Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-08 / 56. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG FEKETELEVES (Egy hozzászólás és egy megjegyzés) — Jön ai feketeleves. Most is, mint minden évben. Elénk teszik a nagy, feneketlen kondért, s azt mondják, merítsetek belőle, érjétek el a fenekét. Ezt mi sohasem tudjuk elérni kérem. — S ekkor a hozzászóló körülnézett, kereste az együttérző pillantásokat, majd mikor ezt megtalálta, különösképpen miután többen hangos „Úgy van! Helyes!” szavakkal még erőt adtak a hozzászólónak, imigyen folytatta: — Mert itt van például ez a mai terv. Mit kezdjünk vele? Elérik teszik, s mondják, itt van, csináljátok. De nem gondoskodik róla senki, hogy a feltételeket is biztosítsa. Nyakunkba zúdították a feketelevest. Még csak bírunk valahogy a közületi munkával, de hogy a lakossági tervünk hogyan lesz meg? Hát azt talán az öreg isten tudja. Tenni kell valamit, hogy ne ismétlődjék meg minden évben ez a feketeleves história. — szólt így, majd még elmondott néhány ide kapcsolódó sirámot az anyagellátást, a tervezést illetően, s leült, vissza a piros drapériával terített asztalhoz. Megtörölte homlokát, és nyugodt lelkiismerettel vette tudomásul vezető kollégái elismerő dörmögését... A hozzászóló hanghordozása, mondatfűzése körülbelül ez volt. A lényeg pontosan ez! S engedtessék meg, hogy ehhez elmondjam én is a véleményemet, értekezleten kívül. Eluralkodott az a nézet egyes vezetők körében, hogy ami utasítás a felső vezetéstől jön, az mind csapnivaló, az nem segíti a munkát. Persze, hivatkoznak olyan dolgokra, amelyben tökéletesen igazuk van. De mint ahogy fentebb idézni próbáltam az egyik szövetkezeti vezetőt, világosan látszik, mennyire viszolyognak a felemelt tervtől, mennyire félnek attól, hogy kicsit meg kell erőltetni magukat, gondolkodni kell vezetés közben, keresni kell a helyi lehetőségeket, kutatni kell a közönség, a lakosság ízlését, igényét. S ez bizony munkával jár. Ezt íróasztal mellett nem lehet elvégezni. Könnyebb megoldás tervtárgyaló értekezleten arról beszélni: Ismét nyakunkba öntötték a feketelevest, merjünk a feneketlen kondérból, így, ilyen véleménnyel, ilyen hozzászólással döcögni fog előrehaladásunk. Pontosabban: féloldalas lesz, mint az olyan kocsi, amely előtt az egyik ló húz, a másik meg csökönyös. Esetünkben meg dugig rakjuk a raktárakat késztermékkel, viszont a lakosság meg a hetedik faluba hordhatja cipőjét javítani. Ez volt a megjegyzésem a hozzászóláshoz, azt hiszem, egyetért velem a szenvedő fél, meg tán a hozzászóló is. — Pi ty háztartási cikkek a kereskedelemben A kereskedelem ebben az évben is több újdonságot, eddig még nem használt vegyszert hoz forgalomba. A piacra kerülő háztartási és piperecikkek különösen a háziasszonyokat érdeklik. Nagy segítségükre lesz például a boltokban most megjelenő Ultra, folyékony folttisztító. A zsír és olajfoltok eltávolítására is alkalmas vegyszer hatforintosárban kapható a háztartási boltokban. Használata igen egyszerű és biztos eredményre vezet, de óvatosan kell kezelni, mert gőzei az egészségre ártalmasak. A piperecikkek közül két új típusú szappan is forgalomba kerül: a Gardenia és a Ténea. Az (Folytatás a 3. oldalról) — Miska, mit csinálsz?... Őrmester úr, figyelmeztetem, ez az ember idegbeteg... Az altiszt megtorpant. — Bocsánat — mormogta és elvonult, már csak azért is, mert orrán, száján megindult a vér. Gazsónak ezután nem kellett a napi munkában résztvennie... ...Néhány nap múlva megérkezett Lisette levele. Gazsó azonnal visszavonult és szívszorongva olvasta a sorokat. Lisette óvatosan érdeklődött, hogy áll leszerelési ügye, aztán azt közli, hogy Rosette gyakran sír, azt hajtogatja, ő már nem látja többé apukáját, s ez őrá is nagy hatással van, a kórházban már feltűnt szótlansága, levertsége. Gazsó nagyot sóhajtva rakta el a levelet és elgondolkozva sétált az udvaron... Mit tegyen, hogy Lisettet megnyugtassa? Nem