Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-01 / 179. szám

2 Közös közlemény (Folytatás a 1. oldalról) ügyminisztert Japánba. A ma­gyar külügyminiszter örömmel Miki Takeo japán külügyminiszt­er fogadta a meghívást. A látoga­­tói hivatalos látogatásra hívta­tás időpontját később, diplomá­­még Péter János magyar kül­­oiai úton­ fogják megállapítani. November elején megkezdődik a kollektív szerződések vitája - Aláírás január 1-ig Mint ismeretes 1968. január 1- én életbe lép az új Munka Tör­vénykönyve, amely azonban az új mechanizmus elveinek megfe­lelően a vállalatok munkaügyi szabályzatainak csupán keretét tartalmazza. A dolgozók munka­­és életkörülményeit érintő konk­rét intézkedésekről mindenütt a helyi adottságoknak megfelelő kollektív szerződéseket készítenek. Ezekben az okmányokban a vál­lalatok igazgatói és szakszervezeti szervei részletesen meghatározzák a munkaviszony, a bérezés, a kü­lönféle juttatások, a munkaidő­­beosztás szabályait és sok egye­bet. A kollektív szerződésekben a törvényes keretek között szaba­don döntenek például a próba­időről és a felmondási időről, a bérekről, az éjszakai, a nehéz fi­zikai és a túlórapótlékokról, a részesedési alap felosztásáról, a vállalati üdültetésről, az üzemi étkeztetésről, vagy például arról, hogy az évi munkaidőt naponta egyenlően, vagy a szezonnak meg­felelő egyéb beosztásban kell-e ledolgozni. Mint a SZOT-ban az MTI mun­katársának elmondták, a kollek­tív szerződések előkészítésébe a dolgozókat széles körben be kell vonni. A szerződések tervezetét a műhelyek, részlegek dolgozóival meg kell vitatni. A javaslatokat mindenütt figyelembe kell venni, a vállalat igazgatója valamennyi javaslatra rövid időn belül köte­les válaszolni, mivel a kollektív szerződés kereteit a Munka Tör­vénykönyve adja, ezért a szerző­dés­ tervezetek vitája a Munka Törvénykönyve végrehajtási uta­sításának megjelenése után, tehát november elején kezdődhet meg. Addig is azonban megfelelő ta­pasztalatokat akar szerezni a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT a szerződéskötések előké­szítéséről. Ezért hat vállalatot ki­szemeltek, amelyek szeptember közepéig próba kollektív szerző­dést készítenek. Ezeket a vállala­tokat előre megismertetik a vár­ható jogszabályokkal. Próba kol­lektív szerződést készít a Ganz- MÁVAG, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár, a Chinoin, a Ma­gyar Gyapjúfonó és Szövőgyár, a Tatabányai Szénbányászati Vál­lalat és a Csemege Élelmiszer­kereskedelmi Vállalat. A SZOT értesülése szerint további vállala­tok saját kezdeményezésre is ké­szítenek próbaszerződéseket. Ala­pos előkészületek után 1968. ja­nuár 1-ig mindenütt alá kell ír­ni a szerződéseket, hogy azok a Munka Törvénykönyvével egy idő­ben életbe léphessenek. Az új kollektív szerződések egyébként minden eddigitől lé­nyegesen különböznek majd. A felszabadulás után az államosítá­sokat követően létrejött kollek­tív szerződések, egész sor új vív­mányt, például a nők és fiatalok védelmét, a fizetett szabadságot, a munkaviszonnyal kapcsolatos jogvédelmet és sok egyebet tartal­maztak. A mindenre kiterjedő központi intézkedések miatt azon­ban a vállalati kollektív szerző­dések később formálissá váltak. Ezért 1957. óta nem­ kötöttek vál­lalatainknál kollektív szerződése­ket, csupán bérszabályzatokat, amelyek a bérezés formáit, a pre­mizálás és a nyereség elosztásának