Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

A kereskedelmi felügyelőség vezetője nyilatkozik A fogyasztók érdekvédelméről, a kíméletességről, a jogtalan többletbevételek elvonásáról Csapl­áros Lajos, a megyei kereskedelmi felügyelőség ve­zetője. Vele beszélgetünk. El­ső kérdésem: A megyei ke­reskedelmi felügyelőség hová, melyik minisztérium felügye­lete alá tartozik? — A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány az Országos Kereskedelmi Főfel­­ü­gyel­őséget önálló költségve­­­­tési szervként a belkereskedel­mi miniszter alá rendelte. Ez­zel egyidőben megváltozott, ha­­ szabad ezt a kifejezést hasz­nálnom, a mi státusunk is. A megyei kereskedelmi felügye­lőségek ugyanis mindenütt a megyei tanácsok végrehajtó bizottságának szervezetébe ke­­­rültek és ott önálló csoport­ként, min­t az illetékes tanács, vb. kereskedelmi osztályának kereskedelmi felügyelősége működnek. ■ . , — Ez így elég bonyolult, Csapláros elvtárs. — Kénytelen vagyaik ponto­san, a rendeletnek megfelelő­en fogalmazni. Egyszerűbb szavakkal úgy is mondhatom, mi a megyei tanács vb. fel­ügyelete alá tartozunk. A ren­delet 1970. január elsejével lé­pett életbe. — A tennivalók is változ­tak? — Nem. Inkább a követel­mények nőttek, minthogy fo­kozottabban előtérbe került a fogyasztók érdekeinek védel­me és ezzel együtt a kereske­delmi mun­ka színvonalának növelése. — önök tehát elsősorban a fogyasztók érdekeit védik? —■ Pontosan.­­Hozzá­tehetem, egyre jobban,­ egyre hatéko­nyabban. ... ... — Miért nincs a munká­juknak nagyobb nyilvános­sága? Tapasztalataim sze­rint a fogyasztók keveset tudnak arról, hogy Önök itt Tolna megyében például mi­ként védik az érdekeinket? — Keveset? — Igen. Olykor a vissza­élések, a súly­csonkítások, a bújtatott árdrágítások lelep­lezése házon belül, esetleg üzleten belül marad. Kímé­letből talán? — Arra gondol talán, hogy a közvéleményt nem tájékoz­tatjuk megfelelően arról, hogy hol, mikor, melyik üzletben, ki károsította meg valami­­­lyen formában a vevőket? — Pontosan erre gondolok Csapláros elvtárs. A nagyobb nyilvánosságnak szerintem nagyobb lenne a visszatartó ereje. — Engedelmet kérek, amit kifogásol, az nem kizárólag rajtunk múlik. Vizsgálataink végeredménye nem titok. A Tolna megyei Népújság bár­mikor nyilvánosságra hozhatja mindegyiket. Ezzel én most természetesen nem akarom visszadobni a labdáit, de ez a valóságos helyzet. Szóval az, hogy segítsen a megyei lap. — Vegye úgy Csapláros elvtárs, hogy kérése máris teljesítve van. — Nos, akkor mondom.. Az elmúlt félévben egyebeik kö­zött szerepelt a vizsgálataink között az „Építőanyagok minő­ségének alakulása az állami és a szövetkezeti kereskede­lemben” című téma. Itt a Ba­ranya—To­lna megyei Tégla­gyári Vállalat Szekszárd-csa­­tári, valamint a paksi tégla­gyár a volt legjobban érdekelt. Megnéztük a dolgokat, s ennek végeredményeként összesen 16 254 forint értékű átminősí­tést eszközöltünk a két tégla­gyárban. De ez még nem min­den. Az is nagyon lényeges, hogy a vizsgálattal, majd az átminősítéssel a fogyasztóik to­vábbi megkárosítását is meg­előztük. • Mit jelent az Önök szó­használatában az átminősí­tés? . —­Azt jeleni, hogy az­ anyag — legyen sz­ó