Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

íglná stec­'tBi népüjsaö A gabonavita: gépállomások a férfi évi több kenyérért Különös örömmel olvasom a Népújság azon cikkeit, amelyek az őszi kalászosok elvetésének problémáival, a jövő évi kenyér biztosításával foglalkoznak. Saj­nos az idén sokunknak kellett pi­rulnunk idei eredményeinkért. Gondolok itt azokra, akik a me­zőgazdaság vonalán dolgoznak. Ráadásul még nem is volt elég önkritikánk, mert amit lehetett igyekeztünk áthárítani az időjá­rásra, noha részben ez is befolyá­solta terméseredményeinket. A megyei pártbizottság határo­zata erősen rámutatott azokra a hibákra, amelyek ismétlődésével nem juthattunk előbbre, és fel­hívta a figyelmet a termelés tech­nológiájának tökéletes betartásá­ra. És, hogy ez a párthatározat jobb talajra talált, mint a tavaly elvetett mag, bizonyítja elsősor­ban a megyénk határának a ké­pe, mert elmondhatjuk, hogy amióta nagyüzemileg gazdálko­dunk, ebben az időszakban ennyi és ilyen gondosan megművelt te­rület még nem volt. Mezőgazdá­ink már eddig is lelkiismereti kérdéssé tették e nemes ügyet. Ezt bizonyítják az új termés ér­dekében tett alapozó munkák és azok a megjelent cikkek is, ame­lyekre mondanivalóm elején cé­loztam. Megelégedéssel mondhat­juk, hogy ebből az előkészítő munkából a gépállomások is ki­vették részüket. A tennivalókat összevont főmezőgazdászi és fő­mérnöki értekezleten, tárgyaltuk meg. A legnagyobb fontosságot elsősorban az őszi munkák vég­zéséhez szükséges munkagépek, de főleg a vetőgépek tökéletes és időben való kijavításának tu­lajdonítottuk. Ezen munkagépek javítását határidőhöz kötöttük és a gépek kijavítását szemlék meg­tartásával ellenőriztük. A szem­lét a megyei tanács, gépállomá­sok igazgatósága és a gépállomá­sok műszaki gárdájából alakított szemlebizottság tartotta. A gép­állomások dolgozói itt bebizo­nyították, hogy megértették a ke­nyérgabona-termesztés fontossá­gát. Nem hagyja el gépállomás te­rületét olyan vetőgép, amely ne lenne tökéletes, amelyen csorosz­­lyák egymástól való távolsága, a csoroszlyacsúcsok éle, a súly­mennyiség biztosítása, az oldalsó tárcsák lemezelése, a vetőelemek tökéletessége, vagy a maglevezető csövek működése ne lenne bizto­sítva. A gépállomások főmezőgaz­dászait köteleztük minden egyes vetőgép újbóli leforgatására. A leforgatások végrehajtásához be­vontuk a brigádvezetőket és bri­gádszerelőket is. Amely vető­gépnél eltérés mutatkozik, új ve­tés beállítást magyarázó táblával látok el. A vetési munkák végzé­sére a legjobb traktorosokból, vetőbrigádokat szerveztünk, akik­nek­ kioktatását a gépállomások vezetői elvégezték. A kioktatás kiterjedt a vetőgép beállítására, haladási sebességére, a vetőmély­ségre, a vetőmagszükségletre, a csatlakozósor beállítására nyom­­keresővel, vagy nyomjelző alkal­mazásával és a vetőgép munka­­közbeni ellenőrzésére. A gépállomások laboratórium­vezetői folyamatosan és ingyene­sen végzik a termelőszövetkeze­tek vetőmagvainak ezerszem­­súlymérését és a vetőmag csíra­képességének megállapítását. Úgy érezzük, hogy időt és fáradságot nem kímélve megtettük a tőlünk telhetőt és a közös összefogás eredményeként a jövő évi aratás megadja a megelégedett választ Beödök Gyula mb. főmezőgazdász Gépállomás­ Igazgatósága Ezerkétszáz ipari tanuló ünnepélyes tanévnyitója Szombaton a délelőtti órák­ban ünnepséget tartottak a szek­szárdi 505. sz. „Ady Endre" Helyi­ipari Iskola diákjai, nevelői. Fél 10 órakor kezdődött az ün­nepélyes tanévnyitó. Az ünnep­ség előtt elosztották az iskola diákjait osztályokba, így a het­ven szakma ezerkétszáz tanulója 45 osztályban kezdi meg hétfőtől a szakmatanulást, illetve foly­tatását, 55 tanár és szakoktató