Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-01 / 284. szám

\ Hideg napok? Koppány Károly, a Szekszárd­­palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum nyugdíjas tanára 15 esztendeje foglalkozik a környék meteorológiájával. Tőle kértünk véleményt, milyen télre számít­hatunk az idén. — Megfigyeléseim szerint Szek­­szárdon az évi átlagos hőmérsék­let 10,5—11 Celsius fok között in­gadozik. Ha tehát a nyár nagyon meleg — mint az idén volt — hosszú, kemény telet várhatunk, mert csak így jön ki az évi átla­gos hőmérséklet. — Volt-e valami rendkívüli ebben az évben? — Igen, a novemberi jó idő. A legmagasabb hőmérséklet, amit mértem 22,4 Celsius fok volt. Roppant szokatlan jelenség, kö­rülbelül harminc esztendeje nem volt rá példa. És hogy igazoljam előbbi feltevésemet, a téllel kapcsolatban: novemberben is nagyjából kijött az átlaghőmér­séklet. Ugyanis a szokatlanul me­leg idő mellett szokatlan hideg hőmérséklet is volt ebben a hó­napban. A „legerősebb” hideg november 26-án volt, akkor mí­nusz 8,6 Celsius fokot mértem. Ez sem mindennapos jelenség, mert statisztikám szerint novem­ber hónapban még nem szokott ennyire lesüllyedni a hőmérő hi­ganyszála. — Mit jósol a gyerekeknek? — Csapadékszegény volt az esztendő, így számítani lehet ar­ra, hogy a tél nemcsak kemény lesz, hanem bőséges csapadék is várható. Azt hiszem, az idei tél kedvez majd a téli sportok ked­velőinek, a szánkózni vágyó gye­rekeknek. Eljött már november didergő hónapja, Hideg szele a fák ágait megcsapja. Meghalva elhullnak a sárga levelek, Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek. Az ajtónál álló télnek hideg zúzza A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza. Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel, A fázékony Auster havat is hány széjjel. A borongás égnek sűrű felhőzése Házba zárt szívünknek kedvetlenedése. Jer, barátom, minden unalmat űzzünk el Az új boron vidám beszélgetésünkkel. Van elég gesztenye, van elég noszpolya. Van dió, melyik kell? mind jó borkorcsolya. Gazdagabbak leszünk akármely bárónál, Csendességben ülvén itt a kandallónál. Az az áros kancsó megint jár közöttünk, Tudod, mint tegnap is, mikor haza­jöttünk. Még ugyan a borom­ nem forrt ki egészen, De semmi; potomra minek heverésszen? Most még jobban is csúsz, mert édes valaba, s S különben sem látszik színe a kancsóba. E És ha az elsőtől még kedved nem duzzad, A másik kancsót is körömhegyig húzzad. Magam is így fogok te utánad tenni: = Törik, szakad, mégis vígan kell ma lenni. E Vígan ma, barátom! és ha pitizálunk, Roziról is egy-két sort dallarizálunk. E S ki tudja? hátha még táncot is kell várni? ~ S hatos minétet is fogunk ketten járni? E Neveted? de több is történhetik itt még: 5 Bolond az, barátom, aki okos mindég! E Le kell a mord képet néha-néha tenni. S ha ennyi hiúságra nem fogunk is menni: E­zer, legalább minden unalmat űzzünk el Az új boron vidám beszélgetésünkkel! S (Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz) = =iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiUiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiuimiiiiHiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiii^ Tél előtt Most már itt van a küszöbön. Nem is kopogtat, nem kér en­­gedelmet bebocsájtásra, kéretle­­­nül, hívatlanul beállít, hideget lehel és havat szór majd. Egye­lőre még csak a küszöbön áll. Néha már ad egy kis ízelítőt magából. Ilyenkor fázósan meg­borzongunk, s gyorsan meleg pulóver meg télikabát után nyúlunk. A gyerekek mindeb­ből csak annyit éreznek: nagy­szerű, mert rövidesen jönnie kell a Mikulásnak. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiaüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiE Sok családot érdekel — Lesz-e döccenő a tüzelőel­látásban? — A téli ellátás eddig zavarta­lanul bonyolódott le — mondja Peredi Lajos, a szekszárdi TÜZÉP vezetője. — Jósolni nem tudok és nem is vállalkozom rá, csak annyit mondhatok, hogy elő­reláthatóan a továbbiakban esetleg csak egyes szénfajtákból lesz átmeneti hiány. Tűzifa kor­látlanul kapható ezután is. A felhalmozódott megrendeléseket már sikerült házhoz szállítanunk, így a közeljövőben már rövidebb szállítási határidőre vállalhatunk öt mázsán felüli tételeket. Kisebb mennyiséget a kis tételek eladá­sára berendezett Rákóczi utcai üzletünkben lehet tüzelőanyagok­ból is vásárolni. • — Beválik az olaj házhoz szál­lítása? — Mi megtartottuk ígéretün­ket, — mondja Kovács Zoltán — a nap minden időszakában várjuk a személyesen bejelentett, vagy telefonon közölt igényeket. Nincs sok érdeklődő. Általában a kora esti órákban szállítjuk házhoz az olajat egy héten három alkalom­mal, eddig a heti átlagunk 30 kanna, azaz 600 liter vlaj. Hát ez bizony nem sok! Nagyobb for­galomra számítottunk.