Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
2 Csatatérré változott Saigoo (Folytatás az 1. oldalról) arra képesek, hogy szinte egyik napról a másikra tíz különböző az amerikai agresszoroknak azt helyen indítsanak halálos és az állítását, hogy a Dél-vietnami összehangolt támadásokat, őrá Nemzeti Felszabadítási Front ezeken át elfoglalva tartsanak olyan jó „kimerülőben van” városokat, amelyeket bevehetett.Az AP hírügynökség jelentésétennek tekintették, hanem bűnből kitűnik: szerdán a világ ősz tétlenül rohamozzák a Vietnamszes lapjai első oldalon, hatalmasban lévő legerősebb amerikai címekkel számolták be a dél-viet- támaszpontok szívét is. Kétségnami szabadságharcosok páratlan kívül súlyosak a partizánok vészharci tettéről, a saigoni támadás teségei, de cselekményük pszisorozatról, biológiai hatása felmérhetetlen. A Le Monde szerda délután megjelent számának vezércikke a legújabb vietnami fejleményekkel foglalkozik. Kevesebb, mint 48 óra elég volt ahhoz, hogy szétfoszoljanak az Egyesült Államok vietnami politikájának utolsó ábrándjai is. 1965. februárjában az amerikaiak, amikor képtelennek bizonyultak, hogy a dél-vietnami csatatereken felülkerekedjenek, belekezdtek Észak-Vietnam bombázásába. Ezek a bombázások azóta három éven keresztül, gyakorlatilag megszakítás nélkül folytak. Ezzel azonban nemcsak azt nem érték el, hogy meghátrálásra kényszerítsék Hanoit, hanem a délen folyó harcokra sem volt ezeknek semmi hatásuk: a kérdés, mit tesznek most az amerikaiak. Lehet, hogy elkezdik a déli városok bombázását is? Saigon amerikai bombázása újabb lépés lenne a tömeggyilkosság útján, de egyúttal kudarcuknak kirobbanó módon való elismerése is — írja a Monde. A vietnami partizánok erődemonstrációja ragyogóan sikerült — állapítja meg a szerda reggeli Combat. Semmivé teszi azokat a választási célokból hangoztatott állításokat, hogy a forradalmi szervezeteknek összetörjék a csontjait. Ellenkezőleg — ezek a csontok olyan szilárdak, hogy a partizánok nemcsak A Figaróban Max Clos, aki két hete jött haza egy hosszú vietnami riportútról, megállapítja: belpolitikai tekintetben a partizánok fontos sikert arattak. Bebizonyították a vietnami népnek, hogy ott és akkor tudnak lecsapni, ahol és amikor akarnak. Nevetségessé tették a saigoni kormányt és megerősítették uralmukat Saigon rovására, a polgári lakosság feletti gyelemmel kísérni. Két ütközet folyik a Tan Son Nhut repülőtér kifutópályájának két végén, egy harmadik pedig a lóversenypálya közelében. A saigoni égboltot világítórakéták tucatjai borítják fénybe, a várost megreszketteti a csatazaj. Látni lehet, amint a helikopterekről vörös nyomjelző lövedékek indulnak el Ba Queo külváros házai felé — ott összpontosították a partizánok legnagyobb katonai erőit. A helikoptereket időről időre vadászbombázók váltják fel, zuhanórepülésük után látható a robbanások vörös gömbje. Jól kivehető az automata fegyverek torkolattüze is. Saigon külvárosaiban több hatalmas tűzvész teszi meg az ég alját. Saigonban az amerikai parancsnokság 48 órás hallgatás után szerdán este tette közzé első összefoglaló jelentését a szabadságharcosok offenzívájáról. Az amerikai közlemény elismeri, hogy a partizánok 48 óra alatt 48 nagyobb támadást indítottak a városok és a nagy amerikai állások ellen. A közlemény abban az állításban keres vigasztalást, hogy „a gerillák nagy veszteségeket szenvedtek, ■778 halottat hagyva a csatatéren”, míg az amerikai veszteségek — a közlemény szerint — csekélyebbek. Az amerikai hadijelentés közzététele után újabb erőteljes partizánakcióról érkeztek hírek. Offenzívát indítottak a szabadságharcosok Chu Bai támaszpont ellen. Huétől 12 kilométerre, szerdán éjszaka súlyos aknavetőtámadás érte a Saigontól 305 kilométerre fekvő Naha Trang amerikai repülőteret. A szabadságharcosok sárgafekete-vörös zászlaja lobogott még szerdán este is Hué szivében, a város fölött uralkodó vár tornyán. Harci jelentések érkeztek az esti órákban Közép-Vietnam ás a Mekong-delta városaiból is. A DNFF csapatai behatoltak a dél-vietnami fővárosba. Képünkön amerikai helikopter száll le az