Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-02 / 152. szám

ms. július 2, i TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 3 fl 70 éves Walter Ulbrichtot köszöntötték a szocialista országok vezetői ! (Folytatás az 1. oldalról) tevékenysége arra irányul, hogy Nyugat-Németország fe­lett is felvirradjon a szabad­ság, a szocializmus hajnala! A Német Szocialista Egységpárt Walter Ulbricht vezette központi bizottsága méltó módon járul hozzá a szocialista világrendszer sokoldalú erősítéséhez, tevékeny harcot vív a nemzetközi kommu­nista- és munkásmozgalom egysé­gének a marxizmus,leninizmus alapján történő erősítéséhez, kö­vetkezetesen síkraszáll az összes népek barátságáért és együttmű­ködéséért, a proletárinternaciona­­lizmus szellemében — folytatta Hruscsov. A szovjet kommunisták, a szov­jet emberek nagyra értékelik azt a gondoskodást, amelyet az önök pártja a német és a szovjet nép barátságának erősítése, az NDK és a Szovjetunió politikai, gazdasági és kulturális együttműködésének bővítése iránt tanúsít. Teljes jog­gal jelenthetjük ki, hogy az államaink között kialakult testvéri barátság, a pártjain­kat és népeinket összefűző kötelék olyan hatalmas erővé változott, amely biztosítja, hogy az Önök köztársasága si­keresen folytassa útját a szo­cializmus győzelme felé. Ú­gy véljük, hogy ez a Német Szo­cialista Egységpártnak, a párt köz­ponti bizottságának és Walter Ulbricht elvtársnak, a központi bizottság első titkárának nagy ér­deme. Nyikita Hruscsov ezután felol­vasta azt az üdvözlő üzenetet, amelyet az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége intézett Wal­ter Ulbrichthoz 70. születésnapja alkalmából, majd így folytatta be­szédét: Elvtársak! Örömmel jelenthe­tem, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnök­sége azoknak a kima­gasló érdemeknek elismeréséül, amelyeket Walter Ulbricht elvtárs a hitleri fasizmus elleni harc­ban, a szovjet nép nagy honvédő háborújában való közvetlen rész­vételével szerzett, valamint a bé­két, s a szovjet és a német nép megbonthatatlan, testvéri barátsá­gát szolgáló tevékenységéért, Walter Ulbricht elvtársat a Szovjetunió Hőse címmel, a Lenin-renddel és az Arany­­csillag-érdemrenddel tünteti ki. Amikor Walter Ulbricht elvtárs­nak a legmagasabb szovjet kitün­tetést adományozzuk, ezzel elismeréssel adózunk a Német Demokratikus Köztár­saságnak, amely nagy érdeme­ket szerzett a közös ügy győ­zelméért vívott küzdelemben. Az NDK a szocializmus előre­tolt bástyája a Nyugaton, a két vi­lág határánál. A Német Demokra­tikus Köztársaság közvetlen mó­don áll ellen a NATO imperialis­ta agresszív tömb egyesített erői­nek. Ismeretes, hogy ez a tömb a fő csapást a Szovjetunió és a Var­sói Szerződésben részt vevő más szocialista országok ellen irányoz­za. Mi nagyra értékeljük az önök köztársaságát, a Német Szocia­lista Egységpártot és az NDK kor­mányát, mert nagyban hozzájárul a béke megőrzéséhez és államaink védelmének biztosításához. Tud­juk, milyen nagy szerepet játszik ebben Walter Ulbricht elvtárs, mint a köztársaság államtanácsá­nak és az NSZEP Központi Bizott­ságának vezetője. Hruscsov végül felolvasta a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének a kitüntetésről szóló rendeletét, majd átnyújtotta Wal­ter Ulbrichtnak a kitüntetéseket. badulásért, az igaz emberi életért, a békéért folytatott harcával. Megelégedetten tekinthet vissza Ulbricht elvtárs hosszú és küzdel­mes életútjára, mert a harc nem volt hiábavaló: itt, Európa szívében, a német munkásmozgalmi hagyomá­nyai vannak, s ez a barátság mindenkor megfelelt a két nép életbevágóan fontos nem­zeti érdekeinek. A nyugatnémet revansisták, mi­litaristák és egyéb, szélsőjobbolda­li elemek magatartásáról szólva Walter Ulbricht rámutatott, hogy ezek az erők ismét a gyűlölet, az ellenségesség és az agresszió elő­készítésének veszedelmes útján ha­ladnak. Úgy vélem — folytatta Walter Ulbricht —, hogy elsősorban fel kell számolni a második világhá­ború maradványait