Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1967. január i, ÍOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG KIMIT VÁR ftp ft4 frail/ ? iiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii VS C.-'Cx • iiiiiiiiiiiiiiiiüiiimiiiiiiiiiimiiiiiiitiii I LÁTSZIK A LÁNYOKON, hgyan érdekli őket a téma. Valószínű, Tihanyi elvtárs, a pártszervezet titkára, jelezte, hogy miről lesz szó. Mielőtt maga mögött behúzta volna az ajtót, így bíztatta őket: — Csak őszintén lányok. Ami a szívükön, az a szájukon. Hiba nem volt sem az őszinteséggel, se a szói kimondással. Úgy beszélnek, ahogy érzik, pedig vitatott kérdésekről is szó esik. A fiatal lányok otthonosan mozognak a pártirodán. A várakozás feszültsége csak néhány pillanatig tart. A témát nemcsak érdekesnek találják, hanem izgalmasaknak is. Dombóvár legfiatalabb üzeme a kesztyűgyár. Sok fiatalt foglalkoztat. A KISZ-szervezetnek 95 tagja van, s többségük lány. A fiataloknál — ahogy lenni szokott — megoszlik a vélemény egy s más kérdésben. A véleménykülönbségek adódnak a felkészültség, a temperamentum, a felfogás különbözőségeiből, az otthoni környezet hatásából. A kérdések hétköznapiak. Ki mit vár az új esztendőtől, milyen terveket szőnek a jövő évre, férjhezmenés, külföldi utazás. Milyennek látják a kesztyűgyári lányok a jó partit, milyen as ideális férj, de milyen legyen a feleség. Négy lánnyal beszélgettünk, férjhezmenő sorban vannak, 18-tól 22 éves korúak. Érdekesen jutottak kifejezésre a vélemények, de figyelni kellett egymással folytatott vitájuk értékes gondolataira is. A négy lány közül — Góz Irén, Czeller Anna, Kővári Klára és Horváth Márta — Klára és Irénke a legcserfesebb. Góz Irén szabász. Egyéniség, amilyenné sok szülő szeretné nevelni gyerekét. Nyíltszívű, természetes modorú kislány. Csinos, jóalakú, magabiztos és mindenről önálló, határozott véleménye van. — Hogy mit szeretnék a jövő évre? Azt előre nem mondhatom, hogy férjhez megyek-e, vagy nem. Mindenesetre sokat szeretnék dolgozni, pénzt keresni, bútorra, stafirungra, hogy mire megjön a nagy „ő” legyen mivel kezdem. A jó férjet olyannak képzelem, amilyeneket a családunkban látok. Testvéreim közül négyen házasok, vannak jó példák előttem. Szerintem kevesebb a nézeteltérés a családban, ha hasonló műveltségű emberek kerülnek össze. Ahhoz én is ragaszkodom, hogy jövendő férjemnek intelligenciája és szakmai végzettsége legyen. Kővári Klára anyagkönyvelő, nem sokkal az érettségi után került ebbe a komoly beosztásba. 670 ezer forint raktári készletet bíztak a kezére. Nemcsak külseje szerint, de felfogását megismerve is, modern kislány, a szó jobbik értelmében. A fiúsra nyírt hajú Klárika rendkívül gyorsan kapcsol, s szinte ellentét látszik józan megfontoltsága és ábrándos természete között. — A mi társadalmunkban, a mi korosztályunk sokat tervez, szinte nehéz megvalósítani — kezdi polemizálva. —Tovább szeretném képezni magam, meg akarom látni 1967-ben az Adriaitengert. Elkészítettem olvasótervemet (mellesleg üzemi könyvtáros is vagyok). Az új esztendőben 41 könyvet szeretnék elolvasni. E mellett minden érdekel, ami él és mozog, különösen a természet. Szeretem az ősz melankóliáját, a téli hóesést, barátaim csodálkozására, még az őszi esős szélben is meglelem a természet varázsát. A természet szeretetét erdész nagyapámtól örököltem. — A jó parti? A boldogsághoz nem