Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

Ifjúságvédelem, érdekvédelem Kezdeményezők a kommunisták Kellő tapintattal, komolysággal és határozottsággal foglalkoznak az üzemben a holnapi felnőttek, a kiskorú és alig-alig nagykorú fiatalok, a leendő gyári munkásnő­­k védelmével. Érettük vitáznak, nem egyszer velük is harcba bocsájtkoznak, hogy a családi otthon­ból új, addig ismeretlen közegbe került tizenöt-tizennyolc éves fia­tal falusi lányokat ne ragadják el a kísértések. A tolnai textilgyár ifjúságvédelmi bizottságainak célja a városodó nagyközség vér­áramába jutás folytán önállósuló fiatalokat fenyegető veszélyek okos felismertetése ugyanúgy, mint az, hogy megkönnyítsék az üzemi fe­­­gyelemhez, gyári élethez nem szokott vidéki lányok , jó munkássá Társadalmi, egyéni és üzemi érdek, hogy ezek a fiatal lányok elkerüljék a buktatókat és az elveszettség érzését, hogy élni tudja­nak a kapott nagyobb szabadsággal. A bizottságok tagjainak fárado­zásai, eredményei, vagy sikertelenségei azért nem közömbösek, mert náluk már harminc év alá csö­kkent az­­ üzemi dolgozók átlagélet­­kora, gyorsan gyarapszik a textilgyárban a fiatalok száma, ötszáz a gyár KISZ-korosztályú dolgozója, az ifjúsági­ szervezeteknek pedig 324 a taglétszámuk. ’életre­ hívták a gyárban az ifjúságvédelmi bizottságokat, s ez az üzem kommunista kollektívájának az érdeme. Úgy kezdődött, hogy a fejlesztési követelményeknek, az élet igényeinek eleget téve, az üzemi pártszervezetek csúcsvezetősége először javasolta, majd párt­megbízatásokat adott és határozatában í­rta elő­ a KISz-eseknek a szer­vezett ifjúságvédelmi munka megkezdését." Idézünk a csúcsvezetőség 1969. április 28-i ülésén hozott határozatából: „Az 1016/1967-es kor­mányhatározat szellemében műszakonként hozzon létre ifjúságvédel­mi bizottságot a KISZ, az ifjúmunkásokkal való állandó törődés, életkörülményeiknek javítása, az ellenőrzés és az érdekvédelem fokozása jegyében,. Tagjai olyan aktívak legyenek, akik tekintélye­sek és képesek a feladat­ megoldására.” r . ....... . • :i­­ ) Megalakultak a bizottságok, munkához láttak, hogy törődjenek a közel 400 fiatallal (300 bejáró, 85 albérlő). A három műszakhoz iga­zodva szervezett három bizottság tagjáig sorra látogatták a család­juktól távolabb került, Tolnán albérletben lakó fiatalokat és a kör­nyező községekbe elutaztak a szülők egy részéhez, is." • T . 1 : : .T / ru.j . .. ..­ t­­•* • •" < : • :­­ rövid idő alatt is so­k tapasztalat gyülemlett a tolnai textilgyár ifjúságvédelmi bizottságainak tarsolyában. Kezdeményezésük, törek­vésük másutt is követésre érdemes. Miközben apellálnak az értelmükre, szép szóval és határozott­­­sággal próbálnak hatni az ifjúmunkás lányokra, önmaguknak is fi­nomodnak, csiszolódnak módszereik. „Tegyük társadalmi üggyé.­­ és­ váljé­k a gyár minden szintű vezetőjének, minden üzemi kommu­­­­istának személyes ügyévé a fiatalokkal való rendszeres foglalkozás” — olvashatjuk az ez évi áprilisi párthatározatban. Bíztató a kezdés, jó úton haladnak, hogy valóban úgy legyen. Beszélgetést kezdeményez­tünk . a textilgyárban az élet­közelben megvalósuló munká­ról, az új társadalmi mozga­lom felett bábáskodó KISZ- és szakszervezeti bizottság ve­zetőivel. A kezdeti tapaszta­latokat összegező beszélgeté­sen Fejős Ferencné KISZ-tit­­kár, Petrits Mária szb-titkár és két bizottságból Balogh Ist­vánná, Potyomdi Klára mond­ják el véleményüket és meg­jegyzéseiket. Azzal kezdik, hogy ha az új üzem elkészül, javaslatuk alapján a régi telep egy ré­szét leányszállássá alakítják át és gyökeresen más lesz a helyzet. Addig azonban így kell próbálkozniok. — Mire terjed ki a bizottsá­gok tagjainak figyelme? — Jöttek