Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

1965. július 1, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG GONDOLATOK az egyensúlyrólA bonyhádi járás egyik kis íze ilyen, meg olyan Opel- kednek, erős gazdasági bázist al­­községe, Závod a szín­ márkával érkezik látogatóba, hotnak. Viszont nincs közöttük hely, de lehetne más falu is. Ab- meg Taunás-szal — abban igen egyetlen párttag sem. Jól induljunk ki, hogy a magyar sokan azt látják, hogy mi szó- ugyanakkor van a pártszerve­­falu jelenleg is izgalmas kérdése, gények vagyunk, azok odaát hús- ,­­ ,, , , a­­­kik a tehetséges emberei, és gazdagok. Az autó a régi érték- s" azok, akik a tehetséges emberei, ítéletek továbbéléseként az em- ,­­aki mind­ embernek nincs a milyen mértékben tón^ez ai­­óc herek- ceméber. o o,TM, rv,00. községben se rangja, se hiteles tényezők és berek szemében a gyors meg­ a '’VT't ‘“W jómód és a gyors Ez, a nehany Partta§ viselkedése­milyen mértékben milyen mértékben vehetők figye- gazdagodás, a ^ a B_uia­­­­­­­ lembe aktív politikai segítőtár- karrier szimbólumaként jelenik sakkon.. Gazdasági rangjuk D. m.nnyir., hogy .hh.n­igS­AA* fnSf'Sf’A adott elvitatni, elvenni nem le- az ügyben nekünk sem lenne hasznaL Hasznos politikai akció i mi­­a0gaZdk?ag* ,ra,ng an"yit szabad ^ést hagyni, es az eddigi- kat lebonyolítanii­é ldául a nylt. jelent, hogy aki a falu mikro- nel hatásosabban kellene ervel­­­ x J társadalmában tehetségével, tu­­ni, politizálni. Vannak érvek, dásával, ügyességével és szór- Meggyőzőek és igazak. De a galmáras évek során a gazdái­ községekben kevés a politizálni kodásba az átlag fölé emelke- tődó ember. Pedig lehetne, mon­dett, az ma is tekintély. Egy­foj­­tosan azok a tehetséges, okos jel magasabb, akár tudomást szövetkezeti tagok, akikről itten vesz róla a hivatalos elismerés, szó van, akár nem. Sorsdöntő és lényegbe gáti vendégek megítélésében a közvéleményt formálni, nevelni, a figyelmet helyes irányba terelni, s a különféle hatásokat ellensú­lyozni — erre ez a pártszervezet gyenge. Amúgy is kis létszámú, és ami a legfőbb hiba, nélkülözni a legtehetségesebb, legtekintélye­, . . . ,, . ... , Akik látják az ideérkező ven­­sebb, parasztembereket. Azzal az vagy. Herdes­d,atholy er­degeket, azok gyakran úgy gon- egyébként jószándékú hivatalse­­i­a,!A tarsadalmaban hol he­­doljaki hogy minden az autó. géddel úgy mint politikai ténye- Deí-if-vnek -t1 6Zeí ® Flberek- Még kevés embert győztünk meg zővel nem sokra megy a falu, aki Betöltik-e úgy a hangadó szere- arról hogy vannak a népi de- messzire elkerüli a taggyűléseket pet, ahogyan a szocialista nagy­­mokráciának olyan vívmányai, és úgy mint személyiség a falu üzemi gazdálkodás szempont­ja- amelyek birtoklása sokkal több társadalmában sem nem oszt, sem­hol ez kívánatos lenne, vagy ha erő, mint a gépkocsi birtoklása, nem szoroz. Azzal a két-három nem akkor mi gátolja őkét eb- érd­ekes fonákja a helyzetnek, emberrel sem erősebb a pártszer­ben. Ezekre a kérdésekre Závo- hogy erről gyakran éppen a ven- vezet, akik a párttagságot csak hán próbáltam választ keresni, dégek próbálják meggyőzni