Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-01 / 179. szám
A kereskedelmi felügyelőség vezetője nyilatkozik A fogyasztók érdekvédelméről, a kíméletességről, a jogtalan többletbevételek elvonásáról Csapláros Lajos, a megyei kereskedelmi felügyelőség vezetője. Vele beszélgetünk. Első kérdésem: A megyei kereskedelmi felügyelőség hová, melyik minisztérium felügyelete alá tartozik? — A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőséget önálló költségvetési szervként a belkereskedelmi miniszter alá rendelte. Ezzel egyidőben megváltozott, ha szabad ezt a kifejezést használnom, a mi státusunk is. A megyei kereskedelmi felügyelőségek ugyanis mindenütt a megyei tanácsok végrehajtó bizottságának szervezetébe kerültek és ott önálló csoportként, mint az illetékes tanács, vb. kereskedelmi osztályának kereskedelmi felügyelősége működnek. ■ . , — Ez így elég bonyolult, Csapláros elvtárs. — Kénytelen vagyaik pontosan, a rendeletnek megfelelően fogalmazni. Egyszerűbb szavakkal úgy is mondhatom, mi a megyei tanács vb. felügyelete alá tartozunk. A rendelet 1970. január elsejével lépett életbe. — A tennivalók is változtak? — Nem. Inkább a követelmények nőttek, minthogy fokozottabban előtérbe került a fogyasztók érdekeinek védelme és ezzel együtt a kereskedelmi munka színvonalának növelése. — önök tehát elsősorban a fogyasztók érdekeit védik? —■ Pontosan.Hozzátehetem, egyre jobban, egyre hatékonyabban. ... ... — Miért nincs a munkájuknak nagyobb nyilvánossága? Tapasztalataim szerint a fogyasztók keveset tudnak arról, hogy Önök itt Tolna megyében például miként védik az érdekeinket? — Keveset? — Igen. Olykor a visszaélések, a súlycsonkítások, a bújtatott árdrágítások leleplezése házon belül, esetleg üzleten belül marad. Kíméletből talán? — Arra gondol talán, hogy a közvéleményt nem tájékoztatjuk megfelelően arról, hogy hol, mikor, melyik üzletben, ki károsította meg valamilyen formában a vevőket? — Pontosan erre gondolok Csapláros elvtárs. A nagyobb nyilvánosságnak szerintem nagyobb lenne a visszatartó ereje. — Engedelmet kérek, amit kifogásol, az nem kizárólag rajtunk múlik. Vizsgálataink végeredménye nem titok. A Tolna megyei Népújság bármikor nyilvánosságra hozhatja mindegyiket. Ezzel én most természetesen nem akarom visszadobni a labdáit, de ez a valóságos helyzet. Szóval az, hogy segítsen a megyei lap. — Vegye úgy Csapláros elvtárs, hogy kérése máris teljesítve van. — Nos, akkor mondom.. Az elmúlt félévben egyebeik között szerepelt a vizsgálataink között az „Építőanyagok minőségének alakulása az állami és a szövetkezeti kereskedelemben” című téma. Itt a Baranya—Tolna megyei Téglagyári Vállalat Szekszárd-csatári, valamint a paksi téglagyár a volt legjobban érdekelt. Megnéztük a dolgokat, s ennek végeredményeként összesen 16 254 forint értékű átminősítést eszközöltünk a két téglagyárban. De ez még nem minden. Az is nagyon lényeges, hogy a vizsgálattal, majd az átminősítéssel a fogyasztóik további megkárosítását is megelőztük. • Mit jelent az Önök szóhasználatában az átminősítés? . —Azt jeleni, hogy az anyag — legyen szó bármirő; — szóval az áru, a portéka a szabványoknak, az eleírásoknak megfelelő minősítést kapja, más szóval, ha valami csak másodosztályú, akkor azt nem engedjük első osztályúként eladni. De talán folytatom. Az előbb említett téma vizsgálata keretében az ÉMI-vel közösen a Pécs—szekszárdi TÜZÉP Vállalatinál, valamint a dunaföldvári áfész-nél összesen 36 017 forint értékű átminősítést végeztünk a nyílászáró szerkezeteken. — Igen, igen, de mi van azzal a nyílászáró szerkezettel, amit az Önök vizsgálata előtt forgalmaztak, minőségénél magasabb áron? —• Ilyen mi előfordul. De nyoma van mindennek. Ahol a megelőző intézkedés már nem vezethet eredményre, mivel az áru eladása megtörtént, ott indítványt teszünk a jogtalan többletbevétel elvonására. — Tettek ilyen indítványt? — Hogyne. A gyönki áfésztől például 3387 forint elvo ■nását indítványoztuk. Amikor a megkárosítás ténye minden kétséget kizáróan fennáll, és a vásárlók személye ismert, akikor azonnal intézkedünk a vevők kártalanítására. Gyönnkön az áfétsz. 