kell mérnöki, vagy orvosi diploma. Láttam én már „papír-műveltségű” férjeket, akiknél hiányzott a belső tartalom. Én úgy látom, hogy a jó házasságban legfontosabb a közös érdeklődés, a megértés. Meg kell gondolni a férjhez menést, mert egy életre szóló kötésről van szó. Sok fiatal hirtelen fellángolással köt házasságot. Hányszor férjhez mehettünk volna, ha csak a fellángolásra bíznánk magunkat — mondja, nagy nevetés közepette. Horváth Márta kesztyűvarró: Csendesebb természetű, de semmi nem kerüli el figyelmét, bele-beleszól a vitába. Ő a gyakori válásokról mondja el véleményét. Szerinte azok válnak el könnyen, akik nagyon fiatalon és megalapozatlanul házasodnak össze. — Én a házasságkötéshez a legideálisabb kornak fiúnál a legalább 23 évet, lányoknál pedig a minimum a tizennyolcat tartom. Klára itt közbevág: — Aranyszabályhoz nem lehet Jsszani, de inkább idősebb legyen ennél is a Hallottunk egy olyan esetet, hogy kétheti ismeretség után, a szülők ellenkezése mellett, házasságot akartak kötni. Irén is bekapcsolódik: — Én a szülőnek igazat adnék, mert hisz nem idősek, várhatnak. — Bocsáss meg Irénkém, de azt nem hiszem el, hogy két hét alatt megszerethetik egymást és egy életre szóló kapcsolat jöhet létre. — vélekedik Klára. Márta ezt mondja: — Arról se feledkezzünk meg, hogy a gyors házasságkötéssel megfosztják magukat az együttjárás, a jegyesség örömeitől, romantikus szépségeitől. Megvitatják vagy tíz percig, hogy mennyiben jogos és mennyiben kötelesség a szülői beleszólás a gyors házasságkötésbe. Megegyeznek abban, hogy ehhez kevés a két hét, jogos kívánság a szülőtől, hogy a fiatalok várjanak kissé. Kiderül, igazak-e érzelmeik. A négy lány közül Czeller Anna a leghallgatagabb. Ritkán kapcsolódik a vitába. Lehet, hogy azért, mert neki már van komoly udvarlója. Anna a terveiről sem sokat mondott, csupán annyit árult el, hogy a KISZ-szervezet külföldi társasutazáson szeretne részt venni. Ez lenne első külföldi útja, erre készíti magát úgy is, hogy német nyelvtanfolyamra jár. A fiúkról alkotott véleményében kifejezésre jutott: nem szereti a vagánykodókat. I HANGULATOS VOLT i töltött egy óra. Köntörfalazás nélkül mondták el véleményüket a családtervezésről. Egyik sem tudta elképzelni gyermek nélkül leendő házasságát. Szóba került a városban, vagy falun élés, s kicsit úgy látszott, hogy egymást és önmagukat is ellátták tennivalóval, amikor az ideális feleségről beszéltek. Megegyeztek abban, hogy a házasfelek mind a ketten dolgozzanak, de az otthoni munkát is osszák meg, hogy azt közös szórakozás válthassa fel. Barátsággal, boldog új esztendőt kívánva búcsúzunk. A kesztyűgyári lányok megérdemelnék, hogy valóra váljanak terveik. POZSONYINÉ — SOMINÉ nyűek is —, 1100 forinton felüli a havi pénzbeni részesedés. Többen vannak, akik 2—3000 forintos havi átlaggal számolhatnak el most, év végén. Legtöbbet természetesen a gépen ülők és az állattenyésztők kaptak, de a növénytermesztők, rakodók közt is gyakran kijön az ezer forinton felüli átlag. Ha a szövetkezetet a rendszeres pénzjövedelmen keresztül nézzük, nem nehéz megállapítani, hogy nagyjából biztosította azt, amit a vállalatok általában tudtak biztosítani azoknak, akik a faluból elvándoroltak. