Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-01 / 154. szám

1966. július 1. ' TOLNA MFC.VEÍ NÍPCJSAO Mit jelent a társadalombiztosítás kiterjesztése a tengelici Petőfi Tsz-ben Mint ismeretes, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány az 1003/1966. (III. 13.) számú ha­tározatával a termelőszövetkezeti tagok családi pótlékának, vala­mint a szolgáltatások betegségi, anyasági segélyezésének további fejlesztését határozta el. A ren­delkezés a mai nappal lépett életbe. A tengelici Petőfi Tsz-ben köz­gyűlésen foglalkoztak a nagy je­lentőségű határozat ismertetésé­vel. A feldolgozás adatai szerint — amelyeket Kovács Kálmán tsz­­f­ikönyvelő és Tolnai Józsefné nagy gonddal készítettek el —, a mai naptól kezdve 65 tsz-tag van érintve a családi pótlék kiegészí­tésében. Alkotmányunk ünnepére — az első kifizetés erre az időszakra esik — a községben 10 000 forint­tal több családi pótlékot hord szét a postás, mint eddig. Ugyan­csak a mai nappal lépett életbe a szolgáltatások bővítése is, mely szerint a tsz-tagok orvosi gyógykeze­lést, gyógyszert, gyógyfürdő­­kezelést, gyógyászati segéd­eszközöket, fogpótlást, kórházi ápolást, mentő-igénybevétel és szakrendelésre való beutalás esetén útiköltségtérítést, anya­sági, és halál esetén pedig te­metkezési segélyt kapnak. E szolgáltatások költsége a Tár­sadalombiztosítási Igazgatóságot terheli. A termelőszövetkezet a tagok részére betegségi és szülési se­gélyt folyósít. A tsz-közgyűlés ha­tározata szerint betegségi segélyt kapnak azok a tsz-tagok, akik be­tegségből kifolyólag keresőképte­lenek. Azok is betegségi segély­ben részesülnek, akiket valamilyen közegészségügyi okból kifolyólag (állategészségügyi zárlat), foglal­kozásuktól eltiltanak. A beteg­ségi segély összege a megbetege­dett tag előző naptári évben el­ért egy napi átlagos részesedésé­nek 50—75 százaléka lesz. A kis­­­gyermekes anya, aki egy éven aluli beteg gyermekét gondozza — gondozó hiányában egyedül­álló anya esetében — az két éven aluli beteg gyermek gondozására is kiterjed — hasonló a segélye­zés mértéke. A Petőfi Tsz-ben a közgyűlés határozata alapján a tsz-tag, aki 200 munkanapnak megfelelő, 375 munkaegységet teljesített, a na­pi részesedés 50 százalékát kapja. Az a tag viszont, aki 375 mun­kaegységen felüli teljesítést ért el, a napi részesedés 60 szá­zalékát kapja­ meg, betegségi segély címén. Az eddigi gyakorlat szerint a tsz-tag, aki 10 napon alul bete­geskedett, segélyben nem része­sül. Ha esetleg a tsz-tag 10—30 nap volt beteg, a zárszámadás után kapott betegségi segélyt, de mértéke attól függött, hogy a szociális-kulturális alap erre fel­használható részéből milyen ös­­­szeg maradt meg év végére. A tsz a 30 napon túl gyógyuló be­tegek számára eddig munkaegy­ség-előlegként 20 forintot folyó­sított. A beteg tagok részére na­pi 0,5 munkaegységet számoltak el. Tavaly például a betegségi munkaegység értéke 45 forint volt. Az új rendelet bevezetése azt jelenti, hogy egy átlagosan dolgozó tsz-tag, aki az elmúlt évben 16 800 forint évi jövedel­met ért el, a régi segélyezési forma szerint 30 napi betegség esetén 675 forint segélyt kapna, míg a mai nappal életbe lépett rendelet végrehajtása értelmében ugyancsak 30 napi betegség után a segély összege 900—1200 forint. Nagy