Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

A X. kongresszus megyei visszhangjából Ami megragadta figyelmüket Két nappal a befejezés után is élénk az érdeklődés, frissek az élmények. A megkérdezettek mind az öten megegyeztek abban: úgy érezték, hozzájuk szól a KB első titkára és a felszólalók felelősségük tudatában, a helyzet ismeretében az itthonmaradottak gondolatait mondták el. Ketten is említették a Lenin-képről és az óráról jelképnek beillő, mozgósító szavakat, pontosan idézték a beszámoló egyik-másik gondolatát, mely kinek-kinek munkaterülete szerint váltotta ki véleményét. © Zoltai Paine, a mérőműszergyár szerszámkiadó munkásnője restellkedés nélkül, lenyűgözőnek találta a nő legszebb szerepéről, az anyaságról hallott mondatokat. — Elragadtatással tudok szólni, mert úgy kiállt Kádár elvtárs a nők, az édesanyák mellett, mint előtte senki. A párommal és 12 éves kislányommal együtt hallgattuk, amit az egyenjogúságról, az udvariatlanságról, az anyák megbecsüléséről, a karcsúságról és az igazi szépségről őszintén, meggyőzően mondott. Magam is vallom, elképzelhetetlen gyerek nélkül az élet, a legszebb szerepe a nőnek, anyának lenni. A mi gyárunk fiatal, gyermekáldásban is termékeny. Előfordult olyan lekicsinylő vélemény, hogy a könnyebb ,munkahelyre tett terhes nőre azt mondták, mivel állapotos,neki mindent lehet? Vannak nálunk leányanyák, akiket azelőtt jobban, most már ‘nem* ahnyira', de megszólnák. Örömet szerzett mindez» édesanyának, minden nőnek, a kongresszus, hogyne, szerzett volna, amikor ország-világ előtt védték meg, álltak ki mellettük. Ahol nagyobb megbecsülést kap az anyaság, ott biztosan több gyermek is születik. Olyant mondott Kádár elvtárs, amit mindenütt valóra lehet és valóra is kell váltani. © Palotás József, a tolnai I. számú általános iskola igazgatója: — Meg kell szívlelni, amit a vezetés javításáról olvashatunk a beszámolóban és amit Biszku elvtárs, a KB titkára mondott. Annyira valóságosnak éreztem, hogy az intelmek szinte testreszabottak, behelyettesíthetők. Tantestületünk tagjait leginkább a közoktatásról elhangzottak foglalkoztatták, a múlt héten szinte minden szünetben ez volt a téma. Csütörtöki nevelési értekezletünkön utaltak a kongresszuson elhangzott, a közneveléssel, az ifjúságpolitikával kapcsolatos útmutatásokra. Jólesett a pedagógusoknak a nevelői munka elismerése, időszerűnek tartjuk a közoktatás korszerűsítésének elvi állásfoglalását, a szorító túlterheltség csökkentését, a téma külön megtárgyalását. Nem várták a pedagógusok a kongresszustól a fizetésemelést, elismerik, hogy ennek rendezésére az országgyűlés hivatott és bíznak, hogy az ötéves terv első szakaszában sor kerül rá. Valóban hivatása szerint, össztársadalmi kérdésként, elvi, politikai szempontból tárgyalta az előbbieket a X. kongresszus. Én a legfőbbnek azt tartom, hogy a gyakorlatban éreztessék hatásukat a helyes elvek, a közoktatásban jobban érvényesüljön az erkölcsi, világnézeti nevelés, az öntevékenységre, az önálló továbbtanulásra is kiterjedő felkészítés. @ Csapó Károly, a műszergyár szakszervezeti bizottsága titkára figyelmét legjobban az üzemi élettel, a nők közéleti munkájával, a szakszervezeti munka céltudatosabb erősítésével kapcsolatos részek keltették fel. — Úgy éreztem, hogy az