Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-31 / 256. szám
Amikor a kürtös lefújta a hajtást, mozdulatlanul hevert a még gyereknyi Party István lesállása előtt a három vaddisznó. Party István kihúzta mellét, s a büszkeségtől repesve várta, hogy előkerüljenek a többiek. Tél, hó, hideg volt, de ő nem fázott. Fűtötte, elragadta a vadászat, gyors sikert hozó élménye. Éppenhogy puskát kapott a kezébe, ráadásul gyermek létére, s máris három vaddisznó... És mindegyik egy lövésre. Ahogy érkeznek a többiek, nem kis irigységgel veszik tudomásul ifjú Party - szerencséjét. Előkerül apja is, a tapasztalt, gyakorlott vadászmester. — Mi újság fiam? — Három kan... Nézze, édesapám! Az apa ahogy megpillantotta a tetemeket, belevörösödött, de nyugalmat erőltetett magára, inkább összeharapta szája szélét. — Hogyan lőtted? — Hallottam, hogy egész konda van a bokorban... Recsegett, ropogott a sok ág. Elől jött ki a kan... Céloztam. Durrr! Találtam. Idős Party erre felemelte kezét, és akkora pofont adott fiának, hogy az nekiesett a vén tölgyfának, amely alatt álltak. Azt már tudnod kellene, hogy a bokorból sosem a kan jön ki elsőnek, hanem a malac vagy a koca. Az imént még örömtől lelkendező gyerek most minden ízében reszketett, hiszen apjának még a tekintetétől is tartott. Ráadásul éppen mások előtt kapta a pofont! Mármár kezdték őt is vadásznak tekinteni, és a dicséret helyett nyilvános pofon... — Na, halljuk, hogyan lőtted a másik kettőt! — Utána jöt a másik kan. Ismét céloztam... Nem folytathatta tovább, mert elcsattant a második pofon. — Ezt azért kaptad, mert nem győződtél meg, hogy mire fogod a puskádat, csak lőttél. Az sem kan volt, hanem koca. És a harmadikat? — Az is jött... Durr a harmadik pofon. — Ez meg azért jár, mert valamire való vadász nem lő ki egy kondából három disznót, amikor ilyen kevés van, mint mostanában. Ahogy felbontották a három elejtett vadat, mindegyikben megtalálták a kismalacokat, amelyek pár hét múlva a világra jöttek volna. Ifjú Party István arcán még sajgott a pofonok helye, de ahogy megpillantotta az anyákkal együtt meggyilkolt szaporulatot, úgy érezte, hogy igazságosan kapta a három pofont, apjából ismét a vadat szerető, féltő,gondozó vadász szólalt meg. Egy életre megbánta tettét.* — Ez volt az első igazi vadásziskolám —1 emlékszik vissza fél évszázad távlatából az időközben megőszült Party István. — Amikor az erdőt járom, s elmegyek az öreg tölgy mellett, mindig eszembe jut ez a három pofon. És összeszorul a bensőm. Az apám több mint három évtizedig volt hivatásos vadász Gemencben, és tőle kaptam az első vadászleckét. Később a főiskolán, hogy úgy mondjam „csak” folytattam az atyai leckéket. Ha egy kicsit megkaparnánk az avart a vén tölgy alatt, talán még a három patron is előkerülne. Akkor tanultam meg, hogy a vadászathoz legelőször nem puska, töltény és célozni tudás kell, hanem vadászszív, vadszeretet, vadismeret. * Party István a gemenci vadrezervátum vezetője. Látni nagyon kevesen látták, mert hiszen mindig az erdőben élt, lakott, a házrengetegben, a városba csak akkor megy, ha, nagyon muszáj. Nevét viszont annál többen hallották a sajtó és rádió jóvoltából. Gemenc, mint világhírű vadrezervátum nemzeti kincsünk, s mindig mindenkit érdekelnek az onnan érkező hírek. Alig múlik el nap, hogy újságíró legalább