Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1984. február 1 az 1964. évi költségvetés az országgyűlés előtt Folytatás az 1. oldalról hogy a jövőben elérjük és túlhaladjuk a fejlett tőkés országokat. Nem elég azonban a szakembert gondos oktató-nevelő munkával és nagy költséggel kiképezni; ahhoz is érteni kell, hogy azután mun­kájához megfelelő körülményeket teremtsünk s lehetőséget adjunk, hogy szakmai tudását a termelés­ben a legeredményesebben gyü­­mölcsöztesse. Sajnos, ezen a téren még sok hibába ütközünk. Nálunk gyakran a termeléstől távol eső trc­­­ ílába dugják és­ képzettségüknél jóval alacsonyabb szintű munka­A tavalyihoz viszonyítva növe­kedett költségvetésünknek az az­­ összege is, amelyet Népköztársasá­gunk külpolitikai feladatainak el­látására fordítunk. Ez az indokolt növekedés abból ered, hogy to­vább bővültek hazánk kapcsolatai a világ országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb országgal­­ létesítettünk diplomáciai kapcso­­­­latot. Ma már a világ 60 államá­val állunk diplomáciai kapcsolat­­ban. Csaknem 100 országgal rend­szeresen kereskedünk. Szilárd belső helyzetünk, a bé­­­­kés egymás mellett élés elveit megvalósító külpolitikánk eredmé­­­­nyeként hazánk nemzetközi tekin­­­­télye az utóbbi esztendőben to­vább növekedett. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 13. köz­gyűlésén nem került napirendre, elhalt az úgynevezett „magyar kérdés”. Hét éve folytatott töret­len és világos bel- és külpoliti­kánk jelentős nemzetközi sikere ez. Külpolitikánkban változatlanul arra törekszünk, hogy tovább erő­sítsük annak a testvéri barátság­nak a szálait, amely hazánkat a szocialista világrendszer­­ országai­hoz és elsősorban a Szovjetunió­hoz fűzik. Dolgozunk azon, hogy még jobb, barátibb viszonyt te­remtsünk a Magyar Népköztársa­ság és a gyarmati rabságból fel­szabadult független államok kö­zött. Korrekt, jó viszonyban aka­runk élni a kapitalista társadalmi berendezkedésű államokkal is. Azokkal az országokkal, amelyek­kel még rendezetlen ügyeink van­­na­k, hajlandók vagyunk az egyen­jogúság­ és a kölcsönös megértés sz­ellemében tárgyalásokat foly­tatni. Változatlanul valljuk: a szocia­lista Magyarország és a semleges Ausztria, mint két szomszédos ál­lam, példát mutathatna a világ­nak a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mel­lett élésében, a kölcsönösen elő­nyös, gyümölcsöző gazdasági, kul­turális és politikai kapcsolatok fejlesztésében. Úgy gondoljuk, hogy ennek el­érésére államközi kapcsolatainkat ma már magasabb érintkezési for­mákkal kell helyettesíteni. Úgy ítéljük meg, elérkezett az idő arra is, hogy további kölcsö­nös lépések történjenek a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Ál­lamok közötti viszony javítására. Megérett a helyzet arra, hogy a két állam viszonyát­ zavaró, ma még vitás kérdésekről hivatalos tárgyalások kezdődjenek. Javult a nemzetközi helyzet — Az elmúlt esztendőben vi­lágszerte tovább növekedtek a demokrácia a nemzeti független­ség, a béke és a szocializmus erői. Ennek eredményeként va­lamelyest enyhült a nemzetközi helyzet annak ellenére, hogy a háború megszállottjai, a leghatal­masabb monopolista csoportok to­vábbira is folytatták hideghábo­rús tevékenységüket. Javult a nemzetközi helyzet, erősödött