Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

Chile Tilos a „munkás” szó használata Ezentúl tilos Chilében a „munkás” szó használata — közölte Pinochet tábornok, a chilei katonai junta vezetője a minap közvetített televízióbeszédében. A „munkás” szó használata betiltható ugyan, a munkásosztály létét és az osztályharcot azonban nem lehet letagadni — idézi a TASZSZ az új keletű tilalommal kapcsolatban politikai megfigyelők véleményét. A chilei fővárosban megszigorították a járőrtevékenységet — tűnik ki santiagói lapjelentésekből. Az utóbbi napokban ,,a kijárási tilalom megsértése” miatt több mint száz embert tartóztattak le. A Prensa című lap közlése szerint a junta emberei Nuble és Malleco tartományokban tömeges letartóztatásokat hajtottak végre, egyetlen éjszaka folyamán 124 embert vettek őrizetbe. A stockholmi Dagens Nyheter megkezdte volt latin-amerikai tudósítója, Boby Sourander cikksorozatának közlését.A tudósítót a santiagói hatóságok letartóztatták és több, mint 10 napig a hírhedt Nemzeti Stadionban tartották fogva, majd kiutasították az országból. Az újságíró beszámol arról, hogy a junta üldözi a munkásokat és a fő csapást a munkásosztályra próbálja mérni. Reggelenként Santiago szegények lakta negyedeiben rendszeresen közszemlére teszik az éjszaka megöltek holttesteit. Az egyik santiagói gyár egy munkását csak azért kínozták elektromos árammal, mert a népi egység kormányzásának éveiben szakszervezeti aktivista volt. Sourander még több hasonló esetet sorol fel. Újabb áremeléseket jelentettek be Chilében, így például 1500 százalékkal emelték az elektromos díjszabást. Egyidejűleg bevezették a kenyér, a cukor és a fűtőolaj adagolását, valamint az áramszolgáltatás korlátozását. Santiagóban „fehér könyvet” adott ki a junta. A 246 oldalas irományban a puccsisták „dokumentumokkal” próbálják indokolni véres hatalomátvételüket Közel-Kelet (Folytatás az 1. oldalról) véli hogy a PFSZ vezetősége szakadatlan ülésezés után egyetértésre jutott a következőkben : A Jordán folyó nyugati partja (Ciszjordánia), a Gázai övezet, valamint Hema térsége (a Golan-magaslatokon, a Jordániai határ közelében) palesztin terület, amelyet palesztinok laknak. Éppen ezért a palesztin ellenállás vezetőségének az az álláspontja, hogy a szóban forgó területek nem képezhetik vita tárgyát. Lapzártakor jelentették: Kairóban a bel- és külföldi sajtó 350 képviselője előtt megtartott sajtóértekezletén szerdán Anvar Szadat egyiptomi elnök hangsúlyozta, hogy országa kész együttműködni az ENSZ-szel a Biztonsági Tanács határozatainak haladéktalan megvalósítása érdekében. A közel-keleti helyzet tárgyalásos rendezéséről szólva az egyiptomi elnök hangsúlyozta, hogy Egyiptom nem hajlandó közvetlen megbeszéléseken tárgyalni Izraellel. Egyiptom olyan békét akar, ami nem részmegoldáson alapul, hanem vonatkozik Szíriára és a palesztinokra is. Külkereskedelmi forgalmunk a tőkés országokkal is aktív Sajtótájékoztató a Külkereskedelmi Minisztériumban — Az év első kilenc hónapjában az export 20, az import 6,6 százalékkal volt magasabb, mint tavaly ilyenkor — mondotta szerdai sajtótájékoztatóján Veress Péter külkereskedelmi miniszterhelyettes. Az első háromnegyedévben külkereskedelmi aktívumunk a szocialista országokkal nőtt, s hosszú idő óta először a tőkés országokkal is aktívvá vált külkereskedelmi egyenlegünk. A tőkés országokba 31 százalékkal több árut exportáltunk, s onnan 16 százalékkal többet hoztunk be, mint tavaly ilyenkor. A szocialista országokba 15 százalékkal növeltük az exportot, az onnan származó import pedig 1 százalékkal emelkedett. A tőkés piaci konjunktúra tovább élénkült, s az ottani inflációs tendenciák is hozzájárultak exporttermékeink értékesítéséhez. A tőkés piacon az árak egy év alatt több mint 10 százalékkal emelkedtek, vagyis azonos mennyiségű terméket drágábban tudtunk eladni, mint korábban, ugyanakkor természetesen a Nyugatról származó importcikkek ára is körülbelül ugyanilyen mértékben nőtt. Az év hátralévő időszakában mind a szocialista, mind a tőkés viszonylatban az import további emelkedésével számolunk, így is valószínűleg nemcsak a szocialista, hanem a tőkés országokkal is aktív marad