Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-24 / 277. szám

«♦ Kidobott százezrek ? Üzemszervezés a Népboltnál — tudományos módszerekkel A Szekszárdon tartott országos kereskedelmi tanácskozáson az egymást követő előadók, elismert szaktekintélyek, gazdasági vezetők azt bizonygatták egymás után, hogy igenis kifizetődő a korszerű üzem- és munkaszervezés. Példa a Korzó Áruház, ahol tudományos módszerrel alakították ki az optimális vásárlói, eladói környezetet, ahol az áruválaszték lényegesen nagyobb, a kiszolgálás sokkal kulturáltabb, mint a hagyományos egységeknél. — Nálunk — mondta egy Alföldről jött kereskedelmi osztályvezető a szünetben —a régi áruházunkban is van akkora forgalom, mint itt a Korzóban. Miért dobtunk ki az ablakon százezreket? Igaz, hogy nincs akkora választék, mint itt, de egyelőre konkurrencia sem fenyeget. — Mi is tájékozódtunk az üzemszervezési intézetnél — mondta a társa —, mert rövidesen új áruházat építünk. De drága. Nem éri meg. Majd megoldjuk saját erőből. 1968-ban a Tolna megyei Néívbolt Vállalatnál is így gondolták. Külső segítség nélkül módosították a vállalat elavult belső mechanizmusát, felülvizsgálták a hatásköröket, az ügyrendet. Most, öt év múlva mégis a Kereskedelmi Munka- és Üzemszervezési Intézethez fordultak: elemezzék a vállalat jelenlegi szerkezetét, különös tekintettel a hibákra, hiányosságokra. Tegyenek javaslatot új szervezetre, dolgozzák ki annak ügyrendjét, végrehajtási szabályzatát. Az intézet háromszáznegyvenezer forintot kért a munkáért. FEKETE VONALAK Az intézet dolgozói a vizsgálat után rövidesen egy csaknem háromszáz oldalas vizsgálati anyagot adtak át a vállalat igazgatójának. A helyzetfeltárásban fekete folytonos vonallal húzták alá azokat a részeket, melyek a hiányosságokról, hibákról szólnak. Több száz ilyen sor van. De ez csak az egyik fekete vonal. A másikat a vállalat dolgozóinak egy része képviseli. Ennek a fekete vonalnak a képviselői — többségükben középszintű vezetők — azt hangoztatják, hogy a vállalat a régi üzem- és munkaszervezéssel is működött. A nyereség évről évre több volt. Ugyan mi célja lehet tehát az átszervezésnek, ha nem egyes vezetők leváltása és létszámcsökkentés? A felmérés ugyanis szakterületenként vizsgálta a vállalat tevékenységét. E területeknek vezetői vannak. A hibák hangoztatása — mint mondják — személyes támadás ellenük. Vanak, akik arról suttognak, hogy az átszervezés sokba kerülhet még a vállalatnak. Nem csak a háromszázezerbe, de talán milliókba is. Mi a biztosíték, hogy egy soha nem próbált módszert hatékonyan lehet majd alkalmazni? FELESLEGES MUNKÁK Az ellenvélemények — mint minden hasonló esetben — a megszokotthoz való ragaszkodásból, a pozíciók féltéséből fakadnak. Egyszóval: konzervativizmusból. A háromszáz oldalas vizsgálat egész sor elgondolkoztató, első olvasásra belátható visszásságot tárt fel. A régi, 1968-as rendszernél sémába kényszerítették a munkafolyamatokat. A közgazdasági tevékenység szinte teljesen hiányzik. Sok a szervezeti egység, s ami ebből következik, a vezető is. Huszonhárom gazdasági vezető dolgozik a nyolcszáz dolgozót foglalkoztató vállalat központjában. A nagy apparátus tevékenysége rugalmatlanná vált, az ügymenet lassú és bonyolult. Csaknem teljesen hiányoznak olyan nélkülözhetetlen tevékenységek, mint a vállalati szervezés és tervezés. Egész sor hatásköri átfedést mutattak ki az intézet munkatársai. Ami egyrészt azt jelenti, hogy egymásra várva, egyes feladatokat senki sem végez el, másrészt nehéz a felelősséget megállapítani. Sok a felesleges munka, a szükségesnél több az adminisztráció." Olyan dolgok ezek, melyek