az a szellem, amely val, adminisztrálgatással bízzák meg a mérnököt, a közgazdászt; az is előfordul, hogy egyetemi vég­zettségű embert alkalmaznak olyan munkakörben, ahol techni­kusra is rábízhatnák a teendőket. Az a fölény, amelyet a tőkés or­szágok felett a szakemberképzés­ben kivívtunk és kivívunk, akkor lesz még nagyobb hatóerő a két rendszer békés gazdasági verse­nyében, ha a szakembereket a ter­melésben, a termelés irányításá­ban, a műszaki fejlesztésben, a kutatásban, a kísérletezésben — mindenütt a szakképzettségüknek és rátermettségüknek legjobban megfelelő munkakörben foglalkoz­­tatják. A Kínai Népköztársaság el­ismerése a Francia Köztársaság részéről még élesebb fényben mutatja meg a mai nyugat­német politika tarthatatlanságát a Német Demokratikus Köztár­sasággal szemben. Walter Ulbricht elvtárs, a Né­met Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke, nem­régiben nagyfontosságú javasla­tot tett a Német Szövetségi Köz­társaság kancellárjának: a két Németország mondjon le az atomfegyverek gyártásáról, be­szerzéséről, és tiltsa meg, hogy területén ilyeneket állomásoz­­tassanak. A kancellár a javasla­tokat még csak át sem vette. Világos tehát: Adenauer ment, de a leglényegesebb kérdésben a nyugatnémet kormány továbbra is a realitásoktól elszakadt po­litikát folytat, amikor nem akar tudomást venni a szomszédságá­ban lévő, biztatóan fejlődő, erős, szuverén államról, a Német De­mokratikus Köztársaságról, amely­nek nemzetközi pozíciói erősöd Köztársaság létéről, erejéről, fej­lődéséről tudomást nem venni — politikai vakság jele. A német nép és a béke érde­két az szolgálná, ha a Német Szö­vetségi Köztársaság vezetői to­vább nem ezen az úton járnak''.'.. Mi arra törekszünk, hogy a Né­met Szövetségi Köztársasággal is a békés egymás mellett élés alapján alakítsuk kapcsolatainkat. Ennek szellemében kötöttünk megállapodást kereskedelmi ki­­rendeltségek kölcsönös felállítá­sáról és a kereskedelmi forga­lom bővítéséről. Ezen az úton haladva látunk lehetőségeket kapcsolataink további bővítésére. A békés egymás mellett élés politikájának érvényre jutását szol­gálja Hruscsov elvtárs javaslata, amelyet a világ állam- és kor­mányfőihez intézett a területi és határviszályok békés, fegyveres összetűzéseket kizáró megoldá­sára. Bár a ma meglévő területi és határviszályok jellege különböző, bár vannak még elnyomott, nem­zeti függetlenségüktől megfosz­tott népek, amelyeknek szent joguk, hogy — ha másként nem megy —, fegyverrel vívják ki szabadságukat. Hruscsov elvtárs javaslata alkalmas arra, hogy megszabadítsa a világot a há­borús feszültségek sok forrásától és megerősítse a békét. A Magyar Népköztársaság kor­mánya üdvözölte a Szovjetunió kormányának újabb javaslatait, és kifejezte egyetértését azokkal. A nemzetközi helyzet további enyhülésének jegyében ült össze újabb ülésszakra a 18 hatalmi genfi leszerelési értekezlet. Ko­rábban ez a testület mázsányi­­ papírhegyet termelt, de érdem­leges eredményre nem jutott. A szocialista országok­ részéről a jóakaratban itt sincs hiány: elég csak arra emlékeztetni, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak decemberi ülésszakán egy­oldalúan 600 millió rubellal csök­kentették • az 1964. évi katonai kiadásokat. A Magyar Népköz­­társaság kormánya — mérlegel­ve a nemzetközi helyzet alakulá­sát, valamint honvédségünk harci készültségének eddig elért fokát­ — szintén lehetőnek tartotta, hogy az idei költségvetésben kisebb összeget irányozzon elő hon­védelmi kiadásokra, mint amekkorát az ötéves terv ki­dolgozásakor erre az évre ko­rábban meghatároztunk. Mi azt szeretnénk, ha minél előbb eljönne az az idő, amikor már egy fillért sem kell fegy­verre költeni. Gondolom, hogy ezzel az óhajunkkal még parla­mentünk katonai képviselői is egyetértenek, ők is könnyen ta­lálnának maguknak helyet a­ bé­­kés termelésben. De ezt­ ma még nem tehetjük meg. Mindaddig éberen kell őrködnünk fegyve­res erőink harckészségén, amíg az imperialista hatalmak részé­ről háborús veszély fenyeget, amíg a békéért harcoló erőknek nem sikerül kivívniok az á­talá­­­­nos és teljes leszerelést. Ha a nyugati hatalmak a szocialista országokéhoz hasonló jó szándék­kal küldték el képviselőiket Genfbe, újabb lépésekre van lehetőség az általános és teljes le­szerelés útján. Erre kiváló alkal­mat nyújtanak azok a javasla­tok,­ amelyeket a Szovjetunió képviselője az értekezlet elé ter­jesztett — hangsúlyozta a szó­nok, majd így folytatta: — A szocializmus teljes fel­építésének munkája ma elsősor­ban termelő, gazdasági, kulturá­lis és tudományos tevékenység. Azt jelenti-e ez­­ a­ tény, hogy a politikai szervező-nevelő munka, a pártszervezetek, az állami és társadalmi szervek tevékenysége háttérbe szorult,­ vagy, másod­rendűvé vált? Nem, természetesen nem jelen­ti ezt. Feladatainkat csak a töme­gek odaadó munkájával, a szo­cialista építésben való öntu­datos részvételével oldhatjuk meg. Helyes és jó dolog a prémium és a nyereségrészesedés, de nagy baj lenne, ha csak ez ösztönözné dol­gozóinkat az eredményesebb, a jobb munkára. Ipari, mezőgazda­­sági, kulturális terveink teljesí­tésének elsőrendű feltétele, hogy a dolgozó tömegek odaadással, alkotó erővel vegyenek részt valóra váltásukban. Ez pedig nélkülözhetetlenül szük­ségessé teszi a tömegek között a kiterjedt, széles körű felvilágosító és szervezőmunkát. A párt­ és a kormány az élet minden területén arra törekszik, hogy kipróbált és helyesnek bizo­nyult politikai vonalát következe­tesen megvalósítsa és attól a jövő­ben sem tér el. Minél többen te­szik benső meggyőződésből magu­kévá ezt a politikát, annál bizto­sabban és gyorsabban haladunk előre a szocializmus teljes felépí­tésében, annál, erőteljesebben nö­­­vekedhetik népünk jóléte. Kállai Gyula emlékeztetett arra, h­ogy az idén ősszel lesz 20 éve, s hogy megkezdődött a történeti fordulat, amelynek eredménye­ként hazánk felszabadult a fasiz­mus rabsága alól és elindulhat­ a demokratikus fejlődés útján. Ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, az öröm és büszke­ség érzése hat át bennünket. Népünk küzdelme, munkája, nem volt hiábavaló! Legyőzve az e­lent, a tornyosuló millió akadály kijavítva saját hibáinkat, végül, közel értünk a célhoz: a szocia­lista Magyarország teljes felépíté­séhez. Azt hiszem, mindnyájan gondolatát tolmácsolva mondha­tom: hazánk felszabadulásána huszadik évfordulóját ez évi ter­reink pontos végrehajtásával, szocialista építőmunkában elég eredményekkel ünnepelhetjü méltóképpen! Az idei költségvetésünk e célú elérését szolgálja. Elfogadva