a lányok panasza­ikkal, hogy sokba kerül az al­bérlet, másutt ketten alszanak­ egy ágyban, megtiltják a rá­diózást, a villanyhasználatot, vagy kultúrálatlan, egészség­­­telen körülmények között él­nek — uzsoraáron. Elmentünk, nyíltan szóvá tettük, vagy szükség szerint új helyet sze­reztünk. A mi látogatásaink kiterjednek arra is, hogy mi­lyen példát mutatnak a há­ziak, „fogják-e” a lányokat az esti programokkal. Gyűjtjük a jobb albérleteket, több kis­lánynak ajánlottunk új helyet, adtunk jobb címet. — Mi nem tudjuk megvá­logatni az ő társaságukat, ez meghaladja hatáskörünket. De azt megnézegetjük, hogy hol, hogyan, miként és meddig szórakoznak esténként. Azo­kat, akikkel problémák adód­nak, többször is felkeressük, én most veszem sorra másod­szor őket. — Éppen a múlt héten jár­tunk Dunaszentgyörgyön, ahonnan sok az üzembe be­járó fiatal­ lány. Körülbelül harminc szülőt kerestünk fel, hogy egyeztessük az üzem és a család felfogását. Akadt olyan is, ahol rá kellett éb­reszteni a szülőket, hogy le­gyenek igényesebbek, és az if­júmunkás lányt is, hogy vál­toztasson és ne hagyatkozza­nak egymásra. Ki kellett ter­jedjen a­­ figyelmünk az anya­giak beosztására, is, mivel elég sok olyan esetünk, adódik, amikor azért­ kevés, a­ pénz,­ mert fizetéskor mindenne­k út­ja, később viszon­t a szüksé­gesre sem. Szóltak, hogy nincs ebédpénze, nem reggelizik,­ vacsorázik, a másik autóstop­pal jár be és pontatlanul. Amikor erről beszélünk, kisebb vita alakul ki az egyik nehéz esetük kapcsán. Mit te­gyenek az „élefúnttal”, akitől a szülők elszedik a pénzét, aki már-már arra­­ hajlik, hogy elfogadja másoktól a szórako­zás költségeinek­ vállalását. Mindenki tudja­, kiről van szó, itt ismerik a jelentős momen­tumokat és féltik a lányt az erkölcsi züllés egyre valósá­­gosabb veszélyétől. Mi a cél­ravezetőbb? Vigyék KISZ-ve­zetőség elé, tárgyalja meg­­ a taggyűlést, vagy szűkebb kör­ben riadjanak rá az előtte leg­tekintélyesebb felnőttek? Nem sietik el, keresik és meg fog­ják találni a legjobb megol­dást. Önkritikusan hangzanak el a javaslatok a szabd idő felhasználásának, az energia hasznos lekötésének ötletei, a klubélet javítása, a gyári fia­tal lányok szórakozási lehető­ségeinek fokozása terén. Más is hatásos lehet. A KISZ-tit­kár elmondja, mennyire be­vált, amikor úgy tudták jó irányba terelni és megváltoz­­tatni az egyik fiatal lányt, hogy önálló KISZ-feladatot bíztak rá. „Nem feszegettük a múltat, példamutatóan el­végzi ... megbízatását, azóta semmi morális probléma nincs vele.”­­ — Hogyan fogadták a törő­dést miként reagáltak a láto­gatásokra a lányok és a szü­lök? — Talán tíz százalékra te­hető, akikkel sűrűbben kell beszélni. Sem náluk, sem a többieknél nem tapasztaltunk elzárkózást, vagy visszautasí­tást. A szülők egyöntetűen jó néven vették, hogy foglal­kozunk velük. Legtöbbjük szí­vesen vette, sőt, örömmel fo­gadta családlátogatásunkat. Az albérletben élő lányok is se­­­gítésnek tekintették, mint ahogy az is. Érdekes, hogy még azok is belátják gyönge­­ségeiket, akiket már-már re­ménytelen esetnek tekintünk. — Elismerik a kései haza­járóik, a gyenge akaratúak is, hogy magatartásuk nem ve­zethet jóra, megfogadják a jó szót — néhán­yan csak látszó­lag — a­ társaságukat, fiú­­partnereiket nem válogató lá­nyok is. Van értelme ennek a megbízatásnak még akkor is, ha némelyikkel sokat kell vesződni. Elmondjuk, termé­szetesnek tartjuk, hogy van udvarlója, de ismerjen határt és mértéket és soha ne vet­kőzzön ki női mivoltából. — Van egy pár kislány a mi műszakunkban, akiknél az a baj, hogy naivak, túlzottan hiszékenyek. Tanulhatnának a tősgyökeres tolnai lányoktól, akik tapasztaltabbak, óvato­sabbak. — Miben