Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-08 / 82. szám
*4 Tavaly 14 915 602 tonna árut szállítottak vasúton Elkészült A MÁV Pécsi Igazgatóság területén az elmúlt évben a vasutasok derekas munkát végeztek. A szállításra felkínált árut továbbították, a tervezettnél nyolc tized százalékkal több árut juttattak célállomáshoz, összesen 14 915 602 tonna árut továbbítottak az igazgatóság területén. Az elmúlt évben kedvezően változott a kapcsolat a fuvaroztatókkal is — mint erről Halmai János főtanácsos tájékoztatott bennünket. Különösen a Volán vállalatokkal erősödik a kapcsolat, az együttműködés eredményei ma már kézzelfoghatóan pozitív jellegűek. Az elmúlt évben az igazgatóság három hónapon keresztül tízszázalékos fuvardíjkedvezményt adott a kő, a kavics, a kohósalakkő szállítására. A kedvezmény tonnánként hat forint díjcsökkentés volt. Az ország területén negyvenhat vállalat vette igénybe a MÁV fuvardíjkedvezményét, de a pécsi területen ebből 16. Tehát e tény is utal arra, hogy a fuvaroztatókkal a kapcsolat jó. Amint a múlt évi igazgatósági értékelésből megtudtuk, számos területen kívánják a munkát javítani, így a körzetesítés bővítését tervezik, a nagy és közepes szállítótartályokat még több állomáson a fuvaroztatók rendelkezésére bocsátják, segítik a rakodásgépesítést, gyorsítják az ügyintézést főleg a bevételi ellenőrzésnél. A 11-es Volán vállalatai az együttműködés a darabáruk szállításánál ma már jónak mondható. 1971-ben a szekszárdi vállalat 14 716 vagon árut kezelt, tavaly már 15 873-at. A késve kirakott kocsik száma is csökkent. 1970-ben még az összes vagon 28 százalékát, tavaly pedig már csak R,9 százalékát rakták ki, vagy be idén +1. A Gazdasági Bizottság határozata értelmében a kocsiállás csökkentése központi kérdés a MÁV-nál. A bírságok felemelt öszege a vállalatokat arra ösztönzi, hogy gyorsan, éjszaka és hét végén is rakodjanak. Azonban az akarat, és a pécsi igazgatóság óhaj nem minden alkalommal teljesül, a vagonállási díj egyre emelkedik. 1970-ben például az igazgatóság területén 30 979 000 forint kocsiálláspénzt fizettek a fuvaroztatók, tavaly pedig tízmillióval többet, pontosan : 40 969 000 forintot. A felemelt, és beszedett kocsiálláspénzből a MÁV rakodásfejlesztési alapját növelik. Ebből az összegből adtak tavaly a Pécs—Szekszárdi TÜZÉP-nek másfél millió forintot, a Simontornyai Bőrgyár rakodóterét egymillió-nyolcvankétezer forinttal segítették korszerűsíteni. A hőgyészi ipari szövetkezet, a dombóvári fatelítő üzem, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat van még a MÁV által támogatott vállalatok között. értékelése A múlt évi gazdasági tevékenység nyereséggel járt a MÁV-nál. A különféle szolgálati helyeken az április negyedikei ünnepségek során, majd pedig május elsején fizetek a tizennégy millió forintot kitevő nyereségrészesedést. Itt említjük meg, hogy a múlt évi eredmények alapján a háromezerötszáz vasutast foglalkoztató dombóvári vasúti csomópont elnyerte a Kiváló csomópont címet. Az ünnepség megtartásának idejét még nem határozták el, valószínű azonban, hogy május elseje előtt lévő szombaton tartják meg a központi ünnepséget, ahol kitüntetik a termelőmunka élenjáróit, soron kívül előléptetnek vasutasokat. Országos pályaválasztási tanács alakul Az ifjúság pályaválasztásáról, a pályaválasztási tanácsadás továbbfejlesztéséről szóló kormányhatározat végrehajtásáról intézkedett a munkaügyi miniszter, a művelődésügyi miniszter, az egészségügyi miniszter, és a Minisztertanács tanácsi hivatala elnökének most megjelent együttes utasítása. Az utasítás többek között hangsúlyozza: a pályaválasztási tanácsadást a népgazdasági tervekre alapozva az egyes ágazatok és területi egységek szakemberszükségleteinek figyelembevételével kell végezni. A tanácsadást az általános és középiskolákban folyó oktatás és nevelés szerves részévé kell tenni. Rendszeresen gondoskodni kell a pályaválasztási felelősök szervezett felkészítéséről és továbbképzéséről. A pályaválasztásra való felkészítést már az általános iskola alsó tagozatában meg kell kezdeni és az ötödik osztálytól tervszerűen és folyamatos