költségvetést, képviselőtársaimat nagy feladatok megoldására, ered­ményes jó munkára hívom fel - fejezte be nagy tapssal fogadói beszédét Kállai Gyula. A következő felszólaló Nag Richárd, budapesti képviselő vol majd dr. Szabó Pál Zoltán Bara­nya megyei, Varga Gyula Zal megyei képviselő szólalt fel. Szünet után Elek László Béke megyei képviselő volt az első fel­szólaló, majd dr. Dély Frigyes Szabadi Béláné, dr. Ortutay Gyula szólalt fel, aki többek között a Hazafias Népfront tavaszi kong­resszusának előkészületeivel fog­lalkozott. Dobos József Baranya, Juhás János, Fejér, dr. H. Nagy Anna Heves, dr. Hornung Mátyás , dr. Kovács Magdolna Szabolcs Szatmár megyei képviselő után dr. Törő Imre budapesti kép­viselő az egészségügyi tárca költ­ségvetéséhez szólt hozzá. A vita dr. Ajtai Miklósnak, az Országos Tervhivatal elnökénél felszólalásával folytatódott. Bővültek nemzetközi kapcsolataink a vitás kérdéseket tárgyalások útján kívánja megoldani. E kedvező légkör megteremtésé­ben döntő fontosságú lépés volt a moszkvai részleges atomcsend­egyezmény, amelyhez — egész­­­nek. A Német Demokratikus népünk akaratát kifejezve — a Magyar Népköztársaság kormá­nya is csatlakozott. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 18. köz­gyűlése nyugodtabb légkörben zajlott le, a viták jórészt konst­ruktívak voltak. Ennek köszön­hető, hogy a három nagyhata­lom között elvi megállapodás született, hogy nem küldenek atomfegyverrel felszerelt mester­séges égitestet az űrbe. Ezeket a megállapodásokat úgy tekintjük, mint további kezdeti lépéseket a leszerelés irányába. Hasonló­képp üdvözöljük a tizennyolca­dik közgyűlés határozatát, amely az egészséges világkereskedelem útjába álló akadályok elhárítá­­sának megtárgyalására nemzet­közi konferenciát hívott egybe. Nem szabad azonban meg­feledkeznünk arról, hogy létez­nek még olyan befolyásos im­perialista érdekkörök és csopor­tok, amelyeknek nem tetszik a nemzetközi helyzet enyhülése. Ezek a legdurvább provokációk­tól sem riadnak vissza, hogy a Világ hajóját viharos, háborús veszélyekkel terhes tengereken tartsák. Ilyen provokatív merény­letnek esett áldozatul az Egye­sült Államok fiatal elnöke is. A béke erőinek gyarapodásá­ban fontos szerepe van annak, hogy a szocialista Kuba nemzet­közi helyzete megszilárdult és tekintélye megnövekedett­. Ami­kor 1962 októberében az ameri­kai imperialisták által provo­kált karib-tengeri válságot a kubai kormány és a nép­ együtt a Szovjetunióval és a világ ha­ladó erőivel, a béke javára, a békés egymás mellett élés alap­ján oldotta meg, voltak, akik azt gondolták, hogy ez visszavonu­lás, behódolás, sőt mi több, áru­lás. Nos, az azóta eltelt idő fé­nyesen igazolja, hogy a karib­­tengeri válság megoldása nem visszavonulás, hanem lényegében előretörés volt, ami biztosította a békét, s ugyanakkor megszilár­dította Kuba nemzetközi helyze­tét is. A napokban a Kínai Népköz­­társaság és a Francia Köztársa­ság közös közleményben bejelen­tette, hogy diplomáciai kapcso­latot létesít egymással. A Kínai Népköztársaság megalakulásától kezdve a nemzetközi politikai élet egyik legfontosabb ténye­zője. Elismerésével a Francia Köztársaság kormánya ésszerű lépést tett. A nemzetközi hely­zetnek ez a fontos eseménye mu­tatja, hogy kezd töredezni az a­ realitásoktól