Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

2 A KGST épülete Moszkvában A HOST szervezete ebben­ az épületben kapott helyet Moszkvában Épül a Kozmosz-múzeum Kaluga, SZU: Még az idén megkezdik a kozmosz-múzeum épí­tését, amelyhez az első követ a város díszpolgára, Jurij Gagarin tette le. A képen: a kozmosz-múzeum makettje. __________________­MTI Külföldi Képszolgálat Újabb körzeti iskolákat létesítenek a tamási járásban Már tavaly figyelemre méltó eredményeket értek el a tamási járásban a külteleki iskolák fel­ső tagozatos tanulóinak körzeti iskolákban történő tanításában. Több, nagyobb körzeti iskolát létesítettek, s az első tapasztala­tok azt bizonyítják: ezekben ala­posabban megismerkednek a ta­nulók a szaktárgyakkal, s jobban fel tudnak készülni a­ középisko­lai felvételekre. Az idén tovább szélesítik a körzeti iskolák hálózatát. Ennek során Újireg és Alsómeggyes fel­sőtagozatos tanulói Iregszemcsére, Fornád pusztai iskolájának tanu­lói. Tamásiba járnak majd. Szá­razd községből Belecskára, Tolna­­némedi-szőlőhegyről pedig Simon­­tornyára járnak a gyerekek. A körzeti iskolák székhelyére autó­busszal utaznak nevelői felügye­let mellett, s ott napköziottho­nos ellátást kapnak, a felkészü­lést pedig tanu­lószobákban biz­tosítják. összegyűjtik a régi víziélet megyei emlékei Tolna megye régen híres volt­­ halászairól, pákászairól, és hajó­t süt­rÓI. A Sárközt például úgy jel­lemezte mintegy két évszázaddal ezelőtt egy német utazó, hogy ott sült hallal eszik a főtt halat ke­nyér helyett. Az ártéri vidékek mocsárvilágában jól megéltek egykor a gyűjtögető pákászok is. A Sárvíz régen Bétánál ömlött a Dunába, vize sokkal szélesebben folyt a mainál, s egy fatörzsből kivájt „bödönhájóval” jártak a halászok. A megye víziéletének, a hajó­vontatás, a halászat, a pákászko­­dás és a vízimalmok világának régi emlékeit és mai jellegzetes­ségeit most felkutatja és össze­gyűjti Babits dalát­. muzeológus, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum munkatársa. A kiváló néprajzkutatónő bejárja az ősi, vízjárta helyeket és a ma is élénk halásztanyákat, Dunaföldvár, Paks, Tolna, Báta, a Sió és a Sárvíz vidékét. Munkáját a mú­zeumbarátok is segítik, s már eddig sok érdekes hagyományt, régi halászszerszámot és egyéb néprajzi tárgyat gyűjtött a szek­szárdi múzeumnak. A gyűjte­mény ritkaságai hajdani halász­tarisznyák, varsák, hálókötőfák, és a ma már alig használt ha­­lászvisszáló, a hálózsineg sodró­­eszköz, valamint a Sárvízen hasz­nált „bödönhajó”. A gyűjteményből a későbbiek­ben kiállítást, rendes­­ músewtt. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁÖ 1963. május 1. Az élet értelme, célja, boldogsága Varga Jóska barátom — aki kő­műves a 26. Állami Épí­tőipari Vállalatnál —, minden nyáron felpakolja feleségét és kislányát oldalkocsis motorjára és elviszi őket az építkezésekre. — Látjátok, ezt a házat, gyárat én építettem. A balatonmária­fürdői feleség és a kislány megnézi a vadonatúj épületeket, elcsodálkozik és el­ismerően mondják apukának: —■ Ez igen.» Meséli Jóska, hogy minden év­ben a legnagyobb élménye be­mutatni övéinek munkája, fárado­zása eredményét. Ez a kőműves már nemcsak azért épít, mert pénzt kap munkájáért, ő már azért épít, mert álmait látja meg­valósulni a kezei alatt formálódó épületekben. Nem azért dolgozik, hogy élhessen, hanem azért él, hogy építhessen. Varga Jóskához hasonló ember nagyon sok van már ebben az or­szágban. Nagyon sokan szabadul­tak meg szocialista viszonyaink között a munka terhes nyűgétől és találták meg munkájukban az alkotást, az élet igazi