telefonon ne keresné Party Istvánt. Ha árad a Duna, azért. Gemenc árterület, és gyakran kerül víz alá az erdő nagy része. • Ilyenkor mindenki aggódik Gemencért. Ha megszületnek az első szarvasborjak, azért. Ilyenkor azok is lelkesednek, akik legfeljebb filmen látták Gemencet, vagy csak olvastak róla. Az agancsfelrakás, a bőgés, a téli takarmányozás mind, mind külön izgalmas téma. Egyáltalában nem csoda, hogy Party István neve végül is közismertté vált. A sors azonban úgy hozta, hogy róla, az emberről, a hivatásos vadászról mindmáig rendkívül keveset tud a közvélemény, mert őt magát legfeljebb sekélyes ismertetőjegyekkel mutatták be: az „Öblöshangú”, „Tekintélyes külsejű”, „Híres vadász” megállapításoknál végetért a bemutatása, pedig többet érdemelt volna az évtizedek során. ... .3 Gemencben született, mivel szülei ott laktak. Az első játékszere nem a kormos városban készített csörgő volt, hanem az üde, tiszta természetben talált szarvasagancs, első játszótársa pedig a vadászkutya. Apja állandóan magával vitte az erdőbe. Talán hároméves lehetett, amikor apja a kiskutyával együtt betette a hátizsákjába, mindkettőjük feje kandikált csak ki belőle, s az öreg vadász így taposta velük a havat. Vadász apja utódjának szánta, s úgy nevelte, hogy egész élete hozzánőjön az erdőhöz, a vadhoz. Végül valóban méltó utódja lett apjának. Gemenc világhírű rezervátum, de nem ezért híres vadász Party István, hanem, mert apja után nagyon sokat tett azért, hogy a rezervátum azzá legyen, amivé lett. Íme egy adat: az előző P0 évben 5 aranyérmes szarvasbika esett Gemencben, amióta Party István e rezervátum vezetője, több mint hatvan. Idestova két évtizede ismerem, és találkozok, beszélek vele rendszeresen. Láttam már hirtelen fellelkesedni, amikor előbukkant a sűrűből néhány pillanatra egy kapitális vad,, láttam aggódni, amikor takarmányszűke volt, s tapasztalhattam, hogy minden követ — kilincset — megmozgatott a vad érdekében. És találkoztam vele,” amikor a fékezhetetlen, Dunaár miatt pusztult a vad. .. Party István belebetegedett! Amikor e cikk megírására készültem, feltettem neki azt a szokványos újságírókérdést is: — Hány vadat lőtt már életében? — Öcsém, ez nem mond semmit. Legfeljebb azt, hogy valaki megtanult-e célozni... Hivatásomnál fogva sok vadat kellett már kilőnöm a sorból, hiszen a selejtezésnél kezdődik a Vadgazdálkodás. De ezzel a számmal sosem szoktam dicsekedni, inkább azzal, hogy ^selejtezés gyanánt sosem lőttem ’ i meg' kapitális vadat, amióta * felnőtt vadásszá lettem. Az apám három pofona még most öreg létemre is az arcomon sajog, s egy életre megtanultam, hogy a puska a hivatásos vadász kezében nem az öldöklés, hanem a vadgazdálkodás eszköze. BODA FERENC ....... ■ ■ ■ ;d N Népújság , 1970. október 31. 0 A MÉSZÖV megyei küldöttgyűlése Pénteken tartották Szekszárdon a MÉSZÖV küldöttgyűlését, Bertus Ferencnek, a dombóvári áfész igazgatósági elnökinek elnökletével. A tanácskozás elnökségében helyet foglalt Polák Andor, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa és dr. Bátori Loránd, a SZÖVOSZ elnöki főosztályvezetője. A küldöttgyűlés értékelte a megye fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezeteinek idei háromnegyedévi tevékenységét Kálmán Gyula MESZÖV-elnök előterjesztése alapján. Az előterjesztésből kitűnt, hogy ez évben