­­ — Hogyan készülődik a­z élre a városgazdálkodási vállalat? — Úgy három hete, hogy mű­szaki értekezleten megbeszéltük a legfontosabb tennivalókat — mondja Iváncsik Lajos igaz­gató. — Dolgozóink részére az előzetes felmérések alapján biz­tosítottunk olyan karbantartási munkákat, amelyeket a hidegben is el tudnak végezni. A bérházak mellett a járdák vízlefolyását mindenütt igyekeztünk biztosí­tani, hogy a majdani fagyban a lehetőségekhez képest elkerüljük a balesetveszélyt. Felkészültünk a várható sorozatos csőrepedések­re, a vízvezetékszerelők létszá­mát felemeltük. Felkészítettük a házfelügyelőket a hóeltakarítás­ra, s az ehhez a munkához szük­séges szerszámokkal is elláttuk őket. Jaj a disznóknak! A tél hangulatához minden­képpen hozzátartozik a disznó­ölés. Ahogy beköszöntenek az első keményebb napok, disznó­sírástól lesz hangos a hajnal, s a friss töltelék ínycsiklandozó illata tölti be a levegőt. A családban mindig ünnep a disznóölés, s sokan a karácsonyt nem tudják másképp elképzelni, mint finom, friss kocsonyával. Persze a „disznóölés ünnepét” töméntelen gond előzi meg, ezt főként a háziasszonyok érzik. Be kell szerezni a paprikát, borsot, rizst, belet, egyszóval mindent, ami a „szertartáshoz” kell. S ez nem is olyan egysze­rű, mint az ember képzeli. Bármelyik nap beköszönthet a kemény idő, és akkor jaj a disz­­­nóknak i S, ahogy a hízott seb­­ének árának alakulását lát­juk — az erszényeknek is... Cserépkályha iszapszénnel E küszöbön a tél, s ilyen idő­­k­ben a kályhásak — a kályha-­­ javítók és -építők — keresettek­­ lesznek.­­ — Mi újság a kályhafronton?­­ — Ha az időjárásról nem is­­ vennénk észre, hogy itt a tél, a­­ hozzánk érkezett sok megrende­­­­lés, a sok munka biztosan mu­­­­tatja — válaszolja Abaházi Já­­­­nos, a Tolna megyei Építőanyag-­­ ipari Vállalathoz tartozó kályha- E részleg vezetője. — Míg a többi­­ negyedévekben átlag 110—120 s kályhát készítünk, a negyedik­ E­ben legalább 20 százalékkal­­ többet. E — Nem jelent konkurrenciát­­ az olajkályha? E — Nem vettük észre. Sőt! A­­ tavalyi évhez viszonyítva meg­­­­háromszorozódott a cserépkály­­­­hák iránti igény. E — Mire legyenek figyelemmel­­ a cserépkályha-tulaj­donosok? E — Az építtetők — azokkal,­­ akikkel nem tudunk személye­­­­sen tárgyalni — pontos ismer­­­­tetéssel szolgáljanak, milyen­­ nagy a fűtendő szoba, hova nyí­­­­lik, hány és milyen nagy abla­­­­ka van, stb. így elkerülhetik,­­ hogy a tüzelésnél vagy túl meleg­­ legyen, vagy éppen hideg marad- E jón a helyiség. E — Rendkívül fontos az új E kályha kifűtése. Ezt csak fával­­ szabad végezni. A továbbiakban­­ például koksszal nem szabad­­ tüzelni. Legideálisabb az iszap- E szén. Ez nem olvad össze, nem s ragad oda a samothoz, így nem s rontja a feszegetés, az ütögetés E kiszedéskor a csempéket. És E nem lobbanékony, a kellemes E meleget egyenletesen biztosítja E — mondotta befejezésül Aba­­házi János. Ahol hektóval mérik a pálinkát Csillogó rézüstök, festett nagy tartályok, egy csomó elágazó vé­konyabb, vastagabb cső, s az em­ber orrát megcsapó törkölyszag; ez a Tolna megyei Szesz- és Üdítőitalipari Vállalat szeszfőz­déje. —­ Igazi téli munka ez — mond­ja Steiner András, a főzde ve­zetője. — Egyrészt a szőlősgaz­dák most már jobban ráérnek, másrészt minél hamarabb sze­retnének megszabadulni a sok helyet foglaló nyersanyagtól. A pálinka előnye, hogy kisebb he­lyen lehet tárolni, no meg jóízű­­eket lehet kortyolni belőle. Két műszakban dolgozik a főz­de, havi 160—170 hektoliter pá­linka teljesítménnyel. A bérfőzés alapján ennek fele a főzető gaz­dáké, a másik felét pedig az iparnak, kereskedelemnek szállít­ja a vállalat. 1— A főszezon ellenére nem látni itt nagy tumultust. — Ezt azzal igyekszünk el­kerülni, hogy előj­egyeztettük a főzéseket. Nem jó a sok hiábava­ló várakozás sem a gazdáknak, sem a vállalatnak. A törkölyfő­­zési szezon eltart körülbelül ja­nuár közepéig. Meg is látszik a körültekintő munka az üzem, de az egész vál­lalat teljesítményén is. Éves ter­vüket már teljesítették. Október elsején a gyümölcs­főzéssel kezdődött a szezon. Mennyiségileg ez kissé gyengébb volt a tavalyinál, mert most ke­vés volt a szilva. Minőségileg azonban a barack ezt kiegyenlí­tette. Exportra is került belőle.­­ Az eddigiek azt mutatják, hogy a törköly jobban fizet, mint tavaly. Mi mindenesetre nagyon igyekszünk — mondja búcsúzóul Steiner András —, hogy a főzetek meg legyenek elégedve, s a csúcs­­forgalmat sikeresen lebonyolít­hassuk. — S utána leállnak? — Dehogy. Újra a gyümölcsöt vesszük elő. Jónéhány vagon almát tárolunk, erjesztünk erre a célra.

Next