Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

A M­AGYAR S­ZOCI­A­L­I­STA M­U­N­KÁSPÁ­R­T TOL­NA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGY XIII. évfolyam, 178. szám. A KA 6« FUJIS Gszttörtök, 1963. augusztus 1. Bush és kísérete pénteken indul Moszkvába A Thant is részt vesz az atomcsend-egyezmény aláírásán A Thant, az ENSZ fő­titkára azt tervezi, hogy augusztus 5-én Moszkvában részt vesz a részleges atomcsend-egyez­mény aláírásán — jelentették be New Yorkban. A közlemény sze­rint az ENSZ főtitkára elfogadta a három érdekelt kormány meg­hívását, s szombaton indul a szov­jet fővárosba. A finn kormány megvitatta a légkörben, a világűrben és a víz alatt végrehajtott atomrobbantá­si kísérletek eltiltásáról szóló részleges egyezményt, és közölni fogja az érdekelt kormányokkal, csatlakozni kíván a megállapodás­hoz. Nehru indiai miniszterelnök táviratot intézett Nyikita Hrus­csov szovjet miniszterelnökhöz, abból az alkalomból, hogy Moszk­vában parafálták a részleges atomcsendről szóló megállapo­dást. A Moszkvában született megállapodás — hangoztatja a távirat — fontos mérföldkő a nemzetközi együttműködés és köl­csönös megértés történetében. Az indiai kormány hajlandó aláírni a szerződést, mihelyt erre lehető­ség nyílik — írja Nehru. A külföldi állami és társadalmi személyiségek újabb és újabb táv­iratokat intéznek Nyikita Hrus­­csovhoz és Leonyid Brezsnyevhez és elismerésüket fejezik ki a rész­leges atomcsenddel kapcsolatos megállapodás parafálása miatt. Jorge Alessandri chilei elnök hangoztatja, hogy a szerződés megfelel a népek békeóhajának. Mohammed Juszuf afgán mi­niszterelnök azt a véleményét fe­jezi ki, hogy a szerződés előkészí­tésével Hruscsov nagymérték­ben járult hozzá­­ az emberiség óhajának valóra váltásához. Julius Nyerere tanganyikai el­nök és Ben Bella, az algériai mi­nisztertanács elnöke közös távira­tot intézett Hruscsovhoz. A táv­irat hangsúlyozza, hogy a szerző­dés megfelel a népek érdekeinek, majd Ben Bella és Nyerere elis­merését fejezi ki mindazoknak, akik „szilárdságukkal, bátorsá­gukkal és emberiességükkel lehe­tővé tették ezt a megállapodást”. A Century Weekly Review cí­mű indiai hetilap a Moszkvában parafált atomcsend-megállapodást kommentálva a következőket ír­ja: Hruscsov világosan értésre ad­ta, hogy mindenképpen meg akar­ja indítani az előrehaladást, mind a nukleáris kísérletek eltiltásá­ban, mind pedig a Kelet és a Nyugat közötti viszonyban lévő feszültség, vagyis a hidegháború enyhítésében. Javasolta, hogy a NATO­ és a Varsói Szerződés or­szágai kössenek megnemtámadási egyezményt, de nem tette függő­vé e javaslata teljesítésétől a rész­leges atomcsend-megállapodást. Hangoztatta, hogy ő az együtt­élés kérdésének megközelítésére, az együttélésre való készségére, nem pedig a megnemtámadási paktum formájára és cikkelyeire­­ helyezi a fő súlyt. A hetilap a továbbiakban így ír: Ugyanakkor a Nyugat, vagy más részéről hiba lenne Hruscsov rugalmasságát a meghátrálás je­­­l­éül értékelni. Ellenkezőleg, ez az erő jele, a béke „megkockáztatásá­ra” való hajlandóság jele, mivel ez tökéletesen tudatában van egy esetleges háború nyilvánvaló ve­szélyének és annak következmé­nyeinek, úgy látszik, hogy a moszkvai találkozó eredménye­ként a józan ész kerekedik felül és valóban megindul a feszültség enyhülése — fejezi be cikkét az indiai hetilap. getheti a szocialista