bármirő; — szó­val az áru, a portéka a szab­­ványokn­ak, az eleírások­na­k megfelelő­­ minősítést kapja, más szóval, ha valami csak másodosztályú, akkor azt nem engedjük első osztályúként el­adni. De talán folytatom. Az előbb említett téma vizsgálata keretében az ÉMI-vel közö­sen a Pécs—szekszárdi TÜZÉP Vállalatinál, valamint a duna­­föl­dvári áfész-nél összesen 36 017 forint értékű átminősí­tést végeztünk a nyílászáró szerkezeteken. — Igen, igen, de mi van azzal a nyílászáró szerkezet­tel, amit az Önök vizsgálata előtt forgalmaztak, minősé­génél magasabb áron? —• Ilyen mi előfordul. De nyoma van mindennek. Ahol a megelőző intézkedés már nem vezethet eredményre, mi­vel­ az áru eladása megtörtént, ott indítványt teszünk a jog­talan többletbevétel elvonásá­ra. — Tettek ilyen indít­ványt? — Hogyne. A gyönki áfész­­től például 3387 forint elvo­ ■­nását indítványoztuk. Amikor a megkárosítás ténye minden kétséget kizáróan fennáll, és a vásárlók személye ismert, akikor azonnal intézkedünk a vevők kártalanítására. Gyönn­­kön az áfétsz. 28 221 forinttal kártalanította a vevőit. — Gyakran­ fordul elő ár­drágítás? — Tavaly a próbavásárlá­sok során a vizsgálatok 40 százalékánál tapasztaltunk ár­drágítást, hamis számolást, ha­mis mérést, míg az idén az év hasonló időszakában a ha­sonló jellegű vizsgálatoknál ez az arány 7 százalékra csök­kent. Hatnak a megelőző in­tézkedések, bár nagyobb ará­nyú árdrágítás még mindig előfordul. A decsi áfész TÜZÉP-telep vezetőjét emiatt 3000 forint pénzbírsággal, a gyönki TÜZÉP-telep vezető­jét 1500 forint pénzbírsággal sújtottuk. — Beszélgetésünk legele­jén azt kérdeztem Csaplá­ros elvtárs, a megyei ke­reskedelmi felügyelőség ho­vá, melyik minisztérium fel­ügyelete alá tartozik? Most azt kérdezném, kikre tá­­maszkodhatnak munkájuk során? — A társadalmi ellenőrök­re, a kereskedelmi szakembe­rekre, a tömegszervezetek ak­tíváira és a fogyasztókra. — A fogyasztók bíráló észrevételeit figyelembe ve­szik? A minőségi kifogáso­kat, a súly­csonkítással, a bújtatott árdrágítással kap­csolatos észrevételeket? — De még mennyire, hogy figyelembe vesszük. — Köszönjük a beszélge­tést Csapláros elvtárs. Sz. P. Négy meteorraj „csillaghullása ' Gazdag égi program augusztusban Szokatlanul sok, számunkra is látható esemény zajlik le az égbolton augusztusban. Az elsőt a hónap harmadik napja hozza el. Ekkor lesz ugyanis az Aquaridák meteor­rajának „gyakorisági maximu­ma”, vagyis Földünk ekkor úszik keresztül ennek a me­teorseregnek a legsűrűbb ré­szén. Ha­ derült lesz az éjsza­ka, az álmát feláldozni hajlan­dó és türelmes meteorvadász tanúja lehet néhány „csillag­­hullásnak”. Ez a gyakorisági maximum azonban messze, ki­sebb a Perseidákénál, amit a nagy augusztusi csillaghullás­ként ismerünk. Ez az utóbbi meteortömeg tulajdonképpen már július 25-e óta itt szá­guld körülöttünk és egészen augusztus 17-ig köztük halad a Föld, de „hullócsillagai” a leggazdagabb látványosságot augusztus 11-én­ hozzák el szá­munkra. Utána a Föld még két me­teorrajjal találkozik. 