Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-01 / 127. szám

4 Olvasóink hangja Megvalósult álom Akikről alább írunk — egy-két név megváltoztatásával — azok­nak e héten lesz negyvenéves házassági évfordulójuk, s aján­dékul többek között ezt a cikket is — szeretnénk átnyújtani nekik. Kovács Istvánék portáján lát­szik a gondos kezek munkája. Az istállóban egy tehén és egy üsző, az ólban három 60—70 kilós sül­dő és hátul rengeteg baromfi: csibe, kacsa, liba vegyesen. — Nagyon sok dolgom van ve­lük — mondja Kovács néni — egész napomat lefoglalják. — Bizony, hatvanöt év nyomja a vállát, a férjéét hárommal több. Kovács bácsi így beszél a régi időkről: — Semmi nélkül kerültünk össze. Dolgoztunk éjt nappallá téve, hogy hat gyermekünknek már jobb legyen. — A gyerekek nőttek és csak az volt a gond, hogy embert ne­veljünk belőlük. Mennyit tervez­tünk, hogy ez ez lesz, az meg amaz, mindegyiknek szakmát akartunk a kezébe adni. A leg­öregebb, János géplakatos lett, a másik, Dezső pedig szabóinas. De közbeszólt a háború. Jánost el­vitték katonának, odaveszett. De­zsőt a leventékkel Németországba hurcolták, hazajött ugyan, de csak két hétig élt. A fájdalom elönti szívüket. Hányszor átkozta meg Kovács néni a gyilkosokat? Hányszor a napot, amelyen az első fegyver eldördült? Nem lehet tudni. Szí­vének bánatát mindez nem eny­hítette­. Amint a második is meg­halt, önkívületben rohant a Du­nának. — Nem is tudom, mi történt velem — mondja — már a víz szélén álltam, amikor eszembe jutott a négy kicsi. Visszatartott az, hogy élnem kell értük, nem maradhatnak árván. A felszabadulás hozta meg számukra azt a változást, amely álmaik beteljesedését jelenti. Karcsi sofőr, Laci mérnök, Ica óvónő lett, a legkisebb, András pedig orvosnak készül. Ez örö­met, némi kárpótlást nyújt a szü­lőknek is, a rossz emlékeket gyak­ran el is feledik az ő boldogsá­gukat látva. S hogy a kép teljes legyen, nemcsak a gyermekeik, de az ő életük is nyugodalmas lett. Ko­vács János a felszabadulás után pár évig gazdálkodott, majd el­ment állami gazdaságba. Kiváló állattenyésztő lett. Tavaly pedig megkapta a jól megérdemelt nyugdíjat. Ha van is fájó pont Kovácsék életében, amely újra meg újra könnyel fátyolozza szemüket, alapjában véve mégis boldogok. Érzik, hogy hajdani álmaik való­sulnak meg. Tóth Dénes levelező, Alsópél Ha van összefogás Az összefogásnak, a kollektív munkának eredményességét — amit már ebben az országban annyian és annyiszor láttunk — az elmúlt napokban a kismórá­­gyi KISZ-fiatalok is bebizonyítot­ták. A kis kültelki településnek kul­­túrházat ígért a tanács. Épület van, csak némi átalakításra szo­rul. A munkát el is kezdték. A KISZ-fiatalok is munkához lát­tak. Hazánk felszabadulásának 16. évfordulójára műsorral készültek. A tanító néni — Balsainé — ál­lította össze a programot és a lelkes vezetőt tettrekész kultúr­­csoport vette körül. A fiatalok műsorukkal elkészültek, de a kultúrház nem. Nem sorolom to­vább, csak annyit: a határidő május 1. lett, majd augusztus 20-át emlegetik. Ki tudja a kö­vetkezőt? Kiszorult az ifjúság mindenhonnan, végül is úgy ha­tároztak, hogy szabadtéri előadá­son gyümölcsöztetik háromhóna­pos, töretlen, kitartó munkáju­kat. Az előadás ragyogóan sikerült. A kultúrigényes lakosság a leg­nagyobb elismeréssel nyilatko­zott. A tanító néni is, a szereplők is szerénykedve fogadták a gra­tulációkat — ez a legkevesebb, amit megtehetünk — mondták. Régóta aktív kultúrmunkás va­gyok, de megilletődve álltam az élet elevenségét sugárzó színpad előtt, ahonnan szétáradt az ös­­­szefogás, a lelkesedés melege. A KISZ-fiatalok viselkedése pedig példaképe lehetne nagyon sok alapszervezetnek. A