Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

2 TOLNA MEGYEI VF.PÜJSAO Az EN­SZ-közgyűlés határozatban ítélte el Portugália angolai eljárását A Biztonsági Tanács csütörtökön kezdi a kasmíri kérdés megvitatását New York (MTI). Az ENSZ- közgyűlés kedd esti ülésén 99 szavazattal 2 ellenében (Spanyol­­ország és a Délafrikai Köztársa­ság) egy tartózkodással (Francia­­ország) jóváhagyta azt a határo­zati javaslatot, amely élesen el­ítéli az angolai nép ellen alkal­mazott portugál megtorló intéz­kedéseket és fegyveres akciókat, valamint a lisszaboni kormány­nak azt az eljárását, hogy nem hajlandó elismerni az angolai nép önrendelkezési jogát és füg­getlenségét. Megállapítja a hatá­rozat, hogy a portugál kormány­nak ez az eljárása veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonsá­got. A határozat többek között követeli az angolai politikai foglyok szabadon bocsátását, s sza­badon választott politikai képvi­seleti szervek alakítását abból a célból, hogy átadják a hatalmat Angola népének. A határozatba­ foglalt javasla­tot az ázsiai és afrikai országok terjesztették elő. A gyarmattartó hatalmaknak előzőleg különféle mesterkedéssel sikerült töröltetni a javaslatból azt a fontos ren­delkezést, amely külön bizottság alakítását indítványozta az ango­lai nép függetlenségének előmoz­dítására. Mint a TASZSZ meg­állapítja, a gyarmatosítóknak úgy látszik egyáltalán nem tetszik a függetlenség szó. A szigorú szankciókat ajánró lengyel—bolgár határozati javas­latot a közgyűlés elvetette. A közgyűlést ezután — magyar idő szerint kedden éjfél után — el­napolták anélkül, hogy kitűzték volna legközelebbi ülésének ide­jét. Mint nyugati hírügynökségek jelentik Sir Patrick Dean, angol ENSZ fődelegátus, a Biztonsági Tanács januári elnöke Stevenson amerikai küldöttel, a tanács feb­ruári elnökével egyetértésben február elsejére (magyar idő sze­rint 21 órára) összehívta a Biz­tonsági Tanácsot, hogy megtár­gyalja a kasmíri kérdéssel kap­csolatos indiai—pakisztáni vi­szályt. Emlékezetes, hogy a Biz­tonsági Tanács összehívását Pa­kisztán kérte. A Biztonsági Ta­nács legutóbb 1957. decemberé­ben foglalkozott a kasmíri kér­déssel. A gyámsági bizottság keddi ülésén Paul Henri Spaak belga külügyminiszter ismertette kor­mánya nézetét Ruanda Arunda helyzetéről. Kérte, hogy a bi­zottság ismerje el az ENSZ fel­ügyelete alatt szeptemberben tar­tott választások eredményeit, amely szerint Ruanda népe köz­társasági kormányforma mellett, Urundi választópolgárai pedig a királyság mellett foglaltak állást. A vitában még mintegy 30 kül­dött szólal fel és előreláthatólag­­ csak a jövő héten kerül sor sza­­­­vazásra. A Reuter iroda ENSZ-körökből­­ származó értesülése szerint a­­ közgyűlést a napokban rendkí­vüli ülésre hívják össze, hogy­­ Adoula kongói miniszterelnök kormányfői minőségben beszédet­­ mondhasson a világszervezet fó­­­­ruma előtt. Adoula a hét végén érkezik New Yorkba. A közgyűlés politikai bizottsá­ga hétfőn kezdi annak a panasz­nak a megvitatását, amelyet Kuba emelt az Egyesült Államok Kuba ellen tervezett agressziója miatt. U Thant ügyvezető ENSZ fő­titkár kedden , 24 órán belül immár másodízben­­ tanácsko­zott Schurmann holland ENSZ- küldöttel a nyugat-irtáni kér­désről. A legjelentősebb országok nem szavazták meg a Punta del Este-i értekezlet kubaellenes határozatát Punta del Este (MTI). Az ame­rikai külügyminiszterek értekez­lete Punta del Estében két nap­pal az eredetileg kitűzött határ­idő után és öt napja folyó alku­dozásokat követően kedden este megkezdte a szavazást a benyúj­tott határozati javaslatokról. Mint az AP tudósítója írja, az Egyesült Államok küldöttsége vé­gül feladta a harcot, hogy ke­resztülhajszolja a közös fellépés egyhangú elfogadását Kuba el­len és úgy döntött, hogy meg­elégszik a határozati javaslatra adott szavazatok kétharmados többségével, bár ez kifejezésre juttatja az amerikai országok Wa­shingtonban