28 221 forinttal kártalanította a vevőit. — Gyakran fordul elő árdrágítás? — Tavaly a próbavásárlások során a vizsgálatok 40 százalékánál tapasztaltunk árdrágítást, hamis számolást, hamis mérést, míg az idén az év hasonló időszakában a hasonló jellegű vizsgálatoknál ez az arány 7 százalékra csökkent. Hatnak a megelőző intézkedések, bár nagyobb arányú árdrágítás még mindig előfordul. A decsi áfész TÜZÉP-telep vezetőjét emiatt 3000 forint pénzbírsággal, a gyönki TÜZÉP-telep vezetőjét 1500 forint pénzbírsággal sújtottuk. — Beszélgetésünk legelején azt kérdeztem Csapláros elvtárs, a megyei kereskedelmi felügyelőség hová, melyik minisztérium felügyelete alá tartozik? Most azt kérdezném, kikre támaszkodhatnak munkájuk során? — A társadalmi ellenőrökre, a kereskedelmi szakemberekre, a tömegszervezetek aktíváira és a fogyasztókra. — A fogyasztók bíráló észrevételeit figyelembe veszik? A minőségi kifogásokat, a súlycsonkítással, a bújtatott árdrágítással kapcsolatos észrevételeket? — De még mennyire, hogy figyelembe vesszük. — Köszönjük a beszélgetést Csapláros elvtárs. Sz. P. Négy meteorraj „csillaghullása ' Gazdag égi program augusztusban Szokatlanul sok, számunkra is látható esemény zajlik le az égbolton augusztusban. Az elsőt a hónap harmadik napja hozza el. Ekkor lesz ugyanis az Aquaridák meteorrajának „gyakorisági maximuma”, vagyis Földünk ekkor úszik keresztül ennek a meteorseregnek a legsűrűbb részén. Ha derült lesz az éjszaka, az álmát feláldozni hajlandó és türelmes meteorvadász tanúja lehet néhány „csillaghullásnak”. Ez a gyakorisági maximum azonban messze, kisebb a Perseidákénál, amit a nagy augusztusi csillaghullásként ismerünk. Ez az utóbbi meteortömeg tulajdonképpen már július 25-e óta itt száguld körülöttünk és egészen augusztus 17-ig köztük halad a Föld, de „hullócsillagai” a leggazdagabb látványosságot augusztus 11-én hozzák el számunkra. Utána a Föld még két meteorrajjal találkozik. 18-án a Cepheidák, 20-án pedig a Cygnidák magván törünk át, de ezeket a laikus szemlélő nem is nagyon tudja elkülöníteni az augusztus igazi nagy „meteor-showjától”. Ezeken kívül 17-én hajnalra, részben tőlünk is látható, részleges holdfogyatkozást jelez a csillagászati naptár. A Föld félárnyékába röviddel 2 óra után, teljes árnyékába negyed 4 órát követően lép be égitestünk kísérője, a fogyatkozás közepe pedig 4 óra 23 perckor lesz. A Hold felületén átúszó, sötét földárnyék átmérője valamivel meghaladja majd a Hold átmérőjének kétötödét. Végül a hónap utolsó napján az égbolt még egy látványosságot rendez: gyűrűs napfogyatkozást, ez azonban — sajnos — tőlünk nem lesz látható. (MTI) Közéletünk Tegnap, a délelőtti órákban ülést tartott a Szekszárdi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. A testület előtt első napirendként Halmos Józsefné, tanulmányi felügyelő tett jelentést. Tájékoztatója címe: „Az egységes népművelési szemlélet alakulása a szekszárdi járásban. A tsz és a tanács által közösen fenntartott művelődési intézmények működésének tapasztalatai. A művelődési házak és az ifjúság kapcsolata”. Ezt követően a járási tanács 1970. évi költségvetésének és fejlesztési alaptervének az első félévi teljesítéséről számolt be Jankó Sándor pénzügyi osztályvezető és Egyed István tervcsoportvezető. l Népújság , 1970. augusztus 1. A magányos öregek érdekében Az ember ritkán tud úgy eltölteni egy órát valamelyik tanácsházán, hogy a falu öregjei közül valaki ne kopogtatna be panaszos ügyével. A panasz rendszerint a közvetlen megélhetésével kapcsolatos. Az ilyen jellegű „ügyfélforgalomban” vezetnek a hozzátartozó nélküli öregek. Nemrégiben az iregszemcsei tanácselnök szobájában ültem végig egy ilyen panaszos félórát. Nem írom le a részleteket az érdekeltekre való tekintettel. De nem is érdekes különösebben, mert hasonló eset másutt is előfordult már többször, ismét az eltartási szerződésből fakadó komplikáció... A lényeget így fogalmazza meg Fata László tanácselnök: — Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem megoldás az eltartási szerződés hagyományos formája, mert majdnem mindig konfliktusokhoz vezet. Meglehetősen általános az eltartási szerződésekről a következő vélekedés: „Akkor nincs baj vele, ha az öreg gyorsan elpatkol.” A szerződés lényege