Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

GÁRDONYI GÉZA: 4 m­­ mm 'MA LATHATATLAN EMBER Mi w %p:: Képreg­ényváltozat: CS. HORVÁTH TIBOR, KORCSMÁROS PÁl A nemzetközi gazdasági együttműködés KIS LEXIKONA 4. BILATERÁLIS, — MULTILATERÁLIS KAPCSOLATOK A bilaterális (magyarul: kétoldalú) kifejezést nemzet­közi értelemben a gazdasági és a politikai kapcsolatokra hasz­nálják. Pl.; két állam között bilaterális tárgyalások kezdőd­tek, ami nem jelent mást, mint hogy a két állam megbízottai leültek egymással valamilyen kérdést megvitatni, s egyez­ményt előkészíteni. A nemzet­közi gazdaságban a bilaterális kapcsolatok alatt azt értik, hogy két ország egymással va­lamilyen gazdasági együttmű­ködést folytat, így Magyaror­szág a szocialista államokkal „bilaterális” bizottságokat ho­zott létre, mint pl. a Magyar— Csehszlovák Gazdasági és Mű­szaki Együttműködési Kor­mánybizottság, vagy ugyanez Lengyelországgal, a Szovjet­unióval stb. Ennek keretében általában olyan együttműködé­si témákat vitatnak meg, illet­ve olyanokban hoznak dönté­seket, amelyekben a két ország érdekelt. Pl.: Magyarország és Bulgária a rádiógyártásban működik együtt, Magyarország és az NDK a mosószerek és kozmetikai szerek gyártásában létesített bilaterális kapcsola­tokat, idesorolható a szovjet— magyar timföld-alumínium megállapodás stb. A multilaterális (magyarul: sokoldalú) kapcsolatok érte­lemszerűen több ország között kialakult kapcsolatok. Általá­ban valamilyen nemzetközi szervezet keretében jönnek ilyenek létre. A szocialista or­szágok a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a KGST ke­retében építettek ki multilate­rális kapcsolatokat. A KGST keretében azokat a kérdéseket vitatják meg és döntenek ben­nük, amikben több ország, eset­leg minden tagállam érdekelt és így a multilaterális megol­dás a célravezető. Jó példa er­re a „Barátság Kőolajvezeték”. A Szovjetunió a KGST-tagál­­lamok között a legnagyobb olajtermelő, míg a többi or­szág, — Románia kivételével — olajban szegény, tehát import­ra szorul, így sok ország vált érdekeltté a kérdésben és kö­zös erőfeszítéssel megépítették a vezetéket. Hasonló példa sok van, mint pl. a közös vagon­park (OPW) létesítése, az ener­giarendszerek összekapcsolása, a különböző iparágakban a szakosítás, vagyis a termelés megosztása az országok és azok iparágai, vállalatai kö­zött, stb. A bilaterális és multilaterá­lis kapcsolatok jól kiegészítik egymást, s éppen ezért mind­kettő létrejön az országok kö­zött. A két módszer kombiná­lása révén a gazdasági kapcso­latok elmélyülnek a szocialis­ta országok között. A bilaterális és a multilate­rális kapcsolatok körébe tarto­zik az országok közötti fizeté­si forgalom is. Az országok a külkereskedelem keretében egymástól árukat vásárolnak és adnak el, azaz importálnak és exportálnak. Az export és az import értéke általában nem azonos és így az egyik ország adós lesz (többet vásárol, mint eladott), a másik országnak pedig követelése van. (Többet exportált, mint importált.) A bilaterális elszámolás kereté­ben a két ország egymással számol el, tekintet nélkül ar­ra, hogy pl. a követeléssel ren­delkező ország egy harmadik országnak az adósa. Nincs módja rá, hogy a követelésé­vel fizesse ki azt, akinek tar­tozik. A multilaterális elszá­molás — a kezdeti lépéseket erre a KGST Nemzetközi Gaz­dasági Együttműködési Bank keretében már megtették — le­hetőséget nyújt, hogy a köl­csönös tartozásokat és követe­léseket ne bilaterálisan szá­molják el, hanem az elszámo­lásban részt vevő országok csak a végső egyenleget fizessék ki. Vagyis összeadják az adóssá­gokat és a követeléseket, s ezek különbsége (egyenlege) kerül csak elszámolásra. Ez fejlettebb módszer, s a KGST keretében tárgyalások folynak ennek megvalósításáról. GY. L »♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ♦ [UNK] [UNK] [UNK]«♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]*« « fr« t < ■»<*««♦ [UNK]• Ha mégis megteszi, menthetetlenül útilaput kötnek a talpa alá, vagy úgy jár, mint Terry O’Grady, a részeges ír. 1857-ben hullarablók garázdálkodtak Chica­góban. Majdnem minden éjjel kibontottak egy­­egy friss sírt a Michigan-tó partján fekvő fran­cia temetőben. A város hatóságai a Pinkerton­­ügynökséget bízták meg a tettesek kézre keríté­sével. Pinkerton