országok, vagy a világ többi államának né­peit. Az Új Kína kommentárszerzője vajon nem azért elégedetlen-e a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bul­gária, az NDK sajtójával, a fran­cia és az olasz kommunista párt­tal, mert ezek üdvözlik a moszk­vai szerződés parafálását és han­goztatják, mozgósítani kell a köz­vélemény erőit, hogy a Nyugatot az általános és teljes leszerelés megoldásának, a halaszthatatlan nemzetközi problémák rendezésé­nek útjára kényszerítsék? Hosszan lehetne sorolni azokat az országokat, amelyek sajtója és állami, valamint társadalmi sze­mélyiségei jó kezdetként a nem­zetközi feszültség csökkentésének jeleként örömmel fogadják a moszkvai szerződést. A béke védelméért és a népek szuverenitásáért küzdő kubai mozgalom olyan fontos lépésként üdvözli a moszkvai szerződést, amely a népek óhajainak megva­lósításához vezethet. A japán Ti­mes című lap arról adott hírt, h­ogy Japán hamarosan csatlako­zik a részleges atomcsendről szó­ló megállapodáshoz. Subandrio indonéz külügyminiszter remé­nyét fejezte ki, hogy a szerződés a világbéke szilárd alapját rakja­­ le. Az ehhez hasonló nyilatkozatok egymás után hangzanak el Afri­­k­ábban, Ázsiában, Európában és Amerikában, s azt mutatják, hogy mennyire el vannak szigetelve a nukleáris fegyverkísérletek betil­tásáról szóló szerződés ellenzői. Nehéz megmondani, hogy az Új Kínai kommentátora ezután mi­­ként vonhatja le azt a következte­tést, amely szerint a „felvilágosult közvélemény” a „szerződéssel kapcsolatos éberség megőrzésé­nek szükségességét hangoztatja”. Persze csak akkor, ha a „felvilá­gosult közvéleményhez” az olyan személyiségeket, mint De Gaulle francia elnök, Dirksen szenátor, a köztársaságpártiak egyik vezető­je és Goldwater szenátor, az ame­rikai „veszettek” főkolomposa, valamint számos bonni revansis­­ta, akik nem rejtik véka alá a moszkvai szerződés miatt érzett elégedetlenségüket. Washington (Reuter, AP): A Fehér Ház hivatalosan bejelen­tette, hogy Bush amerikai kül­ügyminiszter pénteken indul Moszkvába, hogy aláírja az atomfegyverkísérletek részleges beszüntetésére vonatkozó egyez­ményt. Az aláírásra valószínűleg hétfőn, augusztus 5-én kerül sor. A külügyminisztert tíztagú kül­döttség kíséri Moszkvába. A küldöttség tagjai között van: Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, Pasteure szenátor, az egyesített atomerő-bizottság elnöke, Aiken szenátor, a szenátus külügyi bi­zottságának egyik vezető tagja, Humphery szenátor, a leszerelési albizottság elnöke, Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-képvise­­lője, Arthur Dean, aki hosszú éveken át vezette az amerikai küldöttséget a leszerelési tárgya­lásokon. A TASZSZ szemlekréji a moszkvai megállapodás ellenzékét Moszkva, (TASZSZ). Igor Orlov a TASZSZ hírmagyarázója írja: Elsősorban két körülményre kell rámutatni a részleges atomcsend­ről szóló moszkvai megállapodás nemzetközi visszhangjának össze­gezése közben. Először, a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Anglia között létrejött megálla­podás általános és őszinte meg­elégedést keltett a békeszerető emberek körében. Másodszor, a moszkvai tárgyalások sikeres ki­menetele reményeket keltett, hogy haladást lehet elérni más fontos és halaszthatatlan problémák megoldásában is. Kétségtelen, hogy a nemzetközi közvélemény óriási többsége igen pozitív módon értékeli a Moszk­vában létrejött