sokat hangoztatott „egységének” felbomlását. Az AP tudósítója beszámolójában han­goztatja, hogy bár az amerikai küldöttség még a lehetetlent is megkísérelte, a legnagyobb és legjelentősebb amerikai országok nyíltan ellentétbe kerültek Wa­shingtonnal. Az értekezlet kedden tehát lé­nyegében azért ült össze, hogy az Egyesült Államok ez alkalommal fáradságosan összetákolt szavazó­gépezetével elfogadtasson egy olyan kompromisszumot, amely sokkal enyhébb, mint amire a ha­ladéktalan és szigorú megtorlást követelő Washington törekedett és amelynek legfontosabb pont­ját a legjelentősebb amerikai or­szágok még így sem szavazták meg. Az elfogadott, voltaképpen elvi állásfoglalásnak minősülő hatá­rozatok azt állítják, az amerikai államok rendszerével összeférhe­tetlen, hogy amerikai ország mar­xista-leninista politikát folytas­son, mert csatlakozása a szocia­lista országok tömbjéhez „meg­bontja a nyugati félteke egysé­gét”, s Kuba „ennek az összefér­hetetlenségnek” révén önmagát zárta ki a nyugati félteke orszá­gainak rendszeréből. A gyakorlati intézkedésnek szánt határozat kimondja, hogy az Amerikai Államok Szerveze­tének tanácsa, valamint más szer­vei és szervezetei késedelem nél­kül tegyék meg a határozatok vég­rehajtásához szükséges intézke­déseket. Ezt a határozatot elfogadta a Washingtont eredetileg is támo­gató 12 kisebb latin-amerikai or­szág, valamint hosszas huzavona után Haiti és természetesen a wa­shingtoni küldöttség. Argentína, Brazília, Bolívia, Chile, Ecuador és Mexikó kül­döttsége mérsékeltebb álláspont­ra helyezkedett, tartózkodott a szavazástól, Kuba pedig a hatá­rozat ellen szavazott. A Reuter tudósítójának meg­jegyzése szerint a hat ország kül­döttségének az volt az álláspont­ja, hogy az értekezlet csupán ta­nácskozó jellegű és végleges in­tézkedések nem tartoznak hatás­körébe. A Reuter idézi az argen­tin küldöttség szóvivőjének nyi­latkozatát, aki megállapította, hogy „a szavazás veszélyes pre­cedenst teremtett.” A szavazást követően felszólal­ Dorticos elnök, a kubai küldött­ség vezetője, az ülés egyetlen szónoka. „Előre tudtuk, hogy ennek az értekezletnek összehívására a Kubával ellenséges szellemben került sor. Ami azonban itt tör­tént, nem lesz befolyással a ku­bai forradalomra. Ezért nem Ku­ba hagyja el vesztesként a tár­gyalótermet. Akár tagja Kuba az Amerikai Államok Szervezeté­nek, akár nem, mi megnyerjük a csatát” — mondotta. Dorti­os ezután figyelmeztette a jelenlévő küldöttségeket, téve­dés lenne azt hinni, hogy ez az értekezlet dönti el a nyugati fél­teke sorsát. „Amerika sorsa né­peinek kezében van” — állapí­totta meg. A kedden hozott határozattal foglalkozva Dorti­os felhívta a figyelmet arra, hogy a határozat végrehajtásának következtében az Amerikai Államok Szervezete nem lesz többé regionális szerve­zet, hanem az Egyesült Államok imperialista kormányát kiszolgá­ló tömbbé válik. „Nem kétséges — mondotta —, hogy a szocialis­ta rendszer, a földreform, a tö­megek műveltségének fejlődése összeférhetetlen a nagybirtokok és monopóliumok rendszerével. Mégsem lehet megváltoztatni Amerika földrajzát és ezért a szocialista Kuba továbbra is ré­sze lesz az amerikai szárazföld­nek” — fejezte be felszólalását Dorticos. Az ülést követően a brazil kül­döttség szóvivője kijelentette, vé­­leménye szerint az Amerikai Ál­lamok Szervezetének tanácsa feb­ruár végén ülést tart Washing­tonban és ott vitatja meg a ha­tározatot. A szóvivő szerint a ta­nács majd úgy dönt, hogy Kuba nem vehet részt a tanács és más szervek ülésein mindaddig, amíg nem hívják össze az amerikai or­szágok újabb értekezletét, hogy az találja meg a jogi eljárást, amelynek alkalmazásával Kubát ki lehetne rekeszteni az Ameri­kai Államok Szervezetéből. Ismeretes, hogy a szervezet alapokmánya nem ad módot a kizárásra. Szerdán az értekezlet folytatta a szavazást a többi benyújtott határozati javaslatról. Véget ért a lagosi értekezlet Események