rendszerét tartalmazták. Mivel 1968. január 1-től a vállalatok ön­állóságot kapnak, s törvényes ke­retek között maguk döntenek fon­tos kérdésekben, a kollektív szer­ződés jelentősége igen nagy lesz. A dolgozóknak joguk, hogy a vá­lasztott szakszervezeti tisztségvi­selők útján például a termelési tanácskozásokon közvetlenül is ellenőrizzék a kollektív szerződé­sek végrehajtását. (MTI) A japán külügyminiszter találkozása a sajtó képviselőivel Miki Takeo japán külügymi­niszter vasárnap este a Gellért­­szállóban találkozott a magyar és a nemzetközi sajtó képviselői­vel. Meleg szavakkal köszönte meg a vendégszeretetet, amely­ben kíséretével együtt része volt. — Azért jöttem Magyarország­ra — mondotta ezután —, hogy eszmecserét folytassak a magyar miniszterelnökkel és a külügy­miniszterrel, valamint az ország más vezető személyiségeivel a magyar—japán kapcsolatok to­vábbi javításának lehetőségeiről és a két országot érdeklő fon­tos nemzetközi kérdésekről. Péter János külügyminiszter úrral három és fél órás megbe­szélésünkön elhatároztuk, hogy a gazdasági és kereskedelmi kap­csolatok továbbfejlesztése érde­kében előmozdítjuk delegációk, személyek cseréjét, és az együtt­működés kiszélesítésére törek­szünk tudományos és kulturális téren is. A jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcsolatban elsősor­ban a nemzetközi feszültség eny­hítésének lehetőségei és a béke fenntartása érdekében teendő lé­pések kerültek szóba. Annak el­lenére, hogy különböző társadal­mi rendszerű országok képvise­lőiként jöttünk össze, úgy lát­juk, lehetséges együttműködnünk, méghozzá együttes akciók és kap­csolataink erősítése révén. A kérdésekre válaszolva töb­bek között elmondta, hogy a tár­gyalásokon megvitatták a viet­nami és a közel-keleti kérdést is. Abban mindkét fél egyetértett, hogy csak békés megoldás le­hetséges. Minden országnak joga van ahhoz, hogy maga határoz­za meg saját társadalmi rend­szerét és kormányformáját. Befejezésül arról szólt, hogy a két ország­­ kereskedelmi kap­csolatai ma még igen szerények, de mindkét félnek őszinte vágya a kapcsolatok fejlesztése. Úgy gondolom — tette hozzá moso­lyogva —, hogy a kapcsolatok szélesítésére igen alkalmas volna a tokaji bor exportja Japánba. Gondolom, hogy a jövőben kap­csolataink kereskedelmi és kul­turális téren is erősödnek, fej­lődnek. (MTI) Véget ért az iráni, török, pakisztáni csúcsértekezlet Hétfőn véget ért Irán, Török­ország és Pakisztán államférfiai­­nak ramsari csúcsértekezlete, amelyen a közel-keleti kérdésben, valamint az övezetközi együtt­működés tekintetében teljes né­zetazonosságra jutottak. A ta­nácskozások részvevői hazautaz­tak. A ramsari tanácskozás befeje­zését követően közös záróközle­ményt adtak ki. A közlemény egyebek között hangoztatja, hogy „az izraeli erők visszavonása a megszállt arab területekről döntő előfeltétele az igazságos és tartós közelkeleti béke megteremtésé­nek”. A tanácskozásokon részt vett­­ államférfiak „megismétlik határozott elutasításukat a Jeru­zsálem státusának megváltoztatá­sa érdekében tett izraeli rend­szabályokkal szemben” és azt a meggyőződésüket fejezik ki, hogy „csak az ENSZ határozatainak következetes végrehajtása állít­hatja helyre és biztosíthatja a békét a világnak ebben a térsé­gében”. A közlemény a továbbiakban hangoztatja annak szükségességét, hogy Irán, Törökország és Pa­kisztán „jobban mint