mind-mind pénzbe kerülnek, s haszon helyett csak kárt okoznak. Egy olyan vállalat, melynek a megyében nyíló más irányítású kereskedelmi egységek mindkonkurrenciát jelentenek, aligha engedhet meg magának ilyen luxust. FÉL ÉV ALATT MEGTÉRÜN — A Népbolt Vállalatnak nincs oka ijedelemre — mondták az intézet munkatársai. —• Több cégnél, ahol hasonló feltárást végeztünk, még rosszabb volt a helyzet. A kijelentés bizony alaposan igazolja azokat a szakmai véleményeket, melyek szerint ma Magyarországon a vállalati üzem- és munkaszervezés észszerűsítésével, a belső tartalékok feltárásával körülbelül 20 százalékkal lehet emelni a termelékenységet anélkül, hogy gépi rekonstrukcióra, vagy a munkások számának növelésére sor kerülne. A Népbolt Vállalat átszervezését természetesen a fogyasztók is megérzik majd. A jó piackutató munka, a helyes árpolitika eddiginél nagyobb választékot, egységes árakat, gyorsabb kiszolgálást eredményez. A tervezet irányelve: nem beszerzés-, hanem értékesítés-középpontú rendszert kell létrehozni. Cél a vásárló megnyerése és megtartása. Jó minőségű árukkal, nívósabb vásárlási feltételekkel. Az új rendszer nemcsak egy évre szól. Jótékony hatását még öt év múlva is érezteti. Segítségével az adminisztrációs létszámot hosszú ideig nem kell majd növelni. Jövő év július elsejétől az új szervezeti szabályzat lesz érvényben. Az átállást egyetlen nap alatt hajtják végre. A továbbiakban még egy nagy korszerűsítés kezdődik: gépesítik a vállalat számvitelét és adatfeldolgozását. Az üzem- és munkaszervezési intézetnek fizetett összeg, tartózkodó számítások szerint fél év alatt visszatérül. A vállalat évi nyeresége idén 14 millió 600 ezer forint lesz, jövőre több, mint 17 milliót terveznek. K. P. A cementipar új beruházásai A hazai cementipar új beruházásai a negyedik ötéves tervben — az ismert korlátozó rendelkezések ellenére is — zöld utat kapnak. E célok megvalósítása érdekében a beruházási költségek iparágon belüli átcsoportosításával és más intézkedések bevezetésével biztosítják, hogy az eredetileg megszabott határidőkre fejezzék be a már megkezdett gyárépítkezéseket. így például a terv szerint 1975-ben készül el az évi 1,6 millió tonna teljesítményű hejőcsabai új cementgyár. Az új üzem 1976- ban éri el teljes kapacitását, s így abban az évben — az idei 2 950 000 tonnával szemben — már 5 millió tonna cementet adnak a népgazdaságnak a hzai gyárak. Az iparág vezetői nemrégiben úgy határoztak, hogy a cementtermelést növelő beruházásokon kívül változatlan összegeket költenek a negyedik ötéves tervben a dolgozók munkakörülményeinek javítására. Tamásiba üzenik Paksról Egy működő klub tanácsai egy alakulónak A szép és barátságos paksi könyvtárban beszélgetünk Szederkényi Lászlónéval, aki a helyi lányok-asszonyok klubjának a vezetője, immár ötödik éve. Mesélem, hogy Tamásiban is születőben van egy nőklub : a művelődési központ népes szabó-varró tanfolyamából terveznek klubot alakítani az ottani népművelők. A paksi nőklubról köztudott, hogy jól működik, öt év óta minden hétfőn összejönnek tagjai, ötven törzstag mindig, de előfordult már, hogy háromszázan voltak. Idős paksi ismerősöm, Kollós Gézáné, a szülőotthon egykori gondnoknője, pár éve nyugdíjas, egyenesen azt állítja, hogy nem is tudna meglenni a klub nélkül. Magányos, és magányának enyhítésére Pakson ez az egy közösség kínálkozik. — Igen, talán ez a klub népszerűségének a titka! Azok az asszonyok felé fordulunk, akik nem tartoznak közösségbe, vagy mert nem járnak dolgozni, vagy mert nincs családjuk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem lehetnek klubtagok, bárkit — még férfiakat