egész kongresszusnak a pártirányítás tudatosabbá válása volt az alapmondanivalója. Gáspár elvtársnak, a SZOT főtitkárának ránk nézve nagyon találónak tartom a mondását: elvárható, hogy a megnövekedett szerep nagyobb felelősséggel párosuljon a szakszervezetekben. Nálunk sok a nő és a fiatal. A szakszervezetnek sok feladata van a nők társadalmi megbecsülésének elérése, a közéletbe való bekapcsolásuk terén . Én elmondhatom, hogy nálunk a bizalmi választások alkalmából szívesen vállalták a nők a szakszervezeti tisztséget, megvan bennük a felelősségérzet és az egészséges aggály, hogy eleget tudjanak tenni a kívánalmaknak. Megvan a hajlam a gyári munkásnőkben a tanulásra, szakmunkásvizsgára, jelentkeztek sokan a szalagon dolgozó betanított munkásnők közül. Nagyon egyetértek azzal, hogy az új belépőket nem szabad túlfizetni, ideje, hogy az üzem kárára meghonosodott munkásvándorlás csökkenjen. Bekövetkezik, ha nem kaphat többet a vándormunkás, mint a törzsgárdatag. Hercegi Istvánné, a tolnai selyemgyár részlegvezetője úgy érzi, egy életre szóló élményt szerzett a X. kongresszus küldötteként. Amikor hétfőn reggel bement az üzembe, mindenki élménybeszámolót várt tőle, s sok régi munkatárs azóta sem hagyja kizökkenteni a kongresszusi hangulatból., — Lehet, kissé túlzók, biztosan ez is megesik, még összegezni kell, le kell tisztuljon a mindenre kiterjedő kongresszus anyaga. Szerénység, határozottság, nagy felelősségtől átitatott társadalom és önvizsgálat, képzettség jellemezte szinte kivétel nélkül a felszólalókat. Nagyon helyesen elhatárolta a kongresszus a hatásköröket, azt tárgyalta, ami oda tartozik. Vártam, éreztem a reagálás bekövetkeztét, amikor az egyik gimnázium igazgatója furcsamód pengette meg a fizetésemelést, onnan várta jóváhagyását. Nagyon igaz, hogy nem a kongresszus,hanem a kormány „asztala" és helyes az az elv, hogy ne igyunk előre a róka bőrére. Szívem szerint beszélt a szegedi rektor, amikor a tananyag mennyiségi növekedéséről, a pályaválasztásnál a tehetség, az adottságok figyelembevételéről szólott. A kommunista erkölcs érvényesülését gátló, nagyképű funkciójával visszaélő embert többen elítélték, veszélyes, mert egy-két ember viselkedéséből hajlamosak a hibás általánosításra. A mi üzemünk dolgozói egy napi fizetést adtak az árvízkárosultak felkarolására, a szabolcsi első titkár köszönetét hallani jó volt, amikor az országnak, a munkásosztálynak megköszönte. Nagyon átéreztük —mi Tolna megyeiek, közel ültünk az emelvényhez, megfigyelhettük az arcokat —, az illegalitás nehéz viszonyai között harcoló testvérpártok küzdelmeit. Megfigyeltem a szünetben a spanyol küldöttség vezetőjét, nehezen járt. Előlkerültek a zsebkendők, amikor a spanyol elvtárs Zalka Máté sírjának mindig friss virágairól beszélt, érzelmileg telítődtünk, amikor a görög kommunisták elleni diktatórikus hadjáratról, a vietnamiak békevágyáról és harckészségükről hallottunk. Brezsnyev elvtárs köszöntését látni kellett volna személyesen, amikor szorosan összezárt kezével az összetartozást, az együttműködést jelezve üdvözölte kongresszusunkat. — Figyeltem a hazai küldötteket, miben tanulhatok tőlük, mit nyerhetek politikai munkánkhoz. Úgy éreztem, hogy erősített a kongresszus, sokat lehetett tanulni érettségben, felelősségtudatban. Az egész