valaha, fo­kozza együttműködését a meglévő egyezmények keretében”. Elhatározták, hogy a három ország államfői évenként találkoz­nak egymással. A záróközlemény végül meg­elégedéssel állapítja meg, hogy a három ország regionális együtt­működése jelentős mértékben elő­rehaladt. Zahedi iráni külügyminiszter egy kérdésre válaszolva a záró­közlemény felolvasása után kije­lentette, hogy a Cento továbbra is működik és rövidesen kitűzik a Cento újabb tanácskozásának időpontját. TÖOIA MEGYEI VERtÍJSAG 1961. augusztus 1. Ma kezdődik az arab külügyminiszteri értekezlet A Nílus-parti köztársasági pa­lotában már berendezték a tár­gyal­óterm­eket és hétfőn reggel felhúzták 13 arab nemzet lobo­góját. A szudáni fővárosban­­keddre összehívott arab külügy­miniszteri értekezlet résztvevői­nek listája az elmúlt órákban ugyanis kibővült. Hír szerint Szaud-Arábia kérte, hogy előze­tesen tisztázzák a várható napi­rendet , s ez részvételi kész­ségre vall. Jelen lesz Monzsi Szlim, Tunézia külügyminisztere is. Egy magasrangú szudáni hiva­talos személyiség a UPI tudósí­tójának kijelentette: „Az arab csúcsértekezlet jövője teljes mér­tékben a külügyminiszteri érte­kezlet eredményességétől függ. Ha a miniszterek, illetve a velük egyenrangú képviselők pozitív döntéseket hoznak, mint remél­jük, akkor a csúcsértekezlet ös­­­szehívása bizonyos, ha nem, a csúcsértekezletnek sincs értelme”. Jelezte már részvételét Has­­­szm­a, az Arab Liga főtitkára, valamint Sukeiri, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője is. Letartóztatások Jeruzsálemben Az izraeli minisztertanács hét­fő délelőtt 24 óra leforgása alatt harmadízben ült össze Jeruzsá­lemben, hogy kidolgozza a meg­szállt területekkel kapcsolatos rövid- és hosszútávú politikáját. Megfigyelők szerint a vasárnapi két ülés nem járt eredménnyel, mert a kormány tagjai között meglehetősen nagy véleménykü­lönbségek merültek fel. Az izrae­li kormány csak egy dologban ért egyet, éspedig abban, hogy az izraeliek hosszú ideig tartó megszállásra rendezkednek be. Az üléssorozaton foglalkoztak a megszállt területeken, főként Jeruzsálem arab szektorában az utóbbi időben egyre erősödő el­lenállási mozgalommal. Hétfőre virradóra Jeruzsálem arab szek­torában négy muzulmán szemé­lyiséget letartóztattak és egy fél­reeső izraeli hegyes vidékre száműztek. A letartóztatottak között van Anvar Khatib, Jeru­zsálem jordániai szektorának volt kormányzója, Jordánia egy­kori kairói nagykövete. Ugyan­csak száműzték dr. Duad Hus­­­szeint, a jordániai parlament volt tagját, a Sukeiri-féle Palesztinai Felszabadítási Szervezet egyik vezetőjét. Valamennyiük ellen az a vád, hogy a múlt héten alá­írták Jeruzsálemben azt a bead­ványt, amely felszólítja az óváros lakosságát­, ne működjék együtt az izraeli hatóságokkal. Folytatódnak Amerikában a faji zavargások A faji zavargások vasárnap es­te a Wisconsin állambeli Milwau­­kee-ra terjedtek át. A nyomor­sújtotta négernegyed központjá­ból fiatal négerek vonultak át a belvárosba és tüntettek. A rend­őrség lezárta a körzetet, de a tüntetők többször áttörték a kor­dont. Nagy verekedés támadt, töb­­ben megsebesültek. Hétfőn reggel a rendőrök már fegyverüket is használták, a négernegyedből fo­lyamatos puskaropogás hallat­szott. Egy tüntető életét vesztette, huszonöt ember megsebesült. Ria­dóztatták vasárnapra virradó éj­jel a nemzeti gárdát és az állami rendőrséget