értelmét, boldogságát. érzése már a megelőző __________________ társadalmak­ban is szunnyadt a dolgozókban. A. ..Dolgozni csak pontosan, szé­pen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” elvet a dolgozó nép vallotta, magáénak tartotta. A ki­zsákmányolás, a nép sanyargatása adott a munkának keserű ízt, tet­te a munkát gyötrővé, nyűggé, megalázóvá, olyanná, amit nehe­zen visel el az ember. Az előző társadalmi rendszerek kényszerű robottá süllyesztették az emberi élet legalapvetőbb értelmét. Miért is él az ember? Nemcsak a munka nagyszerűségének azért, hogy biológiai szükségleteit kielégítse és így elvegetáljon, ha­nem azért él, hogy alkosson, hogy önmagát cselekvő részesévé tegye a természet és társadalom előre­haladó fejlődésének. Az embert az állattól elsősorban az különböz­teti meg, hogy munkát végez. Marx gyönyörűen írja le a Tőké­ben, hogy néhány állat (pók, méh) is az emberhez hasonló tevékeny­séget végez, pontos precizitással megszerkeszt valamit (pókhálót, viasz­sejteket, a madár a fészket), de az állat nem tudja, mit, miért csinál, tevékenysége ösztönös. Az emberi munka tudatos, célszerű tevékenység, mert mielőtt vala­mire irányul a munka, végzője már tudja, hogy mi lesz tevékeny­ségének célja, végeredménye, azáltal, hogy megszünteti a kizsákmá­nyolást és a dolgozóknak juttatja vissza teljes egészében a munka gyümölcsét, felszabadítja, méltó rangjára emeli az emberi munkát. Túlzás lenne azt állítani, hogy nálunk, fejlődésünk jelen szaka­szában minden ember, úgy mint Varga Jóska barátom, önmagára talál, élete értelmét, boldogságát találja meg a végzett munkájá­ban. Mi még átkos örökséget hor­dozunk magunkkal, s objektíve igen, de szubjektíve még nem minden egyén azonosult a közös­séggel. Ahogy azonban haladunk előre, úgy válik mind teljesebbé az egyénnek a társadalommal való azonosulása, s így válik a munka is mind jobban a cselekvő ön­tudat, az emberi alkotásvágy ki­­teljesedésévé, az emberi boldog­ság legfőbb alapjává. Az ember nem tud munka nélkül­­ élni. Aki munka nélkül él a ki­zsákmányoló társadalomban, az tel­jesen elszakadt, elidegenedett az emberi közösségtől. A természet és az ember, a társadalom és az ember között a legalapvetőbb kap­csolat a munka. A munka az élet forrása, az élet fenntartója, az ember emberré tevője, ezáltal az élet értelme. A munka úgy tud igazán az em­beri élet értelmévé, boldogságává válni, ha hivatásból végezzük. A hivatást adhatja a felismert szük­ségesség is, az a tudat, hogy min­denki munkájára feltétlenül szük­sége van a társadalomnak. Az ember felszabadításával együtt kell járnia ismeretei bővülésének is, hogy megtalálja munkájának értelmét, felismerje azt a kapcsot, amely éppen munkáján keresztül köti össze az emberi közösséggel, az egész társadalommal, mesélte, hogy míg egyénileg gazdálkodott, jó munkájának csak ő és családja látta hasznát. Boldogító érzés tudnia most, hogy a tsz-ben vég­zett jó munkájának az egész falu, sőt az egész ország, de nyugodtan tovább mehetünk: az egész szo­cialista világrendszer, sőt az egész világ még elnyomott dolgozói is hasznát látják. A kizsákmányoló társadalomban az emberek több­sége másoknak dolgozott, de aki önmagának dolgozott is, csak ön­ző eredménye lehetett munkájá­nak. Az emberi munka nálunk kapja meg igazi értelmét és rang­ját, azáltal, hogy eredménye köz­vetlenül az egész társadalmat gaz­dagítja. Ma a munkát ünnepeljük, az­ emberi élet értelmét, célját, bol­dogságát. Ünnepeljük felszaba­dult munkát és buzdítva emléke­zünk azokra, akiknek a munkájá­ból még mások híznak vastagra. Hittel ünnepelünk, mert