és pontot kell tenni ezután a háború után. Ez a német kérdés békés megoldásának előfeltétele. Ehhez azonban az alábbiak szükségesek: — Elismerni a második világhá­ború eredményeit és a Németor­szágban, valamint Európában ki­alakult helyzetet. — Megkötni a megnemtáma­dási egyezményt, valamint egy olyan egyezményt, hogy Nyugat- Németország nem vesz részt a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányuló agresszív ka­tonai csoportosulásokban. — Törekedni arra, hogy a bé­keszerződés megkötése útján pon­tot lehessen tenni a második vi­lágháború után. Ehhez joga van a német népnek és mindkét német államnak, csakúgy, mint ahogy jo­guk van hozzá a Hitler-ellenes koalícióban részt vett államoknak és népeiknek. — Megszüntetni a revansizmus és a hidegháború politikáját, nor­­malizálni a kapcsolatokat politi­kai, gazdasági és kulturális terü­leten. A Német Demokratikus Köztár­saság, annak kormánya és állam­polgárai síkraszállnak Nyugat-Né­­metország és a Szovjetunió jó, normális, sőt baráti viszonya mel­lett — mondotta Walter Ulbricht. — A két német állam polgárainak nemzeti feladata: gondoskodni ar­ról, hogy német területről többé soha ne robbantsanak ki háborút. Ennek pedig legjobb szavatolása az, ha a két német állam szilárd, baráti viszonyt folytat a Szovjet­unióval. földön, a fasizmus egykori fel­legvárában létrejött, s azóta is szilárdan áll a helyén, és nap­ról napra jobban erősödik a Német Demokratikus Köztár­saság, a szocializmus és a béke hatalmas támasza. A nemzetközi imperializmus a kapitalista világ monopolista urai nehezen akarják tudomásul venni a nekik nem tetsző tényeket, a gyökeresen megváltozott világ va­lóságát. A tény azért tény marad. Akár tetszik ez az imperialisták­nak, akár nem, a Német Demokra­tikus Köztársaság megszületett, él és élni fog akkor is, amikor a mo­nopoltőke hatalma már csak a múlt rossz emlékévé válik. Ezen nem változtat semmiféle kommu­nistaellenes propaganda sem, mert ez nem az imperialisták tet­szésétől, hanem a népek akaratá­tól függ. Egykor Bismarck és II. Vilmos szocialistaellenes törvényekkel, majd Hitler soha nem látott bar­bársággal harcolt a feltörekvő munkásosztály, a dolgozó nép el­len, hatalmuk mégis elpusztult. Marx eszméje: a szocializmus és a német munkásosztály győzedelmeskedett, és német földön először megteremtette a szocialista államot. A Német Demokratikus Köztár­saság dolgozó népe ma még nehéz körülmények között munkálkodik a gigászi feladat, a szocialista tár­sadalom felépítésének győzelmes megoldásán. A német föld jelentős részén még a revansvágyó mono­poltőke az úr, a második világhá­ború maradványait még nem sike­rült felszámolni, Nyugat-Berlin helyzete még rendezésre vár, önök mégis szépen haladnak előre. Hercedzett munkásosztályuk, a szocializmus zászlaja alatt tömö­rült dolgozó népük van, s harcu­kat a marxista—leninista élcsapat, a Német Szocialista Egységpárt és annak Ulbricht elvtárs körül tö­mörült központi bizottsága vezeti. Ez eddigi sikereiknek, s egyben jö­vendő győzelmeiknek is biztos zá­loga. A Német Demokratikus Köztár­sasággal szolidáris az emberiség nagyobbik és jobbik fele. Önökkel van a hatalmas Szovjetunió a kommunizmust építő nagy szovjet nép, a szocialista országok népei, a nem­zetközi munkásosztály minden for­radalmi ereje és a gyarmati sorsot lerázó népek. Önökkel van a föld minden országának valamennyi tisztánlátó, békeszerető embere. Önökkel van, s minden alapvető céljukkal szolidáris a Magyar Népköztársaság békeszerető, szo­cializmust építő népe is. Mi ma­gyarok a legjobb elvtársi egyetér­téssel, testvéri módon dolgozunk és harcolunk együtt ma is Önök­kel és a jövőben is ezt fogjuk ten­­ni. Nincs és nem lehet semmi két­ség: a szocialista forradalom ügye teljes és végleges győzel­met fog aratni német földön is. Kérem, fogadják még egyszer a magyar kommunisták, a magyar munkások, az egész magyar nép legjobb kívánságait; újabb sikere­ket kívánunk a szocializmus építé­sében az egész német