Oregonban is, ahol a portlandi négerek szintén tünte­tést kezdtek. Vasárnap Romney Michigan-i kormányzó és Cavanagh, Detroit polgármestere az NBC televízió­nak adott nyilatkozatot. Romney szerint a faji zendülést olyan ál­lapotok váltották ki, amelyek könnyen a polgárháború szakadé­kába dönthetik az egész Egyesült Államokat. Cavanagh polgármes­ter „mélységesen reakciósnak” nevezte az amerikai kongresszust és rámutatott arra, ha a tör­vényhozás nem oldja meg reáli­san a detroiti problémákat, úgy azok folytatódására lehet számí­tani. Négerkérdés az Egyesült Államokban iiHiiHiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiitmiiiciiiiiHiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitmiiiiiii FEKETE GETTÓK írta: E. Nyrteburg, a történettudományok doktora 1. Harlem, Watris... komor képe­ket idéznek fel az ember em­lékezetében ezek a nevek. Az amerikai fajüldözők kegyetlen­kedései a néger gettók lakossá­gával, világszerte felháborodást keltettek. Ám, sajnos, ez nem­csak a múltra vonatkozik. „A fekete gettó még mindig időzí­tett bomba, amely ott ketyeg az Egyesült Államok minden nagy­városának szívében” — figyel­meztet rá a Newsweek című amerikai hetilap. Még vész­­jóslóbban hangzanak Kenneth Clark néger professzor szavai, aki az amerikai városok gettóit az állam alapjainak megsemmi­sítésére alkalmas atomtöltethez hasonlította. Hogyan jelentek meg ezek az „atomtöltetek” és mi a jelenlegi helyzet az ame­rikai négernegyedekben? ♦ Az Egyesült Államokban a polgárháború (1861—1865) és a rabszolgaság megszüntetése után az amerikai négerek 91 százalé­ka délen, s csaknem teljes egé­szében a falvakban élt Fél év­századdal később, az első vi­lágháború előtt a négereknek már 27 százaléka városban la­kott, de a többiek még mindig azon a földön dolgoztak, ame­lyet egykor rabszolga őseik mű­veltek. A négereknek az északi városokba történő, tömeges át­költözését az első világháború indította el, amikor az amerikai iparnak az olcsó munkáskezek millióira volt szüksége. 1940-re a négereknek már csaknem a fele (47,9 százaléka) a városok­ban lakott.­ (Az Egyesült Álla­mok lakosságának akkoriban 57 százaléka élt városokban). A XX. század első harmadá­ban észlelt tendenciák a máso­dik világháború éveiben és a háború utáni időszakban erősöd­tek. 1940-ben az amerikai mező­­gazdaságban 9 millió személyt foglalkoztattak, ma viszont 4,5 millió ember dolgozik. A far­mok szám­a 1940-től 1965-ig csak­nem a felére, délen több mint a felére csökkent. Ennek az volt az oka, hogy a néger falusi la­kosság tömegesen­­ veszítette el földtulajdonát, s elnyomorodott. Ezt a folyamatot a hosszú agrár­válság csak fokozta. A néger farmtulajdonosok száma ezekben az években a negyedére csök­kent. A gyapotföldekről, ahol egykor a négerek százezrei dol­goztak, most gépekkel takarítják be a termést. A négerek tömeges áttelepü­­lése a városokba gyökeresen megváltoztatta a néger lakosság szociális és szakmai összetételét. Az önálló keresettel rendelkező néger lakosságnak ma már 8 százaléka sem dolgozik a mező­­gazdaságban. A néger burzsoá­zia és a bér­munkát végző, vi­szonylag jó módú négerek réte­ge nem haladja meg az önálló keresettel rendelkező néger la­kosság 3 százalékát. A négerek 95 százaléka dolgozó. Az önálló keresettel rendel­kező néger lakosságnak körül­belül a kilenctizede, a tágan ér­telmezett munkásosz­tályhoz tar- I

Next