példának, hogy a tőkés országok dolgozói nem tűrik a hatalmon levők törvénytelenségeit, s elszánták magukat arra, hogy kivívják demokratikus jogaikat. Az elmúlt esztendő utolsó napjaiban jelent meg a Moszkvai Nyilatkozat, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy századunk egyik rendkívül fontos okmánya. A 81 ország kommunista és munkáspártjának közös nyilatkozata a béke fontos dekrétuma, s egyben megmutatja azt az utat is, amelyen a világ dolgozóinak járniuk kell. A Moszkvai Nyilatkozat nem fenyeget senkit, hanem épp ellenkezőleg, nemcsak egy boldogabb új esztendő, hanem egy boldogabb jövendő üzenetét viszi el minden elnyomott népnek, minden szabadságszerető embernek. 3 tsz óév utolsó napján egy új tsz alakult, az új év első napjaiban még két új tsz alakul Dunaföldváron Szombaton, az óév utolsó napján közgyűlést tartottak Dunaföldvárott az alvégi szövetkezeti gazdák. Megalakították Dunagyöngye néven az alvégi új termelőszövetkezetet, megválasztották a tsz vezetőit, tanácskoztak a közös munkák megkezdéséről és az egyéb időszerű feladatok megoldásáról. Hétfőn, január 2-án a felvégen, kedden január 3-án a külvégen alakul új termelőszövetkezet. A hét elején közgyűlést tart a már 11 éve működő Alkotmány Tsz is. Felveszi az oda jelentkező tagokat és több olyan kérdésben határoz, amely jelentős felfejlődést állít a tsz elé. A jelek szerint az Alkotmány Tsz lesz Dunaföldvár legnagyobb szövetkezeti gazdasága. Szövetkezeti község lett Regöly Jókai néven új tsz alakult a községben A tamási járás egyik legnagyobb határú községében, Regölyben, forradalmi átalakulás van e napokban. Ezen a télen mintegy 550 regölyi egyéni termelő lépett a társas gazdálkodás útjára. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy most már nagyüzemi gazdálkodás folyik a regölyi határban. Alapos megfontolás után a regölyi gazdák lényegében két termelőszövetkezetbe tömörültek. A községhez tartozó Majsa-pusztai Népszabadság Termelőszövetkezetbe 288 család kérte felvételét a december 29-én megtartott közgyűlésen. Az új belépők elfogadták a Népszabadság Tsz alapszabályát, kibővítették a vezetőséget és bizalmat szavaztak Nagy Sándornak, aki eddig is elnöke volt a tsz-nek. December 30-án pedig a regölyi termelőszövetkezeti tagok egy másik csoportja új közös gazdaságot alakított, amelyet Jókai Mórról neveztek el. A Jókai Tsz alakuló közgyűlésén ünnepélyesen mondták ki, hogy Regöly is a termelőszövetkezeti községek sorába lépett. Az új közös gazdaságnak 191 tagja van, s mintegy 2000 hold földet mondanak magukénak a szövetkezet tagjai. Az alakuló gyűlés után az elnöknek megválasztott K. Szabó Ferenc kérésére megtartotta első gyűlését az intéző bizottság. Beadvánnyal fordultak a megyei tanács elnökéhez, melyben kérték a tagosítást, az általános földrendezés azonnali megkezdését. Az idén már száz termelőszövetkezetünk számít rendszeresen önköltséget 1960-ban húsz termelőszövetkezetünk szolgáltatott adatokat a Földművelésügyi Minisztériumnak önköltségszámítás céljából. Az adatokból éves szinten számították ki az egyes termékek, továbbá az állattenyésztés és hizlalás önköltségét. A Földművelésügyi Minisztérium az idei évben tovább feleszti megyénkben a termelőszövetkezetek önköltségszámítását. Több segítséget ad ehhez a munkához és így lehetővé teszi, hogy mintegy 100 tsz számítsa ki legfontosabb termékeinek önköltségét. Az önköltségszámítás sok segítséget ad a termelőszövetkezeteknek a gazdálkodás jövedelmezőségének fokozásához. Minden termelőszövetkezet olyan termelési szerkezetet alakít ki a termékek önköltségének ismerete nyomán, amely a legjobban jövedelmez és leginkább megfelel adottságainak. Felfedi az önköltségszámítás a gazdaság hibáit és a lazaságokat. Azok a tsz-ek, amelyek idén is végeztek önköltségszámítást, már felismerték ennek nagy jelentőségét és gondosan végezték el a számítási munkát. Különösen kitűnt a döbröközi Zöld Mező, a kurdi Új Élet, a dunaföldvári Alkotmány és a nagydorogi Új Barázda. Az idei évben nemcsak az önköltségszámítás terjedelme bővül, hanem a számítás minősége és gazdasági hatékonysága is jobb lesz, így például az éves szinten való számítás helyett idén már havonként számítják az önköltséget és egyes fontosabb termékek költségeinek alakulását járási szinten is megfigyeli a Földművelésügyi Minisztérium. 