segítség és kétszeres segít­ség, mert gyorsan jön és akkor, amikor az ember bajban van. A rendelet megoldotta a szülő nők segélyezését is. Eddig a Pe­tőfi Tsz-ben csak 3 hónapon ke­resztül kaptak a kismamák napi 0,75 munkaegységet Ezentúl a kismamák részére 20 héten keresztül folyósítanak szülési segélyt. Amennyiben a kismama a szü­lést megelőző évben leganlább 120 munkanapot dolgozott, ebben az esetben a segély összege az előző évi részesedésének egy napra jutó hányadának 100 százalékát kapja. A 80—120 munkanap esetében a tsz a napi részesedés 75 százalé­kát folyósítja szülési segély cí­mén. A tengelici Petőfi Tsz tagsága örömmel vette tudomásul a tár­­sadalombiztosítási szolgáltatások kiterjesztését. P. M. Közérdek — egyéni érdek A határozat sorsa Régóta megoldásra érett intéz­kedést próbált tenni az alsónyéki községi tanács végrehajtó bizottsá­ga. Baj volt a községi művelődési ház tisztaságával. Amikor a tsz­­közgyűlés utáni napokban ismét szóvá tették nekik a pókhálókat, a rendszeres takarítás megoldat­lanságát, napirendre tűzték az ügyet. A községi tanács végrehajtó bi­zottsága 1965. augusztus 31-én kelt, 71A965. számú határozatával megszüntette a gondnoki állást, helyette takarítónő alkalmazását határozta el. Ezzel a határozattal kezdődött a haddelhadd. Elindult a lavina. Miért? Mi különös van abban, hogy a községi tanács határozati­­lag rendezi dolgát? Hiszen hatás­körükbe tartozik, és a csaknem kétszáz négyzetméternyi kultúr­­otthont takarítani kell. Mindjárt kiderül. Kitört a háborúság, mert a köz­megelégedésre történt tanácsi in­tézkedés egyéni érdekekbe ütkö­zött. A gondnok ugyanis — aki havi 250 forintot kapott ezért a tanácstól — férfi volt, a kultúr­otthon igazgatójának, Szántó Pál­­nénak a férje. No, de ki nevezte őt ki erre? A tanácsiak szerint ők nem, hanem tudtuk és beleegye­zésük nélkül saját felesége, a mű­velődési ház igazgatója. December végén megszűnt a gondnoki állás — így a fizetés folyósítása is — a községi tanács pedig ez év január 15-én szerző­dést kötött az új takarítónővel, Hernádi Lajosnéval. Ekkor még mindig nem látszott, minek néz elébe a tanács és a takarítónő. Szántóék foggal-körömmel harcol­tak egyéni érdekeikért. Vitatta a kultúrotthon igazgató, kell-e kü­lön takarítónő a kultúrháznak, de ennél is továbbment, egyszerűen nem adta át a kulcsot Hernádiné­­nak, hónapokon át. Kell-e takarítónő ? A tetemes, killónyi iratmennyi­séget olvasván, beadványai teli vannak ellentmondásokkal. Néhá­nyat belőlük. Szerinte nem kell takarítónő, mert takarékoskodni kell, és ők férjével, a gondnokkal ketten takarítanak, társadalmi munkában. Ha ők társadalmi munkában takarítottak volna, miért fizettek a gondnoknak 250 forintot? Miért kell egy férfi pe­dagógusnak kultúrotthont takarí­tani? A másik ellentmondás ab­ban van, tudta-e, vagy nem, hogy takarítónőt alkalmaztak? Egyik írásban az olvasható tőle, hogy ő csak májusban értesült a szer­ződésről, a másikban viszont ke­­zevonásával igazolja, hogy ő. Szántóné — nem fogadva el az alkalmaztatást — januárban vis­­­szaküldte a tanácshoz a takarító­nővel annak munkakönyvét. Mire­­való ez? A tanács döntésének végrehajtása mindenkire kötelező, nem képezheti vita tárgyát a ha­tározat. Az elfekvő levelek