ugyanis a következő: Valamelyik fiatalabb család vállalja egy hozzátartozó nélküli öreg eltartását, s az öreg pedig az eltartás fejében a fiatalokra hagy bizonyos értéket, rendszerint lakóházat. Nem szándékozom elemezni, hogy ebből végeredményben miért is adódnak konfliktusok. Megannyi fórumon vizsgálták már, nagyon sok bírósági perrel végződött, és mi is jó párat elemeztünk lapunk hasábjain. Sajnos, a sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy az öregek sorsa szempontjából semmiképpen sem megoldás ez az első pillanatban sok jót ígérő szerződéses rendszer. Még akkor sem, ha a hatóságok a maguk módján igyekszenek odahatni, hogy a szerződésben foglaltakat be is tartsák. Az öregek végső elkeseredésükben mégis gyakran próbálkoznak ezzel az egyébként törvényes lehetőséggel. Nem kétséges, jó lenne újabb lehetőségeket is teremteni a hozzátartozó nélküli öregek részére. Azt képtelenség lenne elvárni, hogy minden öreg sorsáról közvetlenül az állam gondoskodjon. Annál is inkább, mert itt többnyire nem anyagiakról van szó. Sőt, csökken a közvetlen anyagi segítségre szorulók száma, mert a nyugdíjasok arányszáma nő. De hiányzik a gondviselő, a gondviselés. Még az olyan öregek részére is problémát jelent ez, akik nemcsak nyugdíjat élveznek, hanem munkás évtizedeikben jelentős értéket gyűjtögettek össze. Éppen az anyagi bázisukra alapozva lehetne általánosságban könnyíteni a hozzátartozó nélküli öregek helyzetén, anélkül, hogy azkülön megterhelést jelentene a népgazdaságnak. Egy közepes vagy nagyobb községben ugyanabban az időben rendszerint több öregnek is van eltartási gondja. Iregszemcsén például a jelenleg érvényben lévő eltartási szerződések száma 16, de a problémás helyzetű öregeké ennél természetszerűleg nagyobb. Miért ne lehetne minden helységben annak a nagyságához mérten 10—15—20 garzonlakásból álló társasházat építeni, azzal a speciális változattal, hogy a társasházhoz közös étkezde, konyha is tartozna. Az öregek többsége rendelkezik olyan vagyonkával, hogy annak értékesítése után meg tudna magának vásárolni egy ilyen garzonlakást, a nyugdíjából pedig fedezni tudná a közös étkezde és az ugyancsak közös gondviselő költségeinek réeső részét. Egy-két alkalmazottal fenn lehetne tartani egy ilyen társasházat, s ami egyébként leginkább hiányzik, itt nem lenne probléma, hogy akad-e valaki, aki egy pohár vizet odavisz a mozgásképtelen öregnek. És azt nem is köszönömért tennék... És nem lesné senki sem, hogy mikor jön el az öreg végórája. Amikor valaki kihal, a lakrészét értékesíteni lehetne mindig egy másik idős embernek. Ez a gondolat nem új. Hasonló már évekkel ezelőtt is felvetődött, méghozzá jó pár helyen. Csak az általános helyzeten javító tett késik. Jó lennne sürgetni, BOBA FERENC Otthonukká vált... ’.. .július 1 óta az újdombóvári fiataloknak az ünnepi könyvhét alkalmával felavatott klubkönyvtár. Igaz, hogy sokat is fáradtak a lányok és fiúk, munka és tanulás utáni második otthonuk csinosításán, szépítésén. Az ünnepélyes birtokbavétel óta több alkalommal rendeztek zenés-táncos vasárnap délutánt. Július 28- án szellemi vetélkedő zajlott a klubban. A győztesek — hatan — könyvjutalomban részesültek. Vasárnap, augusztus 2-án, közös balatoni kirándulásra kerül sor a klubvezetőség és tagság által kidolgozott programtervezet szerint. Majd a vidám nyári kirándulás után elkezdődik a munka. Alkotmányunk ünnepét műsoros délutánnal kívánják megünnepelni a klubkönyvtár tagjai. Ebben a műsorban megemlékeznek az államalapító István királyról is. Annak idején, amikor megnyílt a klub, még csak 15 tagja volt, ma már 52-en vallják második otthonuknak a klubkönyvtárat, ahová csak akkor léphetnek be új tagok, ha megfelelnek az alapkövetelményeknek: olvasó könyvtári tagokká válnak. Szóval, nem elég a felvételhez csak a könyvtári tagság. Aki a könyvek közelségében is csak szórakozni, magnózni, tévézni, játszani akar, azt nem fogadják maguk közé. Szeretnénk hinni, hogy a jó indulás után a klub munkája a továbbiakban is ilyen tartalmas és vonzó marad, működésével mindenképpen azt a választott célt szolgálja, hogy a városrésznek olyan kulturális centruma legyen, amelyben a fiataloké a vezérszólam! — óa —