Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
özeinszárd. 'syetérni Könyvtár Leonardo de Vinci TOLNA ml____ L MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 102. szám. ÁRA: 80 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! Vasárnap, 1966. május 1, Hetvenhatodszor bontják ki vörös május lobogóját ezen a napon szerte a világon. Huszonkettedszer ünnepli szabadon a magyar dolgozó nép május elsejét, a nemzetközi munkásosztály harcos ünnepét. Ahogy távolodunk időben az első, 1945-ös felejthetetlen felvonulástól, úgy válik mindinkább a szocializmust építő ország életének szerves részévé ez a nap. Évről évre új munkasikerekkel ünnepelünk, így jutunk mind közelebb a szocializmus teljes felépítéséhez, amelynek jegyében 77 évvel ezelőtt az Internacionálé meghirdette a májusi ünnepet. Nálunk a május köszöntői egyre inkább e régi álmok megvalósítását ünneplik. A régi, véres összecsapásokra, sztrájkokra, tüntetésekre utaló dalok egy nálunk örökre elmerült gonosz világ ellen hősi küzdelmet folytató munkások emlékét idézik, akik valaha azért szálltak szembe puszta kézzel az erőszakkal hogy elérjék, ami nekünk már természetes. Ünnep számunkra ez a megújhodást, új reményt hirdető tavaszi nap; volt tüzes, volt verés, volt bujdosó, volt diadalmas volt haragos, volt virágos , de mindig hirdette az összefogás, az egyesülés erejét, mindig harci seregszemle volt. Ma is az. Amikor ma csattogó zászlók alatt felvonulunk, hogy május elsejét köszöntsük, a jelszavak törénél, az indulás pezsdítő ritmusánál forróbban fűti szívünket az a tudat, hogy bekapcsolódunk a világ dolgozói millióinak nagy menetébe, egy csatasorban vagyunk a szabad társadalmat építő népekkel és azokkal, amelyek a mi példánkból merítenek erőt, hogy megszabaduljanak az elnyomástól. Vállvetve haladunk mindazokkal akik világszerte tüntetnek ma’ a békéért, a szocializmusért, a szabadságért, azért, amit minden ember megérdemel: a boldogságért. Az emberiség történetében elsőnek szovjet földön bonthatták ki szabadon, félelem nélkül a májusi lobogót. Majdnem öt évtized telt el azóta és ma már májusi zászlókat lenget a szél a világ minden pontján. Tépett fakó zászlókat, amelyeket a munkásosztály vesztett és győztes csatáinak viharai lengettek, s hol vérrel, hol az öröm könyveivel festették rájuk a szabadság jelszavát, de ott ragyog rajtuk ma is, örökre, letörölhetetlenül. S újakat, amelyekre még csak nemrég írták fele szót, de most már nem titokban, hanem szabadon, és nem muú vágyat, hanem mint valóságot. S ha fegyverektől fenyegetve jó, de májusi zászlók emelkednek a büszke, néma paloták árnyékában, a kunyhók fölé a külső elnyomók szánzatától szenvedő országokban is S a májusi zászlók mindenütt ugyanazokat az eszméket jelképezik, s a szavakon: a nemzetközi munkásosztály, a világ dolgozói összefogásának, harcának ünnepe — ejtsék ki azokat száz-, vagy ezerféle nyelven — a világ népei mindenütt ugyanazokat a fogalmakat értik. Ezekre gondolva, a május elsejei ünnepi menetben úgy érezzük mintha tágulna előttünk a tér, mintha nem lenne sem kezdete, sem vége, mintha oszlopunk beleolvadna, egy végzettel ítéreWúő uí iftúPi áradatba, amely átfogja az egész földgolyót, magába olvasztva minden népjét, minden nemzetet a május elsejei eszme, a munkásnemzetköziség jegyében. Képzeletben szemlét tartunk seregeink fölött, s büszkeséggel, örömmel valljuk: erősebbek lettünk. Az úttörők országa, a Szovjetunió már a kommunizmust érinti. A mindennapi alkotó munkával, kultúrájának és tudományának világra szóló eredményeivel, az „egek ostromlóinak” hőstetteivel a gyakorlatban szinte nap mint nap bizonyítja vitathatatlan fölényét a tőkés társadalom felett. Ezeknek az eredményeknek a további fokozását tűzte zászlajára az SZKP XXIII. kongresszusa, amely az egyik legszebb májusi jelszó. S túl a szovjet föld határán, a szocialista országokban egymilliárd ember mutatja az utat a még kizsákmányolt millióknak. A magyar dolgozó nép társadalmunk élenjáró erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak vezetésével, nagy, valóban történelmi, eredményeket ért el. A magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép szocialista hazája építésével, a munkáshatalom gazdasági, politikai és társadalmi megszilárdításával is híven teljesíti a világ dolgozói iránti internacionalista kötelezettségét. Most, a harmadik ötéves terv