tovább javult mind a fogyasztási, mind a takarékszövetkezetek eredménye. A fogyasztási szövetkezetek áruforgalma 14 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év hasonló időszakában. Ugyanakkor a nyereség növekedése jóval nagyobb ütemű volt, mint a forgalomnövekedése. Ez a mutató lényegesen meghaladta az országos átlagot is. A takarékszövetkezetek taglétszáma két és fél ezerrel nőtt a tárgyalt időszakban, a betétállomány pedig 31 millió forinttal. VISSZHANG A MÉM Tájékoztatási Főosztálya válaszol „A Tolna megyei Népújság szeptember 13-i számának „Támadják a kivágási keretet — a mezőgazdasági üzemet anyagilag sújtják” című cikkében a szarvasmarha kivágási keret szűkös voltát tette szóvá. Ismertette a kerettel kapcsolatos véleményeket és megállapította, hogy az értékesítési lehetőség hiánya csökkenti a tenyésztési kedvet. A nőivarú vágómarha-értékesítésre előírt, kötött gazdálkodást a kormány 3335/1968. számú határozatában kapott felhatalmazás alapján éppen a szarvasmarha-állomány védelme érdekében tartottuk ez évben is érvényben. Megállapítható az is, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése érdekében hozott 1041/1969. (XIII.) kormányhatározat, valamint az 5/1970. (III. 22.) kormányrendelet és az ezek nyomán megjelent intézkedések hatására a szarvasmarha-állomány számbeli és minőségbeli javulásában érzékelhetőek. A kedvező tendenciák ellenére sem voltunk azonban ez évben még abban a helyzetben, hogy a kötött gazdálkodás rendszerét felszámoljuk. A nőivarú forgalom felszabadításához viszont a feltételek egyre inkább adottak lesznek. Tolna megye részére — az illetékes megyei szervek igénye alapján — 1970. évre 3540 üszőt és 4972 tehénkivágási keretet biztosítottunk. Az ez év IV. negyedévi problémák lerendezéséhez az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt a napokban biztosított további 130 nőivarú kivágási lehetőséget. Konkrétan rendezésre került a decsi, az ozorai és a nagykónyi tsz-ek kérése. Továbbmenően a megyei állatforgalmi és húsipari vállalat olyan megoldási formával is rendelkezik, mely szerint azokban a gazdaságokban, ahol a nőivarú vágóállatok csak 1971. év első heteiben készülnek el, azok helyett ez évi átadásra a vágásra elkészült állatokat átvehetik. Megítélésünk szerint a fenti intézkedések mellett Tolna megyében a nőivarú vágómarha-forgalom zavartalanul biztosítható, eltekintve egy-két olyan esettől, amikor a mezőgazdasági üzem egyes termelési ágak eredmény-kiesését a tenyészállomány értékesítésén keresztül is szorgalmazza. Előfordult az is, hogy számos Tolna megyei termelőszövetkezet más megyékből olcsón felvásárolt nőivarú selejtállatokat és jelentős felárral a vállalat felé azonnal értékesíteni kívánta. Az ilyen jellegű törekvéseket nem áll módunkban támogatni. Kérjük, hogy a lap a továbbiakban is kísérje figyelemmel a húsprogram sikeres megvalósítását és észrevételeivel segítse a minisztérium munkáját”. Fehér Gyula főosztályvezető Próbaüzem Tiszafüreden Tiszafüreden építették fel az alumíniumgyár 1. számú gyáregységét. Az új üzemet vékonyfalú alumíniumedények — teafőzők, lábasok, ételhordók stb. — gyártása céljából létesítették. A próbaüzemeltetés december végéig tart, s 1971-ben megkezdődik az üzemszerű termelés. Képünkön: részlet az új gyárból. (MTI fotó: Érczi K. Gyula felvétele—KSJ