Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

»l * 1 A Tizek ötödik ülése Termelők és kereskedők találkozása X­ 1BP ,­­ a • T lehetőségeket jobban kellene kihasználni Cegléd, Dunaföldvár, Füzes­abony, Gödöllő, Gyöngyös, Hatvan, Hajdúböszörmény, Heves, Kiskőrös, Mátészalka, Orosháza és Pásztó fogyasztá­si szövetkezetei tartoznak a Tízek egyesülésébe. Orosháza és Pásztó az alakulás után csatlakozott az egyesüléshez, miután meggyőződtek róla, hogy érdemes árubeszerzésre, értékesítésre társulni. A fo­gyasztási szövetkezetek egye­sülésének gondolata Duna­­földvárról ered, Rafaisz Mi­hály kereskedelmi főosztály­­vezető az egyesülésről a kö­vetkezőket mondotta: “ A termelőkkel nem lehet ma már úgy tárgyalni, hogy kérek száz pár cipőt, tíz téli­kabátot, húsz pulóvert, két vég­textíliát. Amennyiben a rendelés nagy, gyorsabban és kedvezménnyel szállít az ipar. A Tízek egyesülése az ország területén meglehetősen el­szórtan funkcionál. Tehát, ha a termelőtől kérünk ötven vég egyfajta textíliát, vagy ötszáz télikabátot, másként állnak velünk szóba, mintha a mi utazónk szaladgálna öt-tíz darab árucikkért. A Tízek immár ötödször ta­lálkoztak, ezúttal Dunaföld­­váron, hogy a további fel­adatokról, az együttműködés bővítéséről határozzanak. A dunaföldvári tanácskozásra néhány termelőüzem képvi­selőit is meghívták: ajánlják áruikat. Ez a szokatlan esemény­­ ritkán fordul elő, hogy a ter­melőüzemek elviszik áruik kollekcióját a kereskedők ta­nácskozására — a termelőket is „feldobta”. A Dunaújvárosi Vegyesipari Vállalat főleg gyerekcipőket gyárt. Ezúttal több mint ötven párat mutat­tak be. Azzal a reménnyel­ természetesen, hogy majd je­lentős üzletet tudnak kötni. Czobor József üzletkötő az árubemutató végén elégedet­len volt. Alig háromezer pár cipőt rendeltek tőle , pedig már az idén, de jövőre is a Tízek minden igényét ki tud­nák elégíteni, sőt az esetleges különleges igényeket is telje­sítenék. A belyi ÁFÉSZ-kötő­­üzem vezetője jöbb üzletet kötött: összesen mintegy hat­ezer különféle női kardigánt, garbót adott el. A Szekszárdi Szabó Szövetkezet hozta a legérdekesebb, legszebb és — talán — a legdrágább árut is. Ugyanis ez a szövetkezet az exportból visszamaradó ter­mékeit akarja a Tízek egyesü­lésén keresztül forgalmazni. Sajnos azonban üzletkötésre nem került sor, mert a Tízek képviselői nem tudtak hatá­rozott választ adni arra, hogy egy-egy szériából lemaradó három százaléknyi árut egy tételben átveszik-e. Érthető, hogy a szabószövetkezet kép­viselője, Süth Sándor, egy-két darabos rendelést egy-egy áruháztól nem fogad el. A Komló és Vidéke ÁFÉSZ is szép árukollekciót hozott: a legújabb divat szerint készí­tett női táskák nagy sikert arattak a kereskedők körében —­ sajnos azonban itt sem tör­tént olyan nagy összegű üzlet­kötés, mint azt várták a kom­lóiak. Egyedül a műanyag vízvezeték-szerelési csőido­mokból­­ volt kielégítő rende­lés. A dunafölvári gumiipari szövetkezet is „mérsékelt si­kert aratott”. Pedig a szövet­kezetben gyártott gumiáruk, lábbelik tartóssága közismert. A kereskedők mégsem voltak elégedettek: a szövetkezetben gyártott csizmákat, posztószá­las cipőket, csúnyának, néme­lyiket otrombának tartották. A Pécsi Háziipari Szövetkezet kötöttáruiról némely kereske­dő úgy nyilatkozott, hogy vá­sárra való holmi. A Tízek tanácskozásán ar­ról is döntöttek, hogy a jövő­ben hogyan kellene jobban együttműködni : a rendelések feladása előtt a Tízek intéző­je megkeresi az áruházak, ÁFÉSZ-ek szakembereit, és úgy tárgyal a termelőkkel. A dunaföldvári tanácskozás egyébként azt is bizonyította, hogy az ÁFÉSZ-ek nem hasz­nálják az egyesülés adta le­hetőségeket. A közös árube­szerzés még meglehetősen gyerekcipőben jár. Például valamiféle intézd irodának, vagy csoportnak kellene