Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-01 / 281. szám
1962. december 1. TOLNA MEGYEI NEPÚJSAG GONDOLATOK a kon TVrulnak a napok a kongresszus után, máris hozzáfogtunk határozataink megvalósításához, s ahogy múlik az idő, egyre többet beszélgetünk barátainkkal, ismerőseinkkel, munkatársainkkal, pártunk nagy tanácskozásáról. Beszélgetéseinkben nem kevés önmagunk és egymás vizsgálása. Vajon munkánk módszere, életünk formája azonos-e, vagy legalább azonosul-e a kongresszusnak egész népünk érdekeit kifejező szellemével? Egységes szellem mellett nagyon sokoldalú, sokszínű volt ez a kongresszus. Éppen úgy mint maga az élet. Hisz életünket fejezte ki, gondjainkat tárta fel, örömeinket sugározta széjjel és nem hallgatta el hibáinkat sem. Leraktuk a szocializmus új alapjait, amelyre felépíthetjük a minden embert boldogító új társadalmi rendszert. Ha belegondolunk, hogy ez mit jelent, sőt ha hozzágondoljuk, hogy mindebben a mi tudatos munkánk van benne, akkor nagyon jogos büszkeség tölthet el bennünket. Itt voltak testvérpártjaink képviselői a világ minden részéből és osztatlan elismerésüket fejezték ki nekünk. Olyanokat mondottak, hogy ők is nagyon büszkék eredményeinkre és köszönik nekünk, hogy ilyen jól dolgozunk, mert ezzel az egész világ munkásmozgalmát erősítjük, segítjük. Az ember azt gondolná, hogy mindezek tudomásulvétele elragadtatja a tanácskozás résztvevőit, s elhatalmasodik ott valamiféle önünneplés. Nem ez történik. A kongresszus szellemét elejétől a végéig a kommunista józanság, a szigorú realitás jellemezte. Ha végigolvassuk az előadásokat és küldötteink felszólalásait, úgy rémlik, mintha több lenne bennük a bíráló szó, mint az eredmények méltatása. Az eredményekről mindenki nagyon szerényen, mértéktartóan beszél. Nyoma sem volt az önünneplésnek, önelégültségnek... A kongresszus egész munkáját a helyzet okos elemzése, eredményeink józan számbavétele, a hibák kíméletlen feltárása és a jövő feladatainak határozott kijelölése jellemzi. A Központi Bizottság irányelveinek megjelenése után mindjárt éreztük, s ahogy a megnyitás időpontja közeledett, egyre inkább láttuk a készülődésből, hogy egész népünk nemcsak a kommunisták, hanem a pártonkívüliek százezrei is magukénak érzik a kongresszust. Most minden túlzás nélkül mondhatjuk el, hogy a VIII. kongresszus beváltotta a hozzáfűzött reményeket. — Ne nevessetek ki, — mondotta valaki beszélgetés közben a napokban. — Én talán most butaságot mondok, de nekem a legjobban az tetszett, hogy a nagy dolgok mellett, a komoly ideológiai kérdések, a nemzetközi és belső helyzet nagy kérdéseinek elemzése mellett apróságokra is jutott idő a párt kongresszusán. Arra gondolok, hogy az emberek hétköznapi életével apró gondjaival is sokat foglalkozott a kongresszus. Megragadott az egyik küldöttnek a zalaszentgróti járás párttitkárának felszólalásában az, amikor elmondotta, hogy pesti rokonai panaszkodnak, mert nem lehet sárgarépát kapni.