bíznak benne?... Miért gondolják azt, hogy többé nem látják?... _ Hirtelen mentő gondolata támadt... Igen, az jó lesz... A levél sokára ér oda... Élőszóval próbálja hát megnyugtatni övéit..._ Átszaladt a postára és délután fél ötre meghívta Marseillet. Ebéd után még mindig volt úgy négy órája a telefonbeszélgetésig, azért, hogy jobban elüsse az időt, sétára indult a városba... Annyira elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette: kívül került a belvároson és az arab negyed utcáit rója. Éppen megállt az egyik kirakat előtt, amikor a légió M. P. alakulata lepte el a szűk utcákat. Az empések gumibotjai működésbe léptek: akit találtak, azt utóbbit gyógyszappanként forgalmazzák, izzadsággátló hatású. Ugyancsak két újdonság kerül piacra a hintőporokból is. A Mikofen hintőpor 10 dekás szóróhengeres csomagolásban kerül a pultokra. A Coelia hintőpor pedig szintén gyógyhatású. Izzadás és-frombásodás ellen használható, illetve azok megelőzésére is alkalmas. Még az újdonságok közé számítható, bár egy szállítmány már elfogyott belőle, a napnélküli barnító a 28 forintos árban megjelenő 200 grammos barnító folyadék után máris nagy a kereslet és az igények kielégítésére újabb szállítmány fog érkezni a közeli napokban, ütötték, verték, ahol éppen érték. Nem volt kivétel, a bennszülöttek apraja, nagyja, időse, fiatalja egyaránt kapott. Az utca kövezetén egyre többen nyúltak el eszméletlenül. Gazsótól néhány lépésnyire egy bennszülött anya, hátán lepedőben vitte párhónapos gyerekét, másik kislányát pedig kézenfogva vezette. Az utcán sikoltás, futás zaja hallatszott, ők is meggyorsították lépteiket. Alig tettek azonban néhány lépést, két gumibot is csattant rajtuk. Az anya és nagyobbik lánya elnyúlt a földön, a kislány pedig keserves sírásba kezdett. Gazsónak szinte földbe gyökerezett a lába. Az empések a másik szűk utcába szorították az arabokat és ott is ütötték, verték, űzték őket. Az utcát sebesültek tucatjai borították, de senki sem törődött velük. Gazsó előtt a kislány szívbemarkolóan sírt, miközben félősen húzódott elalélt anyjához. A fiú előtt egy pillanatra felrémlett a szabályzat, amely szerint légiós nem tarthat fenn bennszülöttekkel semmilyen kapcsolatot, azt semmilyen módon nem támogathatja — aztán három gyors lépéssel az arab asszony mellett termett. Az asszony mélyet sóhajtott — eszmélni kezdett. Gazsó óvatosan felsegítette a földről és egy kapu alá vitte. Mellé tette kisebbik lányát is. Gyorsan visszaindult, hogy az eszméletlen nagyobbik lányt is behozza, amikor a sarkon két empés fordult be. Amint az M. P. tagjai meglátták, hogy egy bennszülött gyer-Szekszárdon és a megye 107 községében összesen 149 termelőszövetkezeti gazdaság van. Ahhoz, hogy a sokszáz kisparcellából kialakult nagyüzemi gazdaságban a korszerű agrotechnikai módszereket alkalmazni lehessen és a gépi kapacitást észszerűen lehessen kihasználni feltétlenül szükséges a gazdaság belső területének rendezése, a szántóterület forgókba sorolása és a forgókon belül a megközelítően hasonló nagyságú táblák kialakítása. A táblásítási irányelveket a 40/B/1960. sz. FM utasítás szabályozza. Természetesen, nincs szó merev előírásokról, mert minden gazdaság adottsága más és más, amit figyelmen kívül hagyni nem lehet. A majorok közelében kisebb, a közvetlen takarmánytermelést szolgáló táblák kialakítása a célszerű. A nagyobb területet elfoglaló gabonafélék, kukorica, ipari növények és szálastakarmányfélék termesztésére szolgáló táblák általában nagyobbak, aminek következtében ezeken a területeken az úthálózat is mindinkább ritkul. A felesleges utak megszüntetésével gyakran jelentős területinek mellett egy régiós segédkezik odarohantak, és ütlegelni kezdték őket. Gazsót váratlanul érte a támadás, nem vette észre a közeledőket. Az első ütés megszédítette, de azért még felugrott, védekezni próbált. Az ütések azonban záporoztak, a légiós ereje fogyott. Agyba-főbe verték, s