az arra tartják jóna­k, hogy hangos­­s „e_yeb> maf . m­egfev’° hasonló itthoniakat. A gépkocsi, mint be­ kódjának... szerű tapasztalatokkal érdekes teljesülés, tavaly például arra kép bontakozott ki, késztetett az egyik járási ta­ Czóval a bonyolult gazdaság Röv­iden, valami kicsit magá­­nácsnál egy osztályvezetőt, hogy mi és politikai feladatok­ról a községről. Nyolcszáztizen­ kiutazzon Nyugat-Németországba megoldása bátrabb, több kezdő­­három lakosa van, a természetes és rokoni látogatás ürügyén ké­­ményezést és közeledést kíván szaporodás elég alacsony. Élénk bikos munkát vállaljon, csak azoktól a derék, minden tekvn­­kulturális élet folyik benne, Pál­ azért, hogy megvásárolhassa az tetben rangos helyi kommunis­­kovits Árpádné, a községi fa­ áhított autót, fáktól, akik a pártszervezet mag­vát képezik. Léteznek a köz- Szóval, a závodi polgár egy­­ségben olyan pozitív előjelű ék­szer látja a külföldről érkező hi­­d­ak, amelyeken keresztül u­ralkodó jómódját, egyszer meg pártszervezet képes magához von­tatja a falun belüli ellentmondó- zani a paraszti munkát végzők sokat és bajokat. Éppen ebben legjavát, a fiatalokat és az idő­a községben fordult elő, hogy sebbeket egyaránt. Élénk kultn­egy ember magát párttagnak ál­ rális élet folyik, kitűnő eredmé­názva, különféle beosztásokat vi­­nyéket érnek el a társadalmi _­selve, évekig kiskirálykodott, munkában. A gazdasági erőfeszí­nak idején, a­ majdnem húsz év­ közvéleményre, törvényekre fize­­tések figyelemre méltóak. Sok vel ezelőtti kitelepítések idősza­­k­ot hányva. Leváltották, eltáro­ irányból vezet tehát az út a párt­kában erről a dimbes-dombos, az futották. Ám egy sereg tisztázat- szervezetbe. Szűz terület a fiata­ideális gazdálkodás szempontjá­­ban’ megbeszélésre való kérdést lók, nincsenek sokan de vannak, bál igen mostoha dél-dunántúli !2 az ember mégis maga mögött rájuk is gondolni kellene, vidékről a sváb parasztgazdák h?gyott„ f" tisztázás a megbeszé­ A pártszervezet kapuit széle­lés a falu lakóival a párttagok febbre tárni, a termelésben dolga lenne. A közvélemény­ban­ helytálló rangos, tehetséges pa­egy része itt maradt. A^ ki tele­ Äitä^^Tnt ^a*“a párt- raszt*mberek előtt. Ezernyi do­lagok dolga lenne befolyásolni. Elsősorban persze. S itt kezdődik a pártépítés lényege. Mert nem­csak ebben a községben,­ hanem többségét családostól kitelepítet­ték. A rokonok és az ismerősök kitett svábok, főleg 1956. óta vissza-visszatérnek látogatóba, s az itteni ismerősök szintén el­utaznak látogatóba a Német De­log indokolja ezt. Szekulity Péter mokratikus Köztársaságba, vagy a deSTtta falu tekintélyes, te­­a. Szövetségi Köztársa­­hetséges embereire hárul az sokat sókaZta ros­szakat­ elfogad* egészséges, a normális gazdasá­­gokat, jókat, rosszakat elfogad­­ó egyensúly megteremtése, a hatokat es elfogadhatatlanokat reális értékítéletek kialakítása, egyaránt. A Német Szövetségi Ebből edig az következik, hogy Köztársaságból érkező vendeg tehetséges és tekintélyes em­­többnyire bámulni való autó- merek többségének, akik külön­­tunemenyen érkezik. Arany kar- féle módon a SZocializmus