*Az ő járásukban meg sertésekkel és borjakkal etetik a sárgarépát, nem veszik meg a tsz-ektől a felvásárló szervek... Nem nevettük ki, mert tényleg így volt. A kongresszuson nagyon sok „hétköznapi apróság” is helyet kapott. És így volt ez jól. Azt látjuk, hogy egész népünk magáénak érezte pártunk kongresszusát. Azt érezzük, hogy egész népünk érdekeit fejezi ki pártunk politikája. Nem véletlen ez. S ebben a tényben az ilyen »apróságok« is szerepet játszanak. N Nagyon örültünk, amikor Kádár elvtárs három esztendővel ezelőtt, a VII. kongresszus vitaösszefoglalójában így beszélt a pártról: »Pártunk a munkásosztály akaratából, a munkásosztály harci céljainak megfelelően kormányozza az országot. De nem uralkodik, hanem szolgálja a népet«! S azután így beszélt a kommunistákról a párt első titkára: »A kommunistáknak nem kell másnak lenniük, mint a többi ember, nem kell különlegesnek lenniük — csak embernek, a szó igaz értelmében«, »...a kommunisták egész emberek, még abban az értelemben is, hogy a saját boldogságukat kereső emberek. Mégis van egy nagyon lényeges különbség a kommunisták és az individuálisan gondolkodó, vagy önző emberek között. Az tudniillik, hogy a kommunista csak úgy tud boldog lenni, ha minden dolgozó emberrel együtt lesz boldog«. »Nem kell nekünk az emberek felett állnunk, de alattuk sem! Az »egész ember« nevet kell kiérdemelnünk...« Most a VIII. kongresszuson megismételte Kádár elvtárs: »A mi pártunk feladata az, hogy népünk hű szolgája legyen«. Miért idéztünk ennyit? Azért, mert a pártnak, a párt tagjainak ilyen megítélése, a kommunistáknak a legmegtisztelőbb, a pártonkívülieknek, az egész népnek pedig a legelfogadhatóbb. Sikerült-e ebben a szellemben élnünk, dolgoznunk az elmúlt években? Igen, nagyrészt sikerült. Szert mondhatta Kádár elvtárs, most a VIII. kongresszusi vita összefoglalójában: »Hencegés nélkül állíthatom, hogy a párt viszonya a munkásosztállyal, a dolgozó néppel, a kommunisták közmegbecsülése soha ilyen bensőséges nem volt«. A kettő között: egyrészt a párt és a párttagok szerepének az ilyen felfogása, másrészt a párt tömegkapcsolatainak kedvező alakulása és a kommunisták megbecsülése között természetes és elválaszthatatlan a kapcsolat. Gy. J. amolyan világra fittyet hányó — Nehogy lepottyanj, lassá- okos szavakkal hűsítsék kínzó ember. Ilyennek mutatta őt az nyom! — kiáltotta Cigié Mihály türelmetlenségének hevét, elsőegész ’nazatája. Kint a város szé- olyan formán, mintha kissé bőszgadható magyarázattal oldozzák le a hatalmas cseresznyefa által- szankodott volna. Aztán Anti fe- fel benne az egyre kuszálódó mában bújt meg az alacsony, lefordította nyugodt, tömör te- kérdéseket, nyeregtetős épület, amelyhez jét. Az asztalra könyökölt gondhosszú orgonasövény mellett leterhelten, tétován méregette a Ernyedt ujjait hirtelen ökölbe rántotta, megnyugtatást követe hetett bejutni a foghíjas utcáról, legényt, majd fár dt kimértséggel ’ dt cigié Mihályra-A repkénypalástú ház mögött pi szólt hozzá: — Rossz hírt hoztál Joen mereQt ulSle "^naigia. ci, de annál bujább kert pompa- Baj, nagy baj, hogy sok a rossz . Honnan jön ez, ki okozza?... zott, lugassal a közepében. A lát- hír mostanában ... Ha panaszt Szükség van rá? ... Csak úgy sovány megkapó volt, noha nem hallok, azon kapom magam rajta, hét szocializmus, hogy az ember a gazda jómódját hirdette, ha- hogy