utcai harcok színhelyére. (Telefotó : MTI Külföldi Képszolgálat.) Lapzártakor érkezett Szerdán a második háborús éjszaka köszöntött a kétmilliós délvietnami nagyvárosra, Saigonra. Az esti órákban a hírügynökségi jelentések szerint csaknem teljesen megszűnt a harc a város központjában, az elnöki palota környékén, azonban továbbra is tombol a csata a külvárosban. A peremnegyedek a déli óráktól fogva az amerikai légierő célpontjai: a főváros „védelmének” keretében az amerikaiak ily módon magát a fővárost bombázzák.. Az AFP jelentése szerint Saigon központjának magasabb háztetőiről az éjszaka beköszöntével három csatát lehet egyszerre fi Húszéves a lengyel—magyar kulturális egyezmény Varsó (MTI). A Trybuna Ludu szerdai száma megemlékezik a háború utáni első lengyel— magyar kulturális egyezmény aláírásának 20. évfordulójáról. A húsz évvel ezelőtti esemény jelentőségét kidomborítva a lap rámutat: ez volt az eső ilyen jellegű nemzetek közötti megállapodás, amelyet Lengyelország népi demokratikus kormánya kötött. Természetesen — írja a lap —, a két nép barátsága, kulturális kapcsolata sokkal régibb keletű. Mégis csak 1945 után bontakozhattak ki igazán ezek a kapcsolatok. Az elmúlt húsz esztendő alatt a klasszikus és a modern magyar irdalom 120 alkotása jelent meg lengyel fordításban, a lengyel mozikban több mint 120 magyar játékfilmet vetítettek, a lengyel színpadokon 24 magyar színdarabot adtak elő, s a lengyel közönség 260 kitűnő magyar esztrádművésznek tapsolhatott. Igen erősen fejlődik a két ország tudósainak együttműködése is. Csupán az elmúlt esztendőben több mint 500 lengyel tudós, illetve tudományos dolgozó jár Magyarországon. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1968. február 1 Továbbra is csak magánjellegű tanácskozások folynak a Pueblo-ügyben New York (MTI). Az ENSZ székhelyén kedden folytatódtak a magánjellegű tanácskozások a Biztonsági Tanács állandó tagjai között a Pueblo-ügyről. Goldberg, az amerikai delegáció vezetője másfél órán át tárgyalt U Thant főtitkárral, majd Aga Sahit, a Biztonsági Tanács soros elnökét kereste fel. Aga Sahi Morozovot, a Szovjetunió képviselőjét is fogadta. Nyugati hírügynökségek értesülései szerint egyelőre semmilyen megállapodás nem született arról, hogy meghívják-e a tanács Pueblo-vitájára a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőjét. A szovjet álláspont az, hogy a tanács a kérdés megvitaására a KNDK képviselőjének jelenléte nélkül nem illetékes, viszont Észak-Korea meghívását nem lehet valamiféle feltételhez kapcsolni. Az amerikaiak előzőleg azt hangoztatták, hog csak akkor jutnak hozzá a KNDK meghívásához, ha az észak-koreai felségvizeken elfogott Pueblo kémhajót és személyzetét előzőleg már útjára bocsátották. A Reuter iroda értesülése szerint ez az álláspont valamilyest „enyhült”: amerikai körökből olyan kísérleti léggömböt röppentettek fel, Washington már csak a Pueblo személyzetének szabadon bocsátásához ragaszkodik, a hajóéhoz nem. Az AFP ENSZ-tudósítója szerint a megbeszélések még mindig holtponton vannak, egy kérdés azonban már biztosra vehető: az Egyesült Államok az adott helyzetben már nem folyamodhat katonai megoldáshoz. Álláspontjai diplomáciai fáradozásaiban szükségképpen az „puhítja”, hogy nem tartja alkalmasnak a helyzetet egy másik ázsiai front megnyitására és tekintettel kell lennie a számára súlyosbodó vietnami hadihelyzetre. Az amerikai katonai hatóságok szerdán közölték, hogy kedden késő este a fegyvermentes övezet nyugati szakaszán folytatódtak az ellenségeskedések az amerikai katonaság és délkoreai gerillák között. Kedden éjjel és szerdán hajnalban négy összecsapásra került sor a gerillák és a 2. amerikai lövészhadosztály alakulatai között. A Kyodo hírügynökség jelentése szerint a közeljövőben a délkoreai nép partizánharca fokozódni fog a Pak Csong Hi-kormány ellen. A Szöul szívében nemrég lezajlott rajtaütésszerű partizántámadásból kiolvasható, hogy a szabadságharcosok már elég erősek ahhoz, hogy a hegyvidékről a városokra vigyék át a harcot. Tény az, hogy Dél-Koreában népi felkelés folyik. Diplomáciai kapcsolat