summ­ázhatnán­k­ a tapasztalatokat? Mások számá­ra hasznos észrevételek, ja­vaslatok? Egyöntetűen vallják, hogy fontos, hasznos ez a tevékeny­ség és folytatni kívánják. Új­ra hangsúlyozzák, hogy hall­gatnak a­­ tanácsokra, semmi baj a többséggel. Vannak ész­revételeik. — Én azt kifogásolom, hogy némelyik szülő gyárba adja a lányát, de aztán feléje se néz. Nem pótolhatja pedig az anya és az apa ráhatását és felelősségét sem csökkentheti az üzem ifjúságvédelmi mun­kája. Mi ezt­­ meg is­­ mondjuk azoknak , akiket illet, ha­­­ nem köszönik meg, akkor is. , , Szekszárdon és Pa*­­, nincs­­ ifjúságvédelmi bíró"­­? Újabban ugyanis szokásuk, hogy ezek a tizenöt-tizenhét éves gyerekek esténként oda­járnak it szórakozni. Azt kér­dezem, onnan mivel és hogyan jön haza? — Megfigyeléseim szerint az is egy újabb divat, hogy a kiskorúak isszák a tömény szeszt és még le is nézik az ugyancsak fiatal, de mégis idősebb társaik őket, ha csak limonádét vagy csak kávét és nem rövid italt isznak. Impo­nálnak a vagányok, részben ez is terjedőben van és nem árt felhívni a figyelmet a tar­tózkodásra. — Én őszintén megmondom, a környezetükben élő felnőtt­­tek jó és rossz hatással van­nak rájuk. Ezen­ érdemes el­gondolkozni SOMI BENJAMINNÉ Közéletünk Pénteken délelőtt megtar­tott végrehajtó bizottsági ülé­sén a dombóvári járási ta­nács végrehajtó bizottsága Gyuricza István vb-elnök je­lentésének meghallgatása után megtárgyalta a járás út­­fejlesztési és vízgazdálkodási feladatait Csillag László építési és közlekedési csoportvezető beszámolója alapján. A végrehajtó bizottság so­­ronlévő ülése bejelentésekkel, illetve határozathozatallal ért véget. Telefonközpont- és géptávíró kezelői munkakörbe azonnali belépéssel 1 főt felveszünk Gépírás szükséges. TM AGROKER Vállalat, Szekszárd, Mátyás király u. 63—65. (59) Népújság , 1969. november X. A szocialista munkaversenyről tárgyalt az ED­DSZ megyei bizottsága Tegnap Szekszárdon ülést tartott az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága. Részt vett az ülésen több szb-titkár, va­lamint a szakszervezeti köz­pont két munkatársa, Breit­­ner Ferencné és Varga Lajos. A napirend első pontjaként megvitatták a Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalat 1969—70 évi kol­lektív szerződéséről, illetve a szerződésben foglaltak végre­hajtásáról szóló jelentést, melynek előadója Farkas László, a vállalat igazgatója volt Ezután a szocialista munka­verseny helyzetéről, a Tanács­­köztársaság ötvenedik, és a felszabadulás negyedszázados évfordulójával kapcsolatos versenyvállalásokról, ezek tel­jesítéséről,­­ valamint a javas­latokról előterj­esztett bejelen­tést tárgyalta meg a megyei bizottság. Mind a jelentésből, mind a vitából kitűnt, hogy az utóbbi időben fellendült a szocialista verseny a megye élelmezési iparában. A men­­­nyiségi teljesítések mellett előtérbe kerültek a minőség javítására, az önköltség csök­kentésére, • a gazdaságosságra és nem utolsó sorban a la­kosság igényeinek fokozottabb kielégítésére tett vállalások. Az eddiginél jobban sikerült összekapcsolni a szocialista ön­tudatot az anyagi érdekeltség­gel, közelebb került a ver­seny irányítása, értékelése, erkölcsi, anyagi jutalmazása a munkahelyekhez. A szocialis­ta verseny eredményei tették lehetővé, hogy csaknem min­den élelmezési ipari vállalat­nál megteremtették a munka­idő-csökkentés feltételeit és be is vezették a rövidebb mun­kaidőt. Jelentősen fejlődött a szocialista brigádmozgalom, míg tavaly 127­1 brigád — 824 fővel — versenyzett a meg­tisztelő címért, jelenleg 169 kollektíva — ezerötszáz dol­gozó — munkálkodik a szoci­alista brigádmozgalomban. A vállalatoknál ezekben a na­pokban termelési tanácskozá­sokat