ég az arcom. Szegény Kin gyomra tele van méreggel? Leganem inkább a viruló nyár és a esés. Megvédjük, ne búsulj. Ott lább az értelmét látnám ennek a természetszerető ember barátja- azért mégsem tartunk, hogy a sok szorításnak. Vagy rossz kombáról beszélt, legjobbakat is elintézzék egyetlen munista vagyok? Lehet, de mitől Pásztor Anti, míg sorra-rendre kézlegyintéssel. El kellett jönnöd, jobb kommunisták azok, akik elmondta búját-baját, gyakran Rossz napot szereztél, mégis így nem törődnek azzal, hogy mások kipillantott a lugasból, hogy te az okosabb. Megmozgatunk min- mit éreznek?... kintetével békét és türelmet meden követ. .. bensőség es jóindulatrítsen az alkonyban fürdő gyű- A hosszú legény lomhán logaz , türelemre intőn nézett végig mélesfalombokról. Cigié Mihály ta térdét, tűnődve bólogatott. .. 1eaénye^ ingujjban üldögélt a repedezett Ernyedt kezefejét az asztalon he 8 1[y , ’ , asztal másik végén. Úgy látszott, verteile, nézte vizsgálón, mintha — Ha_ én kérdeznék, ugyanezt mintha bóbiskolna. Likacsos bő- idegen ember kezével ismerked- kérdeznem. Csak egy kicsit hígrű, hepehupás arcán sekélyebbek ne. A kert biztató szelídséggel gadtabban. Nem arra kértek, lettek a ráncok a nyugalomtól, fogta körül, mégis zaklatott for- hogy nyeld le az igazságtalansácsak a szája környékén sötétlett gószél kavargott benne. Cigié Kincsest mindenképpen meg komorság. Mihály ígérete, hogy nem hagyják hell menteni. De ha jobban füs-Néma maradt mindaddig, amíg bántani Kincseseket, egyáltalán törögsz a kelleténél, könnyen tejet nem apadt Anti panasza, nem csillapította, sőt súlyosabb here válhatsz azoknak, akik nem Utána se sietett a beszéddel. Ha- nak érezte aggodalmait, mert az szeretik az ilyen harcias kivántalmas termete lomhán mozdult öreg szavai mögött fölismerte a csiskodást a széken, s mintha semmit se kedvetlenséget, a tétovaságot. De — Eddig olyan jámbor voltam, hallott volna, a távolba fürké túl a kézzelfogható bajon, szeme- mint az ökör — panaszolta Anti szett, szúrós tekintettel. Unokáját lyes szomorúságon, az egész le keserűen. — Elég. Világos beszéd figyelte, aki a házat környező vege tele volt valami lehangoló kell már nekem. De mindig elcseresznyefák egyikén a lombok tanácstalansággal, érthetetlenre hallgatnak, ha a lényeget kérdőközött bujkált. Anti is látta a szükséggel, amelynek okáról sem zem. Mondja meg hát, miért elcseresznyéért ágaskodó, karcsú mit nem tudott. Szerette volna fenség a járásnak az, akit Kintermetű lányt. Panaszkod is he- kiaknázni az alkalmat, számára esés a rokonának fogad? lyet ő is szívesebben szedte vol- most Cigié Mihály jelentette a na a cseresznyét, mindentudó bölcset. Akarta, hogy (Folytatjuk) 3 A körlevél görbe útja A Revizorság ellenőrzésre ké- Aztán egyszerre meilágososzült. Ragyogó pontossággal kidott minden, önelégült mosoly dolgoztak a vizsgálat végrehajtó- ömlött el arcán, kibújt az ágyból sárnak tervét, hogy hol, hogyan, és és írni kezdett. Igen, igen. Szólni mikor lepik meg ellenőrzéseikkel nem szabad, de írni... nos, azt a maszek zabhegyezőket és a ha nem mondták, hogy írni nem győzett zab árusítókat. A munka szabad. Reggel frissen