Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

It i ÎTehiv^ Szekszárd SYG~bBi Könyvtár H§ä íeeuardóVlnoi J­SZ, Üg3r TOLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG MAGYAR SZOCIALISTA TOLNA MEGYEIÆé­vfol^Bn, XXII. évfolyam, 102. szám ARA: 90 FILLER Szerda, 1972. május 3. ■N LAPJA Tízezrek ünnepelték megyeszerte május elsejét •Felvonulások—A kiváló dolgozók köszöntése A májusra „aranyat érőnek” minősített esőt­­ április végére ajándékozta­­ a természet­. A ködös, csapadékos, kabátba kényszerítő, április végi napok után azonban, már-már szinte törvényszerűen, ismét napsu­­garasan köszöntött a megyére május elseje. Még csak tört részére se vállalkozhatunk an­nak, hogy híven visszaadjuk valamennyi ünneplést, felvo­nulást, színt és örömet, amit ez a nap hozott. Bármilyen hosszúnak tűnő terjedelemben is, olvasóink csak pillanatképe­ket kaphatnak írásban és a mozzanatokat megörökítő fény­képek jóvoltából a­ hétfői ese­ményekről.* Felvonulás a megyeszékhelyen Szekszárdon hajszálpontosan az előre meghirdetett időpont­ban indult a Garay tér felől az ünneplő menet. A Tolna megyei Népújság nyomda­­technikája sajnos nem engedi meg, hogy a színeket akár csak nyomokban is megpróbáljuk visszaadni. Jóllehet a felvonu­lásra elsősorban a színek vol­tak jellemzők. A pártbizottság és a megyei tanács közt fel­állított díszemelvényen helyet foglalók­­ ,K. Papp József, az­ MSZMP Tolna megyei Bizott­ságának első titkára; Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke; Rúzsa János, az MSZMP vá­rosi bizottságának első titká­ra; Császár József, a városi tanács elnöke, a párt-, állami, szakszervezeti és KISZ-veze­­tők, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok díszegyenruhás képviselői, a veteránok, a termelésben ki­váló munkát végzettek — verő­fényes napsugárban köszöntöt­ték a felvonulókat. A menetet a hagyományoknak megfele­lően az iskolások nyitották, m­eg. Szekszárd iskolaváros Az iskolásokat, tanulókat, ■ nap-nap után, de eloszolva látó­juk a megyeszékhely utcáin. Most egymás után következtek, és fegyelmezett, rendezett so­raikkal létszámuk is munká­juk, tanulásuk súlyát is érzé­keltették az I. sz. általános iskola tanulói, a III. számú csöppnyi népi táncosai, vagy a megye legnagyobb oktatási in­tézményének, a MOM 505-ös­­nek a testvéri-baráti országok zászlai alatt is felvonuló, at­létatermetű daliái. Összességében,­ az iskolák tanulóinak felvonulása megad­ta az ünnep jellegét, súlyát és színét is. Az üzemek iparosodó megyeszékhelyünk üzemeinek felvonulását a két­szeres Kiváló vállalat, és a Szocialista munka vállalata címmel is kitüntetett MEZŐ­GÉP nyitotta meg, igazgatójá­val, párttitkárával és főmérnö­kével az élen. Utánuk az ugyanilyen címre joggal büsz­ke Tejipar, a Szekszárdi Nyom­da és­ a Vasipari Vállalat kö­vetkezett. Utóbbiak soraiban kedves színfoltként külön táb­la alatt vonultak fel ..NYUG­DÍJASAINK”. Se közülük, se a hangosbeszélőben sűrűn em­legetett kiváló dolgozók közül bárkit is név szerint idézni a tudósító nem tud. A hangos­­beszélő felszerelői nem szá­moltak a széllel, amely hajla­mos elvinni­ a hangot, és ezen a szép ünnepen valóra is vál­totta ezt a­ hajlandóságát. Szolidaritás Május elseje a nemzetközi munkásosztály seregszemléje, határainkon belül és azokon túl is. Ezt tükrözték a táblák­ra, transzparensekre