18-án a Cepheidák, 20-án pedig a Cyg­­nidák magván törünk át, de ezeket a laikus szemlélő nem is nagyon tudja elkülöníteni az augusztus igazi nagy „me­­teor-showjától”. Ezeken kívül 17-én hajnal­ra, részben tőlünk is látható, részleges holdfogyatkozást je­lez a csillagászati naptár. A Föld félárnyékába röviddel 2 óra után, teljes árnyékába ne­gyed 4 órát követően lép be égitestünk kísérője, a fogyat­kozás közepe pedig 4 óra 23 perckor lesz. A Hold felüle­tén átúszó, sötét földárnyék átmérője valamivel meghalad­ja majd a Hold átmérőjének kétötödét. Végül a hónap utolsó nap­ján az égbolt még egy látvá­nyosságot rendez: gyűrűs nap­­fogyatkozást, ez azonban — sajnos — tőlünk nem lesz lát­ható. (MTI) Közéletünk Tegnap, a délelőtti órákban ülést tartott a Szekszárdi Já­rási Tanács Végrehajtó Bi­zottsága. A testület előtt első napirendként Halmos József­­­né, tanulmányi felügyelő tett jelentést. Tájékoztatója címe: „Az egységes népművelési szemlélet alakulása a szek­szárdi járásban. A tsz és a ta­nács által közösen fenntartott művelődési intézmények mű­ködésének tapasztalatai. A mű­velődési házak és az ifjúság kapcsolata”. Ezt követően a járási tanács 1970. évi költ­ségvetésének és fejlesztési alap­tervének az első félévi teljesí­téséről számolt be Jankó Sán­dor pénzügyi osztályvezető és Egyed István tervcsoportveze­tő. l Népújság , 1970. augusztus 1. A magányos öregek érdekében A­z ember ritkán tud úgy­ eltölteni egy órát va­lamelyik tanácsházán, hogy a falu öregjei kö­zül valaki ne kopogtatna be panaszos ügyé­vel. A panasz rendszerint a közvetlen megélhetésé­vel kapcsolatos. Az ilyen jellegű „ügyfélforgalom­ban” vezetnek a hozzátartozó nélküli öregek. Nem­régiben az i­regszemcsei tanácselnök szobájában ül­tem végig egy ilyen panaszos félórát. Nem írom le a részleteket az érdekeltekre való tekintettel. De nem is érdekes különösebben, mert hasonló eset másutt is előfordult már többször, ismét az eltartá­si szerződésből fakadó komplikáció... A lényeget így fogalmazza meg Fata László tanácselnök: — Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem megoldás az eltartási szerződés hagyományos formája, mert majd­nem mindig konfliktusokhoz vezet. Meglehetősen általános az eltartási szerződésekről a következő vélekedés: „Akkor nincs baj vele, ha az öreg gyorsan elpatkol.” A szerződés lényege ugyanis a következő: Valamelyik fiatalabb család vállalja egy hozzátartozó nélküli öreg eltartását, s az öreg pedig az eltartás fejében a fiatalokra hagy bizonyos értéket, rendszerint lakóházat. Nem szándékozom elemezni, hogy ebből végeredményben miért is adód­nak konfliktusok. Megannyi fórumon vizsgálták már, nagyon sok bírósági perrel végződött, és mi is jó párat elemeztünk lapunk hasábjain. Sajnos, a sok­éves tapasztalat azt mutatja, hogy az öregek sorsa szempontjából semmiképpen sem megoldás ez az első pillanatban sok jót ígérő szerződéses rendszer. Még akkor sem, ha a hatóságok a maguk módján igyekszenek odahatni, hogy a szerződésben foglalta­kat be is tartsák. Az öregek végső elkeseredésükben mégis gyakran próbálkoznak ezzel az egyébként törvényes lehetőséggel. Nem kétséges, jó lenne újabb lehetőségeket is teremteni a hozzátartozó nélküli öregek részére. Azt képtelenség lenne elvárni, hogy minden öreg sorsáról közvetlenül az állam gondoskodjon. Annál is inkább, mert itt többnyire nem anyagiakról van