Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

1901. május 3. Megrendezték a kisipari szövetkezetek kulturális szemléjét Április 29-én, szombaton Szek­­szárdon, a városi művelődési ház­ban tartották meg kulturális szem­léjüket a megye kisipari szövetke­zeteinek népmű­velési aktivistái, szavalok, színját­szók, énekesek, zenészek, tánco­sok. Nyolc köz­ségből 28 csoport jelent meg a ta­lálkozón, 160 tag­gal. A kisipari szö­vetkezetek kultu­rális szemléjét, amelyre a megyei szövetkezeti bi­zottság rendezé­sében került sor, Gyerő András, a KISZÖV Tolna megyei elnöke nyitotta meg, majd a csoportok és egyéni szereplők bemutatták műsorukat. A bemutató általá­ban kielégítő színvonalat ért el, kiemelkedett a csoportok előadá­sából a szekszárdi szövetkezeti tanács tánccsoportja, a dunaföld­­vári és a bonyhádi színjátszók szereplése. iniimminnii wwwpww A kisipari szövetkezetek kultu­rális szemléje arról tanúskodott, hogy a kisipari szövetkezetek ke­retében élénk népművelési tevé­kenység folyik. imirmirmiuiimim­i A szekszárdi szövetkezeti tanács táncegyüttesének bemutatójából Értékelték az idei terv végrehajtását Ülést tartott a megyei tanács vb A Tolna megyei Tanács VB. kedden délelőtt ülést tartott dr. Tuska Pál vb-elnök elnökletével. A feladatkörben tett intézkedé­sekről és a lejárt határidejű vb­határozatok végrehajtásáról szó­ló elnöki jelentés elfogadása után a megyei tanács 1961. évi tervé­nek végrehajtásáról tárgyaltak Bertha Kálmán tervosztályvezető beszámolója alapján. A megyei tanács külön intéz­kedési tervet dolgozott ki a me­gyei terv megvalósítására. Most azt vizsgálta meg a vb., hogy a mezőgazdaság, az ipar, a felvá­sárlás, a kereskedelem, a község­fejlesztés és egyéb területen mi­lyen intézkedéseket tettek me­gyénkben. A beszámolóból ki­tűnt, hogy elsősorban a mező­­gazdaság területén értünk el szép eredményeket. A beszámoló fog­lalkozott a feladatokkal is. Az ülésen igen sok kérdést in­téztek a napirendi pont előadó­jához és a különböző szakosztá­lyok vezetőihez. Ezután került sor a vitára. Dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács vb. titkára az alsóbb tanácsi szervek intézke­dési terveivel foglalkozott. Dr. Pánczél Géza, a megyei rendőr­főkapitányság képviseletében szó­lalt fel. Elmondotta, hogy a ta­nácsi vállalatoknál igen sok baj van az ellenőrzéssel és emiatt sok visszaélés fordul elő. Az utób­bi időben felderített bűnügyek tanulsága az volt, hogy körülte­kintő, lelkiismeretes ellenőrzés­sel megakadályozható lett volna a visszaélés. Lőrincz János, a megyei egyeztető bizottság elnö­ke a sütőipar problémáit elemez­te. Hangsúlyozta, hogy sok baj van a felhasználási normák te­rén és ez a probléma sürgős meg­oldásra vár. Dr. Gyugyi János, a megyei tanács vb. elnökhelyet­tese a munkaverseny és a megyei terv teljesítésének kapcsolatával foglalkozott, majd pedig bérezési, foglalkoztatottsági kérdésekről beszélt. Kelemen Sándor, az ipari osztály vezetője felszólalásában a normarendezés aktuális kérdé­seit érintette. Sándor Gábor, az­­­ építési és közlekedési osztály ve­zetője a műszaki fejlesztés és az újítás problémáival foglalkozott. Felszólalt még dr. Szilcz Ákos, a megyei főügyészség vezetője, Vá­gány István, a megyei népi el­lenőrzési bizottság képviseleté­ben és Sári József, a zomba— szentgál-pusztai tsz elnöke. Dr. Tuska Pál vb-elnök a vita tanulságainak összefoglalójában a többi között a gazdasági irá­nyítás megjavítására hívta fel a figyelmet. A következő napirendi pont­ban a nyári mezőgazdasági mun­kálatokra való felkészülésről tár­gyaltak. Ennek a napirendi pont­nak Szűcs Lajos, mezőgazdasági osztályvezető volt az előadója. Ezután egyéb ügyek kerültek a végrehajtó bizottság elé. — Nagy-Szocsi. Szocsit, a Fe­kete-tenger partján elterülő, is­mert szovjet üdülőhelyet az utóbbi években jelentősen kiépí­tették, hogy még több dolgozónak biztosítsák a kellemes tengerpar­ti üdülést. Szocsi város jelenleg 160 kilométer hosszú tengerparti sávon húzódik, és magában fog­lalja Adler és Kagra tengerparti helységeket is. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Fiókkönyvtárat létesítenek Újiregen Újiregen igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a lakosság köré­ben a könyvtár munkája iránt. A járási könyvtár és a község ve­zetői úgy határoztak, hogy új fiókkönyvtárat létesítenek a köz­ségben. A könyvtárépület részére egy régi épületet vásároltak meg és alakítanak át a követelmé­nyeknek megfelelően, húszezer forintos költséggel. Az új épü­­­letben klubszoba és olvasóterem áll majd az érdeklődők rendel­kezésére, ahol a vendégek napi­lapokat és folyóiratokat is ol­vashatnak. Az érdeklődők a könyveket üveges szekrényből választhatják ki és a kölcsönzési időben ki­kölcsönözhetik. A fiókkönyvtárat a tervek szerint június elején adják át rendeltetésének. Kollégiummá alakult át a palánki diákotthon Az elmúlt szombaton nagy ün­nepély volt a palánki mezőgaz­dasági technikumban. Kollégium­má alakult át a diákotthon. A kollégium és a technikum Csapó Dániel nevét vette fel. Az ün­nepélyt Mártonfay Dénes, a tech­nikum igazgatója nyitotta meg, majd Hegenacht József, a Föld­művelésügyi Minisztérium előadó­ja mondott ünnepi beszédet és átadta az okmányokat. Részt vett és felszólalt az ünnepélyen Ta­tár Lajos, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára, aki ez al­kalommal adta át a kollégium zászlaját. A megyei tanács mű­velődésügyi osztálya nevében Bárd Flórián osztályvezetőhe­lyettes vett részt az ünnepélyen. A szakszervezet és a TIT nevé­ben Kiss László tanár szólalt fel. A vendégek soraiban ott vol­tak a megye kollégiumainak, diákotthonainak vezetői, az isko­lai szülői munkaközösség, vala­mint a veteránok képviselői. A diákok Halmos Ferenc kol­légiumi igazgató, technikumi igazgatóhelyettes irányításával nívós kultúrműsort adtak. Névadó ünnepség Decsen Május elsején tartották Decsen a művelődési otthonban Sörfőző István, a község népszerű ta­nácselnöke újszülött kislányának névadó ünnepségét. Az ünnepséget a község társa­dalmi szervei rendezték, amelyen a hivatalos aktust dr. Tuska Pál, a megyei tanács elnöke végezte. Megemlékezett ennek a névadó ünnepségnek a jelentőségéről, amely az első még a Sárközben. Szívélyesen köszöntötte a kis ün­nepelt szüleit és a nagyszámú vendégsereget. A községbeli szervek, vállala­tok, a termelőszövetkezetek kö­szöntötték az ünneplő családot és ajándékokat adtak át az újszü­lött részére. Kedves pillanata volt az ünnepségnek, amikor az úttörőcsapat nevében egy kis út­törőlány úttörővé fogadta az új­szülöttet és úttörőnyakkendőt nyújtott át neki. Az ünnepség bensőségessége maradandó benyo­mást tett a megjelentekre. „Családi körben’’ ünnepelték meg május elsejét a Szekszárdi Tejüzem dolgozói a vállalat sajt­érlelő üzemében. Ez alkalommal búcsúztatták el az egyesztendős üzem első nyugdíjasait, Horváth Sándor főművezetőt és Schwarcz Antal éjjeliőrt. Az „útravalót" — egy Trappista sajtot, három csomag vajat, egy üveg tejet és a virágcsokrot — Hász István üzemvezető adta át a nyugalom­ba vonuló dolgozóknak. 21. Az őrmester bekapcsolja a rá­diót is. Tánczene. »Mind megha­lunk egyszer«­­— és a lány szinte öntudatlanul a zenével dúdolja a melódiát, s alig tudja elképzelni is, hogy néhány órája még Alan­nál táncolt erre a zenére. — Istenem, Alan... — Hogy fog ebből kimászni? — fogja el a szí­vét az aggódás, de aztán igyek­szik inkább előre nézni, mint visszafelé emlékezni, mert szeret­ne úgy helytállani, hogy Alan majd büszke legyen rá. Donaldson mellette jóízű hara­pásokkal pusztítja egyik szend­vicset a másik után, s Uitaka-Ti is ugyancsak kitesz magáért. Fölöttük már teljes erejével süt a nap és előttük, mögöttük sem­mi nincs, csak a víz, ez a nagy, ez a félelmetes óceán. VIII. A szertartásnak