pedagógiai munkává kell fejleszteni. Az osztályfőnököknek megkülönböztetett szerepet kell biztosítani az iskolai és a nemvedőotthoni pályaválasztási tanácsadásban. A szaktanárok elsősorban a tantárgyak keretében meglevő lehetőségek kiaknázásával, továbbá a tehetséges tanulók ösztönzésével, a különös érdeklődést tanúsító diákok irányításával vehetik ki részüket az iskolai pályaválasztási tevékenységből. A szakközépiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben, a választott szakmára, a szakmacsoportra való nevelés áll a pályaválasztási tanácsadás középpontjában. Fokozottabban előtérbe kell állítani az iskolai szakkörökben, tanfolyamokon a tanulók pályaválasztásának, pályairányításának szempontjait. A pályaválasztási tanácsadással foglalkozó valamennyi intézmény munkájában nagy gondot kell fordítani a szülők sokoldalú felvilágosítására, tájékoztatására, meggyőzésére. Kiemelten kell kezelni és figyelemmel kísérni a fizikai dolgozók gyermekeinek pályaválasztását. A pályaválasztási tanácsadásra való felkészítés elméleti és gyakorlati kérdéseinek kísérleti oktatását az egyetemek bölcsész és természettudományi karain, valamint az Agrártudományi Egyetem tanárképző intézetében, a Budapesti Műszaki Egyetem ésa Közgazdaságtudományi Egyetem tanárképző karán, a tanárképző, a műszaki, illetve a művészeti főiskolákon, továbbá a tanítóképző intézetekben az 1972—73-as tanévben meg kell kezdeni. A pályaválasztási tanácsadásban leginkább érdekelt állami és társadalmi szervek képviselőinek bevonásával országos pályaválasztási tanácsot kell szervezni. A területi pályaválasztási tanácsadó tevékenységgel kapcsolatos feladatok jobb ellátása és koordinálása érdekében létrehozzák a fővárosi, a megyei és a megyei városi pályaválasztási tanácsokat is. A jövő szakembereit foglalkoztató munkahelyek — vállalatok, intézmények, állami gazdaságok, ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek — elsőrendű érdeke és feladata, hogy fokozottabb mértékben vegyenek részt az ifjúság pályaválasztási tanácsadásában, pályairányításában és az ehhez szükséges feltételek megteremtésében. Ennek érdekében a munkahelyek vezetői jelöljenek ki a feladatok ellátására és koordinálására pályaválasztási megbízottakat. Új burkolatot kap Tamási és Regszemcse között a 65- ös út. A KPM. Tolna megyei Közúti Igazgatóság megrendelésére a kaposvári Közúti Építő Vállalat dolgozói és gépei készítik az új aszfaltszőnyeget. Fotó: Szepesi. Munkásnők Tamásiban Kisebb egyetemi disszertációval is felér az a tanulmány, melyet a testület megbízásából készített Somorjai Józsefné, a Tamási Nagyközségi Tanács végrehajtó bizottságának tagja. Hét községbeli ipari üzemben vizsgálta a dolgozó nők helyzetét. A Körzeti Sütőipari Vállalat, a költségvetési üzem, az Orion gyáregység, a Vegyiműveket Kiszerelő Vállalat, Téglaipari Vállalat, Tejipari Vállalat és a Vegyesipari Ktsz 1403 dolgozójának majdnem fele nő. Pontosabban, 670 személy, 47,7 százalék. Közülük vezető állást tizenhárman töltöttek be, 1,9 százalék. Főiskolai végzettséggel mindössze ketten rendelkeztek, mindketten az Orion kötelékébe tartoznak. Középiskolaival nyolcvanketten, nyolc általános iskolaival ötszázharmincan, hat elemivel harmincketten, míg a többiek iskolai végzettsége ez utóbbi szintnél is alacsonyabb. A nők munkája között van nagyon nehéz is. A téglaiparban például egy műszakban hatezer nyerstéglát kell megmozgatniuk, ami legalább kétszáznegyven mázsa súlyt jelent. Az üzemek általában megfelelő munkabeosztással igyekeznek segíteni a többgyermekes anyákon és a magányos nőkön. Ugyanakkor a beszámoló megállapítja: „Az üzemekben dolgozó nők társadalmi tevékenysége, közösségi munkában való részvétele egyáltalán nem mondható jónak.” A különböző szakszervezetek üzemi vezetőségének harminckilencen tagjai, szocialista címért küzdő brigádban dolgoznak százkilencvenen. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elv nem minden esetben érvényesül. A Vegyesipari Ktsz férfi és női szakmunkásai között havi 224 forintnak megfelelő bérdifferencia mutatkozik, a nők terhére. A Tejipari Vállalatnál kimutatható hasonló különbség már indokoltabb, ugyanis itt a férfiak átlagosan 15—25 éve, míg a nők 3—15 éve dolgoznak egyhelyben. Nagyon tanulságos figyelni arra, hogy a hatszázhetven asszony és lány mit panaszolt, milyen kifogásokkal élt. A Vegyesipari Ktsz és az Orion gyáregység fődolgozói például kifogásolták, hogy „nagy létszámukra a tanácsválasztáskor nem voltak tekintettel.” Változtatást óhajtottak az élelmiszerüzletek nyitva tartási rendjében, kifogásolták a helyi zöldségpiac „fővárosi’11 árszintjét és nagyon sokan igényelték egy Patyolat-fiók megnyitását. A nagyközségi tanács, mely a párthatározat és a kormány 1013 1970. (V. 10.) számú határozatának szellemében végeztette el Somorjai Józsefné vb-taggal az itt röviden vázolt vizsgálatot, értékes feladatot teljesített és nagyon jó munkát kapott. A legjobb azonban az, hogy a tények ismeretében a tanács megfelelő és konkrét határozatokat hozott az iparban foglalkoztatott nők helyzetének javítása érdekében, O. 1. A huszadik mérlegzáró közgyűlés Báli Istvánné húsz éve 44 forint részesedést kapott, most kétezerkétszázhuszonnyolcat Legalább négyszáz asszony várt tegnap délelőtt arra, hogy tíz órakor a Sárközi Népművészeti Szövetkezet vezetősége megkezdje a mérlegzáró közgyűlést. A szövetkezetnek ez volt a huszadik mérlegzáró ünnepsége. 1972. április 6- án 655 tagot számoltak, közöttük huszonhatan próbaidősek és Hatvanhatan nyugdíjasok. A szövetkezet 15 községre kiterjedően látja el feladatát, melyet Groh József, a szövetkezet elnöke tegnap így jellemzett a vezetőség beszámolójának felolvasásakor: „A pártunk által kijelölt út az ipari és háziipari szövetkezetek megalakítására és feljesztésére helyesnek bizonyult, ezt a mi húsz évünk is igazolja. Sárköz díszítőművészetének, illetve hagyományaink feltárása mellett megnyitotta az utat a népi iparművészet kivirágzásának. A szövetkezet alapítói többek között Báli Istvánné, Fehér Lászlóné, Horváth Ferencné, Sallai Jánosné, Széles Józsefné, A. Végh Józsefné, Kecskeméti Jánosné és Hárs Sándorné sokat tudnának beszélni az elmúlt húsz évről, talán többet, s részletesebben is, mint a vezetőségi beszámoló." De tegnap inkább a jelenről, a jövőről beszéltek. Összehasonlítani nehéz az akkori munkát, a szövetkezet termékeit, mert korszerűbb lett a népművészeti cikkek gyártása, sok gépet használnak, a termékek szebbek, mutatósabbak, mint ezelőtt húsz éve. A szövetkezet megmenti Sárköz kincseit. A Sárközi Népművészeti Szövetkezet 1971. évi árbevétele 11 millió forintot tett ki. Sajnos nem tudták az exportot úgy növelni, mint szerették volna. A sárközi népművészeti termékek árát a külkereskedők magasnak tartják. Tavaly az öszszes áru alig 6 százaléka került külföldre, az idén úgy határozott a közgyűlés, hogy 13 millió forint értékű árut állítanak elő, s félmillió értékű exportcikket gyártanak. A tavalyi munka eredményeként a szövetkezet nyeresége 1550 ezer forint volt.. A nyereségből lerótt adó, különféle hozzájárulások, a tartalékalap bővítése, fejlesztési alap képzése után a tagoknak tegnap 293 ezer forintot osztottak ki. A nyereségrészesedés összegén felül további 40 ezer forintot pedig jutalmazásra fordítottak. Egy érdekes adat és összehasonlítás: Báli Istvánné, a szövetkezet alapító tagja 1952-ben 44 forint részesedést kapott. Most pedig 2228 forintot. Hasonló arányban kapott majdnem mindenki, természetes azonban, hogy a differenciálás miatt volt, aki többet, vagy kevesebbet vitt haza a 13. havi borítékban. A szövetkezet ünnepi mérlegzáró közgyűlésén részt vett Mácsik István, a járási pártbizottság gazdaságpolitikai előadója, Kovács Sándor, Decs nagyközség tanácsának elnöke, Gergely Sándor, a HISZÖV szövetkezeti bizottságának titkára is. A vendégek elismerően szóltak a szövetkezet munkájáról, gratuláltak a kiváló eredményekhez. Gergely Sándor, a HISZÖV díszes oklevelét adta át, abból az alkalomból, hogy a Sárközi Népművészeti Szövetkezet alapításának 20. évfordulóját ünnepli. A szövetkezet mérlegzáró közgyűlésén részt vettek a 15 községben működő munkacsapatok képviselői, tagjai, akiket külön autóbuszokkal szállítottak az ünnepségre. - Pj -