Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-02 / 153. szám
munka és fegyver Tartalékos tisztek orvosok, gyógyszerészek, pedagógusok, mezőgazdászok, mérnökök, szerelők — szellemi és fizikai munkát végzők egyaránt, akikre adott esetben fontos szerep vár. Néphadseregünk hivatásos parancsnoki állománya mellett egy esetleges háborúban órájuk vár különböző szintű alegységek vezetése, irányítása. A tanítóknak, könyvelőknek, szerelőknek tehát a polgári életben is katonáknak kell lenniök; a honvédelmi szövetség klubjaiban folyó képzés keretében állandóan felszínen kell tartaniok katonai ismereteiket, és igazodniok a katonai technika, a katonai ismeretek fejlődéséhez. A honvédelmi szövetség kereteiben folyó oktatás, kiképzés — éppen a szövetség átszervezéséből adódóan — is új alapokra helyeződik; a korábbi, jórészt elméleti oktatás egyre inkább gyakorlativá válik, így került sor a közelmúltban a megye tartalékos tiszti állományának nagy részét felölelő lövészetekre. Ezek a lövészetek a közelmúltban Dunakömlődön, illetve Simontornyán fejeződtek be, amelyeket még műszaki , illetve tereptani elméleti és gyakorlati foglalkozás egészített ki. Ezek az egész napos foglalkozások számos, nagyon jó tapasztalattal szolgáltak. (Dunakömlődön például megjelent a tartalékos tisztek között Rigóczky István, a járási pártbizottság első titkára is. Nagy érdeklődéssel szemlélte, hogyan kezelik a fegyvert azok, akiknek legtöbbje tevékeny szerepet vállal a járás gazdasági, politikai arculatának formálásában is). Tán a legkedvezőbb tapasztalatot a géppisztollyal végrehajtott lövészet szolgáltatta. Úgyszólván nem volt, aki ne lőtt volna legalább megfelelőt, a nagy többség ugyanakkor elérte a jó, a kiváló szintet — köztük még azok az idősebb korosztályhoz tartozók is, akiknek ez a típusú fegyver még egyáltalán nem volt a kezében. Sokak számára új volt a műszaki elméleti és gyakorlati foglalkozás, amelyet Rohr Ferenc tartalékos tiszt — a tanácsi építőipari vállalat technikusa — vezetett. Ennek témája a műszaki robbantás volt — hiszen esetenként előfordulhat, hogy különböző akadályokat kell robbantással eltávolítani. Mindezen túl az érdeklődést, a figyelmet lekötötte a program harmadik része, a tereptan is, annak ellenére, hogy kánikulai forróságban kellett meredek dombokat megmászni azért, hogy gyakorolhassák a térképolvasást, a tereppel való azonosítást, az álláspontmeghatározás különböző módozatait. A dunakömlődi, illetve simontornyai egész napos program tulajdonképpen az 1967—68-as oktatási év befejezése volt , amelyet az MHSZ Országos Központja képviseletében megtekintett Kósa Ferenc őrnagy is. A látottakról kedvezően nyilatkozott, akárcsak a résztvevők, akik úgy vélekedtek, hogy a következő oktatási évben több ilyen, vagy hasonló, gyakorlati foglalkozást kellene tartani. Az oktatási év tehát befejeződött, viszont a megye tart* tartalékos tiszti állományára — mint a honvédelmi szövetségek egyik legfőbb bázisára — újabb feladatok várnak. Közre kell működniök a közeljövőben sorra kerülő honvédelmi versenyek szervezésében, lebonyolításában, tovább kell erősíteniük a tartalékos klubokat, felkészülni a következő oktatási évre, amelybe már nagyobb arányban kell bevonni a tartalékos tiszthelyettesi, legénységi állományt is. Bl. Ünnep Felvételre keresünk esztergályos, marós, hegesztő, lakatos, autószerelő szakmunkásokat MGV 4. sz. Gépjavító Alkomása Tamási. , (246) Pálfán Vasárnap búcsú volt Pálfán, és ahogy az már lenni szokott, a hagyományos ünnepet megelőzően, nagy volt a készülődés. Az alkalom rokonok, barátok, ismerősök százát szólította ezúttal is a kétezerötszáz lakosú községbe. Híresek szoktak lenni a pálfai búcsúk, vendégei sokáig emlegetik. Ezúttal szokatlan programmal bővült a búcsús vigalom. A művelődési házban rövid ünnepségen köszöntötték a község véradóit, vöröskeresztes aktíváit. Az Állami Egészségügyi Gyermekotthon nyolc új törzsgárdatagja is ezen az ünnepségen vette át a törzsgárdajelvényt. És, nem is mellékesként, megemlékezés hangzott el Semmelweisről, az Egészségügyi Világszervezetről, a véradás jelentőségéről. A község jó munkájáról nevezetes vöröskeresztes szervezete