Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-23 / 302. szám

1TI Nem az útviszonyoknak megfelelően... Ha a KRESZ nem írná elő, akkor is az ember úgy közle­kedik az országúton — aki ép, egészségesen akar haza­térni —, hogy ne okozzon sze­rencsétlenséget, másokat ne veszélyeztessen. A napokban a Bátaszék felé utazók „szép” látványnak lehettek tanúi. Az alsónyéki bejáró és a vasúti villanysorompó közötti útsza­kaszon két gépkocsi karambo­lozott. Az SB 78—90-es rend­számú — a képen látható — Zsuk „szabályosan” fejreállt, vezetője nyilván nem az út­viszonyoknak megfelelő sebes­séggel közlekedett. A duna­­földvári tsz kis tehergépkocsi­ja szomszédságában egy Moszkvics rohant-csúszott az árokba. A Moszkvics — IC 92—73 — vezetője előzésben volt, túlsá­gosan gyorsan hajtott ahhoz, hogy a síkos úton visszatér­hetett volna a úttest jobb ol­dalára. A manőverezés sem segített — közrejátszott a ve­zető gyakorlatlansága is — és így a csaknem új gépkocsi az árokba került. Azonnal akadt persze segítő kéz. Szerencsére az utasoknak az ijedtségen kí­vül más bajuk nem történt. Végül a Moszkvicsot tehergép­kocsi vontatta ki az árokból. A két baleset rendőrségi eljá­rásáról még nem kaptunk ér­tesítést «ST­ A száz kilométeres sebességkorlátozás kipróbálása 1972. október elsejétől kezd­ve az NSZK közlekedési út­vonalain nem szabad száz ki­lométeres sebességnél gyor­sabban vezetni. Kivételt ké­peznek ez alól az 1975. decem­ber 31-ig bevezetett nagy­szabású kísérlet alól az autó­pályák (Autobahnok) és mind­azok a három- vagy négy­sávos autóutak, melyeknél szembejövő forgalom útszaka­szai el vannak választva egy­mástól. A szövetségi kormány ezzel a fontos intézkedéssel a közlekedésbiztonság növelésé­hez akar hozzájárulni. A se­bességkorlátozás eredményes­ségéről pontos statisztikát ve­zetnek. A közlekedési szakér­tőkből, pszichológusokból, mérnökökből és egyéb szak­emberekből álló munkacsoport fogja eldönteni, hogy a 100-as tempó beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket: kevesebb balesetet a forgalom zavarta­lan folyása mellett. A sebes­ségkorlátozás 1975 utáni fenn­tartásáról majd csak ennek a kísérletnek a kiértékelése után fognak végleges döntést hozni A szövetségi kormány a köz­lekedés biztonságát ezenkívül egyéb intézkedésekkel is nö­velni óhajtja. Ide tartozik el­sősorban az utak további ki­építése, a helyi érdekű sze­mélyforgalom és a mentőszol­gálat megjavítása, —ez. Házszám — Regölyben A házszám azért van, hogy az embert megtalálja a postás, meg mindenki, aki fel akarja keresni, csak éppen nem tud­ja pontosan, hogy hol lakik. A házszám ennek megfelelően szerepel ki-ki személyi igazol­ványában és a mondottakon kívül is még sok mindenre al­kalmas. Annak ellenére, hogy nem a személyiség identifiká­lására való­ letörölhetetlen bé­lyeg, még bosszantásra, hiva­tali packázásra is. Imigyen: (Elmondja Rácz Gyula gép­csoportvezető a regölyi Nép­akarat Termelőszövetkezetben) — Két gyerekem van, három és öt évesek. Sejtheti ilyesfor­mán, hogy az utóbbi években se én, se a feleségem nem na­gyon mozdulhattunk ki hazul­ról. Pedig az ember nemcsak azért van, hogy dolgozzon, mint egy igásló, hanem azért is, hogy élvezze az életet, lás­son valamit a világból. Leg­alább amíg fiatal, így okos­kodtunk az asszonnyal és több évi takarékoskodás árán összedobtunk nyolcvanezer fo­rintot. Nem kis pénz, tudom, elmehettünk volna OTP-rek­­lámnak. A pénzt befizettük ko­­csira. Megjött az értesítés, no­vember 18-án indulhattunk Pestre átvenni a Zsigát, vagyis a Zsigulit. Itt kezdődött a tánc. Beállítunk a Szondi utcai OTP-be. Nézik a papírokat, nézik a személyi igazolványo­mat és mondják, hogy én nem vagyok én. Kérdem, hogy ak­kor kicsoda? Erre ők, hogy azt nem tudják, de azt igen, hogy egy Regölybe való Rácz Gyula kiutalást kapott Zsigu­lira, de az