szó. Sőt, csökken a közvetlen anyagi segítségre szo­rulók száma, mert a nyugdíjasok arányszáma nő. De hiányzik a gondviselő, a gondviselés. Még az olyan öregek részére is problémát jelent ez, akik nemcsak­ nyugdíjat élveznek, hanem munkás évtize­deikben jelentős értéket gyűjtögettek össze. É­­ppen az anyagi bázisukra alapozva lehetne általánosságban könnyíteni a hozzátartozó nélküli öregek helyzetén, anélkül, hogy az­­külön megterhelést jelentene a népgazdaságnak. Egy közepes vagy nagyobb községben ugyanabban az időben rendszerint több öregnek is van eltartási gondja. Iregszemcsén például a jelenleg érvényben lévő eltartási szerződések száma 16, de a problémás helyzetű öregeké ennél természetszerűleg nagyobb. Miért ne lehetne minden helységben annak a nagy­ságához mérten 10—15—20 garzonlakásból álló tár­sasházat építeni, azzal a speciális változattal, hogy a társasházhoz közös étkezde, konyha is tartozna. Az öregek többsége rendelkezik olyan vagyonkával, hogy­ annak értékesítése után meg tudna magának vásárolni egy ilyen garzonlakást, a nyugdíjából pe­dig fedezni tudná a közös étkezde és az ugyancsak közös gondviselő költségeinek réeső részét. Egy-két alkalmazottal fenn lehetne tartani egy ilyen társas­­házat, s ami egyébként leginkább hiányzik, itt nem lenne probléma, hogy akad-e valaki, aki egy pohár vizet odavisz a mozgásképtelen öregnek. És azt nem is köszönömért tennék... És nem lesné senki sem, hogy mikor jön el az öreg végórája. Amikor valaki kihal, a lakrészét értékesíteni lehetne mindig egy másik idős embernek. E­z a gondolat nem új. Hasonló már évekkel ezelőtt is felvetődött, méghozzá jó pár helyen. Csak az általános helyzeten javító tett késik. Jó lennne sürgetni, BOBA FERENC Otthonukká vált... ’.. .július 1 óta az újdombóvári fiataloknak az ünnepi könyv­hét alkalmával felavatott klub­könyvtár. Igaz, hogy sokat is fáradtak a lányok és fiúk, munka és tanulás utáni má­sodik otthonuk csinosításán, szépítésén. Az ünnepélyes bir­tokbavétel óta több alkalom­mal rendeztek zenés-táncos vasárnap délutánt. Július 28- án szellemi vetélkedő zajlott a klubban. A győztesek — ha­tan — könyvjutalomban ré­szesültek. Vasárnap, augusz­tus 2-án, közös balatoni ki­rándulásra kerül sor a klub­vezetőség és tagság által ki­dolgozott programtervezet sze­rint. Majd a vidám nyári ki­rándulás után elkezdődik a munka. Alkotmányunk ünne­pét műsoros délutánnal kíván­ják megünnepelni a klub­könyvtár tagjai. Ebben a mű­sorban megemlékeznek az ál­lamalapító István királyról is. Annak idején, amikor meg­nyílt a klub, még csak 15 tag­ja volt, ma már 52-en vallják második otthonuknak a klub­könyvtárat, ahová csak akkor léphetnek be új tagok, ha megfelelnek az alapkövetelmé­nyeknek: olvasó könyvtári ta­gokká válnak. Szóval, nem elég a felvételhez csak a könyvtári tagság. Aki a köny­vek közelségében is csak szó­rakozni, magnózni, tévézni, ját­szani akar, azt nem fogadják maguk közé. Szeretnénk hin­ni, hogy a jó indulás után a klub munkája a továbbiakban is ilyen tartalmas és vonzó marad, működésével minden­képpen azt a választott célt szolgálja, hogy a városrésznek olyan kulturális centruma le­gyen, amelyben a fiataloké a vezérszólam! — óa —

Next