Gazsó már csak arra emlékezett, hogy az egyik empés magyarul káromkodott: — Az anyád istenit, bennszülöttekkel cimborálsz? Honfitársam ver félholtra — ez volt az utolsó gondolata, aztán elalélt. A kémelhárító osztályon tért magához, ahová az empések hurcolták. Akkorra megnézték számát, érdeklődtek a CP 2-ben, hogy kicsoda, micsoda az 57 081- es, sőt megtalálták zsebében betegségéről szóló írását is. Egy kapitány állt előtte, néhány méterrel odébb pedig egy kegyetlen arcú őrmester. A kapitány megvárta, míg a légiós teljesen összeszedi magát, aztán megkérdezte: — Távol-Keleten szolgáltál? — Igen. — Idegbeteg vagy? — Az. — Akkor menj a fenébe, de máskor meg ne lássunk az arab negyedben, mert megjárhatod! Kotródj! Gazsó kitámolygott a szobából és egyik mellékhelyiségben megmosta arcát, leporolta ruháját, rendbeszedte magát. Valamennyire felfrissült, de még mindig kóválygott a feje, amikor elindult a postahivatal felé. (Folytatjuk) Új utak Iregszemcsén AZ EMBER HAJLAMOS azt hinni: innen már út sem vezet tovább. Egy olyan község, mint Iregszemcse, távol mindentől, bezárkózik szűk kis világába, s különösen az idősebb nemzedék megreked egy ponton. A pont ebben az esetben a művelődés, a tanulás. S most a bevezető után összegezünk. Talán három éve született meg tanácsvezetők és pedagógusok körében az elhatározás: tovább lépni a felnőttoktatás megszervezésében, a jelentkező művelődési igény kielégítésében. Mára pedig ez a helyzet: a gépállomás, a község három termelőszövetkezete tagjai és a Kísérleti Intézet dolgozói közül két nyolcadik osztály hallgatói végeztek, s ezekben a napokban vizsgára készülődnek a harmadik tanulói is. Emellett a szekszárdi és kőszegi mezőgazdasági technikum két kihelyezett osztályában nyolcvanan ismerkednek az agrártudomány anyagával. A községi művelődési otthonban 15, a szülői munkaközösség rendezésében 6, a községi KISZ-szervezetnél 10 előadásból álló sorozatban folyik az ismeretterjesztés. Soknak tűnik ez így, mint ahogy valójában sok is. Ennek ellenére azonban érdekes a kérdés: hogyan jutottak el idáig, mint nyitottak ajtót a már szinte mozgalommá terebélyesedő tanulásvágynak Iregszemcsén. Fűzi István iskolaigazgató ezt mondja: — Nem ment könnyen. A szemlélet így terjedt közöttünk: mi, mármint a pedagógusok, nagyon szívesen tanítunk, tartunk előadásokat, de nem toborozzuk a hallgatóságot. Az első eredmények aztán nem is voltak valami csillogók. A jelentkező igény egyelőre csak kívánalom maradt. Ekkor érlelődött meg bennünk a gondolat: utána kell járnunk, hogy legyen valami. ÉRDEMES RÉSZEIRE BONTANI Fűzi István gondolatait. Valahol ott van a dolog mottója, ahol ők keresték: mit akarnak, mit szeretnének az emberek? Ehhez — mondhatja bárki —, csak helyismeretre, kapcsolatra van szükség. Ez igaz, de csak részigazság. Ha ugyanis olyan nézettel párosul, mint kezdetben Iregszemcsén, az eredmény sem lesz jobb, s a kezdetnél aligha lehet továbbjutni. Nem lehet táplálni a már feltárt igényt. Ha pedig alapos, körültekintő s az érdeklődést ébren tartó a munka, akkor van továbbjutás. Nem hiányzott Iregszemcsén egyik sem, ezért lehetett ott elérni, hogy a végzett nyolcadikosok technikumba jelentkeztek, s nekivágtak az érettségi bizonyítvány megszerzésének. Aztán ennek tudható be az is, hogy még az általános szakmán belül is megosztást kívántak. így mondták: ha van növénytermesztési, akkor legyen mezőgazdasági-gépészeti technikum is. AMI AZ UTÁNAJÁRÁST, a többletmunkát illeti. Kétségtelen, hogy az iregszemcsei pedagógusoknak, s a két technikum előadásokra a községbe utazó tanárainak sem kevesebb a dolga, mint azoknak, akik nem végeznek hasonló munkát. Láttam például órarendet, amelyik reggel 8-tól este 9-ig volt kitöltve. Szaturi János és Borhi István pedagógusok, de mások is, nem egyszer, nem kétszer tanítanak így. Hogy sok ez? Persze, sok, de lehet-e meg nem csinálni. Aki egyszer úgy igazán belekóstolt ebbe a munkába, a