Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-25 / 95. szám

PnrffwrrMM — pártirányítás Munkások a falusi közéletben Ipari bázis alakult ki sok vidéken, s ez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fal­vak lakói között mind több az ipari munkás. S nem is el­szigetelten élnek a falu más dolgozóitól, hanem gyakran egyazon családban megtalál­ható mind az ipari munkás, mind a mezőgazdasági dolgo­zó. Új helyzet alakult ki tehát a munkásosztály és a paraszt­ság viszonyában. A munkások és parasztok találkozása a köz­ségek számottevő részében mindennapos dologgá vált, hi­szen a munkások jelentékeny része falun él. Mindez a falusi közéletre, a falvak közösségére is jelentős hatással van. Gyakran hangoz­tatjuk, hogy a munkásosztály társadalmi-politikai szerepe, felelőssége nem ér véget az üzemek kapuinál, hanem a la­kóterületen is érvényesülnie kell. S ez nemcsak a városra, hanem a falura is érvényes. Különösen nagy szerep hárul itt azokra az ipari munkások­ra, akik a saját lakóhelyükön vagy annak közvetlen környé­kén dolgoznak, tehát nem töl­tenek órákat az utazással. Szá­mukra minden lehetőség adott, hogy a falusi közélet cselek­vő részeseiként képviseljék és továbbsugározzák a munkás­­osztály szemléletét, gondolko­dásmódját, és a legnagyobb ha­tást gyakorolják a falu közös­ségére. A tapasztalatok azt­ bizo­nyítják, hogy mind több falu­si munkás ismeri fel ennek szükségességét. E felismerés párosul a lakóhely gazdago­dásában való közvetlen, sze­mélyes érdekeltséggel is. Ezek a tényezők magyarázzák, hogy a közfunkciók ellátásától a község fejlődését szolgáló tár­sadalmi akciókig mindenütt ott találjuk a munkásokat. Ott vannak a községi párt- és K­ISZ -szervezetek vezetőségei­ben, a tanácstagok között, a népfront testületeiben. Társa­dalmi munkájukkal segítik az óvodák és bölcsődék, járdák és utak, csatornák­ és vízháló­zatok megépítését. Nem­ elég azonban, ha csu­pán egy-egy politikai kampány idején esik szó erről. Az érin­tett üzemi pártszervezeteknek folyamatosan szorgalmazniuk kell a munkások — különö­sen a kommunisták — részvé­telét a községi politika alakí­tásában. Megértve és megértet­ve, hogy a helyi politikát sem­mi esetre sem szabad leszű­kíteni az út- és járdaépítésre, a víz bevezetésére és az egyéb kommunális feladatokra. E te­kintetben a falusi munkások­ra, s mindenekelőtt a párt­tagokra igen nagy feladat há­rul. S ezen mind az üzemi, mind a községi pártszerveze­teknek folyamatosan kell mun­kálkodniuk. Ez utóbbiaknak — a többi között — fontos tennivalójuk a munkások rendszeres tájé­koztatása a lakóhelyi eredmé­nyekről, problémák­ról, tervek­ről. Érdemleges közéleti, po­litikai tevékenységet ugyanis csak­ megfelelő ismeretek bir­tokában lehet folytatni. Jelentékeny teendők várnak a munkásofora a falusi közgon­dolkodás alakításában, a mun­kásosztály szemléletének, élet­felfogásának terjesztésében. Ha szükséges, a munkásnak kell elfogadtatnia azt, amire a kö­zösségnek ugyan szüksége len­ne, de ennek teljes felismeré­séhez még mindnyájan nem jutottak el. Ha úgy adódik, se­gítenie kell megszerettetnie az új technikát, ami számára már nem idegen. Szükség esetén szorgalmaznia kell a gyerekek­kel való szülői törődést, a to­vábbtanulást. S még számos példát lehetne felsorolni, ami­kor a kommunista munkás­nak a párt álláspontját a falu­si közvélemény