segítségével. Az ünnepélyes tanévnyitón Bacsó Miklós igazgató elmondot­ta, hogy az intézet fennállása óta több ezer kiváló szakmunkást adott a megye iparának. Számosan kö­zülük már magasabb beosztás­ban, irányítóként dolgoznak, megyei és országos szerveknél. Több olyan szakoktató és tanár van jelenleg is az intézet állo­mányában, akik itt sajátították el a szakmát, itt váltak kiváló szakmunkásokká, tanárokká. Az idén egy — eddig nem oktatott — új szakma tanulását kezdi 70 fiatal öt gépállomáson: a mező­­gépszerelő szakma iránt nagy az érdeklődés, nagy szükség van a mezőgazdasági gépekhez értő fia­talokra. Ezért is fordít ilyen nagy gondot az intézet e szak­mára. Az intézet igazgatója ismer­tette az első éves ipari tanulókkal az intézet rendjét, fegyelmét, szólt a követelményekről és is­mertette a fiatalokkal azokat a kulturális és sportolási lehető­ségeket, melyeket az intézet ta­nulóinak nyújt; elmondotta azt is, hogy az elmúlt évek során milyen szép eredményeket értek el sport- és kulturális megmoz­dulásokon az intézet fiataljai. Ezek követésére hívta fel a mos­tani tanulók figyelmét. Az ünnepélyes tanévnyitón az intézet KISZ-titkára is szólt a fiatalokhoz, s kérte őket, hogy lelkiismeretesen tanuljanak, jó szakmunkásokká váljanak, fogad­ják meg szakoktatóik, tanáraik tanácsát, intelmét A tanévnyitó résztvevői egy­perces néma felállással emlékez­tek Lőrincz János harmadéves villanyszerelő tanulóra, aki üzemi baleset áldozata lett. A szekszárdi iparitanuló-iskola kihelyezett hét iskolájában hol­nap, hétfőn lesz a tanévnyitó, ahol több mint ezer tanuló kezdi meg az 1963—64-es tanévet. Az­ É. M. Betonelem­gyártó Vállalat Pécsi Beton­áru gyá­ra 2—3 éves gyakorlattal rendelkező 2 ifi építőipari technikust valamint 1 ifi műszaki rajzórót alkalmaz. Jelentkezés a vál­lalat főmérnökénél. Pécs,­­ Siklósi út 10. (133) futogén-és villanyhegesztő lakatost felveszünk , karbantartónak. Fizetés meg­egyezés szerint, felvételre jelentkezni, lehet a Sütőipa­ri Vállalat központi irodá­jában. Rákóczi u. 10. (183) 1363. szeptember 1. Érdek­közösségi A KGST-NEK IS, a „közös piacnak” is vannak barátai, s vannak, akik ellenzik. Nem lehet azonban vitába szállni a tények­kel, a statisztika adataival: a KGST nemzetközi súlya folytono­san nő, keretei tágulnak, tevé­kenysége mind sokoldalúbbá vá­lik és bővül, szabályzata pedig lehetővé teszi Európán kívüli or­szágok csatlakozását, ha egyet­értenek a KGST céljaival és elveivel. így lett tagja 1962-ben a Mongol Népköztársaság. Már az 1962. júliusában tar­tott moszkvai tanácskozás levon­ta az elméleti következtetést, hogy a szocialista országok nemzetgaz­daságának a közeledése egymás­hoz — objektív törvényszerűség, ami termelőerőik gyors fejlődé­séből és életbevágó érdekeik azo­nosságából ered. Az idén július­ban tartott tanácskozás újabb lé­pés volt a múlt évben kijelölt úton: újabb eredményekről szá­molt be a hosszúlejáratú progra­mok kiszélesítése, a gazdasági és tudományos-műszaki együttműkö­dés, a kollektív gazdaságok műkö­dése terén. Nyugati bírálók szerint a kü­lönböző országok ott „integráció­nak” nevezett gazdasági erőfeszí­téseit csupán a szabad piac gaz­dasági viszonyai mellett lehet összehangolni. Az élet megcáfolta ezt a véleményt. 15 évvel ezelőtt, amikor a KGST megalakult, a mai tagállamok villamosenergia- és acéltermelése körülbelül egy szinten volt a fejlett európai or­szágok ,,hatásának” a villamos­energia- és acél termelésével. 1961- ben pedig — az ENSZ adatai sze­rint — a KGST országainak ipari termelése kétszerese volt a „kö­zös piac" országai ipari termelé­sének. 1962-ben a KGST országai az acél- és a villamos energia ter­melésében. 