elszakadt izolációs politika, amelyet a nyugati ha­talmak a szocialista országok egy részével, közöttük a világ legnagyobb lélekszámú országá­val szemben, hosszú időn át folytattak, örülünk a testvéri Kínai Népköztársaság nagy sike­reinek. Meg vagyunk győződve, hogy közel van a Kínai Népköztár­saság ingáinak helyreállítása az Egye­ült Nemzetek Szervezeté­ben is. Jljtai Miklós felszólalása Dr. Ajtai Miklós szólt arról, hogy az 1964-es terv a nemzeti jövedelem termelésében és el­osztásában egyaránt az ötéves terv fejlődési irányának egy­értelmű folytatása. Beszélt az ipari termelés növeléséről, az exporttervek teljesítéséről, a mű­szaki fejlesztés jelentőségéről, majd foglalkozott a munkaerő­gazdálkodás néhány kérdésével. Dr. Ajtai Miklós ezután mező­­gazdaságunk elmúlt évi eredmé­nyeiről és idei feladatairól beszélt. Kiemelte: Mint ismeretes, 1963-ban a me­zőgazdaság termelése 4,5 száza­lékkal növekedett. Idei tervünk hasonló reálisnak tekinthető nö­vekedést irányoz elő. Az 1963. évi terméseredményekkel összefüg­gő nehézségek nem is a termelés általános színvonalából, hanem annak a tervtől eltérő összetételé­ből fakadnak. Néhány növényfé­lénél, mint a kukoricánál, a cukor­répánál, kedvezően alakultak a termésátlagok, jó volt a zöldség, a téli alma, a szőlőtermés, ugyan­akkor gyenge volt kenyérgabona­termésünk.­­Fontos kötelességünk, hogy az idei kenyérgabonatermés biztosításáért a továbbiakban is ugyanolyan szervezett, gondos és lendületes legyen a növényápolási munka, mint amilyen az őszi ve­tések munkája volt. Pártunk és kormányunk külö­nös súlyt helyezett arra, hogy Új szocialista mezőgazdasá­gunk anyagi alapjai gyorsan növekedjenek, megteremtőd­jék a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság anyagi—műsza­ki bázisa. Ennek a p­ tpöfi,gp­t­ikai elhatá­rozásnak­­ következben a mező­­gazdaság beruházásai lényegesen­­ meghaladják az ötéves terv­ ere­­­­deti előirányzatait. — Mint már említettem, négy év alatt módunk van eredeti ter­veinken felül mintegy 16 milliárd többletet beruházni. Ennek kere­ken fele a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztését szol­gálja. A többleteket az iparban mindenekelőtt a vegyipar fejlesz­tésének gyorsítására fordítjuk Terven felül fejlesztjük a mű­trágya- és a növényvédőszer­­gyártást és többleteket fordítunk a hazai földgáz hasznosítására — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy az 1964. évi beruházási terv előirányzata 10 százalékkal több, mint 1963-ban. A terven belül to­vább emelkedik a mezőgazdasági és a vegyipari beruházások rész­aránya. Dr. Ajtai Miklós befejezésül hangsúlyozva: — Tervü­­nk és költ­ségvetésünk 1964-ben is biztosítja ötéves tervtörvényünk realizálá­sát, a szocialista építés ügyének újabb sikerét, gazdaságpolitikánk gyakorlat igazolta útján. A­ fejlő­dés több tekintetben újszerű, és nem könnyű feladatokat állít elénk, megköveteli az ésszerű, de szigorúbb takarékosságot a gaz­dálkodás és a termelés minden te­rületén. A terv és a költségvetés fel­adatai nehezek, de reálisak. A feltételek adottak, s munkánkon múlik, hogy az év elteltével mi­lyen eredményekről adhatunk majd számot — fejezte be nagy tapssal fogadott felszólalását dr. Ajtai Miklós. Az országgyűlés ülésszaka ma folytatja munkáját.

Next