ország odahozta örömét, gondjait, bajait, de nem akárhogyan. Vannak kisebb kanyarok, akad még göröngy az utunkban, mint Garai Gábor elvtárs mondta: „Ha bő eső hull a földre, nemcsak a búza nő, hanem a gyom is... és nem elég mennydörögni, termi, tenni kell”. Kádár elvtárs programként szabta meg, hogy tegyünk ellene, ne legyen szívesség a munka. Hosszasan lehetne beszélni arról, mit adott a kongresszus, be fogok róla számolni gyárunkban. © Stróbl József a tolnai selyemgyár szocialista címet elért, előkészítő üzemrész művezetője, aki negyvenhat munkást irányít. — Az én figyelmemben legjobban a vezetés, az üzemi demokrácia, a fegyelem javítása maradt meg. Elgondoltam, mennyivel többre mennénk, ha mindenütt, mindenki ledolgozná a napi nyolc órát! Van nekünk is mit megszívlelnünk, a vezetés javítása, a munkafegyelem erősítése, a jól dolgozó munkás becsülése terén. Nagyon frappánsnak tartják üzemünk dolgozói a Kádár elvtárs kötetlenül elmondott összefoglalóját. Belopta vele még jobban magát az asszonyok szívébe, de nemcsak az ő ragaszkodásukat növelte. Valóban szuggesztív, határozott és meggyőző volt, viszont a beszámoló sem hanyagolható el, mert az és a határozat adja az értékelést és a programot. Nálunk mindenkinek nagyon tetszett az, hogy nem ismertek kényes kérdést, nyíltan, köntörfalazás nélkül beszéltek. A mi munkás asszonyaink nemcsak a megyei hozzászólót figyelték, hanem a többit is, nagyra értékelték a VIII. kerületi pártbizottság első titkárának bátor szókimondását. Én nagyon helyeslem, hogy kimondták: nem a párthoz kell benyújtani az anyagi igényeket, az is tetszett nagyon, hogy csak a becsületes munka teremthet jogalapot. Nőnek az igények, az emberek szívesen leragadják egy-egy cikknek a drágulását, a kongresszus ezt is tárgyilagosan nézte és mermondta, mi kell az életszínvonal további emeléséhez. H. E. Megvallottuk a jövőt... Az első Ifjúsági Fórum munkájáról A város KISZ-alapszervezeteinek képviselői — zömmel titkárai — voltak a résztvevői annak a hétfő délelőtti tanácskozásának, amelyet a KISZ városi bizottsága és a városi tanács rendezett az MSZMP megyei székházának nagytermében. Az első Ifjúsági Fórum ülését megelőzően városunk ifjú kommunistái — diákok, munkások, hivatali és egyéb dolgozók — száz kérdést juttattak el a kérdéseket megválaszolni illetékes vezetőkhöz. A tanácskozás során további hetven kérdés hangzott el és válasz nélkül sem az előző száz, sem az utóbbi hetven nem maradt ... Az érdeklődés java, így a tájékoztatás is főként a jövőnek, a jövőről szólt. A fórum résztvevőit az érdekelte leginkább, milyen fejlesztési elképzelésekkel számolhat Szekszárd a negyedik ötéves tervben? Mennyi lakás épül? Milyen mértékben fejlődik a kereskedelem? Milyen változásokra számíthatunk iskola és óvoda ügyben? Milyen mérvű lesz az ipartelepítés és így tovább... Mint ezt a tanácskozás elnökségében helyet foglaló Rózsa János, az MSZMP városi bizottságának titkára elmondotta: örvendetes, hogy a városfejlesztés, a várospolitika legégetőbb gondjai foglalkoztatják leginkább a fiatalokat, akik éppen ezen a tanácskozáson a fejlesztés objektív lehetőségeiről kaphattak tájékoztatást. A negyedik ötéves terv fejlesztési elképzeléseiről Császár József, a városi tanács elnöke tartott rövid bevezető előadást, ami