küszöbén új, nagy feladatok állnak előttünk. Sikerekkel kell megoldanunk e feladatokat, hogy megvalósíthassuk országépítő céljainkat. A mi társadalmi rendünk építése — gondjaink és nem könnyedén megvalósuló új törekvéseink figyelembevételével is — az emberhez egyedül méltó, a békét védő és a nemzedékek jövőjét szolgáló alkotó tevékenységhez tartozik. Ezért nálunk május elseje — akárcsak a szocialista építést végző többi országban is — a nemzetközi szolidaritás és a saját békés építőimunkáink kettős ünnepe, szocialista társadalmunk eredményeinek természetes, nagy szavak nélküli díszszemléje is. A nemzetközi élet égboltján ma komor viharfelhők tornyosulnak. Az amerikai imprerializmus a vietnami nép elleni barbár agresszióval súlyosan veszélyezteti a világ békéjét. Az amerikai agresszoroknak a nemzetközi jogot durván lábbal tipró, galád bűncselekményei ellen világszerte száz- és százmilliók emelik fel tiltakozó szavukat. A földkerekség béke- és szabadságszerető népei messze hangzó szavakkal követelik: „El a kezekkel Vietnamtól!” A nemzetközi proletárszolidaritás ünnepén különös erővel zeng a népeknek ez a kórusa. Különös erővel jut kifejezésre a béke és társadalmi haladás erőinek elszánt akarata és eltökélt szándéka, hogy a legmesszebbmenő támogatást és segítséget nyújtsák az amerikai kalandorok ellen csodálatra méltó bátorsággal küzdő hős vietnami népnek. Mi magyar dolgozók egyek vagyunk ebben a cselekvő szolidaritásban a világ dolgozóinak százmillióival. Egyek vagyunk velük abban, hogy erőnkhöz mérten mi is minden segítséget megadunk vietnami testvéreinknek. Ma a munkásosztály, minden haladó erő nemzetközi összefogására nagyobb szükség van, mint valaha, hiszen az imperializmusnak, zsugorodó pozícióit védő agresszivitása is nő, mint ezt a vietnami példa is mutatja. Nem engedhetjük meg, hogy szolidaritásunkat, közös fellépésünket, az antiimperialista front egységét bármi is megbontsa. Ezért is követeli a nemzetközi összefogásnak e jeles napján, május elsején még erőteljesebben a nemzetközi munkásosztály és a haladás ügyéért felelősséget érző minden ember — köztük a magyar dolgozó tömegek is — erőink összefogását; a proletár-internacionalizmus és az imperialistaellenes egységfront elveinek érvényesítését. Hetvenhat év május elsejeira tekinthet vissza a nemzetközi munkásosztály. Nem volt virággal behintve az út: mérhetetlen volt a szenvedés, az áldozat, s olykor visszavonulást és vereségeket is el kellett szenvedni. A nemzetközi összefogás és szolidaritás ereje sem érvényesült mindig, olykor csüggesztő jelenségek árnyékolták be a horizontot. De összességében — immár történelmi távlatokból tekintve, — nem kétséges, hogy a munkásosztály és mozgalma, mindig az összefogás felé haladt, egyesülésre, szövetkezésre tudta lelkesíteni a többi haladó erőt is. Így kellett ennek lennie: a munkásosztály elemi érdeke az összefogás, az egyesülés. Május elsején hetvenhat év tanulságával hirdetjük: a nemzetközi munkásosztály és szövetségesei egyesülnek az impjerializmus ellen, a szocializmusért, a békéért vívott harcra. Május elseje ma világszerte, inkább, mint valaha, békeriadó is: „Békét a világnak!” Ezt a programot vallják magukénak a világ dolgozói, emellett tüntetnek május elsején, ezek az eszmék növelték immár legyőzhetetlen erővé az imperializmus ellen, a békéért, a népek szabadságáért, a szocializmusért küzdők sok száz milliós táborát. A mai munkásünnepen köszöntjük a nemzetközi munkásosztályt, a világ dolgozóit a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért harcoló százmilliókat. • A magyar nép helyesli és támogatja azt a következetes, szilárd és elvhű marxista —leninista politikát, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt folytat, amelyből jottányit sem enged és amely megszabja követendő utunkat. Ezen az úton haladva teljesültek be hazánkban a régi május elsejék álmai, vittük diadalra a szocializmus ügyét. Milliók szorgalmas munkája építette, szépítette országunkat, az ő munkájukat hirdetik a gyárak, a bányák, a termelőszövetkezetek, az építkezések, az iskolák, a kutatóintézetek. Őket, a munka embereit, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket köszöntjük e tavaszi seregszemlén. Köszöntjük hazánkba Magyar Népköztársaság népét, erősödő szocialista nemzeti egységét. MÁJUSI SEREGSZEMLE ÍRTA: PETRITS FERENC ROZSNYAI ZOLTÁN: MÁJUS L