megállapodást. Annál különösebbnek tűnik az Új Kína hírügynökségnek, a Kí­nai Népköztársaság központi tá­jékoztatási szervének az a pró­bálkozása, hogy árnyékot vessen mindazokra, akik nagy erőfeszí­téseket tettek a nukleáris rob­bantásokat beszüntető megállapo­dás létrejöttéért, s befeketítse a parafáit szerződést és hamis szín­bjén tüntesse fel a közvélemény állásfoglalását­. Az Új-Kína kommentátora fi­gyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az Egyesült Államok leg­­agresszívabb körei hosszú évek során határozottan ellenezték és továbbra is ellenzik a nukleáris robbantások beszüntetéséről szó­ló szerződést. A kommentátor ugyanakkor minden alap nélkül azt állítja, hogy a Moszkvában kidolgozott szerződés „segíti az Egyesült Államokat atommonopó­­liumának megszilárdításában, nukleáris fölényének létrehozásá­ban, hogy ily módon tovább fe­nyegethesse a szocialista orszá­gok és a világ valamennyi né­pét, folytathassa az atomzsarolás politikáját”. Az általános emberi logika sza­bályait követve, igen nehéz meg­érteni, hogy a nukleáris fegyver­­kísérletek betiltása — ami ellen oly dühödten hadakoztak és ha­’lg­takoznak az Egyesült Államok atomlovagjai, mint például Tel­ler, „az amerikai nukleáris bom­ba atyja” — miért mozdítja elő az Egyesült Államok nukleáris fö­lényét és atomzsarolási politiká­ját. Azt is nehéz megérteni, hogy a halált hozó fegyverek kísérle­teinek betiltása miképpen fenye­ I A Biztonsági Tanács határozata a portugál gyarmatokról (3. o.) Kissé kényes problémákról (2. o.) Lassan visszatér az élet Szkopjébe fS. u.) Fokozódott Franciaország elszigeteltsége Párizs (MTI). Szerdán De Gaulle­­ elnökletével ülést tartott a francia minisztertanács. A kormány ülése után Peyre­­fitte tájékoztatásügyi miniszter közölte, hogy csak a parlamenti ülésszak mérlegéről volt szó. De Gaulle a kormány ülése után azonnal visszatért birtokára. Párizsi politikai körökben ki­emelik, hogy nem annyira a De Gaulle sajtóértekezletét követő barátságtalan angol, amerikai és viszonylag hűvös bonni nyilatko­zatok mutatják Franciaország ma­gányosságát, hanem elsősorban az, hogy a nemzetközi diplomácia gépezete mozgásba jött, Francia­­ország nélkül, sőt Franciaország ellenére is. Ezzel kapcsolatban különösen három tényező érdemel figyelmet: 1. A tábornok elutasító válasza a moszkvai egyezménnyel kap­csolatban egyáltalán nem akadá­lyozza meg Bush amerikai és lord Home angol külügyminisztert, hogy Moszkvába utazzanak, nem csupán a szerződés aláírása, ha­nem az atomfegyverek elterjedé­sének megakadályozásáról és a biztonsági intézkedések fokozásá­ról folytatandó újabb tárgyalások végett is. 2. A francia leszerelési értekez­letre szóló meghívásról tett beje­lentés viszonylag gyér visszhan­got váltott ki — annál is inkább, mivel De Gaulle már előterjesz­tett hasonló javaslatokat az atom­fegyvereket továbbító eszközök betiltásáról, s aztán rögtön vissza­vonta azokat, amikor a Szovjet­unió hajlandó volt tárgyalni ró­luk. Ezzel kapcsolatban az Egye­sült Államok állásfoglalása sem kedvező, hiszen a Kennedy-kor­­mányzat teljes erővel fáradozik Polaris-programjának és minute­­man-rakétagyártási terveinek meggyorsításán. 