Jugoszlávia és az NSZK között Belgrád (TASZSZ), Jugoszlávia és Senyedről előterjesztett beszáa Német Szövetségi Köztársaság mólót, majd határozatot fogadott képviselői ez év január 23-tól él arról, hogy 1968. január 31-től 29-ig Párizsban tárgyalásokat létesítsenek diplomáciai kapcsofolytattak a diplomáciai kapcsolatokat az NSZK-val és erről karátok helyreállításáról. zös nyilatkozatot tegyenek közzé. Miként a Tanjug hírügynökség A két kormány a közeljövőben jelenti, a szövetségi végrehajtó nagykövetségi szinten diplomatanács (kormány) csütörtökön olaj képviseleteket nyit és nagymeghallgatta a tárgyalások ered- követeket esetét. Huszonöt évvel ezelőtt... Emlékeznek a visszatértek a. A hadseregparancsnok, vitéz Jány Gusztáv lovagkeresztet, Orbán József szekszárdi napszámos egy életen át hurcolt nyomorúságot szerzett a pusztulásra ítélt 2. Magyar Hadseregben. Lefagytak az ujjai Lassan jár, mint egy aggastyán, pedig idén lesz hatvanéves. Szekszárdon, az úgynevezett Újvárosban mindenki tudja, hogy Orbán József, Kiss János utcai lakos a népáruló rablóháború áldozata. Összetört, tönkrement ember benyomását kelti. Ifjúkori fényképeken — mutatja — jóvágású, érdekesen ferde szemű, erős embernek látszik. Most már huszonöt esztendeje erőfeszítésébe kerül járni. Hetvenöt százalékos hadirokkant. — Én bizony a háború áldozata vagyok. Olvasom, meg a televízióban látom a vietnamiak szenvedését. Azt mondom, velünk együtt, ők is áldozatok — kezdi. — Érdekes a párhuzam, de mégis van valami különbség, nem gondolja? — kérdezem. Kis türelmet kér, összeszedi gondolatait. — Dehogynem. A különbség, hogy ők a saját hazájukat védik. Hogy védhettem volna én ott a magamét? Őszintén szólva, talán azért is mondtuk ott, hogy nálunk most kétféle katona van. Aki fél és aki jobban fél. Sokan elpusztultak. Tudomásom szerint az én alakulatomból egy sem jött haza. Aki esetleg mégis megérte, hasonlóan járhatott mint én — mondja. Megmutatja a kezét, majd lehúzza a lábáról a zoknit. Bal lába egy batyuban végződik. Sajátmaga kötözi, muszáj neki elvégezni, mert csak nehezen tudna eljárni az orvoshoz. Minden ujja lefagyott a bal lábán, járás közben nincs mivel kapaszkodnia Hiányzik a sarka is. A másik lábáról a hüvelykujját, bal kezéről kis ujját kellett fagyás miatt amputálni. — Hol, és hogyan történt megrokkanása? — A legrosszabbkor, éppen a nagy menekülés idején. Én a 18/3-as zászlóalban voltam, a távbeszélő-szakaszban. Volt két szürkém, meg két adóvevő rádiókészülékem. Harcoló alakulat volt a miénk. Voronyezsnél, az úgynevezett Károly tanyánál vetettek be az első vonalba bennünket. 1943. január 14-én áradtak a tankok, meg a gyalogság, nálunk meg fejvesztett visszavonulás kezdődött. Majar Mihajlovkából — tizenöt kilométerre a vonaltól — visszazavartak a zászlóalj ottfelejtett irattáráért. — Hej, de sokszor elmesélte Még ma is szinte minden este felidézi — szól közbe a felesége. — Hajtottam a szürkéket. Nem bántottak az ellenségnek mondott oroszok, sikerült elhozni az irattárat. Utána hat nap, hat éjjel kocsiztam, menekültünk. Sokszor jött az álmosság, de nem hagytam magamat. Volt olyan bajtársam, aki teljes felszereléssel, puskával a vállán, fagyottan támaszkodott a falnak. Hiába tettük a kocsikerék elé a kenyeret, átment ugyan rajta, de szétzúzni nem bírta, mert annyira fagyott volt. Novij-Oszkolban bementem egy házba megpihenni. Éreztem, hogy püffed a lábam, de nem fájt. Levetettem a bakancsot, de már fel sem tudtam húzni, a fagyás miatt. — Mikor jutott orvosi kezeléshez? — Sokára, talán az is volt a baj. A nagy zűrzavarban egy hónapon át úgy hurcolásztak a vonattal, hogy orvost nem is láttam. Végül a gyönyörű Lembergen, majd az Uzsoki szoroson át Kassára értünk. Ott kerültem kórházba, hírt adtam az itthoniaknak, és február végén eljött értem a feleségem. Tavaszra hazaértem. Itthon, a szekszárdi gimnáziumban berendezett hadikórházban operálták le az ujjaimat. Hozd csak be azt a kis dobozt — szól a feleségének. Bársonnyal bélelt, kicsiny bordó dobozt nyit ki, benne a kisujja. Nem annyira a látvány kellemetlen, mint az a tudat, hogy