Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

özeinszárd. 'syetérni Könyvtár Leonardo de Vinci TOLNA ml____ L MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 102. szám. ÁRA: 80 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! Vasárnap, 1966. május 1, H­etven­hatodszor bontják ki vörös május lobogóját ezen a napon szerte a világon. Huszonkettedszer ünnepli szaba­don a magyar dolgozó nép má­jus elsejét, a nemzetközi mun­kásosztály harcos ünnepét. Ahogy távolodunk időben az első, 1945-ös felejthetetlen fel­vonulástól, úgy válik mindin­kább a szocializmust építő or­szág életének szerves részévé ez a nap. Évről évre új munka­­sikerekkel ünnepelünk, így ju­tunk mind közelebb a szocializ­mus teljes felépítéséhez, amely­nek jegyében 77 évvel ezelőtt az Internacionálé meghirdette a májusi ünnepet. Nálunk a má­jus köszöntői egyre inkább e régi álmok megvalósítását ün­neplik. A régi, véres összecsapá­sokra, sztrájkokra, tüntetésekre utaló dalok egy­ nálunk örökre elmerült gonosz világ ellen hősi küzdelmet folytató munkások emlékét idézik, akik valaha azért szálltak szembe puszta kézzel az erőszakkal hogy el­érjék, ami nekünk már termé­szetes. Ünnep számunkra ez a meg­újhodást, új reményt hirdető tavaszi nap; volt tüzes, volt ve­­rés, volt bujdosó, volt diadal­mas volt haragos, volt virágos , de mindig hirdette az össze­fogás, az egyesülés erejét, min­dig harci seregszemle volt. Ma is az. Amikor ma csattogó zász­lók alatt felvonulunk, hogy má­jus elsejét köszöntsük, a jelsza­vak törénél, az indulás pezs­­dítő ritmusánál forróbban fűti szívünket az a­­ tudat, hogy be­kapcsolódunk a világ dolgozói millióinak nagy menetébe, egy csatasorban vagyunk a szabad társadalmat építő népekkel és azokkal, amelyek a mi példánk­­ból merítenek erőt, hogy meg­szabaduljanak az elnyomástól. Vállvetve haladunk mindazok­kal akik világszerte tüntetnek ma’ a békéért, a szocializmusért, a szabadságért, azért, amit minden ember megérdemel: a boldogságért. Az emberiség történetében elsőnek szovjet földön bonthat­ták ki szabadon, félelem nélkül a májusi lobogót. Majdnem öt évtized telt el azóta és ma már májusi zászlókat lenget a szél a világ minden pontján. Tépett fakó zászlókat, amelyeket a munkásosztály vesztett és győz­tes csatáinak viharai lengettek, s hol vérrel, hol az öröm köny­veivel festették rájuk a sza­badság jelszavát, de ott ragyog rajtuk ma is, örökre, letörölhe­­tetlenül. S újakat, amelyekre még csak nemrég írták fel­e szót, de most már nem titokban, hanem szabadon, és nem muú vágyat, hanem mint valóságot. S ha fegyverektől fenyegetve jó, de májusi zászlók emelkednek a büszke, néma paloták árnyéká­ban, a kunyhók fölé a külső elnyomók szán­zatától szenvedő országokban is S a májusi zászlók mindenütt ugyanazokat az eszméket jelké­pezik, s a szavakon: a nemzet­közi munkásosztály, a világ dol­gozói összefogásának, harcának ünnepe — ejtsék ki azokat száz-, vagy ezerféle nyel­ven — a világ népei mindenütt ugyanazokat a fogalmakat ér­tik. Ezekre gondolva, a május el­sejei ünnepi menetben úgy érez­zük mintha tágulna előttünk a tér, mintha nem lenne sem kezdete, sem vége, mintha oszlopunk beleolvadna, egy vég­zettel ítéreWúő uí iftúPi áradat­ba, amely átfogja az egész föld­golyót, magába olvasztva min­den népjét, minden nemzetet a május elsejei eszme, a munkás­­nemzetköziség jegyében. Képze­letben szemlét tartunk serege­ink fölött, s büszkeséggel, öröm­mel valljuk: erősebbek lettünk. Az úttörők országa, a Szovjet­unió már a kommunizmust érin­­ti. A mindennapi alkotó munká­val, kultúrájának és tudomá­nyának világra szóló eredmé­nyeivel, az „egek ostromlóinak” hőstetteivel a gyakorlatban szin­te nap mint nap bizonyítja vi­tathatatlan fölényét a tőkés tár­sadalom felett. Ezeknek az ered­­ményeknek a további fokozását tűzte zászlajára az SZKP XXIII. kongresszusa, amely az egyik legszebb májusi jelszó. S túl a szovjet föld határán, a szocia­lista országokban egymilliárd ember mutatja az utat a még kizsákmányolt millióknak. A magyar dolgozó nép társa­dalmunk élenjáró erejének, a Magyar Szocialista Mun­káspártnak vezetésével, nagy, valóban történelmi, eredménye­ket ért el. A magyar munkás­­osztály, a magyar dolgozó nép szocialista hazája építésével, a munkáshatalom gazdasági, p­o­­litikai és társadalmi megszilár­dításával is híven teljesíti a vi­lág dolgozói iránti internaciona­­lista kötelezettségét. Most, a harmadik ötéves terv