állásfoglalásá­vá kell tennie. Ennek nagyon lényeges fóruma lehet maga a család is. Az üzemi és községi párt­­szervezetek akaratán, törődé­sén, összefogásán, tevékenysé­gük összehangolásán múlik el­sősorban, hogy falvaink társa­dalmi életében még jelentéke­nyebb szerepet játsszanak az ipari munkások, s az egész közösség javára még erőtelje­sebben érvényesüljön a mun­kásosztály szemlélete, vezető szerepe. HEGEDŰS LÁSZLÓ az MSZMP KB munkatársa Alakuló tanácsülésekről jelentjük Tegnap tovább folytatódott megyénkben a helyi tanácsok alakuló üléseinek sora. Kedden tartották az újjáválasztott he­lyi tanács alakuló ülését Nagy­­mányokon, Szakcson, Duna­­szentgyörgyön, Sárszentlőrin­­cen, Bogyiszlón, Sióagárdon, Szedresben, Faddon, Gyönkön, Szakályban és Simontornyán. Valahány ünnepélyes alakuló ülésen részt vett a megyei ta­nács egy-egy vezetője, a me­gyei tanács vb. egy-egy tagja is. Nagymányokon a 34 tagú nagyközségi közös tanács ala­kuló ülésén dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának titkára vett részt, de jelen volt az eseményen a Tolna megyei Tanács Bonyhá­di Járási Hivatalának elnöke, Juhász József is. Az 5200 lel­kes közigazgatási egységet al­kotó Nagymányok új tanácsá­ban hat új tanácstag foglalt helyet. Az alakuló ülés itt is az ügyrendnek megfelelően zaj­lott le. A tanács tagjai meg­hallgatták a választási bizott­ság elnökének beszámolóját, az ügyrendi bizottság elnökének jelentését, megválasztották a 9 tagú végrehajtó bizottságot, a tanács vezetőit, majd a köz­ség megyei tanácstagját. A nagymányoki Nagyközségi Közös Tanács újjáalakulásáról tudósítva sem adhatunk szá­mot személyi változásokral A testület ismét Mózes Györgyöt választotta a tanács elnökévé, elnökhelyettessé pedig Füzesi Pált, a vb.-titkári teendőket Reichert Ödön látja el a to­vábbiakban is. Nem sokkal az ünnepélyes alakuló ülést követően kér­deztük meg a nagyközségi kö­zös tanács elnökét, Mózes Györgyöt, mi lesz az újjáala­kult helyi tanács feladatainak sorában az első. Mint azt a tanács elnöke el­mondotta, Nagymányok taná­csa legközelebbi ülésén tár­gyalja meg 4 éves munkaprog­­ramját, amelyben igen tekin­télyes helyet foglalnak el a ta­nácsválasztásokat megelőző je­lölő­gyűlések fontossági rang­­sorba állított lakossági beje­lentései. Ezután kerül sor a helyi tanács működési szabály­zatának szükség szerinti módo­sítására, majd pedig az egy közigazgatási egységet alkotó három község, Nagymányok, Kismányok és Váralja 1985-ig szóló rendezési tervének jóvá­hagyására. E tervbe épülnek be azok a lakossági javaslatok, amelyek megvalósításához a négy évnél több időre és a rendelkezésre álló fejlesztési alapok összegénél több pénzre van szükség. Az április 15-én megválasz­tott ötven tanácstagot, vala­mint a megjelent vendégeket, köztük dr. Vígh Dezsőt, a me­gyei tanács általános elnök­helyettesét Mácsik András, a Hazafias Népfront községi tit­kára, az ülés korelnöke kö­szöntötte. Első napirendként a tanács­tagok meghallgatták a válasz­tási elnökség beszámolóját. A faddiak közéleti aktivitására jellemző, hogy a választáso­kat megelőző jelölő gyűléseken több mint kétezren vettek részt, s közel háromszáz köz­érdekű kérdést, javaslatot ve­tettek fel. A beszámolót követően vá­­­­lasztották meg a nagyközségi tanács kilenctagú végrehajtó bizottságát, valamint a faddiak megyei