Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
2 TOLNA MEGYEI VF.PÜJSAO Az ENSZ-közgyűlés határozatban ítélte el Portugália angolai eljárását A Biztonsági Tanács csütörtökön kezdi a kasmíri kérdés megvitatását New York (MTI). Az ENSZ- közgyűlés kedd esti ülésén 99 szavazattal 2 ellenében (Spanyolország és a Délafrikai Köztársaság) egy tartózkodással (Franciaország) jóváhagyta azt a határozati javaslatot, amely élesen elítéli az angolai nép ellen alkalmazott portugál megtorló intézkedéseket és fegyveres akciókat, valamint a lisszaboni kormánynak azt az eljárását, hogy nem hajlandó elismerni az angolai nép önrendelkezési jogát és függetlenségét. Megállapítja a határozat, hogy a portugál kormánynak ez az eljárása veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. A határozat többek között követeli az angolai politikai foglyok szabadon bocsátását, s szabadon választott politikai képviseleti szervek alakítását abból a célból, hogy átadják a hatalmat Angola népének. A határozatba foglalt javaslatot az ázsiai és afrikai országok terjesztették elő. A gyarmattartó hatalmaknak előzőleg különféle mesterkedéssel sikerült töröltetni a javaslatból azt a fontos rendelkezést, amely külön bizottság alakítását indítványozta az angolai nép függetlenségének előmozdítására. Mint a TASZSZ megállapítja, a gyarmatosítóknak úgy látszik egyáltalán nem tetszik a függetlenség szó. A szigorú szankciókat ajánró lengyel—bolgár határozati javaslatot a közgyűlés elvetette. A közgyűlést ezután — magyar idő szerint kedden éjfél után — elnapolták anélkül, hogy kitűzték volna legközelebbi ülésének idejét. Mint nyugati hírügynökségek jelentik Sir Patrick Dean, angol ENSZ fődelegátus, a Biztonsági Tanács januári elnöke Stevenson amerikai küldöttel, a tanács februári elnökével egyetértésben február elsejére (magyar idő szerint 21 órára) összehívta a Biztonsági Tanácsot, hogy megtárgyalja a kasmíri kérdéssel kapcsolatos indiai—pakisztáni viszályt. Emlékezetes, hogy a Biztonsági Tanács összehívását Pakisztán kérte. A Biztonsági Tanács legutóbb 1957. decemberében foglalkozott a kasmíri kérdéssel. A gyámsági bizottság keddi ülésén Paul Henri Spaak belga külügyminiszter ismertette kormánya nézetét Ruanda Arunda helyzetéről. Kérte, hogy a bizottság ismerje el az ENSZ felügyelete alatt szeptemberben tartott választások eredményeit, amely szerint Ruanda népe köztársasági kormányforma mellett, Urundi választópolgárai pedig a királyság mellett foglaltak állást. A vitában még mintegy 30 küldött szólal fel és előreláthatólag csak a jövő héten kerül sor szavazásra. A Reuter iroda ENSZ-körökből származó értesülése szerint a közgyűlést a napokban rendkívüli ülésre hívják össze, hogy Adoula kongói miniszterelnök kormányfői minőségben beszédet mondhasson a világszervezet fóruma előtt. Adoula a hét végén érkezik New Yorkba. A közgyűlés politikai bizottsága hétfőn kezdi annak a panasznak a megvitatását, amelyet Kuba emelt az Egyesült Államok Kuba ellen tervezett agressziója miatt. U Thant ügyvezető ENSZ főtitkár kedden , 24 órán belül immár másodízben tanácskozott Schurmann holland ENSZ- küldöttel a nyugat-irtáni kérdésről. A legjelentősebb országok nem szavazták meg a Punta del Este-i értekezlet kubaellenes határozatát Punta del Este (MTI). Az amerikai külügyminiszterek értekezlete Punta del Estében két nappal az eredetileg kitűzött határidő után és öt napja folyó alkudozásokat követően kedden este megkezdte a szavazást a benyújtott határozati javaslatokról. Mint az AP tudósítója írja, az Egyesült Államok küldöttsége végül feladta a harcot, hogy keresztülhajszolja a közös fellépés egyhangú elfogadását Kuba ellen és úgy döntött, hogy megelégszik a határozati javaslatra adott szavazatok kétharmados többségével, bár ez kifejezésre juttatja az amerikai országok Washingtonban sokat hangoztatott „egységének” felbomlását. Az AP tudósítója beszámolójában hangoztatja, hogy bár az amerikai küldöttség még a lehetetlent is megkísérelte, a legnagyobb és legjelentősebb amerikai országok nyíltan ellentétbe kerültek Washingtonnal. Az értekezlet kedden tehát lényegében azért ült össze, hogy az Egyesült Államok ez alkalommal fáradságosan összetákolt szavazógépezetével elfogadtasson egy olyan kompromisszumot, amely sokkal enyhébb, mint amire a haladéktalan és szigorú megtorlást követelő Washington törekedett és amelynek legfontosabb pontját a legjelentősebb amerikai országok még így sem szavazták meg. Az elfogadott, voltaképpen elvi állásfoglalásnak minősülő határozatok azt állítják, az amerikai államok rendszerével összeférhetetlen, hogy amerikai ország marxista-leninista politikát folytasson, mert csatlakozása a szocialista országok tömbjéhez „megbontja a nyugati félteke egységét”, s Kuba „ennek az összeférhetetlenségnek” révén önmagát zárta ki a nyugati félteke országainak rendszeréből. A gyakorlati intézkedésnek szánt határozat kimondja, hogy az Amerikai Államok Szervezetének tanácsa, valamint más szervei és szervezetei késedelem nélkül tegyék meg a határozatok végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ezt a határozatot elfogadta a Washingtont eredetileg is támogató 12 kisebb latin-amerikai ország, valamint hosszas huzavona után Haiti és természetesen a washingtoni küldöttség. Argentína, Brazília, Bolívia, Chile, Ecuador és Mexikó küldöttsége mérsékeltebb álláspontra helyezkedett, tartózkodott a szavazástól, Kuba pedig a határozat ellen szavazott. A Reuter tudósítójának megjegyzése szerint a hat ország küldöttségének az volt az álláspontja, hogy az értekezlet csupán tanácskozó jellegű és végleges intézkedések nem tartoznak hatáskörébe. A Reuter idézi az argentin küldöttség szóvivőjének nyilatkozatát, aki megállapította, hogy „a szavazás veszélyes precedenst teremtett.” A szavazást követően felszólal Dorticos elnök, a kubai küldöttség vezetője, az ülés egyetlen szónoka. „Előre tudtuk, hogy ennek az értekezletnek összehívására a Kubával ellenséges szellemben került sor. Ami azonban itt történt, nem lesz befolyással a kubai forradalomra. Ezért nem Kuba hagyja el vesztesként a tárgyalótermet. Akár tagja Kuba az Amerikai Államok Szervezetének, akár nem, mi megnyerjük a csatát” — mondotta. Dortios ezután figyelmeztette a jelenlévő küldöttségeket, tévedés lenne azt hinni, hogy ez az értekezlet dönti el a nyugati félteke sorsát. „Amerika sorsa népeinek kezében van” — állapította meg. A kedden hozott határozattal foglalkozva Dortios felhívta a figyelmet arra, hogy a határozat végrehajtásának következtében az Amerikai Államok Szervezete nem lesz többé regionális szervezet, hanem az Egyesült Államok imperialista kormányát kiszolgáló tömbbé válik. „Nem kétséges — mondotta —, hogy a szocialista rendszer, a földreform, a tömegek műveltségének fejlődése összeférhetetlen a nagybirtokok és monopóliumok rendszerével. Mégsem lehet megváltoztatni Amerika földrajzát és ezért a szocialista Kuba továbbra is része lesz az amerikai szárazföldnek” — fejezte be felszólalását Dorticos. Az ülést követően a brazil küldöttség szóvivője kijelentette, véleménye szerint az Amerikai Államok Szervezetének tanácsa február végén ülést tart Washingtonban és ott vitatja meg a határozatot. A szóvivő szerint a tanács majd úgy dönt, hogy Kuba nem vehet részt a tanács és más szervek ülésein mindaddig, amíg nem hívják össze az amerikai országok újabb értekezletét, hogy az találja meg a jogi eljárást, amelynek alkalmazásával Kubát ki lehetne rekeszteni az Amerikai Államok Szervezetéből. Ismeretes, hogy a szervezet alapokmánya nem ad módot a kizárásra. Szerdán az értekezlet folytatta a szavazást a többi benyújtott határozati javaslatról. Véget ért a lagosi értekezlet Események SOROKBAN Párizs (TASZSZ): A Francia Kommunista Párt az alábbi közleményt adta ki:Január 29-ről 30-ra virradó éjszaka az OAS-hoz tartozó fasiszták egy csoportja megpróbált behatolni Maurice Thorez elvtársnak, a párt főtitkárának házába, Bazinvilleben (Seine et Oise megye.) A pártőrség erélyes közbelépése megakadályozta a banditákat a merénylet végrehajtásában. A banditák futásban kerestek menedéket.” Washington (MTI): A Reuter és az AP jelentése szerint az amerikai atomerő bizottság közölte, hogy a nevadai kísérleti telepen kedden kis erejű földalatti nukleáris robbantást hajtottak végre.• Washington (Reuter): Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke kedden este közölte az újságírókkal, I 1962. február 1. A Biztonsági Tanács a nyugati hatalmak nyomására nem foglalkozott a kongói kérdéssel, sőt magának az ülésnek a lefolyása nélkülözte a parlamentáris ügyrend legelemibb szabályait is. Mint ismeretes, a Biztonsági Tanács a Szovjetunió kérésére ült össze, hogy újból megvitassa a kongói helyzetet, azoknak a nyugtalanító jelentéseknek a tükrében, amelyek az utóbbi hetekben érkeztek a Kongói Köztársaságból. Stevenson, az amerikai küldöttség vezetője már az ülés kezdetén elnapolási indítványt terjesztett elő, majd az elnöklő Dean nem volt hajlandó megadni a szót Zorin szovjet külügyminiszterhelyettesnek. Zorin ezután sürgősségi alapon kért szót, s kijelentette: az elnapolási indítvány azt mutatja, hogy az Egyesült Államok fél a kongói helyzet újabb megvitatásától. A Biztonsági Tanács újabb kongói vitája nem Kongó, hanem az Egyesült Államok érdekeivel nem fér össze. A Biztonsági Tanács ülésének elnapolását követően a Szovjetunió ENSZ-képviselete nyilatkozatot tett közzé, amelyben ismét leszögezi: jóllehet a Biztonsági Tanács már november 24-én határozatot hozott a kongói kérdésben, ennek több fontos követelését nem teljesítik, mivel bizonyos katangai érdekeltségekkel rendelkező gyarmattartó hatalmak nyílt ellenállást tanúsítanak. A szovjet ENSZ-képviselet nyilatkozata részletesen ismerteti azokat a diplomáciai lépéseket, amelyeket a Szovjetunió tett, s amelyeknek célja a kongói helyzet tisztázása volt. A gyarmattartó hatalmaknak azonban nem áll érdekükben sem a kongói helyzet megvitatása, sem annak kiderítése, hogy mennyiben sikerült érvényt szerezni a Biztonsági Tanács november 24-i határozatának. Ehelyett a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok és Anglia, a Biztonsági Tanácson kívüli manőverekkel igyekeznek elérni kongói céljaikat. A két hatalom képviselője még attól sem riadt vissza, hogy durván megsértse az ügyrendi szabályokat, mert attól tartanak, hogy a kongói kérdés megvitatása leleplezi azokat a mesterkedéseket, amelyek ügynökeik, elsősorban Csembe megmentésére irányulnak. A nyugati hatalmaknak ez a ténykedése nemcsak abból a szempontból veszélyes, hogy elodázzák az oly régóta húzódó kongói kérdés rendezését. Veszélyezteti a kongói nép érdekeit, és akadályozza a Kongói Köztársaság területi épségének és függetlenségének megvalósítását is. De ugyanakkor csökkenti az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepét is. A nyugati hatalmak szavakban ismételten állást foglaltak az ENSZ szerepének fokozása mellett, de tetteikkel, mint a szovjet nyilatkozat kiemeli, aláássák az ENSZ, és legfontosabb szerve, a Biztonsági Tanács tevékenységének alapjait. Közeli francia - algériai megegyezésről írnak a párizsi lapok Párizs (MTI). A francia kormányhoz közelálló körökben ismét derűlátó véleményeket hangoztatnak a francia-algéria tárgyalásokkal kapcsolatban. Az 1 . Europe 1. rádió szerdán reggel Lagos (MTI). A Reuter jelen arról adott hírt, hogy Joxe, az tette, hogy Lagosban kedden be- algériai ügyek államminisztere fejeződött húsz «inkás ország - találkozott a napokban Dahlabaz úgynevezett monrovia. cső ^ algériai ideiglenes korképét! Vezet ° bek ° tnapOS érte' , many külügyminiszterével. Egy A záróülésen Azikiwe nigériai ^lga. lap jelentése szerint a főkormányzó többek közt han 1 francia-algériai megegyezés szagoztatta, hogy az értekezlet „lerakta az afrikai egység szilárd alapjait”. A Reuter tudósítójának beszámolója szerint az értekezlet a libériai alapokmány-tervezet lényeges pontjainak elfogadásával elvben jóváhagyta egy állandó afrikai közgyűlés, és egy minisztertanács létrehozását. Az értekezleten részt vett országok külügyminiszterei valószínűleg rövidesen tanácskozásra ülnek össze, hogy kidolgozzák az elvi megállapodás részleteit, vége kész, csak aláírásra vár. A francia polgári lapok ugyanakkor részletesen ismertetik a két kormány közötti titkos tárgyalásokon elért eddigi eredményeket. A jelentésekből kiderül, hogy bár az alapvető elvi kérdésekben nincsen lényeges eltérés a két álláspont között, nagy nehézségek mutatkoznak a részletkérdésekben és a megállapodások gyakorlati végrehajtása tekintetében-Erre mutat rá szerdai vezércikkében az Humanité is. Hangoztatja, az algériai béke leglényegesebb feltétele, hogy a francia kormány őszintén gondolja az algériai nép önrendelkezési jogának gyakorlati érvényesítését. Az algériai nép mindaddig nem teszi le a fegyvert, amíg erre vonatkozólag biztosítékot nem kap. A francia lapok, elsősorban a Le Monde jelentése alapján a következőkben összegezhetők az egyes kérdésekben elért eredmények és a még meglévő ellentétek. Az európaiak jogai Az egyik legtöbbet vitatott kérdés az európai lakosság helyzete és jogainak biztosítása. Az FLN kívánsága, hogy az arab lakosság a független Algéria létrejöttével automatikusan elnyerje az algériai állampolgárságot, az európaiak pedig vagy algériai állampolgárságot kérnek — s ez esetben egyenlő jogokat élveznek az arab lakossággal — vagy külföldiekként élnek tovább Algériában. A franciák azt akarják, hogy Adzsubejnek, az’Izvesztyija , hogy minden lakos automatikafőszerkesztőjének meghívására. san algériai állampolgárságot április végén, vagy május elején kapjon és erről azután záros hajt Szovjetunióba látogat. i záridőn belül lemondhat. franciák ezenkívül az Algériában maradó európaiak személyi és közösségi jogainak biztosítását követelik. Az FLN csupán az egyes állampogárok jogegyenlőségét kívánja szavatolni. Az átmeneti időszak Ugyancsak nagy nehézségeket okoz az »átmeneti időszak« kérdése. Ennek első szakasza a fegyverszünettől a népszavazásig második szakasza a választásokig, azaz a végleges algériai kormány külügyminiszterével. A franciák minél hosszabbra, az algériaiak a lehető legrövidebb időre igyekeznek szabni ezt az átmenetet. Nagyvonalakban tisztázódott, hogy ebben az időszakban az ideiglenes végrehajtó hatalomban a francia kormány, az FLN és »más helyi irányzatok« képviselői vennének részt. Az arab elnök mellett francia főbiztos működnék. Tisztázatlan még a fegyveres hatalom kérdése. A Szahara és a katonai támaszpontok Nem kétséges többé, hogy a Szahara Algériához tartozik. A népszavazást egyszerre tartják meg Algériában és a szaharai megyékben. Megegyezés jött létre a szaharai olaj kiaknázásában is. E célból közös francia—algériai szerv létesül. Ennek hatásköre tekintetében eltérnek a vélemények. Az algériai kormány egyszerű gazdasági és műszaki intézményt lát benne, a franciák elképzelése szerint még a kutatási joggal is ez a szerv rendelkeznék. Lényeges ellentét mutatkozik a katonai támaszpontok kérdésében. A francia kormány fenn akarja tartani szuverenitását a Mersel Kebir-i katonai támaszpont és egy meghatározott terület felett és igényt tart több katonai repülőtérre, az FLN hajlandó beleegyezni a Mersel Kerbir-i támaszpont ideiglenes fenntartásába, nem ellenzi, hogy a francia polgári repülőgépek igénybe vegyék a repülőtereket, de elutasít minden olyan igényt, amely szuverenitását korlátoznál