egyik legügyesebb emberét, Thy­­mothy Webstert és nyolc munkatársát jelölte ki, hogy álljanak lesbe a temető különböző pont­jain, jómaga pedig az akkori fogalmakhoz képest egy mesteri vészjelző hálózatot gondolt ki. Át­fúrt cölöpöket vezetett a földbe, lyukakon mad­zagot húzott át, és végét a lapuló emberek mar­kába nyomta. A madzag persze a földön kúszott egyik cölöptől a másikig, hogy a hullarablók be­le ne akadjanak, és a hálózat minden egyes őr­szeménél megszakadt, hogy szükség esetén jobb­ra is, balra is jelezhessenek. Az egyik őr, Terry O’Grady, elaludt. Mellette egy üres fiaskó és egy kihűlt pipa feküdt a földön. Pinkerton nem keltette föl, hanem észrevétlenül eltávozott. Másnap bejelentette az irodában, hogy eluta­zik, csak néhány nap múlva tér vissza. A teme­tő szemmel tartását persze távollétében is foly­tatni kell. A következő éjjel, amikor már mindenki el­foglalta leshelyét, Pinkerton újra a temetőbe osont. Hóna alatt egy fehér lepedőt szorongatott. Odasettenkedett O’Gradyhez és figyelte. A vörös hajú ír mit sem sejtve kedélyesen pi­­pázgatott és időnként meghúzta a fiaskót. Pinkerton maga köré kanyarította a lepedőt, és hátborzongató huhogással előugrott O’Grady megrettenve fordult a hang irányába. Szájából kiesett a pipa, kezéből az üveg, ő ma­ga pedig halálra rémülve hanyatt-homlok mene­kült, árkon, bokron át. A kísértet utána. A többi őrszem buzgón rángatta a madzagot, egyikük a pisztolyát is előkapta, de csak a le­vegőt lyukasztotta ki. O’Grady közben már a temető falát is átugrot­ta, mögötte azonban csak nem hallgatott el a pokoli huhogás. Futott, futott. Az egyik utcából ki, a másikba be, és még a folyó partján sem állt meg, hanem a­­ vízbe vetette magát és tüne­ményes gyorsasággal érte el a túlsó partot. Allan Pinkerton ziháló tüdővel, de elégedetten állt meg a patron. Célját elérte. Terry O’Gradyt örökre elriasztotta a szakmától. Azóta egy Pinkerton-ügynök se hozott szé­gyent a cég jelvényére, a nyitott szemre és az alatta álló, „Mi sohasem alszunk” jelszóra. A TOLVAJ FELESÉGE VILÁGÍT A DETEKTÍVNEK Terry O’Grady, a babonás ír tehát örökre bú­csút mondott a mesterségnek. Helyette százak kérték felvételüket az egyre híresebbé váló ügy­nökségbe. Egyikük például az alábbi levelet ír­ta Pinkertonnak: „Hat gyönyörű gyermekem van, egyiket job­ban szeretem, mint a másikat. Anyósom azonban nemrég hozzánk költözött, és úgy látszik, nem is akar elmenni. Könyörgök, alkalmazzon. Akármi­lyen hosszú időre szívesen a rendelkezésére ál­­­­lak, csak megmeneküljek ebből a pokolból.” * Sokan jelentkeztek, de csak kevesen állták ki­­ a próbát, a fárasztó kiképzést és edzést, s ezek­­ közül is csak a legjobbak maradhattak. ♦ Pinkerton levelet kapott egy vasúti társaságtól.­­ „Küldje el azonnal a legjobb detektívjét. Ne­héz esetünk van a számára. E. S. Sanford.”­­ Az eset csakugyan rejtélyesnek látszott. Chase-nek, a vállalat legmegbízhatóbb kül­döncének egy különleges biztonsági zárral ellá­­­­tott táskájából útban Georgia felé eltűnt negy­venezer dollár. Akkoriban ez mesés összeg volt.­­ Chase nem tudott hova lenni a csodálkozástól, amikor Georgiában felnyitották a táskát. Maró­ £­ney, a vasúti társaság chicagói pénztárosa a sze­­­­me láttára tette bele a pénzt és zárta be a tás­­­­kát. Azt persze nem sejthette szegény, hogy a­­ pénztáros ügyesen kicserélte a táskát, sőt egy ♦ kulcsot is csináltatott, hogy alkalomadtán a hol­­­­mija közé csempéssze, és ráterelje a gyanút. ♦ Pinkerton két legügyesebb nyomozója, Porter­­ és Roch vetette rá magát az ügyre. Ki lehet a tolvaj? Chase vagy Maroney, vagy mind a kettő? Chase gyanúsítását csakhamar elejtették, hi­szen a táskához csak Maroneynak és a georgiai fióküzlet vezetőjének volt kulcsa. A küldönc egyébként is szabályos nyugtát adott a pénz át­vételéről. Maroney-t kezdték hát figyelni. A pénztáros csakhamar felmondott, és eluta­­­­zott Chicagóból. Montgomeryben telepedett le, egy hotelben bérelt szobát. £ Porter követte. Munkát vállalt a szállóban és­­ szemmel tartotta. Nem sokkal később a társaság­­ letartóztatási parancsot eszközölt ki a pénztáros­­ ellen, a kisváros seriffje azonban óvadék ellenér ♦­ben szabadlábra helyezte. Maroney szemrebbenés­­ nélkül kifizette a négyezer dollár óvadékot és felszedte sátorfáját. £

Next