vége. Miene­no — ha nem látta volna olyan ke­gyetlen élességgel ebben az egész komédiában a tragikumot — leg­szívesebben elkacagta volna ma­gát az egész varázsló-avatási hó­kuszpókuszon. Itt most nem arról volt szó, hogy ő maga mit gondol erről az egész dologról, hanem azt kellett gyorsan megterveznie, hogy ezt az új »állást« hogyan használja fel a többiek javára. Lassan kialakult benne a leg­fontosabb teendők sorrendje és amíg mozdulatlan arccal tűrte, hogy a homlokát és szívét az ősi szertartás rendje szerint megken­jék a saját arcuk vérével és a sziget vénei eltáncolják körötte a hódolati táncot, gondolatban felvázolta magának a két lehet­séges alternatívát. Az egyik terv, ha Uitaka-Ti nem hoz segítséget és egyedül ér­kezik vissza, vagy vissza sem jön. Ezt el is nevezte a »magamra utaltság eset«-ének. A másik: ha orvosi segítség és gyógyszer érkezik. Ez kapta a »le­hetséges eset« címet. Most mindenesetre mind a kettőt át kellett gondolni, leg­alább nagy vonalaiban, hogy mi­előtt szétoszlik a gyűlés, már megtehesse a célja felé vezető el­ső lépéseket. A tánc utolsó lépései dobogtak körülötte Volt valami megrendí­tő abban, hogy ezek a csupa seb, alig látva tapogató vénemberek ere­jük minden megfeszítésével úgy táncolják körül, mintha valóban csodatevő varázslójuk lenne. Miene­no szemét majdnem elön­­tötték a könnyek, nem volt már nevethetnékje és már nem a helyzet fonákságát látta csupán, hanem ebből a bomladozó tánc­menetből a kiszolgáltatottság és a segítségért jajduló tehetetlenség kiáltott feléje és ezzel a nehezen végigvánszorgott ünnepi tánccal nemcsak a bef''’rr-at adták a ke­zébe, hanem a vállára tették a­ ­(A VAKOK SZIGETE) gondjukat is: rábízták az egész reménytelenség megoldását. A tánc is véget ért. Fáradtan és elgyötörten roskadtak össze a vé­nek és Miene­no tudta, hogy most neki kell megszólalnia és amit mond, az most már törvény, meg­fellebbezhetetlen és áthághatat­lan parancs kicsiknek, nagyok­nak, egészségeseknek, betegeknek. Nagyapja — egyike a véneknek — éppen a lábai előtt ült és ne­hezen, sípolva szedte a levegőt, egész teste reszketett a megeről­tetéstől. — Nem vehetem el tőlük a me­nekülés reménységét — villant át a gondolat Miene­no agyán —, de nem is csaphatom be őket... A válságos pillanat még egy le­hetőséget megvillantott előtte: te­­metetlen volt még az »előd«, aki egykedvűen nézte halott szemei­vel a valaha őneki is bemutatott szertartást. Miene­no felemelte a kezét és megszólalt: — Férfiak és többiek! Holnap este, ha feljön a hold, mindnyá­jan itt legyetek temetésre... — és rámutatott a Nagyszemű Halálűr Fája tövében a halott varázslóra: — Addig pedig szóljon a gyász­dob és sírjon, aki nem férfi... — Tarn, tarn, ta-ta, tarn, tam... — hangzottak az első hangok és az asszonyok, lányok, gyerekek jajongása betöltötte a szigetet. Kiürült a tisztás, már csak Miene­no állt a helyén, aztán ő is megindult a halott felé. Megállt előtte, nézte egy kicsit, aztán in­kább csak magának meg a csend­nek suttogta: — Köszönöm neked. A halálod volt életed legnagyobb jócseleke­dete... — és hátat fordítva a tér­nek, sietni kezdett a kunyhója felé, hogy végleges elb­­>­t m­eggondolja, mielőtt a­­ me'és órája elérkezik. A nyakában ott csüngött a va­rázslólánc, a zsebében egy tokban ott volt az injekciós­ tű. — Egyformán a javukra kell használom mind a kettőt, leg­alább ennyi világos a feladatból... — gondolta menet közben, aztán belépett a kunyhójába, s érezte, hogy mindjárt összeroskad a fá­radtságtól, meg a vállára vett fe­lelősségtől. Mégis papírt, ceruzát fogott és írni kezdte a legsürgősebb tenni­valókat.• Ünnepélyes komorsággal gyüle­kezett a tömeg. A csendet szinte tapintani lehetett volna, mióta megszűnt a tam-tam. Az utolsó dobütéssel elnémult a sírás és jaj­gatás is: az állandó zaj helyét va­lami fojtott némaság vette át. (Folytatjuk) Jánossy Zoltán: Vikiti

Next