építő­­óra, arany, vagy aranyozott mu­­ge mellett eddig is hitet tettek, a fogsor­on­ c>­ is könnyű fél- pártszervezetben lenne a helye, ismerni őket. Meg arról is, hogy ott, ahol még többet tehetnének, onivncnntn v Amsnlr iRomM l­/To 7 . _ . s ahol nemcsak gazdaságilag, ha­nem politikailag is érvényesülne elurasodtak. Annak idején Ma­gyarországon szorgalmas és zsu­gori zsírosparasztok voltak. Most rangjuk a"tekintélyük­" bizonyos nagyvilági tartással és ’ viselkedéssel jelennek meg. Gya­nítom, hogy többségük nem az ott szerzett javakból, hanem az B­eszélgettem Ádámmal. Breitenbach a községi ta­­nács elnökével. Megkérdeztem innét átmentett ékszerekből, tőle megítélése szerint kik voltak vagy más, könnyen kezelhető ez- az átszervezés előtt a falu leg­­zékekből tudja adni a fényűző jobb gazdái, Szabó János, Nagy élet látszatát. Az ugyanis még Boldizsár, Czanik Boldizsár, de­­nemigen fordult elő, hogy a volt bestyén Illés, Madoniczky István, kitelepített, nincstelen sváb szántó Sándor — sorolta fel a autókölteménnyel tért volna visz- neveket a tanácselnök. Ezek az szó. Igaz persze, hogy a svábok emberek jelenleg szinte kivétel beosztás, munka és takarékos- nélkül a tsz-ben dolgoznak. Van­ság szempontjából, a mi mérté- közöttük vezetőségi tag, tanácstag keinkkel mérve sokfajta elkép- s5t Nagy Boldizsár a tanács ve­­zetést felülmúlnak. Ez a körül­ elnökhelyettese. A továbbiakban a mény részben elismerést, rész­­leg műveltebb parasztemberekről ben sajnálkozást vált ki. Magam beszélgettünk, azokról, akik­ké­­ns találkoztam sok sváb család- pességeikkel kiemelkednek az ál­­dal, olyanokkal, akiket nem te- tagból. A műveltség egyik kii­­lepítettek ugyan ki, de vágyó­­tóriumaként a haladó szellemű nukat annak idején elkobozták, életfelfogást határoztak meg, ám jó tíz esztendő elteltével az czanik Boldizsár állattenyésztési elkobzott vagyon egy részét, brigádvezető, Búzás András­te­­elsősorban a családi házat, újból zenész, Szabó Sándor brigádveze­­megvásárolták. De ez most nem nevét íratták fel velem és nő­ide tartozik. mi gondolkodás után még Szántó Sándor és Madoniczky Dezső ne-A­bban viszont, hogy az itt vét is. Jólesően lehetett tudomé- megkérdezhette is jó módú és annak ide­­jül venni, hogy ezek az emberek megkeraeznek­­. Az erfurti újság érdekes cikk­ben számol be arról a titkos ta­nácskozásról, amit először a dán Jyllamds-Posten hozott nyilvános­ságra. A Kielben lefolyt tanács­kozáson, melyen Jens Otto Krag dán miniszterelnök is részt vett, a nyugatnémet háborús tervek­ről volt szó, de már abban a for­mában, hogy egy esetleges atom­háború esetén Schlesvig—Hol­stein lakosságát dán területre te­lepítik át. A lap részletesen foglalkozik a nyugatnémet háborús előkészü­letekkel, s megálllapítja, hogy évente 280 millió márka profitot jelent a bonni politika a hadi­jén kitelepíte t svábok egy rés­z"egyig a%sz-^n tevékeny­, kább érdekű. A kérdések azt má­s anyagot gyártó üzemeknek. náci vb-titkára a mozgalmas kulturális életet elsősorban Ló­­nay Sándor igazgató tanítónak és feleségének tulajdonítja. Egyéb­ként sokféle hatás éri a közsé­get és talán e