küszöbén új, nagy feladatok állnak előt­tünk. Sikerekkel kell megolda­nunk e feladatokat, hogy meg­valósíthassuk országépítő célja­inkat. A mi társadalmi rendünk építése — gondjaink és nem könnyedén megvalósuló új tö­rekvéseink figyelembevételével is — az emberhez egyedül mél­tó, a békét védő és a nemzedé­kek jövőjét szolgáló alkotó tevé­kenységhez tartozik. Ezért ná­lunk május elseje — akárcsak a szocialista építést végző többi országban is — a nemzetközi szolidaritás és a saját békés építőimunkáink kettős ünnepe, szocialista társadalmunk ered­­ményeinek természetes, nagy szavak nélküli díszszemléje is. A nemzetközi élet égboltján ma komor viharfelhők tornyo­sulnak. Az amerikai imprerializ­­mus a vietnami nép elleni bar­bár agresszióval súlyosan veszé­lyezteti a világ békéjét. Az ame­­rikai agresszoroknak a nemzet­közi jogot durván lábbal tip­ró, galád bűncselekményei ellen világszerte száz- és százmilliók emelik fel tiltakozó szavukat. A földkerekség béke- és szabad­ságszerető nép­ei messze hangzó szavakkal követelik: „El a ke­zekkel Vietnamtól!” A nemzet­közi proletárszolidaritás ünne­pén különös erővel zeng a né­­peknek ez a kórusa. Különös erővel jut kifejezésre a béke és társadalmi haladás erőinek el­szánt akarata és eltökélt szándé­ka, hogy a legmesszebbmenő tá­mogatást és segítséget nyújtsák az amerikai kalandorok ellen csodálatra méltó bátorsággal küzdő hős vietnami népnek. Mi magyar dolgozók egyek va­gyunk ebben a cselekvő szoli­daritásban a világ dolgozóinak százmillióival. Egyek vagyunk velük abban, hogy erőnkhöz mérten mi is minden segítséget megadunk vietnami testvéreink­­nek. Ma a munkásosztály, minden haladó erő nemzetközi összefo­gására nagyobb szükség van, mint valaha, hiszen az imperia­lizmusnak, zsugorodó pozícióit védő agresszivitása is nő, mint ezt a vietnami p­élda is mutat­ja. Nem engedhetjük meg, hogy szolidaritásunkat, közös fellé­pésünket, az antiimperialista front egységét bármi is meg­bontsa. Ezért is követeli a nem­zetközi összefogásnak e jeles napján, május elsején még erő­teljesebben a nemzetközi mun­kásosztály és a haladás ügyéért felelősséget érző minden ember — köztük a magyar dolgozó tö­megek is — erőink összefogását; a proletár-internacionalizmus és az imperialistaellenes egység­front elveinek érvényesítését. Hetvenhat év május elsejeira tekinthet vissza a nemzetközi munkásosztály. Nem volt virág­gal behintve az út: mérhetetlen volt a szenvedés, az áldozat, s olykor visszavonulást és veresé­geket is el kellett szenvedni. A nemzetközi összefogás és szoli­daritás ereje sem érvényesült mindig, olykor csüggesztő jelen­ségek árnyékolták be a horizon­tot. De összességében — immár történelmi távlatokból tekintve, — nem kétséges, hogy a mun­kásosztály és mozgalma, min­dig az összefogás felé haladt, egyesülésre, szövetkezésre tudta lelkesíteni a többi haladó erőt is. Így kellett ennek lennie: a munkásosztály elemi érdeke az összefogás, az egyesülés. Május elsején hetvenhat év tanulságá­val hirdetjük: a nemzetközi munkásosztály és szövetségesei egyesülnek az impjerializmus el­len, a szocializmusért, a béké­ért vívott harcra. Május elseje ma világszerte, inkább, mint valaha, békeriadó is: „Békét a világnak!” Ezt a programot vallják magukénak a világ dolgozói, emellett tüntet­­nek május elsején, ezek az­ esz­mék növelték immár legyőzhe­tetlen erővé az imperializmus ellen, a békéért, a népek szabad­ságáért, a szocializmusért küz­dők sok száz milliós táborát. A mai munkásünnepen köszöntjük a nemzetközi munkásosztályt, a világ dolgozóit a békéért, a de­mokráciáért, a szocializmusért harcoló százmilliókat. • A magyar nép helyesli és tá­­mogatja azt a következetes, szilárd és elvhű marxista —leninista p­olitikát, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt folytat, amelyből jottányit sem enged és amely megszabja kö­vetendő utunkat. Ezen az úton haladva teljesültek be hazánk­ban a régi május elsejék álmai, vittük diadalra a szocializmus ügyét. Milliók szorgalmas mun­kája építette, szépítette orszá­gunkat, az ő munkájukat hirde­­tik a gyárak, a bányák, a ter­melőszövetkezetek, az építkezé­sek, az iskolák, a kutatóintéze­tek. Őket, a munka embereit, munkásokat, p­arasztokat, értel­miségieket köszöntjük e tavaszi seregszemlén. Köszöntjük ha­zánkba Magyar Népköztársaság népét, erősödő szocialista nem­zeti egységét. MÁJUSI SEREGSZEMLE ÍRTA: PETRITS FERENC ROZSNYAI ZOLTÁN: MÁJUS L

Next