Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

2 TOLNA MEGYEI VEPÜJSAa A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése (Folytatás az 1. oldalról) teljes ipari és­­ mezőgazdasági termelés tekintetében. Még fo­kozottabban megnövekszik a szo­cialista világrendszer hatása a társadalmi fejlődésnek, a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében való menetére. A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitaliz­mus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyatlás és pusztulás időszakába lépett — állapítja meg a tervezet. — A bomlás feltartóztathatatlan folya­mata tetőtől-talpig úrrá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazdasá­gi és állami rendszerére, politi­kájára, és ideológiájára. Az im­perializmus végérvényesen elvesz­tette hatalmát az emberiség többsége felett. Az emberiség történelmi fej­lődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságait a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialis­ta átalakítása­ért harcolnak. Az első világháború és az Ok­tóberi Forradalom előidézte a kapitalizmus általános válságát. A második világháború és a szocialista forradalmak során számos európai és ázsiai ország­ban kibontakozott a kapitaliz­mus álalános válságának máso­dik szakasza. A világkapitaliz­mus most e válság új, harma­dik szakaszába lépett. Ennek az új szakasznak az a legfontosabb sajátossága, hogy nem világhá­ború folytán bontakozott ki. A tervezet a továbbiakban megállapítja, hogy az imperia­lizmus korszakában az állami monopolkapializm­us nagyarány­ban kifejlődik, majd elemzi a kapitalizmust marcangoló leg­mélyebb ellentmondásokat. Rá­mutat, hogy az állami monopol­kapitalizmus hallatlanul fokozza a militarizmust. A militarizmus miközben a monopolisztikus bur­zsoázia egyes csoportjait gazda­gítja, ugyanakkor a nemzetek kimerülésére, a népek elnyomo­­rodására vezet. Napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopolisztikus bur­zsoáziája, amely a kapitalizmus ,,meg­mentőjének” szerepét vállal­ta. A tervezet ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy a monopolisztikus burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem képes szembeszállni a törté­nelmi fejlődés megmásítha­tatlan menetével. Az embe­riség nem akar és nem fog megbékü­lni a kapitalizmus történelmileg elavult rend­szerével. A tervezet első részének követ­kező fejezete a munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgal­mával foglalkozik. A munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalma világtörté­nelmi jelentőségű győzelmeket aratott. Fő vívmánya a szocia­lista világrendszer. A győztes szocializmus a ma­ga példájával forradalmi be­folyást gyakorol a tőkés vi­lág dolgozóinak értelmére, harcra buzdítja őket az im­perializmus ellen és roppant nagy mértékben megkönnyí­ti e harc feltételeit. A munkásosztály világtörténel­mi küldetésének teljesítése szem­pontjából fontos feltétel, hogy megszüntesse soraiban a szaka­dást. Az akcióegységben fellépő, összeforrott munkásosztállyal szemben az imperializmus egyet­len bástyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunisták bírálják a szociáldemokrácia ideo­lógiai álláspontjai és a jobbol­dali opportunista eljárást, lelep­lezik a szociáldemokrácia jobb­oldali vezéreit, akik nyíltan a burzsoázia mellé álltak, s le­mondtak a munkásosztály ha­gyományos szocialista követelé­seiről. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irányza­tok ellen vívott harcban növek­szik és edződik. A mai viszonyok között a kommunista mozgalom­ban a fő veszély a revizioniz­­mus, a jobboldali opportuniz­mus, mint a burzsoá befolyás visszatükröződése. A revizionis­ták tagadják a szocialista forra­dalom és a proletárdiktatúra tör­ténelmi szükségességét, a mar­xista—leninista párt vezető sze­repét, kikezdik a proletár inter­nacionalizmus pilléreit, a nacio­nalizmushoz szegődnek. A másik veszély a dogmatiz­­mus és a szektásság, amely ki­békíthetetlen ellentmondásban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével, a kommunistáknak a nagy tömegektől való elszaka­dására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várako­zásra kárhoztatja, vagy a forra­dalmi harcban balos, kalandos akciókba sodorja, akadályozza a változó helyzet helyes értékelé­sét és az új lehetőségeknek a mun­kásosztály, valamint az összes demokratikus erők érdekében való kihasználását. A dogmatiz­­mus és a szektásság egy­éb pártok fejlődésének bizonyos szakaszá­ban szintén fő veszéllyé válhat, ha nem harcolnak következete­sen ellene. Az SZKP abból indul ki, hogy a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság, a leninizmustól való bármiféle elhajlás ellen ví­vott kérlelhetetlen harc szüksé­ges feltétele annak, hogy a nem­zetközi kommunista mozgalom egysége tovább erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilárdabbá váljék. A nemzeti felszabadító mozga­lommal foglalkozó fejezet k­i­mondja: a világ a viharos nem­zeti felszabadító forradalmak korszakát éli. A nemzeti felszabadító forra­dalmak hatalmas hulláma elsöp­ri a gyarmati rendszert alámos­­sa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. Ám a harc még nem ért vé­get. A kolonializmus bilincseit lerázó népek a felszabadulás kü­lönböző fokán állnak. Sokan kö­zülük a nemzeti állam megte­remtése után gazdasági önálló­ságra és a politikai függetlenség megszilárdítására törekszenek . Az össznemzeti feladatok meg­oldásának az alapfeltétele az im­perializmus elleni következetes harc. Az imperializmus arra tö­rekszik, hogy a volt gyarmatokat és a félgyarmatokat megtartsa a kapitalista gazdasági rendszerben s ennek keretei között rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kolonializmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperializ­musa. A nemzeti Rászabadító forra­dalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz és fik­cióvá válik, ha a forradalom a társadalmi és a gazdasági élet­ben nem vezet mélyreható válto­zásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fontos feladatait. A nemzeti felszabadító moz­galmakkal foglalkozó rész ki­mondja: Az SZIKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és félgyarmati igá­tól megszabadult népekkel való testvéri szövetséget. A tervezet a továbbiakban két ideológia — a kommunista és a burzsoá ideológia — közötti harc­cal foglalkozik. Az imperializmus fő eszmei­­politikai fegyvere az antikom­­munizmus, amelynek lényege a szocialista rendszer rágalmazása, a kommunista pártok politikájá­nak és céljainak, a marxizmus— leninizmus tanításának megha­misítása. A programtervezet mélyreha­tóan, érvekkel alátámasztva bí­rálja mindazon »elméleteket*­, amelyek a burzsoá rendszer ki­zsákmányoló természetét álcáz­zák, a kapitalizmust kendőzik, majd zárófejezete a békés egy­más mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, az SZKP külpolitikai tevé­kenységében fő céljának te­kinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhez, valamint, hogy az összes bé­keszerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító hábo­rúktól. Az SZKP abból indul ki, hogy a világon kialakultak és fejlőd­nek az egyetemes béke megőrzé­sére és megszilárdítására alkal­mas erők, létrejönnek a feltéte­lek az elvileg új államközi vi­szonyok megszilárdulásához. A programtervezet szembeál­lítja az államok közötti kapcso­latok, alá és fölérendeltségen alapuló régi imperialista mód­szerét, a nemzetközi kapcsolatok új szocialista típusával. Ezután megállapítja: A szocialista államok külpo­litikája, amely a békének, a népek egyenjogúságának, ön­rendelkezésének, valamennyi ország függetlensége és szu­­verenitása tiszteletben tartá­­sának elvein, valamint a szo­cialista diplomácia becsüle­tes, emberséges módszerein nyugszik, egyre növekvő be­folyást gyakorol a világ­helyzetre. Korunk alapvető kérdése: a háború és a béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az im­perialista tábor a legszörnyűbb bűncselekményre készülődik az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztítást okozhat, egész országokat, egész népeket irt­hat ki. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista ál­lamok, a nemzetközi munkásosz­tály és a békéért síkraszálló va­lamennyi erő összefogásával a világháború megakadályozható. A szocializmus világméretű győzelme végérvényesen ki­küszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommuniz­mus történelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nemzet­közi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializ­mus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amely a világ két rendszerre való különválá­sának a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által ja­vasolt elve. A szocialista és a kapita­lista államok békés egymás mellett élése az emberi társa­dalom fejlődésének objektív szükségszerűsége. A háború nem lehet a nemzetközi viták megoldásának eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. A Szovjetunió következeetesen sz­ rniszállt és «­kraszáll a jö­vőben is a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikájáért. 1961. augusztus 1. Magyar—ghanai közös nyilatkozatot írtak alá A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és a magyar forra­dalmi munkás—paraszt kormány meghívására dr. Kwame Nkru­­mah, a Ghanai Köztársaság elnö­ke 1961. július 28-tól 31-ig hiva­talos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Nkrumah el­nök magyarországi tartózkodása folyamán hivatalos tárgyalásokra került sor a két ország képviselői között. A megbeszélésen a Magyar Népköztársaság és a Ghanai Köz­társaság közötti kapcsolatokat vizsgálva mindkét fél örvendetes fejlődést állapított meg, amit a felek közti azon megállapodás is mutat, hogy országaik között dip­lomáciai kapcsolatokat létesíte­nek. Az 1961. áprilisában aláírt ma­gyar—ghanai kereskedelmi- és hitelügyi egyezmények lerakták a két ország közötti gazdasági együttműködés alapjait. Magyar­­ország lehetőségeihez mérten részt vesz Ghana iparfejlesztési terveinek megvalósításában és fokozza árubehozatalát a Ghanai Köztársaságból. A két fél között 1961 áprilisában megkötött tech­nikai-tudományos segélynyúj­tási szerződés lehetővé teszi a szakemberek cseréjét, a techni­kai és tudományos tapasztalatok mindkét ország javát szolgáló ki­cserélését. Magyarország szakem­bereket küld Ghánába a tudomá­nyok fejlesztésének előmozdítása és a természeti erőforrások kiak­názásának fejlesztése céljából. A kulturális egyezmény értel­mében ghánai ösztöndíjasok fog­nak tanulni a magyar egyeteme­ken. A Magyar Népköztársaság kor­mánya őszinte elismerését fejezi ki Nkrumah elnöknek és az ál­tala vezetett ghanai kormánynak a nemzetközi kapcsolatok terén folytatott pozitív tevékenységé­ért. A megbeszéléseken a felek vé­leménycserét folytattak a nem­zetközi helyzet legfontosabb idő­szerű kérdéseiről. Egyidejűleg megbeszélték a két ország közöt­ti baráti kapcsolatok további fej­lesztésének lehetőségét és módo­zatait is. Mindkét kormány leszögezi, hogy támogatásáról biztosítja a Szovjetunió kormányának az ál­talános és teljes leszerelésre tett javaslatát, amely alkalmas arra, hogy a leszerelési tárgyalások alapjául szolgáljon. Mindkét kormány egyetért ab­ban, hogy a világbéke megszilár­dítása érdekében fel kell számol­ni a legutóbbi háború következ­ményeként még fennálló problé­mákat. Ezek sorában a német bé­keszerződés megkötését, a nyu­gat-berlini helyzet rendezését tartják a legfontosabb feladat­nak. A ghánai kormány tudomá­sul vette a magyar kormánynak azt az álláspontját, hogy a német A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és a Ghanai Köz­társaság