hatások egyen­súlyozása teszi legjobban indo­kolttá , a tervszerűbb, a tudato­sabb és a merészebb pártépítést. Valamit a hatásokról. Még an­ 3 szárdi Béri Balogh Tsz-ekhez csa­tolják. — Meg tudunk mi állni a ma­gunk lábán is — vélekedett a­­ tagság, és a vezetőség is. 1963 márciusában volt egy viharos közgyűlés. Mindenki elmondta a szíve szándékát. Akik nem tud­tak, nem voltak hajlandók bele­illeszkedni a közösségbe, azokat kizárták. Az egész tagság összefogott; l’Humaníté a Francia’kommunis­ «á-t lefolytatott megbe­ iffenis> ki lehet lábalni a bajok-1 h­umanne, a r­­ár a szeles legfontosabb ered­menye: ^<31 és el lehet érni a közen-lak­ta Part lapja arról a kiállításról a „ loa,ci^ «varték , ’ es el­len'-t­erm a közepesek, sőt, a jók színvonalát Csak meg­értés kell hozzá, összefogás, és munka. És éppen itt a példa, ha EZT OLVAS l’HU­MANITÉ Részletes beszámolót közöl látjáik, hogy a fiatalok komolyan fogták fel a problémát, s a szü­lőkkel együtt lefolytatott megfoe­, , a fiatalok az igazságot akarják amely most nyílt meg ma tudni, az azonban nem mindegy, a Bibliotheque Nationale-ban, s amely egykorú dokumentumok alapján végigkíséri Marcel Proust életútját. Csaknem 600 kép, egy­korú fotó, kézirat s egyéb do­kumentum kíséri végig Az eltűnt idő nyomában híres írójának éle­tét, mint az Humanité írja Proust megtalált korát. A kiállítás külön erénye, hogy bepillantást enged ennek a külö­nös írónak munkamódszerébe. NEUES DEUTSCHLAND A Neues Deutschland heti mel­léklete folytatja a korábban el­kezdett vitát: Mikor házasod­junk? A kérdéshez ismét nagyon sok olvasó szól hozzá, s igyek­szik több oldalról is megvilágí­tani a fiatalok számára oly fon­tos kérdést. Egy tanító, aki az általános iskola 9—10. osztályá­ban tanít, azt írja, hogy felvilá­gosító előadást tartottak iskolájá­ban, s előzőleg minden diák írás­a mi legin­hogy mikor közlik ezt velük. A lap ezzel kapcsolatban közli Clara Zetkin egy érdekes, 1908- ból származó írását, melyben az okos, ésszerű felvilágosítás mel­lett száll síkra. DAS VOLK Megálltunk a magunk lábán... A hajdani Zöldfa csárdán alul, völgy, a kétoldalt ,meghúzódó há­zakkal, távolabb az országút csík­­kifutó sár­szekszárd—bátaszéki út balol­dalán új telepítésű szőlő díszük, fával, a látóhatárig A szekszárdi Szabadság Terme­ közi síkkal, lószövetkezeté, húsz hold . .. Az úttest túlsó oldalán kialakított teraszok, az állami gazdaság kor­szerű telepítése mellett majd el­törpül a szövetkezet húsz holdja, mégis, a tagság büszkesége ez . A permetezők figyelmét még­sem a panoráma köti le, hanem a munka. — Az idén először számítha­tunk számottevő termésre, hát terület. Az idén már — ha csak nem akarunk csalódni a számi­­valami komoly elemi csapás nem tájban — mondják. — Jó bevé­­ért — számottevő termést szüre­­teli forrás lesz a szőlő, ha bevág telnek róla. egy-egy jó termés az elkövetkező­­­­ években, emel majd a munka­ Az eperfák alatt éppen egy kis egység értékét, ekéző csapat pihen egy szusszanás­­nyit. Meleg van, az izzadó embe­reknek, lovaknak egyaránt jól­esik a cigarettányi szünet. A kis csapat egyik tagja maga az elnök, Jantner