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy aki otthon maradt, a háztáji gazdaságon keresztül is meglehetősen nagy jövedelmet tud magának biztosítani, még inkább érthető, hogy vonzó a szövetkezet. Márpedig ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert Regölyből nagyszámú sertést, tenyészállatot, hízott marhát szállítanak el. Aki évente csak egy tenyészállatot visz piacra, már az is jó pár ezer forintot jelent. Rendszeres tenyészállat-vásárokat tartanak a faluban, s ha jól körülnézük’’ úgyszólván minden háztól kell"," valami piacra — ha nem tenyészállat, hát hízott sertés. És mert már nemcsak a jövedelm meg sok esetben azt, mit vándorlással lehetne biztosítani, hanem tisztes nyugdíjra is lehet számítani. A tsz iránt növekvő szimpátia mögött elsősorban anyagi jellegű tényezők vannak, de akad olyan is, ami nem fejezhető ki forintban.Például, aki máshova járt dolgozni, rendszerint csak a hét végén látta a családját, s hol tudott rendesen táplálkozni, hol nem. Ugyanakkor jelentkezik egy probléma is a szövetkezetben. Hegedűsné nemcsak azt kérdezte meg, hogy beléphet-e a tszbe. tagként, hanem azt is, hogy kaphatna-e valami munkát most, a téli időszakra is. — Szeretnék hetente legalább 2—3 napot dolgozni. Az otthoni munka mellett megtehetném, és hát ez nem mindegy a nyugdíj, meg a kereset szempontjából. Voltaképpen szerény igény, mert a téli hónapokban nem heti hat munkanapot szeretne dolgozni, mint ahogyan az iparban szokás, hanem csak 2—3-at. De nagyon jogos kívánság, és örülni lehet neki. Az elnökhelyettes közölte is vele, hogy ennek semmi akadálya nincs, tudnak részére biztosítani zsákvarrást, azaz olyan munkát, amit ő is el tud végezni — az előrehaladott terhessége ellenére is. De most számítani kell arra is, hogy rajta kívül egyre többen jelentkeznek majd ilyen igényekkel. Falun a téli időszakban úgymond „parasztszabadságot” szoktak tartani, azaz a férfiak is inkább csak a ház körül foglalatoskodtak, a nők pedig alig mentek a határba. Részben a tsz óta is így van: sokkal kevesebb ember dolgozik, mint nyáron, de nem is tudnának annyit rendszeresen foglalkoztatni. Márpedig a nyugdíjrendszer egyebek közt éppen abban kívánja érdekeltté tenni a tagokat, hogy rendszeresen dolgozzanak, s ne csak a nyári csúcsmunkák idején. Aki például csak egy-két hónapot dolgozik, a nyugdíj szempontjából nagyon hátrányos helyzetbe kerülhet a többivel szemben. — Egy csomó munkát most is tudunk adni, például trágyahorhordás, szállítás — mondja az elnökhelyettes —, de a rendszeres téli foglalkoztatottság nincs megoldva a teljes tagság részére, s a jelek szerint napirendre kell tűznünk ezt a témát is. Jellemző, hogy a pénzösszeg, amelyet a munkáért kifizetett a termelőszövetkezet, júniusban 200 ezer forinttal több volt, mint novemberben, azaz körülbelül egyharmadával csökkent a tél elejére. Márpedig a nyugdíjnál a közösben végzett munka a kiindulópont. B, F. 3 a KISZ és a földművesszövetkezetek együttműködése A KISZ és a földművesszövetkezetek között az elmúlt években sokoldalú gazdasági, kulturális és szervezeti együttműködés alakult ki. Az ifjúsági szervezetek a közép- és általános iskolákban alakított falusi ifjúsági szövetkezeteken keresztül segítették a földművesszövetkezet előtt álló feladatok megoldását. Ugyanakkor ez a közös tevékenység elősegítette a fiatalok munkára nevelését. Az együttműködéssel foglalkozott a KISZ Központi Bizottsága is. Meghatározta az irányelveket. Ennek nyomán a téma Táka megyében is napirendre került. A