1 l./2-szer, a szénben kétszer, kőolajban 15-ször annyit termelt, mint a „hatok”! A fejlődés üteme is meggyőző­en mutatja a KGST-ben társult szocialista országok és­­ a tár­sulás életképességeit. Az elmúlt­ 10 évben kétszer olyan gyors ütemű volt az iparosítás, mint a tőkés országokban, tavaly a KGST országaiban 9, az európai kapi­talista országokban viszont csu­pán 4 °­ i)-kal emelkedett a terme­lés. A tapasztalat megcáfolta a „szabad piac” híveinek azt az „elméletét” is, hogy a KGST or­szágainak együttműködése nem lépi át a szokásos technicizmus határait, nem küzdi le a nemzeti el­határol­tsá­got és kétoldalú kap­csolatokra támaszkodik.­­ Az el­ső időkben a KGST abban segí­tett a tagállamoknak, hogy fej­lesszék kereskedelmüket, majd amikor ezek az országok tervgaz­dálkodásra tértek át, segített ös­­­szehangolni a gazdasági terveket: előbb az áruszállítások, majd a tervek egyes ágainak az össze­hangolása, végül a közös tervek perspektívája voltak tehát az együttműködés fokozatai az el­múlt 10 évben. Az 1906—1970-es, soron következő ötéves tervek már a teljes koordináció jegyé­ben készültek. A TERVEKET KOORDINÁLNI nem könnyű. Különbözhetnek a szempontok. A szocialista táboron belül azonban nincsenek kibékít­hetetlen ellentétek, nincsenek egymással konkuráló csoportosu­lások, „gyenge” és „erős” part­nerek. A nemzetköziség, egyen­lőség és baráti kölcsönösség esz­méje segít megoldani a felmerülő problémákat a közjó érdekében. Azoknak, akik „súrlódásokról” és „ellentétekről” beszélnek, vá­lasz volt az idén júliusban tartott tanácskozáson a KGST tagálla­mai részéről tanúsított teljes egyetértés a felmerült kérdések szemléletében, megítélésében. „Technicizmusnak” és „nem­zeti elhatárolódásnak” lehet-e ne­vezni azt a sokoldalú és közvet­len termelési- műszaki együttmű­ködést, amelyet a Szovjetunió és az NDK a vegyipar, az NDK és Lengyelország a barnaszén feltá­rása, Románia, az NDK, Cseh­szlovákia és Lengyelország a cel­lulózé feldolgozása terén fejt ki együttesen? Öt országot kapcsol össze a „Barátság” olajvezeték Magyarország, az NDK, Lengyel­­ország és Csehszlovákia már ko­rábban összekapcsolt energiarend­szerébe bekapcsolódott Nyugat- Ukrajna energiarendszere is. Magyarországra pedig megindult a szovjet villam­osenergia-szállí­­tás. A sokoldalú együttműködés más irányába például létrejött a közös tehervagon park, a közös elszámolás rendszere, szervezés alatt van a gazdasági együttmű­ködés nemzetközi bankja, meg­van a szabványosítás nemzeti in­tézete, Prágában megkezdte, mű­ködését az egyesült energiarend­szerek központi diszpécser-irányí­tója. A­­ szocialista országok tapasz­talata az, hogy erőfeszítéseiket összehangolva, a munkamegosz­tásban mindegyikük e»tendálja megsokszorozódott. Az eredményt mutatják a számok: 1962-ben a KGST országai között 14 %-kal nőtt a kereskedelmi forgalom, s a kölcsönös szállítások mellett mindegyikük külkereskedelme is 10­0/%-kal növekedett. A gépek és gépi berendezések­ szállítása maga 21 %-kal emelkedett. A SZUVERENITÁS a szocializ­mus viszonyai közt nem jelent gazdasági elzárkózottságot. Maga az a tétel is, hogy „támaszkod­junk saját erőinkre”, épp a nem­zetgazdaság­ teljességét kihasz­náló koncepcióhoz vezet, a szo­cializmus teljes kiépítésének a koncepciójához, ami pedig magá­nak az ország népének az ügye. De az is természetes, hogy a Szov­jetunió, amely — mint az első szocialista ország a kapitalista környezetben — saját erőivel­ volt kénytelen kiépíteni gazdasági életét, most, amikor kialakult a szocialista világrendszer hatalmas területe összes természeti gazdag­ságával a baráti népek oldalán áll. Az elkülönülés, elhatárolódás a szocialista országok egységes­­gazdasági rendszerével