illető a 147-es szá­mú házban lakik, én pedig a 16-osban. Ez csakugyan így van, mert a tanács időközben átszámoztatta az utcát. Én ma­radtam ahol laktam, csak a házszám változott. Az anyám neve nem, a gyerekeim szá­ma, neve, életkora nem, a szü­letési évem sem, épp oly ke­véssé mint a feleségemre vo­natkozó adatok. Erre felhív­tam a figyelmüket, de közöl­ték, hogy ez őket nem érdekli. Gondoltam, hogy éppen érde­kelhetné, hiszen az én nyolc­vanezer forintomért vásárolni akarok és nem szívességet kér­ni. A magamfajta falusi azon­ban ilyenkor kissé bátortalan. Akármekkora nagy darab em­ber vagyok, én is az voltam. Szóltam az asszonynak, vegye elő a személyi igazolványát, vessék össze a kettőt, valami csak kisül belőle. Ha más nem, legalább annyi, hogy én csak­ugyan én vagyok. Nem így történt. Mondták, hogy ők er­re fütyülnek, menjek haza, írassam át a házszámot. Hazamenni százötven kilo­méter. Nem haza­mentem, ha­nem át a VI. kerület Szív utca 60-ba, ahol a Merkur infor­mációs hölgye nagyon kedve­sen fogadott, mindent megér­tett és azt mondta, hogy men­jek csak nyugodtan haza, másnap én leszek az első ko­csiátvevő. Mondtam magam­ban, hogy egy fenét! Itt a só­gorom Pesten, annak már van Zsigulija. Beülünk, elmegyünk a tamási rendőrkapitányság­hoz és átíratjuk azt a házszá­mot , amit akkor éppen más­­ként neveztem, nem „nyomo­­rult”-nak. így lett. Hazahaj­tottunk mint egy közlekedési bűncselekmény. Tamásiban a nagyon kedves Balogh rendőr­hadnagy azzal fogadott, hogy ez egy hülyeség, ha akarom legépelteti nekem azt a rende­letet, hogy az ilyesfajta ház­számcserét nem vagyok köte­les átvezettetni a személyi iga­zolványomban, hanem idővel hivatalból megteszi maga a tanács. A gépelés megtörtént, lepecsételte, aláírta, de sze­rencsére nekem volt annyi eszem, hogy mégis átírattam a házszámot. Fel, vissza Pestre,­ ismét százötven kilométer. Az OTP- ből szívük szerint majdnem kirúgtak volna, így is visel­kedtek. Mondták, hogy a rendőrségi pecsétes pamí rra is fütyülnek Még csak fél négy volt azonban, nem járt le a munkaidejük, tehát végül megcsinálták amit kellett: Át a Merkúrhoz. Ott ajánlottak egy kocsit, de mondták, hogy szürke és nekem az én nyolc­vanezremért éppen nem szür­ke kellett. Erre ők, hogy akkor majd harminc nap múlva megkapom, amit akarok. Úgy beszéltek velem, mint kanász a süldővel. Kiborultam, én is velük. Közben bejött a mű­helyfőnök, egy ilyen magam­fajta korú melós srác és köz­beszólt: „Van olyan színű ko­csi, amit az elvtárs óhajt. Va­laki délben nem vette át!” Én voltam az a valaki, aki délben nem vettem át a saját kocsi­mat. Végre megkaptam. Tu­dom, hogy nem tisztességes dolog, de akkor akartam adni a műhelyfőnöknek kétszáz fo­rintot. Akár hiszi, akár nem nem fogadta el. Lehet, hogy meg se írja az újságba, de csakugyan nem fogadta el. Csak arra kért, hogy mivel le­járt a munkaideje, kivinném-e Törökbálintra, ahol lakik? Persze, hogy kivittem. A saját házszáma alatt la­kott. (ordas) Bosszú — Mi ez a pokoli lárma, uram?! n- Az Önök tegnapi házibulija magnófelvételről!... (A Stern-ből.) Olcsóbb és jobb! A Transzformátor Szövetkezet új, a régebbinél nagyobb tel­jesítményű és olcsóbb kis hegesztőtranszformátort hozott forgalomba. A HETRA 100 szervizhelyeken, barkácsműhelyekben és a politechnikai oktatásnál nélkülözhetetlen. 2 ÉV JÓTÁLLÁS! A régebbi típus 3997,— Ft-os ára helyett a HETRA 100 2980,— Ft. Forgalomba hozza a TITÁN Nagykereskedelmi Vállalat. (207) MEGHÍVÓ 1*77 DECEMBER 31-ÉN 19 ÓRAI KEZDETTEL A SIÓ-CSÁRDÁBAN zenés, műsoros szilvesztert rendezünk FELLÉPNEK: Kovács márta vésztői tóth István a Magyar Rádió és TV magyar nóta-énekesei. Étel- és italkülönlegességek. Tombola — malacsorsolás! Hangulatos tamburazene. Belépődíj: te Ft. Asztalfoglalás az üzletvezetőnél. MINDEN KEDVES VENDÉGET SZERETETTEL VÁRUNK. (325)

Next