irt fel­iratok. A legfontosabb követe­lési „BÉKÉT VIETNAMNAK!” Majd a jelszavak, melyek mögött komoly és nagyon sú­lyos tartalom rejlik: „ÉLJEN A VILÁG­­ NÉPEI­­NEK BARÁTSÁGA!” „TOVÁBB A LENINI ÚTON!” Vagy a termelési eredmé­nyeket dokumentálok, mint a Szekszárdi Állami Gazdaságé, melynek dolgozói jogos büsz­keséggel adták hírül, hogy ta­valy : „1700 VAGON KUKORICÁT TERMELTÜNK!” Nemcsak hetven csoport A tények kifogtak az újság­írón. Hetvenig tudta jegyezni a legkülönbözőbb iskolák, vál­lalatok, üzemek, intézmények,­­hivatalok, termelőszövetkeze­tek és szövetkezetek tábláit. Ezek között azonban voltak ,,gyűjtőfogalmak” is. Mint például­­ „IGAZSÁGÜGY”,­ „TANÁCSOK”, „PÉNZINTÉ­ZETEK", „HIVATALOK” (utób­biak közt olyan cseppet sem „klasszikus” hivatalnak tűnő szervezet, mint a Tanácsi Ter­­vező Vállalat), vagy az „IPA­RI SZÖVETKEZETEK” (gyűj­tőtáblájuk mögött a Szakály­­testvérek Építőipari Szövetke­zet.) A színek mellett valamivel több ötletesség talán növelte volna a gyönyörűen sikerült ünnep hatását. Gépjármű alig­­alig akadt (Szekszárdi Bútor­ipari Vállalat, Földhivatal, Vá­rosgazdálkodási Vállalat, Ge­menet Erdőgazdaság), viszont nagy sikert aratott a kémény­seprők közt­ felvonuló „csillo­góan” fekete „mikro-kémény­­seprő” és az autómentők ál­tal vontatott „luxuskocsi”, benne egy cseppnyi ünneplő­vel. Fergeteges hatása volt a felvonulást záró MHSZ repü­lő-, modellező-, rádiós- és lö­­ vészklubjának, valamint gép­járművezető-képző iskolájának. Dombóvár Májust ébresztő napsütés köszöntötte a díszbe öltözött Dombóvárt. Hajnalban a ma­darak versenyt daloltak, mu­zsikáltak a dolgozókat keltő városi zenekarral. És lassan benépesültek az utcák. Nők és férfiak, felnőttek és gyere­kek siettek a Gőgös Ignác Gimnázium kertjébe. Ott, az ünnepségen Vidóczy László, a városi tanács elnöke, a város párt- és állami vezetése nevé­ben köszöntötte az ünneplőket. A verőfényes délelőttön szólt arról a kemény­ és nehéz mun­káról, amelyet, kiválóan vé­geztek el az elmúlt évben a néhány napja kitüntetett vál­latok. .A rövid ünnepség után, pontban 10 órakor megkezdő­dött az ünnepi felvonulás. Negyvenhárom vállalat és in­tézmény mintegy hét és fél ezer dolgozója, munkások, parasztok, diákok, orvosok, mérnökök és hivatalnokok vo­nultak zászlókkal, táblákkal, léggömbökkel, az úttörők sor­fala között négyes, hatos so­rokban a Béke ligetbe. A dús lombú fákkal övezett Szabad­ság úton a dísztribünről a vá­ros és járás párt- és állami vezetői, idős veteránok és a vállalatok kiváló dolgozói kö­szöntötték a felvonulókat. A majdnem egy óráig tartó felvonulást az MHSZ moto­ros és autós szakosztályának járművei nyitották meg. A méltóságteljes lassúsággal ha­ladó gépkocsik után az ünnep előtti napokon kitüntetett Univerzál Szövekezet munká­sai jöttek. Követték őket a szintén kitüntetett MÁV-cso­­móponthoz tartozók, majd másfél kilométer hosszú sor­ban a többi vállalatok, intéz­mények dolgozói. Kedves színfoltja volt a felvonulásnak az a két fiatal, aki a városi tanács költségve­tési üzemének csoportjából ki­válva hatalmas virágkosarat vitt a dísztribünre, így kö­szöntve a munka ünnepét. A Béke ligetben majálissal folytatódott, majd a késő dél­utánba nyúló sportrendezvé­nyekkel fejeződött be Dombó­váron a munka köszöntésének egésznapos ünnepe. (Folytatás a 3. oldalon.)?

Next