tanácstagját. A végre­hajtó bizottság tagjainak eskü­tétele után a tanács tagjai Antus Antal tanácselnök be­számolóját hallgatták meg, az elkövetkező időszak legfonto­­sabb feladatairól. A tegnapi alakuló tanácsülés befejezéseként dr. Vígh Dezső, a megyei tanács általános el­nökhelyettese a megyei tanács nevében eredményes munkát kívánt a faddi Nagyközségi Ta­nács tagjainak. A helyi tanácsok alakuló ülésére ma megyénk további 17 településén kerül sor,. Kiváló mezőgazdaság! Szemel, kiváló termelőszövetkezetek A mepfiga Triaangi fed­­iS tanácskonsertOR, UíKiPisái mezésügyi miniszter a Mező­gazdasági, Erdészeti és Víz­ügyi Dolgozók SzakSfcWVKtere, az Élelmiszeripari Dolgo­­zák Szakszervezete, az Építő-, Fa- és Építőanyag­­ipari Dolgozók Szakszervezete elnökségével egyetértésben, az 1912. évi ezociatista munk­a­­versenyben elért kiváló ered­ményeiért Kiváló Vódtekti cí­met és erőrevétet, a a vele járó pénzjutalmat adtományoszta szá­mos élelmiszer- és fagazdasá­gi üzemnek-Tóim megyében kziváíS vál­lalat lett a Dabnándi Állami Gazdaság, a Gyula­ji Állam­i Erdő- és Vadgazdapság, vala­­mint a Paksi Konzervgyár. Elismerő oklevelet kap a ke a Tolna megyei Gabonafeivá­­sárló és Feldolgozó Vállalat. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter a Termelő­szövetkezetek Országos Taná­csa elnökségének előterjeszté­se alapján az 1972. évi szocia­lista munkaversenyben elért kiváló érdemén­yeikért Kiváló Szövetkezet címmel és okle­véllel, a velejáró pénzjutalom­mal a Tolna megyei szövetke­zetek közül a zengen­ci Pető­fit, a pálfai Egyetértést, a gerjeni­­ Rákóczit, a mözsi Uj Életet, a faddi Lénáit, a döbröközi Zöldmezőt, a dom­bóvári Alkotmányt, a kocso­­lai Vörös Csillagot jutalmazta. A kitüntetéseket részben a hét végén, részben május el­seje után ünnepélyes termelő­ KITÜNTETETT IPARI SZÖVETKEZETEK Május elseje tiszteletére a könnyűipari miniszter Kiváló Ipari Saüvetkezet címmel tün­tette ki a Tolna megyei Sad­­­gáttaá&pati Szövetkezetét, a Tolna megyei Ruhaipari (ko­rábban: háziipari és kisipari­ SaöveSfeövetk­ezetet és a Bemy­­fen­da RahúaaíS Szövetkezetek. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter a Kiváló Ipari Szövetkezet elmet ado­­mányazta a Bonyhádi János­ Építőipari Szövetkezetnek. A kohó- és gépipari minisz­ter elzínerő oklevele a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövette­­­zeánére jutott. Az OKISZ elnoksége váné­dorzásolóval és oklevéllel is­merte el a Tamási Vegyesipa­ri Szövetkezet tevékenységeit A Tolna megyei KISZÖV a munka­versenyben elért siker­relért oklevéllel és vámdor­­zászlóval jutalmazta a Báta­­sasisi Fémipari Szövetkezeteik a Dunafökdvári Faipari Szövet­kezetei, a Köveméi Sándor Tolna megyei Cipőipari Szö­vetkezetei és a SIMOYILü Simontomnyai Vegyesipari Szö­vetkezetei. A kitüntető oklevelek és vándorzászlók átadására vala­mennyi szövetkezetben rend­kívüli közgyűlés keretében ke­rül sor, többség­ük­ben a cég május elseje előtt, közgyűléseken adják áU Néptáncok nyomában Tudományos kutatók háromnapos látogatása három megyében A húsvéti ünnepeket ki­használva tudományos kuta­tók népes csoportja „portyá­­zott” három megyében. A Fe­jér megyei Perkátára látogat­tak el, Baranyában Magyar­­egregyre, Tolnában pedig Öcsénybe és Sióagárdra- jegy­zetfüzetekkel, magnetofonnal és féltucatnyi különböző film­felvevő géppel. A csoport