kis telepnek se villanya, se kultúrháza. A szomszéd község, Alsónána rendezvényein hóban­­fagyban részt vesznek. A fiatalok megmutatták, ha van vezetőjük, sokra képesek. Szép a szabadtéri előadás, de rossz időben is volna mit termi a falu kultúrájának emelése érdekében, de ehhez az is szükséges, hogy a község ve­zetői is a község kollektívájába tartozzanak, akkor talán kész lesz a kultúrház, — amely 1959 óta épül — s nem kell nomád életet élni a tehetséges, a falu szocialista kultúrájáért küzdő kismórágyi KISZ-fiataloknak. B. J. művelődési ház igazgató, Alsónána A technika fejlődése Madárdaltól hangos a határ. Melyik madár a karmester? Bi­­zonyt azt nem tudom, de szíve­sen hallgatom. Mihály bácsi mel­lettem áll. Botjára támaszkodik. A birkák pihennek. A két puli is fekszik. Az idő is jó. Igazi, juhásznak való idő. Az öreg a távolba tekint. A dombocska tetején, vagy jó fél kilométerre akkor bukkan fel a fűkaszáló-gép. — Ez már be is fejezi — mond­ja az öreg. — Mikor kezdte el? — Reggel ötkor. — Mekkora területet vágott le? — Hát azt én úgy holdakban megmondani nem tudom, de fi­gyeljen csak: ezt a területet fia­talabb koromban én is eleget ka­száltam. Voltunk hozzá persze többen is. 30—32 ember állott neki kora hajnalban, és bizony késő estig se végeztünk vele. Hát most már el tudja képzelni? — Most már el. — Látja, ezeknek a fiatalok­nak nem fog fájni a derekuk a hajladozástól. — Jól is van ez így, Miska bácsi! Ha nem kell hajlonganiok sem, akkor minek hajladozza­nak? — Maga csak ne üsse el a tré­fával a dolgot! De az igaz, meg­változott itt minden, még nálam is. Nézzen csak ide! Nyírógép! — Miska bácsi erre szakszerű ma­gyarázatba kezd. — De Miska bácsi, maga egész műszaki előadást is tud tartani. — Hát akkor hogyan nyírjak, ha ezt sem ismerem? — Bozon­tos hajamra néz, aztán elmoso­lyodik. Elnevetem magam. — Csak nem akar nálam is birkanyírást végezni? — Ráférne — szól mosolyogva, aztán rákiált a pulira. A puli mérges csaholással kergeti vis­­­sza a birkát és visszatér. Az öreg megsimogatja a kis állat okos, kócos fejét és mosolyogva néz hol a fejemre, hol a birka­nyíró gépre. Nem is bírom sokáig, gyorsan távozom. Bati t«EWA WEG TU NEPOJSAG Levelekre válaszolunk P-né levelezőnknek, Zomba. Mint már legutóbb közöltük, jó lett volna ha neveket is ír leve­lében. Most könnyebb lenne a helyzet. Az említett tsz-tag SZTK ügyében így csak általánosságban tudunk tanácsot adni. Közöljük, az SZTK szekszárdi kirendeltsé­gének válaszát.* „A rendelet szerint a termelő­szövetkezeti nőtagnak a 80 mun­kaegység teljesítése után jár a családi pótlék, ha legalább egy 10 éven aluli gyermeket tart el saját háztartásában. A családi pótlék igényléséhez igénybejelen­tési nyomtatvány kell. Ezt sza­bályszerűen ki kell tölteni és a megfelelő rovatban havonkénti részletezéssel közölni, hogy mennyi munkaegységet teljesített. Be kell küldeni még az apa szü­letési, vagy házassági anyaköny­vi kivonatát és a 10 éven aluli gyermekei születési anyakönyvi kivonatát Továbbá tanácsi iga­zolást arról, hogy mi van a gyer­mekek apjával és hogy eltartásuk­ról, mint egyedülálló dolgozó nő a saját háztartásában gondosko­dik. Ha a 80 munkaegységet tel­jesítette, úgy a fenti iratokat küldjék be, hogy a családi pót­lék kiutalása iránt intézkedhes­sünk”. Ha nevet is írt volna levelé­ben, a megfelelő űrlapot már postára is tettük volna kitöltés végett, így a szerkesztőségünk­ben bármikor átveheti, vagy a cím megküldése után eljuttatjuk. * Horváth Józsefné, Dombóvár. Bejelentésével kapcsolatban a vizsgálatot megtartották, ame­lyen részt vett a megyei tanács művelődésügyi osztályának kép­viselője is. Az iskolai szülői