Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-09 / 264. szám
Petőfi verstérképe, Bezerédj jobbágyfelszabadító szerződése Jól sikerült megyei honismereti vetélkedő Szekszárdon, kiállítással November 7-én, kedden rendezte meg a Tolna megyei KISZ Bizottság, a megyei tanács művelődési osztályának népművelési csoportja és a Balogh Ádám múzeum, a megyei középiskolás honismereti vetélkedőt a Szekszárdi Babits Mihály művelődési központban, a korábban meghirdetett „Három tavasz” jubileumi évfordulóinak, s ezúttal elsősorban az 1849—49-es magyar szabadságharc és Petőfi emlékévének jegyében. Tizenhat középiskolai csapat szerepelt az elődöntőkben, s közülük öt: a dombóvári Apáczai Csere János Gimnázium, a szekszárd-palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola, a szekszárdi Garay, a gyönki és a paksi gimnázium, illetve szakközépiskola . öt-öttagú csapata jutott a megyei döntőbe. Dobos Gyulának, a Tolna meftyei KISZ-bizottság képviselőjének játékvezetésével tartották a megyei vetélkedőt. Az 1848—49-es magyar szabadságharccal, továbbá a punkásmozgalommal, valamint a régészettel és a néprajzzal kapcsolatos, helytörténeti kérdésekre kellett a versenyzőknek válaszolniuk. Zombai Lászlónak, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya képviselőjének elnökletével pontozott a zsűri, amelynek Gémes Balázs néprajzkutató, dr. Rosner Gyula régész és Vancsó István, a megyei tanács népművelési főelőadója voltak tagjai. • jö yét#l keflőn a csapatok iskolai-n szakkörük' saját gyűjtéséből- azon és értékes kiállítást .hutattak be az 1848-49- es és a"Petőfi-emlékekből, hagyosmányokból' s a hozzájuk" .kapcsolódó munkásmozgalmi dokumentumokból. Különben kiemelkedett a szekszárii-palánki mezőgazdasági szakközépiskola életképpel és rp^gnesz műsorral színesített, eredeti korabeli fegyverekkel, eszközökkel, érmékkel, képekkel, okmányokkal, szőtesekkel ,gazdagon összeállított emlékkiállítása. A szakközépiskola korhű népfelkelői viseletbe öltözött diákjai „illusztrálták” a nagyszerű kiállítást,, amelyen, látható volt a 48-as hazafiak tablóképsora, az első jobbágyfelszabadító Bezerédj István . „Örök adás-vevési és telepedési szerződése”, Petőfi Sándor Tolna megyében írt költeményeinek rajzos térképe, Jókai emlékkönyve, valamint a Kossuth Lajos Aparhanton elhunyt unokájának hagyatékából megőrzött honvédkard. Érdekes ereklyéket mutattak be a gyönki, a "paksi,a dombóvári és a szekszárdi"gimnázium tanulói is. A gyönkiek elhozták a Pesti Hírlap 1845. I. félévi lappéldányait, Vörösmarty saját kezű írásával ellátott verseskönyvét, továbbá pénzgyűjteményüket ; ismertették, hogy a gyönki gimnáziumban tanított Kiss Gábor, aki az ozorai csatában zsákmányolt zászlókat az Országházba vitte. A paksiak Petőfi kiskőrösi szülőházát szemléltették fényképfelvételeikkel, megemlékeztek tablójukon a budapesti Petőfi szobornál 1942- ben lezajlott antifasiszta tüntetésről; a dombóváriak Perczel Mór tízforintosát és szép „pillefőkötőket” állítottak ki, egyebek közt. A kitűnő bemutató olyan értékes volt, hogy anyagából már egy megyei emlékkiállítás is kitelnék — így vélekedett a vetélkedőn megjelent Varjas János, a KISZ megyei Bizottságának első titkára és Pálinkás István szövetkezeti elnök. A zsűri a maximális 15 ponton felül még 2 pluszponttal jutalmazta a palánkiak kiállítását; a szintén sok eredeti dokumentumot szemléltető gyönki csapat 15, a szekszárdi 13 pontot kapott, a paksiak és a dombóváriak 10—10 pontot szereztek bemutatójukkal. Végeredményben, a szek-November 2-án délután a Vasipari Vállalathoz betévedő idegent