sietett be elősegítésére, — aminek egyetlen az irodába, s Mancika csodálkocélja a meglévő hibák és hiúzó szemeket vetett rá, amikor hiányosságok kiküszöbölése volt — tálni kezdett. így kezdődött: felkérték a zabhegyezők és hegye- S. O. S. Ellenőrzés várható. Felzett zabárusok érdekképviselete- hívom minden zabhegyező és henek, a ZHSOSZ-nak a közreműgyezett zab árus figyelmét... k^tíSét A.JievizorTisá0 elkérte a Katt tt a2 írógép> Mancika zabhegyezők és hegyezett zab fül alól hamarosan kikeárusok hálózati nyilvántartását, rüu ■ sieved 150 példánya, hogy annak alapján küldje szét a cmvit0 sándorba vitte a pos. megyeben az ellenőrző brigádokat. Valamennyi előkészület természetesen a legteljesebb titoktartással folyt és erre felhívta a Revizorság a ZHSOSZ figyelmét is, miszerint erről egyetlen zabtára, és a szíve együtt dobbant a postáskisasszony bélyegzős stemplijével, hegyezőnek és hegyezett zabárusnak sem szabad szólni> Óvato Sándort éjszaka álmat A zabhegyezők és hegyezett zabsírások pedig mosolyogva fogadták az ellenőröket és vállukat felhúzva tárták szét karjukat, amikor az ellenőrzések végén elkészültek a jegyzőkönyvek, látta mert,. Mert a körlevélből azt is tudták, ha a terhelő jegyzőkönyvet ők nem írják alá, akkor a Ellenő Rezső szigorú arcát, amikor azt mondta: Erről pedig nem szabad szólni! Gondolatai körbevizsgáUita bizonytalan időre^eihükörbe forogtak. Ha sok hibáttagódhat, márpedig aki időt nyer, lár a vizsgádat, nem jó fényt vet az a szénáját is rendbe hozhatja. a ZHSOSZ működésére sem az És szeretettel gondoltak az ő kis eredmény, szólni pedig nem sza megértő érdekképviseletükre... bad. — M — Kalapácsos, seprűs „orvosok” Bokáig ér a latyak, a sár a vágányok között. Irdatlan hosszú tehervonat gördül a tizedik vágányra. Még szusszant néhányat a mozdony, nehéz csikorgással fogja meg a száznál több féktuskó az ezerkétszáz tonnás vonatot... A vonat végén két hosszú kalapácsos ember áll. Most előrefigyelnek, a mozdonyvezetőre, szisszen a légfék, lehet kezdeni a vizsgálatot. A két „öreg”, Marton, meg Csutiszaki megkoccantják a féktuskót, megérintik a vagon csapágyházét. S így haladnak előre, a gép felé. Egy koccantás, egy tapintás. Pirosra csípi kezüket a hideg szél. Orruk hegye is piros, hiába, itt a vonatok között nagy a huzat, rosszabb, mintha nyílt terepen állnának. De sietni is kell, mert irányvonat ez, Komlóról visz jófajta, kokszolható szenet Dunaújvárosba. Már a vonat közepén járnak, amikor kis hibát vesz észre Csutiszaki, szól társának, aztán közös erővel cserélik ki a rossz fékberendezésalkatrészt. A gépnél leadják a vezérnek a papírt, mehet tovább a vonat. A vonatvezető elintézi a forgalmistával a papírmunkát, mert az is van bőven, aztán bundájába tekerőzik, és indul a szénvonat... A gép mellett áll a két kocsivizsgáló, nézik a gázfelhőbe burkolózott vonatot, hallgatják a kerekek lcsattogását. Nekem csattogás, nekik ritmus. Egészséges a vonat. Mert olyanok a kocsivizsgálók, mint az embert gyógyító orvosok. S nem mondhatjuk, hogy a hasonlat erős. Vagy éppen túlzott. Mert itt is emberéletekről van szó. Ha személyvonatot indítanak, akkor egyszerre félezer ember életéről