mű­ködni, amely az igényeket összegyűjti, a termékbeszer­zést lebonyolítja. Most még jóformán csak a szándék van meg az együttműködésre, a közös beszerzésre és értékesí­tésre. A Tízek tanácskozásán megjelent a Szöváru képvise­lője is. Ajánlata rendkívüli, de mégsem tudták kihasznál­ni. A Csehszlovákiából impor­tált szövetre tizenöt százalék árrést adna, minimális ezer­ötszáz méteres tétel esetén. Sajnos még úgy sem tudtak üzletet kötni, hogy a Szöváru az ezerötszáz méter áru felét átvenné konfekcionálási cél­ra. Egy-egy áruház egyfajta szövetből csupán egy-két vég­re vevő, így a Szöváru hiába hozta a kuriózumszámba menő kiváló csehszlovák árut, az nem kerül el a Tízek szak­üzleteibe, áruházaiba. A dunaföldvári egyesülés a jövőben csak akkor tud alapí­tási elve szerint működni, ha jobban­­ érdekeltté teszi a tagszövetkezeteket. Az ötödik tanácsülés a lehetőségeket csillantotta fel. Valószínű az áruházak, a szövetkezetek sa­ját érdekükben, és az ellátási területek fogyasztói érdeké­ben, több áruféleséget rendel­nek majd közösen, hisz az egyesülés területi eloszlása le­hetővé teszi, hogy a legújabb divatcikkekből is olyan tételt rendeljenek, amilyenre az ipar felfigyel és gyorsan tel­jesít. — Pj — Közvélemény-kutatás és bérletek Tájékoztató a szekszárdi színházi évad első feléről A megyei művelődési köz­pont érdekes közvélemény-ku­tatással zárta a tavalyi Színhá­zi évadot, melynek tapasztala­tait a most induló során igye­keztek hasznosítani. A tapaszta­latok kétségtelenül érdekesek, bár csak részlegesek, mert a kiosztott 1232 kérdőívből nem küldtek vissza többet 228-nál. Arra a kérdésre, hogy melyik műfaj a legkedveltebb, a kö­vetkező sorrend alakult ki: 1. vígjáték, 2. operett, 3. dráma, 4. balett, 5. opera. Legnagyobb sikert a jelek szerint a szegedi társulat szereplése aratta, majd sorrendben a pécsiek, veszprémiek, kecskemétiek és kaposváriak jöttek. Az egész évre szóló helyett a kétszer fél-fél éves bérletrendszert a megkérdezettek 98,7 százaléka jónak tartotta. A színházterem világítását általában jónak, a hangosító berendezést viszont a válaszadók majdnem fele halknak, amivel igazolni lát­juk a lapunkban már több al­kalommal is említett kifogá­sunkat. A művelődési központ szakemberei a közönség óhaj­tását szem előtt tartva döntöt­tek úgy, hogy a Babits és Hege­dűs bérletek pénteki, a Garay bérlet szombati napokon lesz érvényes. A részletekről tegnap dél­előtt Kaiser István csoportve­zető tájékoztatta a vártnál sokkal gyérebb számban meg­jelent közönségszervezőket. A műsorterv — egyetlen előadás bizonytalanságát leszámítva — kialakult és a következő lesz: A Babits bérlet tulajdonosai október 6-án a veszprémiek­­ előadásában vagy Petőfi Sán­dor—Simon István: A helyiség kalapácsa című zenés játékát tekinthetik meg, vagy Eduar­do de Filippo: Vannak még kísértetek című darabját. Ok­tóber 27-én ősbemutató követ­kezik: Illyés Gyula Testvérek című drámája (Pécs). Novem­ber 17. Hernádi Gyula: Fa­lanszter (Pécs). December 8. Stravinszkij, Bartók és Prin­­kofjev egy-egy balettjét Eck Imre koreográfiájával. (Pécs), végül 1973. január 19-én Jaco­bi­naav operettje: Sybill (Pécs). A Hegedűs bérlet előadás­sorozata : szeptember 29-én Kövesdi—Nagy—Nádas—Sze­nes: Ellopták a vőlegényem, zenés vígjáték (Kecskemét). Október 20. Puccini: Bohém­élet (Pécs). November 10. Gor­kij: Éjjeli menedékhely (Ka­posvár). December 1. Fejes Szabolcs operettje : Maya (Sze­ged), majd január 12-én Sua­­rura brazil szerző műve: A kutya testamentuma (Kapos­vár). A Garay elnevezésű, egyet­len kivétellel, az ismétlések bérlete a technikai okokon kí­vül olyan indokból is, hogy a közkedveltebb darabokat szé­lesebb körű közönség láthas­sa. így szeptember 30. Ellop­ták a vőlegényem, október 28: Sybill. November 11: Tabi László: Családi dráma, ősbe­mutató (Veszprém), december 2: Maya, január 6: pécsi ba­lett-est. A fiatalság érdekében két új bérletsorozat indul. Az egyik szerdai napokon dél­után háromnegyed hatos kez­dettel, figyelembe véve a tol­nai és bátaszéki gimnazisták közlekedési lehetőségeit is. Eb­ben a sorozatban : szeptember 20. Verdi: Rigoletto (Szeged). November 22. Illyés: Testvé­rek. December 13. Jacobi: Sy­bill. A megye legnagyobb tan­intézetével, a MüM. 505-össel történt megegyezés alapján, az ipari tanulók részére csütörtö­ki napokon délután hatkor az első félévben a következő if­júsági bérleti előadásokat tart­ják: október 12: Jacobi: Sy­bill, november 30: Illyés: Testvérek, december 7 : Pécsi balett. A bérletek megújítása ma kezdődik és szeptember 8-ig tart. A közönségszervezők kér­désére Kaiser István elmon­dotta, hogy új bérletsorozat in­dítására nincsen mód, ami egyben azt is jelenti, hogy csak a valószínűleg gyér számú lemondó helyébe léphetnek új bérletesek. A bérlettulajdon szinte hitbizomány marad. Az OTP közönségszervezője szin­tén felvetette azt a jogos kifo­gást, hogy a 14—15. sornál hátrább ülők kiválóan látnak ugyan, de alig hallanak vala­mit. Válasz: a megkérdezett színházi szakemberek különbö­ző hangfüggönyöket javasol­tak. A megvalósítás folyamat­ban van, az eredményt majd meglátjuk, helyesebben meg­halljuk. Említette még az előadó, hogy a legifjabbak részére ok­tóberben és decemberben egy­­egy — még pontosan meg nem határozott alkalommal — elő­adást tart az Állami Bábszín­ház. A nem fél-, hanem tel­jes évi hangversenysorozat a következő lesz: Október 2. Pécsi Filharmo­nikusok és a Pécsi Liszt Fe­renc kórus. Október 23. Szlo­vák kamarazenekar. Novem­ber 13. Kodály-est (Pécs). December 4. Rados Ferenc zongoraművész. December 18. Budapesti Filharmóniai Tár­saság. Január 22. Szonátaest. Március 5. Budapesti MÁV Szimfonikusok. Április 9: Gor­donkaest, román vendégmű­vész felléptével. Május 7: Hu­­sek Rezső zongoraestje. A hangversenyévad­­ bérletei a zeneiskola gondnokánál vásá­rolhatók. O. L Ülést tartott a KISZ megyei végrehajtó bizottsága A KISZ párttaggá nevelő és párttagajánló tevékenysége Tegnap délelőtt ülést tar­tott a Kommunista Ifjúsági Szövetség Tolna megyei vég­rehajtó bizottsága. Az ülés el­ső napirendi pontja az ifjúsá­gi szervezet párttaggá nevelő és párttagajánló tevékenysé­gének értékelése volt. A napirend előadója beszá­molójában megállapította, hogy a párttagajánló tevé­kenységet több tényező nehe­zíti. Legfőbb probléma, hogy viszonylag sok alacsony szín­vonalon dolgozó alapszerveze­­te működik a megyében, fő­leg falun, ahol a szervezeti gyengeség miatt a nevelő­munka háttérbe szorul. A KISZ-vezetők egy része korá­nál fogva nem rendelkezik megfelelő tapasztalatokkal. Az alapszervezetek párttagajánló tevék­enységét elősegítette ugyan a 18 évre leszállított felvételi korhatár, de behatá­rolja az a körülmény, hogy évek óta csökken, illetve stagnál a 18—20 évnél idősebb KISZ-tagok számaránya. A hiányosságok megszüntetése érdekében a végrehajtó bi­zottság intézkedési tervet fo­gadott el. A második napirendi pont­ban a július vég­én lezajlott Duna menti fiatalok találko­zóját értékelte a végrehajtó bizottság. Az ülés bejelenté­sekkel ért véget. % A biztonságos Európáért Akik akkor születtek, 33 évvel ezelőtt, ma felnőtt emberek, sőt lassan-lassan kilépnek az ifjú korból és a jó középnemzedék­nek számítanak. De csontjaikban, véreikben, idegeikben mégis őr­zik, s még utódjaikba is átörökí­tik valamiképpen azoknak az éveknek, életük első esztendei­nek jószerint inkább ösztönösen magukba szívott borzalmas emlé­keit. Mert hiszen ők, a harmin­casok is — nem is szólván szü­leikről és nagyszüleikről — a há­ború nemzedékének számítanak. Ilyen messzire