sze­rint, személyeskedéssel, törvény­­telenséggel vádolta Paksi Béni vb-titkárt, aki a határozat végre­hajtásáért felelős. Ismerve az ügyet, sokak előtt nem vitás, hogy ki személyeskedett, ki veszi semmibe a törvényt. Milyen kön­­­nyű vádaskodni az ellen, aki tevé­kenységével a választott testüle­tet, a vb-t képviseli. Annál fur­csább ez, mivel választott tanács­tag a kultúrotthon-igazgató és en­nek a bizalomnak közösségi mun­kával kell megfeleljen. Nem térhetünk ki az ügy vala­mennyi részletére. Egy azonban kétségtelen: az alsónyéki kultúr­otthon igazgatója saját anyagi ér­deke védelmében nemigen válo­gatta az eszközöket, semmibe vet­te a tanács vb határozatát. Nem nagy község Alsónyék ah­hoz, hogy titokban maradjon va­lami. Többen is elmondják, hogy Szántóék részéről ennek a szé­gyenletes purparlénak anyagi hát­tere van. Az első és másodfokú munkaügyi döntőbizottságoknál is szóba került ez. A takarítónő ugyanis oda fordult elmaradt bé­rének kifizetése végett. Hiába a határozat’! A nyéki tanácsh­ázán — belép­­temkor — egy hajlott hátú férfival tárgyal a vb-titkár. Felfigyelek a panaszos bécsi keserű méltatlankodására. Herná­di Lajos, a kultúrházi takarítónő férje a panaszos. Kiderül, hogy hiába a vb-határozat, hiába a munkaügyi döntőbizottságok ha­tározata, a kultúrotthon-igazgató tegnap este sem adta át a kulcsot. Még mindig változatlan a hely­zet? Hát lehetséges ez? Hiába lenne minden? Ezért az áldatlan helyzetért fe­lelős a nagy közigazgatási jártas­sággal és vezetői tapasztalattal rendelkező tanácstitkár is. Mikor szóba kerül, ő is elismeri, hogy ha korábban határozottabb, másként állunk, nincs ez a huzavona. De nem restelli magát kultúr­­otthon-igazgatónk még mindig? Az sem zavarja, hogy önzéséből, vagy presztízséből a kis fizetésű ember, a takarítónő hátán csattan az ostor? Személyeskedéssel, el­odázással, a „csakazértissel” nem sokra megy szélyes, ha anyagiasság, a csak magával tö­rődés. Véget kell vetni a huzavonának ! Ideje lenne, hogy a felettes szervek is pontot tegyenek az ügyre. Vessenek véget a huzavo­nának, szerezzenek érvényt a ta­nácsi határozatnak! Miért a felet­tes művelődésügyi szervek tétlen­sége? Egyik beadványában Szántó­né azt írta, hogy a községi vb ha­tározata ellentétes a „felettes mű­velődésügyi hatóság” álláspontjá­val. Ezek után talán az sem meg­lepő, hogy a megyei művelődés­­ügyi osztály egyik dolgozója sze­mélyesen kérte a megyei döntő­­bizottságot: döntsenek a helyi ta­nács és a takarítónő ellen, a kul­­túrotthon-igazgató javára. Milyen alapon? Az igazság és a törvény nem áll mellettük. „Egymásra­utaltság”, protekció ide vagy oda, itt a közérdek a fő. A döntések végrehajtása követ­kezik most Alsónyéken is. Hány embert és mennyi energiát kötnek még le Szántóék ezzel a furcsa, ér­telmetlen huzavonával? Kérdezzük: Mit tesznek ezek után­ az illetékesek? SOMI BENJÁMINNÁ f 3 Épül a dombóvári kórház Az épülő kórház egyik szárnyán már felszerelték a nyílászáró szerkezeteket A főépülettel párhuzamosan készülnek a melléképületek is. A madártávlatból — kilenc emelet magasból — készült képen az építők egyik melléképület tetőszigetelésén dolgoznak. Az építők már elérték a legmagasabb szintet, s ezzel együtt telje­sítették az első fél év termelési t­ervét. Fotó: Bakó Jenő

Next