a fiatalok sürgő-forgó, rendezkedő csoportja fogadta. Nagy igyekezettel készülődtek, hogy a 3 órakor kezdődő ünnepélyes taggyűlésre minden rendben legyen. Miért volt olyan különös jelentőségű nap ez a Vasipari Vállalat KISZ-fiataljainak életében? Ezen a napon avatták fel a vállalati ifjúsági klubot. A taggyűlés Geiszhauer János KISZ titkár ünnepi megemlékezésével kezdődött, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról és Dózsa Györgyről. A következőkben a KISZ-titkár ismertette a kiváló ifjúmunkás cím elnyerésének feltételeit. Akik erre a kitüntető címre pályáznak, elméleti és gyakorlati tudásuk legjavát kell nyújtaaiuk. A jelentkezési határidő november 20. A Vasipari Vállalat gyártja a közismert olajkályhákat. A kiváló ifjúmunkási mozgalomba "benevező brigádok vállalják, hogy a lehető legkevesebb hibaszázalékkal dolgoznak. Az általuk összeszerelt, kályhák sorszámait külön bejegyzi a MEO. Minél kevesebb ilyen sorszámú olajkályha kerül a szervizbe, annál jobban dolgoztak a fiatalok. Az akció befejezésekor szakmai, termelési vetélkedőn döntik el, kik a legérdemesebbek a kiváló ifjúmunkás cím viselésére. Az erkölcsi elismerésen kívül pénzjutalmat is ad a vállalat. És végül elérkeztünk az ünnepélyes toegyűlés utolsó napirendi pontjához. Felavatásra került a vállalati ifhísáei- klub. A vállalat gazdasági és társadalmi vezetőségre anyagilag is támogatta a fiatalok elgondolását. Rendelkezésükre" bocsá’otta az ebédlőt, ezenkívül adtak tízezer forintot a szükséges felszerelések beszerzésére. Társadalmi munkában kép c ífpttak a fiatalok sok mindent. Többek között az ő kezük munkáját dicséri a felállított színpad, amely pódiumot biztosít a megnyitó előtt három héttel megalakult kultúrcsoportnak. Ez a lelkes kis gárda szellemes, pergő, vidám szárdi Garay János Gimnázium 102 ponttal az első díjat, a gyönki gimnázium 96 ponttal a második, a palánki szakközépiskola 75 ponttal a harmadik díjat nyerte el. Mivel a döntőn való részvétel már önmagában is elismerés, az 59 pontot szerzett paksi és a 42 pontos dombóvári csapatot is megjutalmazták. A díjakat — vásárlási és könyutalványokat — Zombai László nyújtotta át záróbeszéd kíséretében. Vancsó István, a megyei tanács művelődési osztálya nevében 500 forint különdíjjal jutalmazta Győri Sándor palánki szakközépiskolást, az országos honismereti pályázat győztesét. (B. L.) műsorral mutatkozott be a megnyitón. Az ifjúsági klub minden héten két nap, szerdán és pénteken négytől este tízig tart nyitva. Ezeken a napokon a bejáróknak nem kell a pályaudvaron várakozniuk, eltölthetik az időt a klubban kulturált körülmények között. Az irodalmi színpad továbbra is együtt marad és különböző műsorokkal gondoskodik a fiatalok szórakoztatásáról. Állandó zenekara is lesz a klubnak. Szakmai, politikai előadásokat is szerveznek. A klubnak tagja lehet a vállalat minden dolgozója és vállalaton kívüliek is, ha kulturált magatartásukat helyi dolgozó szavatolja. A vállalat fiataljai ezentúl nemcsak munka közben találkozhatnak, hasznos és tartalmas szórakozás közben ismerhetik meg egymás munkáját, gondjait, örömeit. Kovács Zsuzsa Ünnepi KISZ-taggyűlés és klubavatás a Vasipari Vállalatnál Rendkívüli leletmentés Római kori telepre és temetőre bukkantak Bátaszék-Kövesdpusztán A Bátaszék-Kövesdpusztán épülő várkerámiagyár munkavezetőjének bejelentésére, váratlanul felfedezett római kori telep és temető rendkívüli feltárását kezdték meg szerdán a szekszárdi Balogh Ádám Múzeum munkatársai. A leendő gyár kövesdi agyagbányájának nyitása közben sírokat és edényégető kemencéket