tag­jai: Rábai Miklós, Kossuth­­díjas, az Állami Népi Együt­tes vezetője; Martin György, Csapó Károly, Halmos István, Pálfi Gyula, Sztanó Pál, Peso­­vár Ernő, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia népzenekutató csoportjának munkatársai és Pesovár Ferenc, a székesfehér­vári múzeum tudományos ku­tatója. — Volt előzetes szervezés? — kérdeztük Rábai Miklóst, akit feltehetőleg éppúgy nem kell olvasóinknak bemutatni, mint ahogy a világ népi tán­cot szerető közönségének sem, hiszen vezetésének két évti­zede alatt az Állami Népi Együttes tagjai Patagóniától Kínáig, Moszkvától Kanadáig végigtáncolták a világot. — Természetesen volt — mondotta. — Úgy gyűjteni, mint az én pályakezdésem éveiben, már nem lehet. Ezért vagyunk nagyon hálásak a helyi szervezőknek, Szabadi Mihálynak éppúgy, mint az őcsényi és sióagárdi művelő­dési vezetőknek, hogy helyi ismereteikkel segítségünkre voltak. Nem kisebb segítséget jelentett azonban a népi tánc­­kultúra ápolása terén eddig kifejtett tevékenységük sem. Innen már csak egy ugrás és a tánc, az emberi érzel­mek kifejezésének egyik leg­ősibb formája, történelmi gyö­kereinél tartottunk. A szak­emberek a néhai Gyöngyös­bokréta akkori pillanatnyi po­étikai gyökerei iránt nem ér­deklődnek. Nagyra becsülik vi­szont a hagyományok megőr­zése terén bebizonyosodott vi­tathatatlan tánctörténeti jelen­tőségét. Azon a tájegységen, melybe a Dél-Dunántúl sorol­ható, de amelynek határai a Duna túlsó felére is átterjed­nek, a női körtánc talán mi­­nálunk, elsősorban Sióagárdon a leggazdagabb. Gyökerei, ezt írásos emlékek bizonyítják, a messzi középkorba nyúlnak vissza. Amikor például Sió­­agárd páratlanul kedves, kész­ségesen vendégszerető asszo­nyai, pompás népviseletükben a körtáncot járták, maguk sem sejthették, hogy asszimetrikus lépésmódjukat a tánctörténé­szek Farrier-lépésként regiszt­rálják, mert ilyen található a zárt etnikumú Farrier-szige­­teken is. Jól követhetők azon­ban az összefüggések a Bal­kán körtáncaitól (kóló), a mi individualistább népünknek már páros táncba is átcsapó művészetéig. A felelevenítés nem nélkülözte a humort. Bár, mint azt a helyi műve­lődési vezetők­ mondták, Sió­­agárdán a férfiakat már ne­hezebb „táncba várni”, amikor a jelenlévők a régi szokások szerint felbontották a nők kö­rét, előtte nem volt híjja a deresedő, vagy éppen fehér hajú emberek évődésének. — Aztán ki, kivel táncol­jon? — Kivel, te? Hát a régi sze­retőjével ! Nem ám a maival! Nevetés volt, jó hangulat és emgedetlen szorgalom. Utób­bi mögött az őszinte büszke­ség, hogy filmszalagra rögzí­tik azt, ami sehol máshol, csak itt lelhető ebben a for­mában. A máshol verbunk­­ként ismert, itt „ugrásnak” nevezett táncot, a lassú és gyors csárdást és a többieket- Közben csak itt-ott hallatszott egy rezignált megjegyzés, azon búsulva, hogy milyen kár, amiért ezt már csak időnként lehet látni és ahogy az évek múlnak, úgy jár el az ősi tán­cok felett is az idő. „Édesanyám nézi,­ könnyes szemmel nézi, amikor azt a bécsi, török kendőt a fejemre köti” — szállt az ének. Fo­rogtak a film- és magnósza­lagok, a kutatók pedig a leg­őszintébb hálával mondtak kö­szönetet mindkét faluban min­denkinek, aki hozzásegítette őket újabb kultúrkincsek megmen­téséhez. ORDAS IVÁN Rábai Miklós régi emlékeket felelevenítő asszonyokkal beszélget. Fotó: Komáromi Zoltán

Next