külkereskedelmi egyenlegünk. „Rakoncátlan gyerek” A címben lévő hasonlat nem is olyan pajkos-ártatlan, mint amilyennek látszik. A kifejezést a Német Szövetségi Köztársaság egyik tekintélyes, ráadásul a kormányzat véleményét gyakran kifejező napilapja, a Frankfurter Rundschau használja, a következő érdekes összefüggésben: „Nixon elnök afféle rakoncátlan gyereknek nézi Nyugat-Európát”. Egy rakoncátlan gyerektől — folytatja a lap vezércikke — csak azt várják, hogy engedelmeskedjék. Ez azonban ma már nem megy, így ideje, hogy új, közös megfogalmazást nyerjen az atlanti szövetség. A lap tehát kiindul egy sértő bánásmódból és rendkívül komoly következtetést von le elmefuttatása végén: az atlanti szövetség felülvizsgálásának szükségességét. A cikk ráadásul nemcsak Bonnról beszél, hanem mintegy a nyugat-európai NATO-államok nevében. A jelenség akkor is figyelmet érdemelne, ha csak ez a cikk látott volna napvilágot. De sok ilyen cikk van, nem is csak az NSZK-ban és az, amiről a cikk szól, miniszteri szinten is kifejezésre jutott. Walter Scheel külügyminiszter nyilatkozott a ZDF televíziós állomásnak. Azt magyarázta meg, hogy valamivel korábban miért kérette magához Hillenbrand amerikai nagykövetet. Az ilyesmi a diplomácia sajátos jelentéstanában komoly gesztusnak számít, mondhatnánk: félreérthetetlen figyelmeztetésnek. Arról van szó, hogy Bonn ily módon kért magyarázatot Washingtontól a Közel-Kelettel kapcsolatos egyoldalú amerikai lépésekért. Köztük olyanokért, amelyek komoly konfliktusba keverhették volna — megkérdezésük nélkül — a NATO-partnereket. És hogy ez mennyire nemcsak Nyugat-Németországban tapasztalható hangulat, annak megállapítására elég egy pillantást vetni a legutóbbi francia lapokra. A Figaro „rossz közérzetről”, a Nation „nyugtalanító washingtoni magatartásról” ír, a Les Echos pedig egyenesen kijelenti: a történtek igazolták a NATO-val kapcsolatos eddigi francia fenntartásokat. A közel-keleti válság egyik érdekes mellékterméke tehát az a növekvő bizonyosság, hogy az Egyesült Államok mind kevésbé kezelheti Nyugat-Európát „rakoncátlan gyerekként”. Ha Washington nem is, Nyugat-Európa néhány fővárosa kétségtelenül kinőtte ezt a magatartást. Befejeződött a béke-világkongresszus (Folytatás az 1. oldalról) sen alapuló békés együttélés érvényesülését, szorgalmazzák a fajüldözés, a gyarmatosítás és a neokolonializmus felszámolását. Követelték az általános és teljes leszerelést, a katonai támaszpontok és szövetségek felszámolását, a nukleáris fegyverek alkalmazását, gyártását, kipróbálását és felhalmozását eltiltó nemzetközi konvenció elfogadását, valamint az agresszió összes formáinak beszüntetését. Követeljék, hogy a háborús célokra előirányzott összegeket fordítsák a nyomor megszüntetésére, az írástudatlanság felszámolására, az oktatás, az egész pöigy fejlesztésére, követeljék az igazságtalanság kiküszöbölését, valamint azt, hogy minden nép saját belátása szerint használja fel nemzeti erőforrásait. A felhívás kimondja, hogy a béke, a biztonság és az igazságosság szavatolásának elengedhetetlen feltételeként végre kell hajtani az ENSZ- határozatokat. Ezek a követelmények — hangoztatja a felhívás —megfelelnek az ENSZ-alapokmány, a bandungi konferencia, az el nem kötelezett országok konferenciája elveinek, valamint azoknak az elveknek, amelyeket nemrég hirdettek meg a különböző társadalmi rendszerű államok vezetői által aláírt békedeklarációkban és’rányokban. A Közel-Kelettel kapcsolatos kongresszusi okmány kimondja: „A pillanatnyi helyzet gyors és hatékony intézkedéseket követel. A békeszerető erők nemzeti és nemzetközi kötelessége, hogy aktívan részt vegyenek abban a tevékenységben, amely annyira szükséges mind a közel-keleti népek, mind pedig az egész világ népei szempontjából”. A békeerők moszkvai világkongresszusa zárónyilatkozatot is fogadott el. Haderőcsökkentési tárgyalások A négy betű eltűnt... Lendületesen indultak a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások — ez a szeda reggeli osztrák sajtó véleménye és hasonló benyomás uralkodik a Hofburg sajtóközpontjában is, ahová az osztrák főváros másik végén zajló bizalmas tárgyalásokról az értesülések befutnak. A 19 részt