is — szívesen látunk, de elsősorban ezeknek az asszonyoknak szervezzük a klubot. A tamásiak ugyanazon az úton indultak el, mint annak idején mi is. Volt egy megfelelő termünk — az akkor avatott könyvtárban — és egy lelkes díszítőművész-szakkörvezetőnk, Koszorús Lászlóné. A mi lányaink, asszonyaink is eleinte hímzéssel, várással foglalatoskodtak, aztán közbe-közbeiktattunk egyegy ismeretterjesztő előadást is. Szívesen fogadták az asszonyok, ma már a többség az előadások kedvéért jár ide, ha a kettős profil meg is maradt: a díszítőművészeti tevékenység, — tavaly harminchat takarót készítettünk Vietnamnak — és az ismeretterjesztés — mondja Szederkényiné. — Nem lehet véletlen műve, hogy ez a klub ilyen hosszú ideje népszerű. Milyen módszerekkel, „szervezési fogásokkal” értékel? Az alakuló, induló klubok vezetőit ez nyilván érdekli! — Két dolgot mondhatok: tanácsos a klubnak széles társadalmi bázist teremtenie. Pakson a könyvtár mellett a Hazafias Népfront, a nőbizottság és az ÁFÉSZ is magáénak érzi a lányok-asszonyok klubját. Rendkívül szoros kapcsolatunk van a megyei TIT-tel, az előadások zömét ők teszik realizálhatóvá. A másik fontos tapasztalatunk: csak az egyenletesen színvonalas és érdekes program teszi tartósan vonzóvá a klubot! Újra eszembe jutnak Kollós néni szavai: „Ha valamelyikünk hall valami érdekes dologról, akkor az éves terv összeállításakor, vagy még előtte szól róla. Én két éve vetettem fel, hogy menjünk néha kirándulni is. Azóta voltunk Budapesten, a Sárközben, tavasszal meg Kiskőrösre megyünk, Petőfi szülőházához. Tudja-e, milyen nagy dolog, hogy én, öregasszony eljutok ide is, meg oda is?” Lapozgatom a klub programfüzetét. Minden héten előadás, és minden címhez kis bibliográfia, öt-tíz könyv jegyzéke, amely közelebb segít az előadás tárgyának befogadásához. Bűnözés és társadalom, Ady-emlékezés, A nő és a munka viszonya, Paks kereskedelmi ellátottsága, Baromfitenyésztés, Gyermeknevelés — olvasom a következő hetek programjában. A legtöbb cím mellett országos hírű szakember neve. Aggályaim támadnak, lévén, hogy az országos hírű szakemberek ritkán szoktak ingyen vállalkozni előadások tartására, egy tiszteletdíj is tisztes összeg, hát még sok előadóé? Hogyan bírja ezt közismerten szűkös költségvetésű művelődésügyünk legtöbb községi intézménye? Sehogy adódna az elhamarkodott válasz. Elhamarkodott, hiszen a paksi klub is meg tudta oldani a problémát, a társadalmi szervek segítőkedvének megnyerésével. Klubokra, és rétegklubokra mindenütt szükség van. A paksi lányok-asszonyok klubja működésében és hatékonyságában is példaadó. Lehet, hogy a helyzete is szerencsés: amit irigyelni lehet, de eredményeit, célkitűzéseit követni — gyümölcsözőbb. — virág — isszhang Még egyszer a termálvízről . A tamási tanácselnök levele A Tolna megyei Népújság I. évi november hó 12-i számában megjelent Utazás a termálvíz körül című cikkel kapcsolatban az alábbi tájékoztatást kívánom adni. Félreértés ne essék, nem a cikk írójával, hanem a tájékoztatást adókkal nem értünk egyet minden vonatkozásban. Dr. Juhász József főtechnológus szerint a tamási termálkút vízhozama nem olyan, hogy arra terveinknek megfelelő fürdőt lehetne telepíteni. Tamási Községi Tanács részére 1969. évben a Központi Földtani Hivatal „Tamási 1. sz. termálkút szakvéleménye 1969.” címmel igen alapos és részletes szakvéleményt készített. A tanulmány 90. oldalán az alábbi megállapítás található: „A mellékletként csatolt hasznosítási tanulmányban megjelölt létesítmények ellátására a feltárt termálvíz megfelelő vízgazdálkodás esetén elegendő”. A tanulmány 9. oldalán szereplő „összefoglalásban” az