nép javára végzett nagyszerű munkájukban. Járjon az Önök harci sikereinek élén továbbra is, és sokáig a mi közeli és kedves barátunk, az igaz német hazafi, az első internacio­nalista, Walter Ulbricht elvtárs. Walter Ulbricht elvtárs beszéde Walter Ulbricht meleg köszöné­ sért, a meleg szavakért ,és jókíván­tot mondott Nyikita Hruscsovnak, Ságokért. .... .. _. .. . A két párt, és a két ország kap­az SZKP Központi Bizottsága El­­csalatairól szólva Walter Ulbricht nökségének, a szovjet kormánynak és a szovjet népnek a kitüntető­rámutatott, hogy ennek a barátságnak mély Kádár János elvtárs köszöntője Utána sorban üdvözölték az ün­nepeltet a külföldi vendégek és az NSZEP-nek, a nemzeti front párt­jainak, továbbá az NDK államta­nácsának és kormányának szóno­kai. Kádár János beszédére kevés­sel 22 óra előtt került sor. Kádár János a következőképpen üdvözöl­te az NSZEP első titkárát: Mindenekelőtt átadom Önöknek, a Német Demokratikus Köztársa­ság minden dolgozójának a szocia­lizmust építő magyar nép testvéri üdvözletét és legjobb kívánságait. A szocializmus és a béke hívei országhatárainkon túl is ismerik közös és igazságos ügyünk kima­gasló harcosait, azokat, akiket sor­suk felelős helyre állított, akik hí­ven szolgálják népük érdekeit. Ezért ismerik és tisztelik világ­szerte a német munkásosztály, a német nép hű fiát, a nemzetközi kommunista­ mozgalom kimagasló vezető személyiségét, Walter Ulbricht elvtársat. Nagy örömömre szolgál, hogy ma itt lehetek Önök között, őszin­te szívvel, igaz megbecsüléssel és szeretettel köszöntöm 70. születés­napja alkalmából Walter Ulbricht elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya, és a magam nevében. Szívből gratulálok Ön­nek, kedves Ulbricht elvtárs a ma­gas kitüntetéshez. Erőt, jó egész­séget kívánunk, s azt, hogy még sok-sok éven át munkálkodjék mai kimagasló őrhelyén, a német nép, a nemzetközi munkásosztály ja­vára. Ulbricht elvtárs élete és tevé­kenysége immár öt évtizede össze­forrott és eggyé vált a német mun­kásosztálynak a társadalmi jelsza­ Kádár János hazautazott Berlinből A beszéd végén Kádár János és W­alter Ulbricht melegen ke­­zet ráztak és megölelték egymást. Ezután Todor Zsivkov a leg­magasabb bolgár állami kitünte­tést, a Georgi Dimitrov-rendet nyújtotta át Walter Ulbrichtnak. Kádár János és a magyar kül­döttség tagjai fél 11-kor a berlini Ostbanhofra hajtattak. Búcsúzta­tásukra német részről megjelent Bruno Leuschner, a Német Szocia­lista Egységpárt Politikai Bizottsá­gának tagja, az NDK miniszter­elnökhelyettese, továbbá az NDK politikai és társadalmi életének számos vezetője. A magyar és a német himnusz eljátszása után Kádár János­­ meg­hallgatta a díszszázad parancsno­kának jelentését, majd ellépett a díszszázad előtt. Utána elbúcsúzott a diplomáciai testület tagjaitól, majd a berlini magyar kolóniától. A késő esti órák ellenére az Ost­­banhof előtti téren sok száz ember összegyűlt, hogy elbúcsúzzék Ká­dár Jánostól. Az Ostbanhof főbe­járatával szemben egy magyar tu­ristacsoport „éljen Kádár elv­társ!­’ — kiáltással fogadta őt. Ezután a magyar vendégek és kísérőik fel­mentek a pályaudvar peronjára. A­ küldöttség vezetője és tagjai még egyszer kezet szorítottak a búcsúz­tatásukra megjelentekkel, majd el­foglalták helyüket a különvonat­­ban. A vonat pontosan 11 órakor indult ki az Ostbanhofról. 1945. október 24-én ala­kult meg hivatalosan a föld független népeinek legfelsőbb nemzetközi szervezete, az ENSZ. Tér­képünkön az Egyesült Nemzetek Szervezetének ötéves időszakonkénti taglétszám-növekedé­sét, valamint ennek megfelelően az ENSZ- államok földrajzi elhe­lyezkedését ábrázoljuk. 1963. július 1-én az ENSZ-nek 111 tagja volt. A világszervezet taglét­számában és ennek meg­felelően munkájában is egyre jobban tükröződ­nek a megváltozott erő­viszonyok. Az ENSZ közgyűlésén a szocialista világrendszer államai 12, a felszabadult afrikai— ázsiai országok 46, a ka­pitalista országok pedig 53 szavazattal rendelkez­nek.

Next