KISZ megyei vb és a MÉSZÖV igazgatósága megfelelő intézkedési tervet dolgozott ki az idei évre. Ez az intézkedési terv az eddigi gyakorlatból indult ki és ennek a továbbfejlesztését célozza. Rögzítették, hogy a földműveszövetkezetek 1970-ig folyamatosan mintegy kétszáz fiatal részére nyújtanak lehetőséget a kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzettség megszerzéséhez. A KISZ- szervezetek az idén a zöldség- és gyümölcstermesztés fellendítése érdekében exportra termelő ifjúsági brigádokat szerveznek. A kisállattenyésztés terén rejlő lehetőségek kihasználása érdekében szakcsoportokat alakítanak. Mindehhez a földművesszövetkezetek biztosítják a gazdasági feltételeket. A közös cél érdekében közösen szervezik a fiatalok körében a munkaversenyt, valamint a társadalmi munkát. A kapcsolat természetesen kiterjed kulturális területre is. A KISZ oktatási tematikájába olyan anyagot is iktatnak, amelyek valamilyen formában a földművesszövetkezettel kapcsolatosak. A földművesszövetkezetek az idén körzetenként legalább egy ifjúsági klub berendezését, vagy a már működő klub felszerelésének kiegészítését vállalják. Közösen szerveznek szavalóversenyeket, táncfesztiválokat, író-olvasó találkozókat, szellemi vetélkedőket. Javában folyik a téli szünidő, melyet a tanulók igyekeznek minél jobban, hasznosabban eltörölni. Felvételünk a paksi járási könyvtárban készült, melyet ezekben a napokban különösen sok fiatal keres fel. Fotó: Bakó Jenő Takarékos vendéglátás hogy pont karácsony előtt egy nappal kellett fogat húzatnia, stb., stb. A másik meg imigyen könyörgött, nézék el neki, ha meg sem kóstolja, de ő már gyermekkorában megutálta a süteményt. Az öregebb néniknek, bácsiknak már könnyebb dolguk volt, ők egyszerűen azt mondták, hogy nincs foguk, ami van, az is rossz, így hát nem is tudják megrágni ezt a finom süteményt. Sorra kerültünk mi is. Mohón nyúltunk a sütemény felé. Nagy élvezettel haraptunk bele, azaz haraptunk volna, ha lehetett volna. Olyan kemény volt a sütemény, akár a kőszikla. Mindjárt János vitéz jutott az földjére lépett, de neki legalább volt megoldás: az óriás fejéhez vágta a kősziklát, de nekem?... Szegény fogam! Óvatosan elrejtettem a süteményt, és fennhangon dicsértem. Persze a hatás nem maradt el, úgy néztek rám, mint aki meghibbant. Később jó hangulatban vonultak el lassacskán a vendégek. Én maradtam utoljára. Az üres üvegekre néztem, meg a teli tálakra, aztán a barátnőmre. — Igazán ehetőbb süteményt is süthettél volna — mondtam neki. Mire ő: — De kedvesem, ez egy hét múlva olyan omlós lesz, hogy az. csuda!, és hozzám szilveszterkor is jönnek vendégek. Mit gondolsz, hányszor asszony, ugyanis eszembe. Ő járt így, állok neki sütni?! olyan szerencsétlen, amikor az óriások — margó — Ünnepek táján a háziasszonyok megtöltik a süteményes tálakat finomságokkal, és várják a vendégeket. Mi is elmentünk az egyik barátnőmhöz vendégségbe, karácsony másnapján. A vendégszerető háziaink mindjárt hellyel kínáltak bennünket. Letelepedtünk a nagy asztalhoz, a fiatalok és kevésbé fiatalok közé. Megkezdődött a csevegés a karácsonyi ajándékozásokról. A háziasszony, az én barátnőm, végighordta a tálat és buzgón kínálgatta a maga sütötte édességeket. A vendégek óvatosan elhúzódtak, volt, aki egész monológot mondott el védekezésül, hogy őt ne kínálgassák, ne is fáradjon vele a kedves házi