alábbi szerepel: „Tanulmányunk összefoglalásaként leszögezhetjük, hogy a feltárt termálvíz jelenlegi paraméterei mellett a részletezett módon hasznosítható.” Amikor a községi tanács vb. megbízást adott a budapesti Mélyépítési Tervező Vállalatnak a tamási termálfürdő megtervezésére, rendelkezésére bocsátotta az említett tanulmányt is. A tervező az elkészített tanulmányterv 2. oldalán az 1. bekezdésében erről az alábbiakat írja: „A fürdő létesítésének gondolatát a területen meglévő jelenleg szabad elfolyású termálkút tette reálissá. Ez a kút 600 l/perc 51 fokos hőmérsékletű vizet ad, ami napi 860 köbméter vízmennyiséget jelent. Erre vonatkozóan a megbízó által rendelkezésünkre bocsátott Tamási (Tolna m.) I. sz. termálkút komplex szakvéleménye 1969. című a Központi Földtani Hivatal által készített igen alapos és bőséges adatokat tartalmazó munkát használtuk fel kiindulásul.” Ami tehát a körültekintést, az ésszerű felhasználást illeti, nem vagyunk egy véleményen a cikkben szereplő szakvéleménnyel. Ezt támasztják alá a tanulmányterv számítási adatai is. Ezek szerint ugyanis a tervezett létesítmények (2 db termálmedence, 1 db úszómedence, 1 db lubickoló, és 1 db strandmedence) üzemeltetéséhez szükséges melegvízigény napi 463 köbméter. Ezzel szemben rendelkezésünkre áll napi 860 köbméter. Igaz, hogy ez kompresszorozás által nyerhető, de a tervezésnél ezt is figyelembe vettük. Szól a cikk arról is, hogy további termálkút létesítése sem járna kedvező eredménnyel. Ezzel kapcsolatban ismét a Földtani Hivatal szakvéleményét idézem: „Leszögezhető, hogy a területen megismert vízadó rétegek lehetővé teszik 4000 méteres körzeten belül további 6—800 méter mélységű, a felsőpannon rétegeket feltáró termálkutak mélyítését.” Terveinknél mi ezekre a tényekre alapoztunk, és ezeknek figyelembevételével hasznosítjuk a termálvizet. Mi sem álmodunk Harkány-típusú fürdőről, de a lehetőségeket kihasználjuk és az előbbiek alapján úgy gondoljuk, hogy ésszerűen. GYIMÓTHY ÖDÖN tanácselnök úr: A Tolna megyei termálvizek, mint természeti kincsünk része, jobban hasznosulnak, mint az Alföldön. Cikkünkben áttekintést adtunk arról, vajon milyen lehetőségek vannak Tolna megyében. A szakemberek véleménye alapján írtuk, hogy ésszerűen hasznosítsuk a Tolna megyei termálvizet. Cikkünkben nem volt arról szó, hogy Dombóvárott, netán Tamásiban rosszul gazdálkodnak. A két tanácselnök érzékeny reagálása mindenesetre arra figyelmeztet, hogy valóban jobban kell figyelni a termálvizek hasznosítására. Az Országos Vízügyi Hivatalhoz tartozó Vízkészletgazdálkodási Központ adatai a hazai termálvizekről megbízhatók. Ők nem azt mondták, hogy nincs a megyében meleg víz — hisz éppen olyan területre is irányították a figyelmet, amelyről Tolna megyében nemigen beszéltünk: Grábóc és Simontornya térsége például —, csak azt, hogy nincs annyi mint az Alföldön. Éppen ezért alaposan meg kell gondolni, hogy egy-egy kút köré, mégha most maximális szívatás esetén elegendő vizet is ad, öt-tíz év múlva is a víz elegendő lesz-e, a várható gyors ütemben fejlődő, fürdő ellátásához. Ugyanakkor más tekintetben is érdemes vigyázni a fürdőfejlesztésre: először ivóvízből legyen elegendő egy-egy lakótelepen, községben, azután termálfürdő. Tudjuk, hogy némely Tolna megyei térségben nemcsak nyaranta van vízhiány, hanem tavasszal is. Sőt, előfordult már olyan eset is, hogy vízhiány miatt öt operációt nem tudtak elvégezni, éppen a dombóvári kórházban. Úgy hisszük a két tanácselnök véleményének közlése után azzal zárhatjuk le a termálvíz körüli utazást, hogy Tolna megyében gondosan sáfárkodnak majd természeti kincsünkkel.