kísér ez a nap! 33 éve, hogy elkezdődött az emberiségnek addig legpusztí­tóbb, legkegyetlenebb háborúja, a második világháború. S ma, több mint három évtized után is az emlékezés nagyon aktuális és főleg rendkívül megszívlelendő tanulságokkal szolgál. A legfontosabb ezek közül fel­tétlenül az a mementó, hogy el­méletileg — vagy talán jobb szó reá: objektíve — ez a világégés elkerülhető lett volna. Ha az ak­kori európai kormányokat a szovjetellenesség gyűlölete nem vakította volna el annyira, hogy Hitlerben és gyűlöletes fasiszta rendszerében is az esetleges po­tenciális szövetségesüket látják, hanem olyant, aki majd nekik sem kegyelmez: ha a Szovjet­uniónak az emberiség és Európa iránt érzett mély felelőssége ál­tal diktált kollektív biztonsági politikáját elfogadták, megszívlel­ték volna, ha antifasiszta össze­fogásra sikerült volna tömöríteni a munkásosztály köré a dolgozó és kisemberek millióit... Igen, ha már 1939. szeptembere előtt kibontakozott volna az a nagy Hitler-ellenes világkoalíció és né­pi összefogás, amely végül is széttörte a náci fenevad gerincét, akkor nem zúdult volna a vi­lágra majd hat esztendőre, a vi­lágháború borzalma. Mindezért 1939. szeptember 1- ének máig ható, mára is legér­vényesebb tanulsága: nem sza­bad megengedni, hogy bárhol és bármilyen álcázott, vagy akár módosított formában is még egy­­szer felüthesse a fejét a fasiz­mus. Nemcsak Európában, de se­hol a világon, hiszen fertőző ba­­cilusai mindenhová eljuttathat­ják a ragályt. Ezért szeptember 1-e nemcsak a világháború ki­törésére emlékezés, a világégés áldozatai feletti kegyelet, hanem a fasizmus elleni nemzetközi küz­­delemnek is harci napja. E küzdelemnek megvannak és megmaradtak a régi, hagyomá­nyos feladatai, formái is. Konti­nensünkön és nem kevésbé a világ más tájain — olykor átfes­tett cégér alatt, de a lényegét tekintve a régi módon — fa­siszta, félfasiszta, vagy a fasiz­mus részétől megóvottnak egyál­talán nem mondható rendszerek országokat és népeket igáznak le és fenyegetnek halállal. A szolidaritás e rendszerek, kor­mányok, elnyomó és pusztító ap­­parátusok áldozatai, megkínzot­­tai iránt, a küzdelem visszaszorí­tásukért — szent kötelessége mindenkinek, aki antifasisztának vallja magát­ Európában mostanában — mindenesetre az utolsó években — olyan helyzet alakult ki, amely lehetővé tette, hogy kontinensünk országai és népei ne egyszerűen a háborúnélküliség állapotával legyenek kénytelenek kiegyezni, hanem a siker reményével töre­kedhessenek a béke és biztonság hosszú időre szóló intézményesí­tett rendszerének megteremtésé­re is. Ehhez mindenekelőtt az kellett, hogy a második világhá­ború következményét és az azt követő alapvető európai válto­zásokat, mint megváltoztathatat­lan realitásokat, elismerje min­den kormány és nemzet, min­denekelőtt természetesen a Né­met Szövetségi Köztársaság népe és állami vezetői. S ami a dolog másik oldala: ennek a szituáció­nak kialakulásához oroszlán­­részben járult hozzá a Szovjet­unió és a vele szövetséges szo­cialista országok elvszerű, szívós, józan és rugalmas politikája, diplomáciája. Harminchárom évvel ezelőtt az az ősz a reménytelenség, a ki­­látástalanság sötétségét borítot­ta Európára. 1972. ősze konti­nensünkön azzal biztat, hogy meghozza az európai kollektív biztonság és együttműködés rend­szere előkészítő tanácskozását. Ez azonban még csak biztató lehetőség. A küzdelemnek to­vább kell folynia. Mégpedig nem csupán állami, kormányzati szin­teken, hanem — amint azt már kontinensünk jóra, becsületes,­re szövetkező emberei történelmi tapasztalataikból megtanulták — a tömegek összefogásával és mozgalmával is. Erre kötelezi az európaiakat ennek a harminchárom évvel ez­előtti napnak emléke NEMES JÁNOS Népújság 3 1972. szeptember L %

Next