mun­kaközösség választmányi ülése megvizsgálta a panaszt és meg­állapította, hogy a vád alaptalan volt. Bebizonyosodott, hogy a szülői munkaközösség vezetői és tagjai a becsületesség és törvé­nyesség alapján jártak el min­dig az elszámolások készítésénél. Az ülésről készült jegyzőköny­vet Szekszárdon járva, a szer­kesztőségben bármikor megtekint­heti. Gogol Revizorát mutatta be a dombóvári gimnázium színjátszó együttese A dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium tanulóiból alakult színjátszó együttes a járási mű­velődési házban bemutatta Go­gol: Revizor című színművét. Beseterits István tájékoztatása alapján beszámolhatunk arról, hogy a szereplők dicséretesen ol­dották meg feladatukat, különö­sen Apáthy Gyulát, Várhegyi Máriát és Kertes Lázárt kell di­csérni. De amikor elismeréssel szólunk a szép előadásról, mél­tán illeti a szemrehányás a dom­bóvári közönséget, hiszen a Re­vizor bemutatójára igen kis szá­mú közönség volt kíváncsi. A dombóvári diákok szép munkája sokkal nagyobb megbecsülést ér­demel, s remélhetőleg a jövőben nem is fordul elő hasonló eset. Akik igazán becsülik a kultúrát, további szép, színvonalas elő­adásokat várnak a gimnázium színjátszóitól. 1961. június 1, Harcban az „árral...“ Tizennégy napja tart az »ár­víz”. Az eső szakadatlanul esik és nagymértékben nehezíti a vé­dekezést. A töltés erősen átázott. A báta—keselyűsi árvízvédelmi szakaszon, a lankóczi szivattyú­teleptől délre mintegy két kilo­méterre a töltés átszakadással fe­nyeget. Decs, Sárpilis, Alsónyék, Bátaszék, Báta a legjobban ve­szélyeztetett községek. A tanács elrendeli a kiürítést. Pörbölyt és Sárpilist teljesen ki kell üríteni, Bátán, Bátaszéken, Alsónyéken, Decsen az alsóbb fekvésű részekből kell kitelepí­teni a lakosságot 24 óra alatt. Az emberek mellett biztonságba kell helyezni a jószágot, a terményt. Megkezdődik a kiürítés. Gép­kocsik, vontatók karavánjai ha­ladnak az utakon. De a lakosság vár, nem akarja otthagyni az otthonát... Bátaszéken nagy a zűrzavar, senki sem akar költözni. Alsó­nyéken mindenki maradni akar... Decsen senki nem akar költözni, a veszélyeztetett részekről a vas­útállomás felé húzódnak, azzal, hogy ott biztonságban lesznek. A kereskedelmi osztály a be­fogadó községekbe öt tonna ke­nyeret, egy tonna szalonnát, 500 láda készételt, 2000 üveg ásvány­vizet indít útba az átköltöztetet­tek ellátására. A vízügyi igazgatóság szek­szárdi központja olyan, mint a felbolygatott méhkas. Itt székel az árvízvédelem vezérkara, az Árvízvédelmi Területi Bizottság. Itt tartózkodik Kocsis Árpád, víz­ügyi főigazgató-helyettes, kikül­dött kormánybiztos. Ide, a törzs­höz futnak be a jelentések. A törzsben képviselteti magát a ta­nács, az egészségügyi, a keres­kedelmi apparátus, a honvédség, a rendőrség, a tűzoltóság. A tele­fonok szünet nélkül csengnek, ér­keznek a jelentések az árvízve­szélyről, a kiürítés üteméről, az ellátásról, az egészségügyi, állat­egészségügyi helyzetről, a köz­­biztonságról. A decsi tanyákra az utak jár­hatatlanok. Hat lánctalpas jármű indul Bogra és Cserenc felé, hogy elszállítsa az ottlakókat. Közben a töltés a Duna jobb­partján a 16+800 km. szelvény­nél tíz méter szélességben elsza­kadt, 25, majd 50 méterre bővül. A víztömeg a Sárközbe zúdul. A lankóczi gátőrháztól éjjel a pör­­bölyi és a decsi tanyákról leadott fényjelzéseket vesznek észre. A honvédség három kétéltű jármű­vel indul az ottrekedtek kimen­tésére. Sárpilisi közben teljesen körülzárta a víz, mintegy száz­ötvenen a községben rekedtek. Kétéltű járművek indulnak men­tésükre.. Csaknem egyidőben újabb két szakaszon szakad át a töltés, az ott rekedt munkásokat motorcsó­nakon szállítják el. A községek kiürítése most már zavartalanul folyik, gépkocsik százai szállítják Várdombra, Őcsénybe, Alsónyék­re, Bátaszékre a veszélyeztetett községek lakóit. Az ár Báta felé vonul le. Mindez csak feltevés, árvízvé­delmi kiürítési és mentési gya­korlat a vízügyi szervek, a ta­nács, a párt, a BM, a honvédség, az egészségügyi szervek közremű­ködésével.