19. Az öreg ledobja a kukoricacsutkát. Szomorúan gomolyog belőle a hang. — Mit gondolsz? Csak a termelőszövetkezetre lehet ..ezt érteni? — Hát mire? „ Az öreg nézi egy ideig a másikat, aztán mélyen sóhajt. — Szóval ezt mondta... — motyogja halkan, alig érezhető borzongással. — Ezt. Mi mást mondhatott volna? Az öreg egyik szeméből ,a másikba ér a szomorúság. Széthullik benne a gondolat. Nem tudja megfogni egyiket se. Egy csipetnyit se. Síkosak, alattomosak, ádázan röhögnek az agyában. Minden röhög benne. Minden őt röhögi. A fehér kesztyűs pap. A templomi harang súlyos ércnyelve. Az asszony, sajtárral a tehén alatt. Ez a csupasz, agártekintetű ember itt a széken. Minden nevet. Gúnyosan. Csabai. A rádió. A hercegprímás. Az ősz. Ezerkilencszázötvenhat november harmadika. A nyolc hold föld. Ennek is nyolc holdja van. Ott hordja a szíve alatt mind a nyolcat, mint a lány, akit anyává csókoltak. Csak érzi, de nem hallja a hangját. . . — Igaz is, Mi mást mondhatott volna? Szétfeszíti Sós agyát az öreg. Nem, fér bele. Szemébe a hintázó termet, agyába a halkan pergetett szó. — Az is lehet, hogy Mindszerty nem jól mondta — bólogat Biró András.— Nem jól mondta? — Alighanem rosszul mondta — rágja az öreg a szája szélét. Felkapja a fejét. Belehunyorít a lámpába. Ott a szomorúság a szemében. Egyikben is, másikban is. Mert ő is hallgatta a rádiót. A rádióban Mindszentyt. Nem szereti Csabait. A tavasszal megkérdezte tőle, hogy mindenható-e az isten. Bicó teleszívta a tüdejét levegővel, aztán kiengedte. A papra gondolt, a vasárnapi ministrálásokra, a hajnali imákra, a gyerektelen asszonyra és csendesen, némán bólintott. Erősebb, megrázóbb volt ez a szónál. Ez a dermedt bólintás. Csabai nevetett. Széles szájjal, magabiztosan, gúnyosan. — Akkor mondd meg nekem, hogy tud-e olyan követ teremteni, amit fel se tud emelni? Mert ha tud, akkor nem mindenható. Miért nem tudja felemelni?... Ugye? Ha meg nem tud olyan követ teremteni, akkor, hagyás lehetne mindenható.. . Szó nélkül otthagyta Csabait. Azóta elkerülte, átnézett rajta. A múlt pénteken mozdult meg először. Amikor az ököl és az elnök közé állt. Nem szereti az asszonyt Csak él mellette élettelenül. Miatta érzi ezt a nagy öregséget Mert nagyobb az öregség, súlyosabb, ha nincs gyerek. Utálatos öregség, átkozott, nyomorult öregség. Nincs gyerek, csak a harangok vannak. Pisti meg a Juliska. Hajnalonként, esténként halkan becézi őket. Húzza a kötelet és a harangok válaszolnak, így fektetik majd a koporsóba. Az asszonyt nem szereti csak a szürke haranggyerekeket. És utoljára mostohaapa kezétől siratják majd. Kullog majd utána a hangjuk, aztán kullog a pusztába. Az égre. Meghalt a harangok apja... Meghalt a harangok apja. Meghalt a harangok apja... Biró András. Nem szereti Mindszentyt. Évekig várt a színtelen, hideg kőhomlokra. Évekig várta, amíg szemére húzódik az éjszaka és nem hallatszik a sóhaj. Az isten az égben van. Mindszenty a földön. Félórája beszélt a rádióban. Hallotta. Nem értette, csak érezte. Finom ösztönnel. Mert neki még az állatokénál is finomabb ösztöne van. Csak le kell hunynia a szemét, csak ki kell ülnie a csendes verandára, csak ki kell húzni ezt az öreg testet a világból és mindent megérek. A hercegprímás beszédét is megérezte. De nem lehet így élni! Meghal az, aki nem szeret. Megöli a közöny. Nem lehet így élni! Megöregszik. Súlyosan, halálosan, ha nem szeret. Semmit nem tud magának megmagyarázni. Csak a nagy jelzőtüzek égnek a hatvannyolc év oldalában. Belenyúlnak a súlyos, szeretetlen öregségbe, aztán rájuk süt a hajnal és minden eltűnik, mint a üdőre, utánuk nyúl és nem égeti meg a kezét. Sós kiveszi zsebéből a cigarettásdobozt. Békülékenyen az öreg felé nyújtja. Biró András látja a mozdulatot, de úgy tesz, mintha észre se vette volna. Sós visszadugja a dobozt. — Andris bátyám, miből gondolja, hogy a prímás úr nem jó M mondta? Az öreg alatt megreccsen a sámli. Feláll. Szétvetett lábai előtt a szakajtó. Olyan, mint egy szomorú tengeri isten, aki a legnagyobb hullám talaján áll, s csak egy pillanat, csak egy mozdulat és az örök hullámsírba veti magát. (Folytatjuk) Thiery Árpád : Feliratok egy történethez