sok dolgú felnőttek tanításába, s napról napra gyönyörködhet az eredményekben, nem tud mulasztani. Újra Fűzi Istváné a szó. — A célunk — mondja, nem hangzatos. Közösségi szellemre szeretnénk nevelni a felnőtteket, az egész falut. Szeretnénk megszüntetni a különbséget fiatal és idősebb műveltsége között. Valóban, nem lehet más a szándék. Napjainkban ugyanis a tanítással egy időben az új szellemből is adni kell jócskán. Már csak azért is, hogy jobban, pontosabban tudjanak dogozni, megértsék a kor gyakran meglepő kérdéseit, tanuljanak vezetni, szakítani régi konvenciókkal. * Az ember azt hinné, Iregszemcséről nem vezet út tovább. Pedig, mint e vázlatos ismertetés bizonyítja, vezet, nem zárt egység, a községbeliek egy része rátért egy útra, az új falu kialakításának útjára. Sz. I. I termelőszövetkezetek táblásítása Tolna megyében nyereséghez jut a gazdaság. Például a bátai November 7 Termelőszövetkezetben a felesleges utak eltüntetése, de egyben néhány újabb út megnyitása után 48 kataszteri hold szántóterületet nyert a gazdaság és úthálózata 42 kilométerrel lett rövidebb. Nemcsak az utak kijelölését, de a táblák elhelyezését is nagymértékben befolyásolja a terep domborzata és meg nem változtatható tagoltsága. Tanulságos és figyelemre méltó a szakadáti Aranykalász Tsz táblásítási terve, mely szántóföldön keresztül sehol nem vezet dűlőutat, és a kialakított táblákat a rétek, vagy erdők szélein vezetett utakkal közelíti meg. Ezt az eljárást indokolja, hogy az utakat néhány év alatt a víz annyiig kimossa a meredek oldalakon, hogy járhatatlanokká válnak és e mély árkok a táblákat részekre osztanák. Ahol a terepviszonyok és adottságok megengedik, a táblákat úgy kell kialakítani, hogy hosszabb oldalukkal a nyári uralkodó szélirányra merőlegesen feküdjenek, így a szél nem a sorokba, hanem azokra keresztben fúj, miáltal csökken a szél szárító hatása és az esetleges talajkopás is. Megyénkben eddig 34 termelőszövetkezet készítette el táblásítási tervét. A terveket a helyi adottságoknak és követelményeknek megfelelően a tsz-ek szakemberei a vezetőséggel egyetértésben készítik el. Támogatást nyújt minden járási tanács mezőgazdasági osztályának egy-egy erre kijelölt szakembere és a járási földrendező is. Blaskovits Elemér agromérnök 1962. március Sí ' Tó Usargicsék Régi közmondás módosításával találkoztam: addig nyújtózkodj, míg a közfal engedi. Minden jóban van egy kis rossz, a többszáznyi szekszárdi modern lakásban úgy látszik az a rossz, hogy kicsik a szobák.* Barátom tegnap nagyon elégedett volt. Közölte is velem ennek okát: — Most az egyszer nem csalódtam a meteorológiában, kedden havazást ígért, és havazott, sőt még egy kicsi hófúvás is volt. Ábrázata csak akkor borult el, amikor megkérdeztem: — És hogy állsz tüzelővel? Csutka kortárssal az épülő szekszárdi buszmegálló mellett találkoztam, s ott közölte velem: — Szép lesz ez a létesítmény, csak azt nem értem, hogy mindig utólag, egy-egy részegység elkészülte után jönnek rá, hogy még valami hiányzik. Most elkészítették a Séd felőli korlátot, tegnap meg felszedték a termésköveket, lerombolták a korlátot, hogy gödröt tudjanak ásni a fénycsővilágítás oszlopainak. — Mint tényt, ugyanezt konstatáltam, a miértre válaszolni nem tudtam. S bevallom, még most sem tudnék. * A vállalat januárban egy kvadrát bőrt sem kapott. Tervét ennek következtében nem tudja teljesíteni. A vállalat vezetője egy értekezleten ennek kihatását így magyarázta: — Úgy vagyunk, mint az olyan ember, aki 4—5 napig nem eszik egy falatot sem, s akkor elé tesznek egy bőségtálat, amivel természetesen csak a gyomrát rontja el. — Igaza van!* Küldöttség járt nálam a napokban, panaszuk a következő volt: A fürdő előtti bérházsor járdájára tegyen a közlekedésrendészet sebességkorlátozást elrendelő táblát, mert félő, hogy még súlyos baleset okozója lesz egynéhány PIÉRT és honvédségi gépkocsi. Ugyanis újabban a járdán közlekednek. -Pj-