szemben tehát rövidlátásra vallana, azt nem igazolná semmiféle elmélet, ellentmondana annak az objektív tendenciának, amely természet­szerűleg érvényesül a nemzetgaz­daságok kölcsönös közeledésében egymáshoz. Az elkülönülés visszavetné az illető országot a fejlődésben. Ésszerű tehát a moszkvai értekez­let résztvevőinek az a meggyőző­dése, hogy „minden egyes ország nemzetközi feladata kihasználni belső tartalékait és lehetőségeit, együttműködni a gazdasági kap­csolatok további fejlesztésében* erősíteni a szocialista országok egységét és összeforrottságát — a proletár nemzetköziség elve alap­ján”. Törvényszerű az is, hogy a bé­ke és a jószomszédi viszonyok erősítése érdekében a más társa­dalmi rendszerű országokkal is fejlődjék a KGST-országo­k ke­reskedelmi kapcsolata. E fejlődő kapcsolatot­ jól jelzi az a tény, hogy a tőkés országokkal lebo­nyolított külkereskedelem 1962- ben 9 ° C-kal nőtt, a gazdaságilag gyengén fejlett országokkal foly­tatott kereskedelem emelkedése 19 % volt. A moszkvai értekezleten meg­állapodtak abban, hogy javasol­­ják az ENSZ-nek: hívjon össze nemzetközi értekezletet a keres­kedelem kérdéseinek megtárgya­lására, hozza létre a nemzetközi kereskedelem szervezetét, amely­ben képviselve legyen minden világrész minden országa. Mark Makszimov Készülnek a termelési tervek — Új derítőtelep — Húszmilliós program a szekszárdi vízellátás megjavítására — Sütőüzem épül Bátaszéken Bertha Kálmán tervosztályvezető nyilatkozata A megyei tanács tervosztálya a megye gazdasági életének egyik fő idegközpontja. Egyebek közt itt készülnek a megye ter­melési tervei. Ebből következik aztán, hogy az osztály munkája ezernyi szállal kapcsolódik a különféle gazdasági szervekhez. Itt készítik elő a megye tanácsi beruházásait, az osztály szakem­berei gyakorolnak ellenőrzést ki­vitelezés közben, majd veszik át műszakilag az új létesítménye­ket. Sokoldalú, szerteágazó mun­kát végez az osztály. A sok közül kiválasztottunk néhányat és az­zal kapcsolatban kérdést intéz­tünk az osztályvezetőhöz, Bertha­i Kálmánhoz. — Pillanatnyilag mi az osz­tály legjelentősebb munkája? — A következő évi termelési tervjavaslat készítése a megyére­­ vonatkozóan. Ehhez éppen most fogtunk hozzá. A megyei tanács végrehajtó bizottsága szeptem­ber 10-én már tárgyalja a terv­­javaslatot és addigra természe­tesen össze kell azt állítanunk. Az előző évek gyakorlatához vi­szonyítva az idei tervezésnél az az új, hogy körülbelül egy hó­nappal korában készítjük el, mint szoktuk. Az elkészítéshez rendelkezésre álló idő ugyan nem több a szokásosnál, de az mégis jelentős, hogy korábban készül, mert így kellő időben ismertté válnak a feladatok. • Mi nehezíti leginkább a tervezést? — Meglehetősen sok a bizony­talanság. Az idei évben rendkí­vül sok nehézséget okozott a szo­katlanul erős tél, a sok szállítá­si kiesés és egyéb nem várt za­var. Ez mindenekelőtt az építő­ipart zavarta meg. Az első fél­évi teljesítés eredményei már is­mertek, de a második félévi nem, hiszen annak még az első hónap­jaiban vagyunk. Nyilvánvaló a sok lemaradás, de kétséges az is, hogy abból mit lehet pótolni az év végéig, márpedig a következő évi tervnek az idei teljesítésből kell kiindulnia. Mindenesetre igyekszünk úgy tervezni, hogy az minél reálisabb legyen. — Jelenleg milyen nagyobb beruházást készítenek elő? — Egy hónapon belül elkészül a szekszárdi új szennyvíz­tisztító beruházási programja. Ez 15 mil­liós beruházást jelent. Az új de­rítőtelep a Kertvárostól délre, körülbelül másfél kilométer tá­volságra épül meg, s ide vezet a most készülő főgyűjtő csator­na. A régi derítőtelep nem meg­felelő, a jelenlegi szennyvizet sem tudja megfelelően kitt szúrtani*

Next