bolygattak meg a földgyalu- és markológépek. A fáradságos, nagy erőfeszítéssel végzett első napi leletmentő munka után, szerdán este rövid tájékoztatót tartottak a megyei múzeumban. Elmondották: a helyszínen huszonhét szereper olyan gyors ütemben halad, hogy a múzeum valamennyi tudományos munkatársát — köztük a néprajzkutatókat is — mozgósította leletmentésre, de a négy muzeológusnál több munkaerőre van szükség. Szerdán a III. század közepe végéről való gerendavázas, valamint téglasírokból négynek a leleteit sikerült feltárniuk: nagyon szép kerámiamellékleteket, sok érmét, üveg és bronz kaispereceket, csont hajtűket. Az egyik fiatal római nő csontváza lacrimatoriumot (könnycsepptartó üvegecskét) tartott összekulcsolt csontkezeiben, ami a hozzátartozók fájdalmát jelképezte". A sírok nagyjából hosszanti irányban, a patakra merőlegesen felhúzódnak a domboldalra, s feltehető, hogy a római út is előkerül majd. Korabeli rabolt sírok is vannak köztük. Sajnos, most is akadtak „műgyűjtők”, akik hozzányúltak a leletekhez, bár a múzeum már érvényesítette jog szerinti igényét. A szekszárdi múzeum a Magyar Nemzeti Múzeum és a dunaújvárosi múzeum segítségét is kérte a sürgős leletmentéshez. (B. L.) » Jókaiék mestersége Ifjú Jókai Mihály, lengyeli lakos, harminchat éves, kétgyerekes családapa egy napsugaras őszi délelőttön az országút mentén támogatja a fa törzsét és békésen szemlélődik. Mellette két — különkülön is :kisautó méretű — sertés csipegeti a még mindig tavasziasan üde, zöld füvet. — Ráér? — Rá! — Most, dologidőben? — Nekem most nincs dologidőm! — Hogyan? Táppénzes netán? Elnéző mosoly . — Dehogy! Lejárt az első műszakom. Ifjú Jókai Mihály, a felesége és harmadikként a „vőtársa” a szakiskola féltett sertéstenyészetének gondozója. Reggel ötkor kezd, dolgozik fél kilencig. Aztán tizenegytől fél egyig, majd délután négytől hatig. Ezek a műszakok, amelyeket Jókaiéknak nagyobb kőhajításnyira a lakásuktól kell letudniuk. — A szabadnap természetesen megjár! És valami ritka méretű fellelősség is „megjár”. Az angol lapály anyasertések fialási átlaga 10,5 darab. Az idén már eladtunk háromszáz kocasüldőt, darabonként átlagosan ötezer-hétszáz forintért. Természetesen végeztünk hízékonysági vizsgálatokat is. Az angol lapály százötvenhét nap alatt kilencvenöt-száztizenöt kilóra hízik. A legszebb baconsúly. Két kiló negyven deka keményítőértékből érünk el egy kiló súlygyarapodást— Ifjú Jókai Mihály itt még tovább is mondta, de talán érdemes megállni. Megállni annál a gondolatnál, ami teljesen természetes kellene, hogy* legyen, csak éppen mégsem azáj Ez a szakértelemmel kapcsolatos. Ifjú Jókai Mihály, aki 4- nek — ne haragudjon a ma már sértésnek ható szóért —• régi mestersége „kanász” lenne, természetesen jól képzett szakmunkás az állattenyésztés (majdnem így mondtuk) iparában. Magától értetődően pergeti az olyan szakkifejezéseket, amelyeket ugyanitt a főállattenyésztő,, vagy a szakiskola egyetemi végzettségű tanárai. Érti, használja és tudja a fogalmakat és mindazt, ami mögötte rejtőzik. — Érdemes volt tanulni? Csakis! Kajmádon lettem szakmunkás, tíz esztendeje. Itt hat éve vagyok. — A pénz? Már várná a kérdező az olyasfajta választ, hogy „a pénz beszél és a kutya ugat”, de egészen mást hall: — Havonta harminchat forintos szakszervezeti bélyeget váltok. — Ami...? — Átlagosan háromezer-hatszáz forint keresetet jelent nekem. Volt azonban már év, amikor feleségestől kilencvenezer forintot vittünk haza. Hivalkodás ez? Dehogy! A jól végzett munka jogos és méltó bére. O. L Fotó: K. Z. 1972. november 9, Népújság 8