SOROKBAN Párizs (TASZSZ): A Francia Kommunista Párt az alábbi köz­leményt adta ki:­­Január 29-ről 30-ra virradó éjszaka az OAS-hoz tartozó fa­siszták egy csoportja megpróbált behatolni Maurice Thorez elv­társnak, a párt főtitkárának há­zába, Bazinvilleben (Seine et Oise megye.) A pártőrség erélyes közbelépése megakadályozta a banditákat a merénylet végre­hajtásában. A banditák futásban kerestek menedéket.” Washington (MTI): A Reuter és az AP jelentése szerint az amerikai atomerő bizottság kö­zölte, hogy a nevadai kísérleti telepen kedden kis erejű föld­alatti nukleáris robbantást haj­tottak végre.• Washington (Reuter): Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke kedden este közölte az újságírókkal, I 1962. február 1. A Biztonsági Tanács a nyugati hatalmak nyomásá­ra nem foglalkozott a kongói kérdéssel, sőt magának az ülésnek a lefolyása nélkülöz­te a parlamentáris ügyrend legelemibb szabályait is. Mint ismeretes, a Biztonsági Tanács a Szovjetunió kérésére ült ös­­­sze, hogy újból megvitassa a kongói helyzetet, azoknak a nyugtalanító jelentéseknek a tükrében, amelyek az utóbbi hetekben érkeztek a Kongói Köztársaságból. Stevenson, az amerikai küldöttség vezetője már az ülés kezdetén elnapo­­lási indítványt terjesztett elő, majd az elnöklő Dean nem volt hajlandó megadni a szót Zorin szovjet külügyminiszter­helyettesnek. Zorin ezután sür­gősségi alapon kért szót, s ki­jelentette: az elnapolási indít­vány azt mutatja, hogy az Egyesült Államok fél a kongói helyzet újabb megvitatásától. A Biztonsági Tanács újabb kon­gói vitája nem Kongó, hanem az Egyesült Államok érdekei­vel nem fér össze. A Biztonsági Tanács ülésé­nek elnapolását követően a Szovjetunió ENSZ-képviselete nyilatkozatot tett közzé, amely­ben ismét leszögezi: jóllehet a Biztonsági Tanács már novem­ber 24-én határozatot hozott a kongói kérdésben, ennek több fontos követelését nem teljesí­tik, mivel bizonyos katangai érdekeltségekkel rendelkező gyarmattartó hatalmak nyílt ellenállást tanúsítanak. A szovjet ENSZ-képviselet nyilatkozata részletesen ismer­teti azokat a diplomáciai lé­péseket, amelyeket a Szovjet­unió tett, s amelyeknek célja a kongói helyzet tisztázása volt. A gyarmattartó hatalmak­nak azonban nem áll érdekük­ben sem a kongói helyzet meg­vitatása, sem annak kideríté­se, hogy mennyiben sikerült érvényt szerezni a Biztonsági Tanács november 24-i határo­zatának. Ehelyett a nyugati ha­talmak, elsősorban az Egyesült Államok és Anglia, a Bizton­sági Tanácson kívüli manőve­rekkel igyekeznek elérni kon­gói céljaikat. A két hatalom képviselője még attól sem riadt vissza, hogy durván megsértse az ügy­rendi szabályokat, mert attól tartanak, hogy a kongói kér­dés megvitatása leleplezi azo­kat a mesterkedéseket,­­ ame­lyek ügynökeik, elsősorban Csembe megmentésére irányul­nak. A nyugati hatalmaknak ez a ténykedése nemcsak abból a szempontból veszélyes, hogy elodázzák az oly régóta húzódó kongói kérdés rendezését. Ve­szélyezteti a kongói nép érde­keit, és akadályozza a Kongói Köztársaság területi épségé­nek és függetlenségének meg­valósítását is. De ugyanakkor csökkenti az Egyesült Nemze­tek Szervezetének szerepét is. A nyugati hatalmak szavakban ismételten állást foglaltak az ENSZ szerepének fokozása mellett, de tetteikkel, mint a szovjet nyilatkozat kiemeli, alá­ássák az ENSZ, és legfontosabb szerve, a Biztonsági Tanács tevékenységének alapjait. Közeli francia - algériai megegyezésről írnak a párizsi lapok Párizs (MTI). A francia kor­mányhoz közelálló körökben is­mét derűlátó véleményeket han­goztatnak a francia-algéria tár­gyalásokkal kapcsolatban. Az 1 . Europe 1. rádió szerdán reggel Lagos (MTI). A Reuter jelen­ ar­ról adott hírt, hogy Joxe, az tette,­ hogy L­agosban kedden be- algériai ügyek államminisztere fejeződött húsz «inkás ország - találkozott a napokban Dahlab­­az úgynevezett monrovia. cső­ ^ algériai ideiglenes kor­képét! Vezet ° b­ek ° tnapOS érte' , many külügyminiszterével. Egy A záróülésen Azikiwe nigériai ^lga. lap­­ jelentése szerint a főkormányzó többek közt han­ 1 francia-algériai megegyezés sza­goztatta, hogy az értekezlet „le­rakta az afrikai­ egység szilárd alapjait”. A Reuter tudósítójának beszá­molója szerint az értekezlet a libériai alapokmány-tervezet lé­nyeges pontjainak elfogadásával elvben jóváhagyta egy állandó afrikai közgyűlés, és egy minisz­tertanács létrehozását. Az értekezleten részt vett or­szágok külügyminiszterei való­színűleg rövidesen tanácskozásra ülnek össze, hogy kidolgozzák az elvi megállapodás részleteit, vége kész, csak aláírásra vár. A francia polgári lapok ugyan­akkor részletesen ismertetik a két kormány közötti titkos tár­gyalásokon elért eddigi eredmé­nyeket. A jelentésekből kiderül, hogy bár az alapvető elvi kérdé­sekben nincsen lényeges eltérés a két álláspont között, nagy ne­hézségek mutatkoznak a részlet­­kérdésekben és a­ megállapodá­sok gyakorlati végrehajtása te­k­in­tetében-Erre mutat rá szerdai vezér­cikkében az Humanité is. Han­goztatja, az algériai béke leg­lényegesebb feltétele, hogy a francia kormány őszintén gon­dolja az algériai nép önrendelke­zési jogának gyakorlati érvénye­sítését. Az algériai nép mindad­dig nem teszi le a fegyvert, amíg erre vonatkozólag biztosí­tékot nem kap. A francia lapok, elsősorban a Le Monde jelentése alapján a következőkben összegezhetők az egyes kérdésekben elért eredmé­nyek és a még meglévő ellen­tétek. Az európaiak jogai Az egyik legtöbbet vitatott kér­dés az európai lakosság helyzete és jogainak biztosítása. Az FLN kívánsága, hogy az arab lakosság a független Algéria létrejöttével automatikusan elnyerje az al­gériai állampolgárságot, az euró­paiak pedig vagy algériai állam­­polgárságot kérnek — s ez eset­ben egyenlő jogokat élveznek az arab lakossággal — vagy külföl­diekként élnek tovább Algériá­ban. A franciák azt akarják, hogy Adzsubejnek, az’Izvesztyija , hogy minden lakos automatika­­főszerkesztőjének meghívására. san algériai állampolgárságot április végén, vagy május elején kapjon és erről azután záros ha­jt Szovjetunióba látogat. i záridőn belül lemondhat. franciák ezenkívül az Algériában maradó európaiak személyi és közösségi jogainak biztosítását követelik. Az FLN csupán az egyes állampogárok jogegyenlő­ségét kívánja szavatolni. Az átmeneti időszak Ugyancsak nagy nehézségeket okoz az »átmeneti időszak« kér­dése. Ennek első szakasza a fegyverszünettől a népszavazásig második szakasza a választáso­kig, azaz a végleges algériai kor­mány külügyminiszterével. A franciák minél hosszabbra, az algériaiak a lehető legrövidebb időre igyekeznek szabni ezt az átmenetet. Nagyvonalakban tisz­tázódott, hogy ebben az idő­szakban az ideiglenes végrehajtó hatalomban a francia kormány, az FLN és »más helyi irányza­tok« képviselői vennének részt. Az arab elnök mellett francia főbiztos működnék. Tisztázatlan még a fegyveres hatalom kér­dése. A Szahara és a katonai támaszpontok Nem kétséges többé, hogy a Szahara Algériához tartozik. A népszavazást egyszerre tartják meg Algériában és a szaharai megyékben. Megegyezés jött lét­re a szaharai olaj kiaknázásában is. E célból közös francia—algé­riai szerv létesül. Ennek hatás­köre tekintetében eltérnek a vé­lemények. Az algériai kormány egyszerű gazdasági és műszaki intézményt lát benne, a franciák­ elképzelése szerint még a kuta­tási joggal is ez a szerv ren­­delkeznék. Lényeges ellentét mutatkozik a katonai támaszpontok kérdé­sében. A francia kormány fenn akarja tartani szuverenitását a Mers­el Kebir-i katonai támasz­pont és egy meghatározott terü­let felett és igényt tart több ka­tonai repülőtérre, az FLN haj­landó beleegyezni a Mers­el Ker­bir-i támaszpont ideiglenes fenn­tartásába, nem ellenzi, hogy a francia polgári repülőgépek igénybe vegyék a repülőtereket, de elutasít minden olyan igényt, amely szuverenitását korlátoznál

Next