Sándor. A többiek — Budai János, Frei József, Frei János, Radványi István, Ader János — őt ugratják, hogy a so­rában hogyan kel majd életre a Igen, a munkaegység értéke­, ez ami a Szabadság Tsz tagjait leg­jobban ösztönzi, hiszen tavaly is több lett a tervezettnél, és az idén is igen jók a kilátások. — Tavaly 36 forint 22 fillér volt a tervezett harminceggyel szemben — mondja Jantner Sán­­dor. — Az idén harmincöt a terv, gyom, mert az elnök azzal biz- de az eddigi kilátások szerint több tatja amazokat, hogy egy sorral előbbre van. — Hajt bennünket az idő — fordítják komolyra a szót. — A jövő hét elején megkezdődik az aratás, addig a szőlőmunkával is lesz. A havi tizenöt forintos elő­leget rendszeresen tudjuk fizetni, méghozzá a saját bevételeinkből. Az idén nem szorultunk rövid lejáratú hitelre. A megelégedettség érződik az végezni akarunk. Ennek a húsz elnök szavaiból, de a többi eké­­holdnak az ekézését még ma be­ncéből, és a permetezőkéből is. Pedig néhány évvel ezelőtt ki­mondottan rossz híre volt a szek­szárdi Szabadság Tsz-nek. 1960—62 között valóban nem úgy ment a munka, mint kellett volna. Hogy miért? Abban sok minden közrejátszott. Az is, amit egyik permetező — hatvanon fe­lüli bácsi — mondott, akarjuk fejezni, mert még vissza van a tótvölgyi tíz hold. — Megkapáltuk már a száz­­nyolcvan hold kukoricát, a negy­ven hold napraforgót, a tíz hold fűszerpaprikát, a húsz hold cu­korrépát, s most a szőlő van so­ron — mondja az elnök. — A tótvölgyi szőlőben ma tizenné­gyen permeteznek. A „fiatal” — Azért dolgoztunk volna, brigád, a legidősebb közel jár a hogy a vezetők iddogáljanak? hetvenhez... Igyekszünk kihasz­ Most is könnyebb lenne a Ser­­nálni a néhány napot, ami az kertben inni a jó, hideg sört, aratástól elválaszt bennünket, mint itt, a tetőn hajtani a per­metezőgépet. Közvetlen az ekézők mellett 1962-ben került Jantner Sándor vagy húsz-huszonöt asszony­a a szövetkezet élére, amikor már szőlőt kötözt. Idősebbek, fiatalak, az lényegében a mélyponton volt. bak, egyforma szorgalommal. Olyannyira, hogy a felsőbb ve­zetők már a feloszlatás tervével A tótvölgyben éppen fent a foglalkoztak. Azzal, hogy a tsz tetőn haladnak a permetezők, területét — a tagsággal együtt — az őcsányi, a szálkai, és a szék-Egyik a régi típusú kézihajtású­val, a másik pedig a modernebb, magasnyomásúval. Innen fentről festői képben tárulkozik ki , úgy adódik, akkor a vezetők ma­guk is dolgoznak, ugyanúgy, mint­ a többi tag. — Az emberek nagy többségé­re lehet számítani — mondja az elnök — még az olyan idősebbek­­re is, mint Vesztergombi János, Szabó József, Steiner István, Munkácsi Sándor, Boros József, Miskéri István, de még lehetne sorolni a neveket. A célunk az, hogy még előbbre lépjünk. Van­nak még hibáink. De a legfőbb az, hogy az emberek dolgoznak, mert látják a munkájuk értelmét és feismerték, hogy nemcsak fentről kell várni a támogatást, hanem nekünk, magunknak kell megteremteni az alapot a meg­felelő gazdálkodáshoz. Csak ez a titka, hogy ez, a néhány év előtti rossz szövetkezet előbbre jutott. Megmutattuk, hogy megállunk a magunk lábán. BL

Next