­­A cél: a fenti szervek együttműködésének biztosítása. Árvíz ugyan nem fenyeget, de szükség van arra, hogy adott esetben minden szerv, minden vezető megfelelően intézkedni tudjon. — A gyakorlat célja kettős — ad felvilágosítást a gyakorlatról Karászi Kálmán —. Egyrészt a híradó és hírvevő szolgálat za­vartalanságának és gyorsaságá­nak biztosítása, másrészt az ár­­vízvédelemben részt vevő szer­vek külön-külön és együttes in­tézkedéseinek összehangolása. Ez a próba a legsúlyosabb helyzet próbája, hogy valóságos esetben is —­ bár csak ne is kerülne rá sor — megfelelően tudjunk intéz­kedni. B. If A ktsz-ek feladata a tsz-építkezések határidőre való elkészítése Hónapról-hónapra rendszeresen ellenőrizzük a ktsz-eink által ki­vitelezésre kerülő tsz-építkezések munkálatait. Meg kell állapítani azt, hogy­ a tavaszi időszakban nehezen indult a tsz-építkezés a ktsz-ek kivitelezésében, annál in­kább, mert a­­ munkák megndítá­­sát késleltette az a körülmény, hogy késve kapták meg ktsz­­eiik a szükséges terveket a lé­tesítmények kivitelezéséhez. Amikor megkapták a terveket, akkor viszont hiányzott a fa­anyag, mely a szerfás létesítmé­nyekhez nélkülözhetetlen. Ezen faanyagokat, szerfákat a megyei tanács mezőgazdasági osztálya biztosította a tsz-ek részére. Ilyen körülmények között sok nehézség árán sikerült néhány helyen előbb, néhány helyen ké­sőbb beindítani a különböző fi­­aztatók, istállók és hizlaldák épí­tését. Személyes tapasztalataink alap­ján megállapítottuk, hogy szép eredményt ért el a Tolnai Épületkarbantartó Ktsz, a kaj­­dacsi tsz-építkezésnél, a Zombai Építőipari Ktsz, a kakasdi tsz­­építkezésnél, a Bonyhádi Építő­ipari Ktsz, a cikói tsz építkezésé­nél, a Döbröközi Vegyes Ktsz a gyulaji tsz építkezésénél. Problémák vannak azonban még mindig egyes tsz-építkezé­­seknél. Például a Hőgyészi Ve­gyes Ktsz igen komoly eredményt ért el a duzsi tsz-építkezés­nél, ahol körülbelül 75 százalé­káig elkészítette a szerfás léte­sítményt, amikor a tsz leállította a további munkálatokat, mond­ván, hogy azt a­ megyei tanács illetékes hatóságai „nem jó hely­re tűzték ki.”. Természetes do­log, hogy erről a ktsz nem te­het és mégis, míg ez a vita el nem dől, a tsz és a megyei ta­nács illetékes szerve­ között, ad­dig a munkát folytatni nem tud­ja. Probléma mutatkozik továbbá a bátaapáti és bátai tsz-építkezé­­seknél, ahol még mindig nem biztosították a tsz-nek a szükséges szerfaanyagot, és éppen ezért a a ktsz nem tudja megkezdeni a munkát. A gyulaji Új Barázda Tsz-nél szép munkát végzett a döbrökö­zi ktsz, de rövidesen leállásra kényszerült, mert a munka to­vábbi folytatásához a tsz nem tudja biztosítani folyamatosan a faanyagot. Ez a körülmény is nehezíti a ktsz-eink munkáját és lassítja a tsz-építkezések miha­marabb történő megvalósítását. A szövetkezetek dolgozóinak el­sőrendű feladata, hogy az elkö­vetkezendő időben a részükre lebontott és tervfeladatként meg­határozott tsz-építke­zéseket tő­lük telhetően, minél gyorsabban és minél jobb minőségben elvé­gezzék. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy az idő jó kihasználása mellett, a munka jó megszervezésével biztosítsuk tsz-eink részére az állatállomány további növeléséhez elengedhetet­lenül szükséges mezőgazdasági létesítményeket. Pollák Andor KISZÖV-osztályvezető

Next