3. A genfi leszerelési értekezlet — amelyet hétfőn a tábornok „hiábavaló formációnak” neve­zett — összeült és a moszkvai megállapodások után újabb intéz­kedésekről tárgyal majd — ami szintén nem javítja Franciaország helyzetét. A Le Monde keddi vezércikke messzemenő következtetésekbe bocsátkozik a tábornok politiká­ját illetően. Rámutat, hogy De Gaulle — ha nem teljesülnek az atomklub ajtajának kitárására és Európa vezetésére irányuló ambí­ciói — „csak önelégültségében és a többiek megvetésében kereshe­ti a kudarc ellensúlyozását” míg csak ki nem merülnek erői. Eb­ben az esetben — írja a lap — „utódainak sok bölcsességre és te­hetségre lesz szükségük, hogy visszaszerezzék Franciaország igazi helyét a világpolitikában. Az amerikai hadügyminiszter Bonnban tárgyal Bonn (MTI), Robert McNamara amerikai hadügyminiszter szer­dán délelőtt háromnapos látoga­­tá­sa Bonnba érkezett. McNama­­rát elkísérte nyugatnémetországi útjára Taylor tábornok, az ame­rikai vezérkar főnöke és Paul Nitze, Kennedy elnök katonai kérdésekkel foglalkozó tanács­adója is. McNamara Von Hassel had­ügyminiszterrel és Adenauer kancellárral folytat megbeszélé­seket Bonnban. A tárgyalások témakörét a bonni hadügyminisz­térium szóvivője úgy jelölte meg, hogy „a stratégiai és biztonsági politika tervei, valamint a fegy­verkezési kutatás és termelés kérdései” szerepelnek majd a megbeszélések napirendjén. Több nyugatnémet lap arról ír, hogy emögött az általános­ságba rejtett témakör mögött az amerikaiaknak az a törekvése rejlik, hogy „még több pénzt csikarjanak ki Bonntól”. Az amerikaiak újabb fegyver-meg­rendeléseket akarnak szerezni a hazai ipar számára, mégpedig 2,6 milliárd márka értékben, s arra hivatkoznak, hogy kor­szerűsíteni és egységesíteni kell a NATO fegyverzett. Von Hassel nyugatnémet had­ügyminiszter viszont kívánság­­listát terjeszt elő amerikai kol­légájának. Ezen szerepel a többi között az, hogy a nyugatnémet haditengerészet rakétákkal fel­szerelt cirkálókat is kapjon, to­vábbá, hogy a NATO-tisztek­­— köztük természetesen a Bunde­swehr tisztjei — szolgálatot telje­­­­síthessenek az amerikai stratégiai bombázó-parancsnokság omahai főhadiszállásán. Bonn legfonto­sabb követelése azonban az, hogy Washington továbbra is tartsa napirenden az úgynevezett sok­oldalú NATO-atomhaderő tervét, tekintet nélkül arra a lehető­ségre, hogy időközben enyhülés állhat be a nemzetközi feszült­ségben. Amerikai részről ezzel kapcsolatban azt mondják, hogy McNamara elsősorban „stratégiai és haditechnikai, valamint ezek­kel összefüggő pénzügyi kérdé­seket” óhajt megtárgyalni Bonn­ban, és nem akar belebocsát­kozni politikai kérdések — így a moszkvai megállapodás után kialakult helyzetben teendő lé­pések — megvitatásába. A düsseldorfi Mittag McNama­ra látogatásával kapcsolatban ar­ról ír, hogy vita várható McNa­mara és Von Hassel között a NATO általános stratégiai kon­cepciója kérdésében. „Von Has­sel ugyanis ráállt elődjének, Stra­­ussnak vonalára” — írja a lap, s hangsúlyozza, hogy Von Hassel — akárcsak korábban Strauss — azt követeli az amerikaiaktól, hogy bármilyen konfliktus ese­tén azonnal vessék be atom­fegyvereiket. A düsseldorfi lap szerint ezt a célt szolgálja az is, hogy a Bundeswehr néhány egy­sége Braunschweigben, közvetle­nül az NDK határának közelé­ben „bemutató gyakorlatot” ren­dez az amerikai hadügyminiszter számára. Ennek a gyakorlatnak azt kell illusztrálnia, „hogyan zajlanék le egy háború a határ közvetlen közelében”. „Az ame­rikai látogatót így akarják meg­győzni a Von Hassel-féle állás­pont helyességéről” — írja a Mittag. _

Next