tartanak és kibővítik éves versenyvállalásukat a felszabadulás negyedszázados évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségekkel. A szakszervezet a felszaba­dulási ünnepségsorozattal kap­csolatban megrendezi a megye élelmezési iparában működő szocialista brigádok vetélke­dőjét, felszabadulási sportren­dezvényeket kezdeményez és elősegíti újabb szocialista bri­gádok alakulását főleg azok­nál a vállalatoknál, ahol még nem bontakozott ki ez a moz­galom. A napirend harmadik pont­jaként az üdültetéssel kapcso­latos feladatok végrehajtásá­ról tájékoztatták a megyei bizottság tagjait, majd Kontos András megyei titkár a két ülés közt végzett munkáról adott tájékoztatást. Éjjel is mennek a csőtörők Nagyon jó a termés kuko­ricából a Hőgyészi Állami Gazdaságban, a tavalyinál lé­nyegesen jobb. A gép ilyen körülmények között különö­sen kevésnek bizonyul. A gazdaság szakemberei úgy szervezték meg a betakarí­tást, hogy a gépeket maxi­málisan kihasználják. Az adapteres kombájnok csak napközben járják a kukori­catáblákat, de a csőtörők éj­jel is dolgoznak. A kombáj­nok munkája azért nem le­hetséges éjszaka, mert sok a domboldal a gazdaság föld­jein, veszélyes lenne a kom­­bájnolás, és a kiszolgálásuk is nehéz. Amíg jó az időjárás, gép­pel takarítjuk be a kukori­cát, de számolnak kézi mun­kaerő igénybevételével is. Gondot okoz a szállítás. A „Farmer” típusú szárítógé­peket átalakították olajtüze­lésre, tehát nagyobb telje­sítményt tudnak elérni a ku­korica szárításában, de még ez is kevésnek bizonyul. Egyelőre minőségi romlás, penészedés nem történt, s eb­ben nagy szerepe van a szá­raz, napsütéses időjárásnak. Nyomdában a Művelődés következő száma Még néhány hét és újból megjelenik a Művelődés, im­már negyedik alkalommal. Az új törekvések érezhetően ér­vényesülnek ebben a számban: az arány a pedagógiai és köz­­művelődési igénnyel írt tanul­mányok között egészségesebbé vált. A kiadvány széles körű igényeket hivatott kielégíteni, azon helyeselhető elgondolás­ból kiindulva, hogy az ol­vasók táborának bővítését se­gítse elő. A hagyományossá fejlődött pedagógiai „rovatban” első he­lyen említendő meg Csákvári József elemző tanulmánya, miben a különböző stílus­­irányzatok tanításának proble­matikáját dolgozza fel. Ugyan­csak itt szerepel Király Jó­­zsefné cikke is. Ő arra próbál választ adni, hogy az ideoló­giai továbbképzést miként le­het hasznosítani a történelem­­oktatásában. Sas­s Oszkár a gyógypedagógiáról, Bella Mar­git és Zsigmond Tibor a nyel­vi koncentráció lehetőségeiről szólnak az orosz, a francia, az angol és német nyelvek tanítá­sában. E helyen jelenik meg König István „A kapcsolás-al­gebra elemei” című tanulmá­nyának a harmadik (befejező)­­ része is. A nyáron Szekszárdon tar­tott VI. országos egészségügyi vándorgyűlés anyagából most­ három előadás nyomtatásban is olvasható a Művelődés ha­sábjain, melyek főként a csa­ládtervezéssel és az ifjúság szexuális nevelésével foglal­koznak. Külön figyelmet érdemel Csányi László írása, melyben a romantika első nemzedéké­ről ír részletező gondossággal. Eredeti feladatra vállalkozott Solymár Imre, amikor hozzá­fogott, hogy összegyűjtse a Konyhád környéki falucsúfo­­lók motívumkincsét. Írása cse­megének ígérkezik, miként az a szociológiai felmérés is, amit Selmeczy Iván és Soóky Árpád végeztek Simontor­­nyán. A befejező két írás Facsai László és Lauday Sándor mun­kája. Az előbbi az „Olvasó ifjúságért” mozgalommal, an­nak tennivalóival, az utóbbi Hőgyész község iskolázásának alakulásával foglalkozik, átte­kintve csaknem kétszáz év tör­ténetét. A kiadványt a pécsi nyom­dában készítik, s november vé­gén vagy december elején várható a megjelenése.

Next