van szó. S hosszú nyelű kalapácsuk a sztetoszkóp. Az emberi szívet itt a kerékcsapágy helyettesíti. Persze, itt is van specialista. Az egyik munkás a gőzfűtő berendezésekhez ért, másik az ütközőkhöz, harmadik a csapágyakhoz , magas fokon. A „főorvos" Illés János, művezető. Néhány hónappal ezelőtt még mozdonyt vezetett. Aztán úgy jött a sor, a szolgálati érdek úgy kívánta, hogy kinevezték művezetőnek a kocsivizsgálókhoz. Jól összeszokott, bedolgozott munkások közé került. Fölmér, Németh, Maráczi, és a többiek, mind-mind nagy értői a kocsivizsgálásnak, s ez a nagy tudás az oka annak, hogy nem hibásodik meg vonat. S ez az oka annak is, hogy már két hatalmas könyv betellett hibaszűrésük, észrevételük nyomán. Mert észre kell mindent venniük. Azt, ha hiányzik, a személykocsiból a szemétgyűjtő, ha rossz a lépcső, ha valaki betöri az ablakot. Valahogy a munka mércéjévé vált, ki tud több hibát fellelni az érkező vonatoknál. Mert egy kis hiba meglelésével katasztrófát előzhetnek meg. Ezért is becsülik annyira a jószemű kocsilakatosokat a fűtőházi vezetők... Becsülik őket, de ők többet várnának. Huszonnégy embernek csak egy négytenyérnyi nagyságú mosdókagylója van, pedig piszkos munkát végeznek. Évek óta kérnek már az akkumulátorok szállításához motoros targoncát — hiába. S most is hat—hét darab hetvenöt kilós akkumulátort tesznek kézikocsira és úgy húzzák, kínlódják végig a hosszú vonatokat. Azután kellene az is, hogy a takarítónőknek — egész kis hadsereg ez is — öltöző, fürdő álljon a munka után rendelkezésre. Ezt még súlyosabban indokolja az a tény, hogy nők, és ezernyi ember után takarítanak... S megkapják-e, amit kérnek? Nem rajtam múlik. Pedig megérdemelnék. Mert a félszáznyi kalapácsos, seprős „orvos”, a vagonok gyógyítgatói, ha becsülettel végzik munkájukat, azt is elvárják, kicsit többet törődjenek velük. Ők ezt meghálálják — ha lehet, még jobb munkával.— Pj — ' "^CCOOCQCOOOOC "X30C Új kezdeményezés a népfront munkájában A múlt hónapokban néhány vidéki népfront-bizottság új célt tűzött segítőtársai elé: minden aktivista nyerjen meg egy-két embert arra, hogy bekapcsolódjék a mozgalom tevékenységébe, s szabad ideje egy részében hajlandó a közösségért fáradozni. Az egyik kezdeményező a székesfehérvári népfront-bizottság volt: a városban egész sor olyan feladat megoldásába fogtak, amelyhez nélkülözhetetlen a lakosság széles körű támogatása. Az elmúlt két hónapban például hat új akcióbizottság alakult, s nagyszabásúnak ígérkező összefogás bontakozott ki a „virágos, szép Fehérvár” megteremtéséért. Az akció immár országos mozgalommá terebélyesedett. Az illetékesek arra számítanak, hogy a következő hónapokban, a nyolcadik pártkongresszus útmutatásainak szellemében is, újabb tízezrekkel gyarapodik a népfrontaktivisták tábora. A lottó e heti nyerőszámai: A Sportfogadási és lottóigazgatóság tájékoztatása szerint a 48. játékhéten Zalaegerszegen a szakszervezetek munkásotthonában megtartott lottósorsoláson a következő nyerőszámokat húzták 13, 28, 44, 46, 00 A november havi szelvények közül a 47. hét szelvényei vesznek részt a december 7-i tárgynyeremény-sorsoláson. joucxxxxxkxxxxxxxxxxxx;