vevő ország közül 15-nek az általános nyilatkozata már ismert. A kedd délelőtti és délutáni zárt ülésen, amelyeknek angol, illetve amerikai elnöke volt, a küldöttségvezetők az országok angol nevének abc-sorrendjében szólaltak fel, így maradt a szerdai ülésre Törökország, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok általános politikai nyilatkozata. „Tárgyalások a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről” — ez a Bécsben megindult megbeszélések hivatalos, de korántsem végleges elnevezése, hivatalos rövidítése pedig MURFRAMCE (Mutual Reductions of Forces And Armaments and Associated Measures in Central Europe). Jóllehet, néhány nyugati ország nyilatkozatában még vissza-visszatér a „kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentés” (MBFR) kifejezés a „kiegyensúlyozottság” NATO értelmezésével szemben elhangzott tiltakozásnak meglett a foganatja: a négy betű mind a bécsi tárgyalásokról, mind azok munkaokmányairól eltűnt. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások második napján a szovjet, az amerikai, a brit és a török küldöttségvezetők beszédével lezárult az általános politikai állásfoglalások sorozata. Különösen nagy érdeklődés előzte meg Oleg Hlesztov professzornak, a szovjet küldöttség vezetőjének beszédét. A Labour Mont hír Szaharovról A Labour Monthly című angol folyóirat novemberi száma Questor aláírással cikket közöl, amely élesen bírálja Andrej Szaharov fizikus nézeteit. Questor a Szovjetunió egyedülálló hatalmas politikai és gazdasági sikereinek taglalása során megállapítja, hogy e nagyszerű eredményeket a vezető brit és amerikai lapok részéről megnyilvánuló állandó „figyelmeztetések gúnyolódás és nyílt ócsárlás hangos kórusa kísérte.” Pontosan ilyen előzmények tükrében kell vizsgálnunk Szaharov akadémikusnak népszerűségét a kapitalista sajtó berkeiben, valamint azoknak a körében, akiket sikerült félrevezetnie. Elképzelhető-e a Szovjetunió lejáratására — különös tekintettel a szocialisták, kommunisták és egyéb haladó emberek befeketítésére — alkalmasabb figura, mint ez az elméleti fizikus, aki a forradalom után négy évvel született, akinek a munkásosztály adott műveltséget, laboratóriumokat, magas akadémikusi fizetést és kényelmet abban az időben, amikor maga a munkásosztály minden erejét arra összpontosította, hogy felépítse hazájában a fejlett szocialista társadalmat? Nem véletlen tehát, hogy éppen a szovjet munkásosztály a szovjet lapokhoz küldött több ezer levélben fejezi ki mélységes felháborodását Szaharovnak a milliomosok sajtója által oly nagy becsben tartott nézeteivel kapcsolatban. A lap Szaharovnak a svéd rádió és televízió számára július elején adott interjúját elemezve, rámutat, hogy ez a több százezer külföldi, aki a Szovjetunióban járt, tisztában van vele: Szaharov valamennyi állítása vagy nyilvánvaló hazugságra vagy pedig a körülötte lejátszódó események teljes nem ismerésének eredménye. Szaharov — írja a továbbiakban a Labour Monthly — aki húsz évvel ezelőtt (nem valószínű, hogy saját erejéből és a társadalom támogatása nélkül) elismerést szerzett, most a magát a nemzetközi politika ismeretlen világába vető tudós biztonságával figyelmezteti a nyugati országokat, azaz az impériaista államokat, hogy „az állig felfegyverzett Szovjetunióval kerülhetnek szembe, amely súlyosan fenyegetheti szomszédjait, ha nem fogadják el a békés egymás mellett élést a Kreml diktálta feltételek között”. A folyóirat megállapítja, hogy Szaharov nézetei hathatós érveket szállítanak az enyhülés ellenfelei számára. A cikk emlékeztet Szaharovnak a chilei juntához intézett üzenetére, és megállapítja: „Nehéz lett volna ennél mélyebbre süllyedni”. Befejezésül az angol lap a következőket hangsúlyozza: „Szaharovnak, akár csak a hozzá hasonló személyek maroknyi csoportjának a kapitalista sajtó szívét melengető nézetei’ miniatűr formában jelentik az ellenforadalmat. Miniatűr formában azért, mert mindez eredménytelen és reménytelen ellenforradalom, eredménytelen mivel saját országán belül elszigetelt, reménytelen, mivel akkor jelentkezik, amikor a világ munkásosztálya tisztában van azzal, hogy a Szovjetunió békeharcával az egész világ érdekeit védi”.