tudjuk, hogy az emberi munka szabad­ságának hajnalát éli át a mi kor­szakunk. Gy. J. A mi társadalmunk Egy tsz brigádvezető Diadalmas májusok (Folytatás az I. oldalról) munkásosztály kiállása is bizo­nyít, valamint a kapitalista orszá­gok közötti ellentmondások éle­ződése, amelyek az Európai Kö­zös Piaccal kapcsolatban és a fél­gyarmati és gyarmatosítók közötti ellentétek éleződésében mutatkoz­nak meg. Mindezt a nemzetközi imperializmus rettegéssel veszi tu­domásul, E válságos helyzetüket a fegy­verkezés fokozásával, a békét fe­nyegető agressziókkal, a kommu­nisták üldöztetésével akar­ják meg­oldani. Amikor kegyelettel adózunk hős mártírjainknak, ugyanakkor ököl­be szorított kézzel teszünk fogadal­mat, hogy erőnk további növelésé­vel megakadályozzuk, hogy az­ imperializmus haláltusájában még egy világháborút robbantson ki. Ez ma a fő feladat, amelyre a májusi seregszemlén a nemzet­közi munkásság figyelme irányul A felszabadulás óta 19-szer ün­nepli a magyar munkásság, és vele együtt az egész dolgozó nép május elsejét. Ez a nap a munkás­­állam ünnepévé, az összes dolgo­zók ünnepévé, népi ünneppé vált. Május 1. hazánkban éppúgy mint a többi szocializmust építő országban, a szabadság, az alkotó­­munk­a ünnnepe.­­ A magyar nép a munkásosztály vezetésével új társadalmat terem­tett és biztosan halad a szocia­lista úton. Hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait. Iparunk egészséges fejlődése mellett, mint legnagyobb eredményt azt említ­jük meg, hogy a marxizmus— leninizmus helyes alkalmazásával jól oldottuk meg a mezőgazdaság átszervezését. Sikerült eredménye­sen megvalósítani a kettős felada­tot is, az átszervezéssel egyidőben nem csökkent, hanem emelkedett­­ a termelés. Elért eredményeink annak köszönhetők, hogy a ma­gyar munkásosztálynak, a dolgozó­­ népnek egységes marxista,leni­nista, internacionalista pártja van, amely eredményesen oldja meg történelmi feladatát. A békés gazdasági verseny, a békéért folyó harc, az életszín­vonal további emelkedése arra kö­telez bennünket, hogy fokozzuk­­ erőfeszítéseinket. A tavalyi aszály és az idei tél okozta kieséseket be kell hozni, a népgazdasági tervek­ben előírtaknak megfelelően. Eb­ben jelentős szerep vár a szocia­lista munkaversenyre és az egyre szélesebben terebélyesedő szocia­lista brigádmozgalomra. Üzemeink dolgozói és az értelmiségiek egy­aránt küzdenek azért, hogy szük­ségleteinknek leginkább megfele­­­lő, korszerű és teteáió minőségű termékeket állítsanak elő és ter­­mékeink mindinkább megközelít­­sék a világszínvonalat. Ezt úgy érhetjük el, ha modern technikai eljárásokkal, a műszaki lehető­ségek maximális kihasználásával minél termelékenyebben állítjuk elő termékeinket. Az idei május 1-ét együtt ünne­­peljük szövetkezeti parasztságunk­kal, akik felemelkedésük egyedüli lehetséges útját választották. Örömmel tölti el a munkás­­osztályt, hogy parasztságunk fel­ismerte azt, hogy több termelés­nek, a hozamok növelésének, a la­kosság jobb ellátásának csak ez az egy útja van. A szocialista mező­gazdaság lehetőségeit jó munka­­módszerrel, a munkaidő kihaszná­lásával, a fejlett mezőgazdasági módszerek alkalmazásával kell az egész magyar nép érdekében felhasználni. Biztosak vagyunk abban, hogy parasztságunk jó munkája eredményeképpen több hús, tojás, tej, gyümölcs kerül a dolgozó nép asztalára. Szabad május elseje ünnepsé­gén a magyar nép büszkén emeli magasba ünnepi zászlóit és azt üzenjük a testvéri népeknek, a békéért harcoló barátainknak, hogy felelősségünk tudatában vé­gezzük munkánkat, számíthatnak reánk és bízhatnak tennünk,

Next