nagy vonalakban megrajzolta a megyeszékhely arcát, azt, hogy milyen lesz a város öt év múlva. A cél — összhangban a lakosság érdekeivel — az, hogy a fejlesztés harmadik ötéves tervben felgyorsult ütemét megtartsuk és még fokozzuk is a reális lehetőségek határán belül. Ez utóbbi feladatunk sikeres végrehajtásának három tényezője van. Az első, a biztosítható anyagi bázis, a második: hogyan sikerül a város össz anyagi erejét, arányosan elosztani, végül, de nem utolsó sorban: Szekszárd lakói mennyiben járulnak hozzá a város fejlesztéséhez? Az Ifjúsági Fórum egyes megnyilvánulásai azt bizonyítják, hogy adott a városfejlesztési készség Szekszárd ifjú lakóiban, csupán a társadalmi munkára alkalmas erőket kell koncentrálni, feladatokkal ellátni. Az ifjúsági mozgalom rengeteget tehet a negyedik ötéves terv fejlesztési célkitűzéseinek megvalósításáért, ha adott létesítmények fölött védnökséget vállal, azok építésének időszakában, majd később is, amikor már arról van szó, hogy megóvjuk, amit a közösség javára létrehoztunk. A hétfőihez hasonló tanácskozások nemcsak arra kínálnak lehetőséget, hogy a tanácsi vezetők tájékoztassák az ifjú választópolgárokat a várospolitika, városfejlesztés időszerű tennivalóiról, esetleges gondjairól, hanem arra is, hogy viszont tájékoztatást kapjanak. Az ilyen közéleti eszmecserék mindenképpen hasznosak tehát, gondolatokat ébresztenek és nemes szövetkezéseket hozhatnak létre az egyes fejlesztési elképzelések megvalósításában. Az első Ifjúsági Fórum — mint ezt zárszavában Keresztes János, a KISZ városi bizottságának titkára megállapította : jó munkát végzett. A közel ötórás tanácskozáson arra kaptak a város ifjú kommunistái választ, hogy mit várhat Szekszárd az iparfejlesztésben a kommunális, közoktatási és egészségügyi ellátás javításában a negyedik ötéves tervtől. De meg kellett hallaniuk azt is, hogy milyen feladatok várnak a város fiataljaira a tervek megvalósításában. A fórum azzal fejezte be munkáját, hogy hasonló célú tanácskozásokra a jövőben is alkalmat kell teremteni, legalább évente egyszer, így, elevenebb tulajdonukká válik az a jövő, amelyről itt és ez alkalommal olyan sok szenvedélyes szó esett. Fotópályázat A magyar irodalom jeles személyiségeivel kapcsolatos tárgyi emlékanyag megörökítése és a helyi irodalmi hagyományok feltárása, bemutatása céljából fotópályázatot hirdet — az „olvasó ifjúságért” mozgalom keretében — a Petőfi Irodalmi Múzeum, közösen a KISZ Központi Bizottságával és a Hazafias Népfront országos honismereti bizottságával. A pályázók írók, költők szülő- vagy lakóházáról, sírjáról készített fényképfelvételeket, régi vagy új fotókat küldhetnek be (egy témáról többet is) a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Lehetőleg 13x18 centiméteresnek kell lenniük a képeknek. A beküldési határidő: 1971. február 15. leszedik Sámuel halálának 150. évfordulója alkalmából tudományos emlékülést tartottak hétfőn Szarvason. A talajjavítás múltja, jelene és jövője címmel dr. Kasza Béla a MÉM termelési és műszaki fejlesztési főosztályvezető-helyettese tartott előadást. Tessedik Sámuel, mint rámutatott, már kétszáz évvel ezelőtt kidolgozta és meghonosította a digózásos talajjavítási módszert, meghonosította és felismerte a pillangós takarmányok talajjavító hatását.