nagy fába vágta a fejszét azzal, hogy a búcsú napján vállalta megrendezni ezt az ünnepséget. Bőven voltak hitetlenkedők, akik nem sok sikert jósoltak a rendezőknek. Nem így történt. Igaz, nem kezdődött pontosan az ünnepély, de hát... ahogy ezt egyik vezető nevetve megjegyezte: — Meg kell ám enni a kacsacombokat, meg kell beszélni a búcsút! — Szerencsére sem az egyik, sem a másik nem tartott sokáig, így némi késéssel, de csak megnyitotta Rácz Jánosné vöröskeresztes titkár az ünnepélyt, amely során a község 128 véradóját köszöntötte. A Megyei Véradóállomás képviseletében dr. Ótós Miklós emlékezett Semmelweisre és köszönte meg a község lakóinak a véradásban tanúsított áldozatosságukat. Szavait nagy figyelemmel kísérte a hallgatóság, mert arról is beszélt, hogy ki kinek nyújtott segítséget. Talán itt értették meg az emberek igazán, hogy életmentőnek nevezni a vért, nem üres frázis. Dr. Ótós, majd később Dulai Károlyné, a Vöröskereszt megyei szervezetének titkára is külön köszönetet mondtak a község állami és gazdasági vezetőinek, akik annak idején, a véradást megelőzően nemcsak beszéltek a véradás fontosságáról, hanem maguk is jelentkeztek véradásra. Lakos Gyula tanácselnök nem kis büszkeséggel súgta, hogy az ő vérét állítólag egy 18 éves kislány kapta. Tréfásan jegyezte meg egy fültanú, hogy jól járt a kislány, mert Gyula bácsi kicsattanó egészségéről és minden helyzetben megnyilvánuló humoráról nevezetes. Fiaskó Antal tizenkétszeres véradásért került az ünnepeltek népes koszorújába. Harmincketten vették át a Vöröskereszt ajándékát többszörös véradásért, huszonkilencen kaptak emléklapot, tizenegy vöröskeresztes aktívja lett tulajdonosa a Jó munkáért, kilenc pedig az Érdemes munkáért emlékéremnek. Nagy ováció támadt a teremben, amikor a községi szervezet titkára átadta az Egyetértés Tsz labdarúgócsapata kapitányának azt a futball-labdát, amit a szervezet ajándéknak szánt, sok győzelmet kívánva a csapatnak. A labda köszönet is egyúttal. A véradás napján délután edzésen voltak a csapat tagjai, amikor felkeresték őket a vöröskeresztes aktívák. Teljes létszámban jelentek meg a véradáson. Feltételezhető, hogy szerencsét hoz ez a labda. Ezen a napon is győzött a csapat, búcsúfiáként a drukkereknak. Hátha még az ajándéklabdával játszanak! Peisler István, a járási vöröskeresztes titkár után Orosz István, a gyermekotthon vezetője üdvözölte az intézet új törzsgárdatagjait. Százötvennyolc dolgozó közül negyvenegy birtokosa már a törzsgárdajelvénynek. Ezt követően került sor a hagyományos búcsúi bál megnyitására, amit a Vöröskereszt községi szervezete rendezett. Kicsinek bizonyult a táncos jókedv nagyságához mérve a pálfaiak szép művelődési házának nagyterme. LÁSZLÓ IBOLYA Tábor 1968 Vasárnap országszerte megnyinyitották kapuikat az önkéntes ifjúsági építőtáborok. Fiataljaink az idén is két-két hetet közös munkával töltenek. Az egyetlen Tolna megyei munkatáborba, Kanácsra vasárnap délután megérkeztek a Vas megyei lányok, a Tolna megyei lányok egy csoportja pedig Balatonújhelyre utazott, és hétfőn reggel megkezdte a munkát. Az egerlövői építőtábor sátrait vasárnap megyénkben fiúk népesítették be, Tamásiban pedig az ország minden részéből hozzánk érkező fiatalok kezdték meg a feltárást. Jó munkát, kellemes nyaralást, fiatalok! Kettős esküvő Tamásiban Ritka szép és megható ünnepségnek volt színhelye szombaton délután a tamási művelődési ház. A nagy számban összejött rokonok és barátok szemtanúi lehettek ifjú Erdősi Antal és Perczel Anna, KISZ-esküvőjének. Az esküvő napján az ifjú férj édesapja, idős Erdősi Antal és felesége házasságkötésük 25 éves évfordulóját ünnepelték. Ritka esemény, hogy apa és fia együtt tartja az esküvőjét, illetve ezüstlakodalmát. A vendégek örömmel gratuláltak az ifjú párnak és meghatódva köszöntötték az ifjú férj szüleit. házassági hűségük megújításának 25. évfordulóján. Lukács Sándorné Nőtanács Felvételre keresünk segédápolónőket, v valamint férfi segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a megyei kórház személyzeti irodájában. (23) Gyakorlott gépírónőt kedvező díjazással, fél műszakra felvennénk. „Sürgős” jeligére a szerkesztőségbe (11)