elnöke elhatározták, hogy a Magyar Népköztársaság és a Ghanai Köztársaság között nagykövetségi szinten diplomá­ciai kapcsolatot létesítenek. Dr. Kwame Nkrumah, a Gha­nai Köztársaság elnöke és kísé­rete háromnapos hivatalos láto­gatás után hétfőn délelőtt el­utazott Magyarországról. A ghanai államfőt ünnepélye­sen búcsúztatták a zászlódíszben pompázó Ferihegyi repülőtéren. A repülőtér betonján több ezer fő­városi dolgozó gyűlt össze, hogy búcsút vegyen a kedves vendég­től. A ghanai elnök búcsúztatására megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, valamint Kállai Gyula, a Minisztertanács első el­nökhelyettese, Kiss Károly, az kérdés és a nyugat-berlini hely­zet békés rendezése a magyar nép alapvető érdeke. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásá­nak. Követelik, hogy az ENSZ- közgyűlés XV. ülésszakán a gyar­mati rendszer teljes megszünte­téséről elfogadott határozatot mi­előbb hajtsák végre a gyarmato­sító hatalmak. A felek teljes tá­mogatásukról biztosítják a füg­getlenségükért harcoló gyarmati népeket, mélységesen elítélik az imperialista hatalmak újra­ gyar­­matosítási politikáját, amely a függetlenségükért harcoló népek egységének megosztására irányul, továbbá elítélik azokat a mester­kedéseket, amelyek gyarmati uralmuk állandósítására törek­szenek. Mindkét kormány súlyosan el­ítéli a francia gyarmatosítás Tu­nézia elleni agresszióját és támo­gatja a tunéziai kormány arra irá­nyuló követeléseit­, hogy Tunéziá­ból vonjanak ki minden külföldi csapatot és szüntessenek meg minden olyan cselekményt, amely sérti Tunézia függetlenségét és szuverenitását. Mindkét fél teljes támogatásá­ról biztosítja a kongói törvényes kormány vezetőjét, támogatja az angolai népet a teljes független­ség elnyeréséért folyó harcában és mélységesen elítéli a portugál gyarmatosítóknak az angolai nép­pel szemben elkövetett gaztetteit. Mindkét fél ismételten kifeje­zésre juttatja, hogy támogatja a hős algériai nép harcát és elítéli a Dél-Afrikai Unió kormányának a faji megkülönböztetésen ala­puló politikáját és a haladó em­beriséggel együtt támogatja a dél-afrik­ai népeknek az egyenjo­gúságért folytatott harcát. A ghánai kormány tájékoztat­ta a magyar kormányt arról a szándékáról, hogy részt vesz a semleges országok vezetőinek belgrádi értekezletén. Mindkét kormány kifejezte azt a remé­nyét, hogy a konferencia hozzá­járul a nemzetek közötti tartós béke megszilárdításához, a lesze­relés megvalósításához és a gyar­mati rendszer mielőbbi teljes megszüntetéséhez. Mindkét kormány szilárd meg­győződése, hogy az ENSZ szer­veiben hatékony és egyenlő kép­viselettel kell rendelkezniök a semleges országoknak, a szocia­lista államoknak, valamint a nyugati hatalmaknak, s egyetért abban, hogy az ENSZ sikeres te­vékenységének elengedhetetlen feltétele a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak helyreállítása az ENSZ-ben. Dr. Kwame Nkrumah, a ghanai Köztársaság elnöke ghánai láto­gatásra hívta meg Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökét, aki a meghívást elfogadta. A diplomáciai kapcsolat létesí­téséről szóló jegyzőkönyvet Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és dr. Kwame Nkrumah, a Ghanai Köz­társaság elnöke írta alá. Elnöki Tanács elnökhelyettese, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, dr. Sík End­re külügyminiszter. Ott volt az Elnöki Tanács és a Miniszterta­nács számos más tagja, a politi­kai élet több más vezető szemé­lyisége. Jelen volt a búcsúztatás­nál a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tag­ja. Eljöttek a Budapesten tanuló afrikai diákok képviselői is. Nkrumah elnök búcsúbeszédet mondott, amelyre Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke vála­szolt. A Magyar Népköztársaság és a Ghanai Köztársaság között diplomáciai kapcsolatot létesítettek Elutazott dr. Kwame Nkrumah ghanai köztársasági elnök

Next