Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

Chile Tilos a „munkás” szó használata Ezentúl tilos Chilében a „munkás” szó használata — közölte Pinochet tábornok, a chilei katonai junta vezetője a minap közvetített televízió­beszédében. A „munkás” szó használata betiltható ugyan, a munkásosztály létét és az osz­tályharcot azonban nem lehet letagadni — idézi a TASZSZ az új keletű tilalommal kap­csolatban politikai megfigye­lők véleményét. A chilei fővárosban megszi­­gorították a járőr­tevékenysé­­get — tűnik ki santiagói lap­jelentésekből. Az utóbbi na­­pokban ,,a kijárási tilalom meg­sértése” miatt több mint száz embert tartóztattak le. A Prensa című lap közlése sze­rint a junta emberei Nuble és Malleco tartományokban tö­meges letartóztatásokat hajtot­tak végre, egyetlen éjszaka fo­lyamán 124 embert vettek őri­­zetbe. A stockholmi Dagens Nyhe­ter megkezdte volt latin-ame­rikai tudósítója, Boby Souran­­der cikksorozatának közlését.­­A tudósítót a santiagói ható­ságok letartóztatták és több, mint 10 napig a hírhedt Nem­­zeti Stadionban tartották fog­va, majd kiutasították az or­szágból. Az újságíró beszámol arról, hogy a junta üldözi a munkásokat és a fő csapást a munkásosztályra próbálja mér­­ni. Reggelenként Santiago sze­gények lakta negyedeiben rendszeresen közszemlére te­szik az éjszaka megöltek holt­­testeit. Az egyik santiagói gyár egy munkását csak azért kí­nozták elektromos árammal, mert a népi egység kormány­zásának éveiben szakszervezeti aktivista volt. Sourander még több hasonló esetet sorol fel. Újabb áremeléseket jelentet­­tek be Chilében, így például 1500 százalékkal emelték az elektromos díjszabást. Egyide­jűleg bevezették a kenyér, a cukor és a fűtőolaj adagolá­sát, valamint az áramszolgál­tatás korlátozását. Santiagóban „fehér könyvet” adott ki a junta. A 246 olda­las irományban a puccsisták „dokumentumokkal” próbálják indokolni véres hatalomátvé­telüket Közel-Kelet (Folytatás az 1. oldalról) véli hogy a PFSZ vezetősége szakadatlan ülésezés után e­gyetértésre jutott a követke­zőkben : A Jordán folyó nyugati partja (Ciszjordánia), a Gázai övezet, valamint Hema térsé­ge (a Golan-magaslatokon, a Jordániai határ közelében) pa­lesztin terület, amelyet pa­lesztinok laknak. Éppen ezért a palesztin ellenállás vezető­ségének az az álláspontja, hogy a szóban forgó területek nem képezhetik vita tárgyát. Lapzártakor jelentették: Kairóban a bel- és külföldi sajtó 350 képviselője előtt megtartott sajtóértekezletén szerdán Anvar Szadat egyipto­mi elnök hangsúlyozta, hogy országa kész együttműködni az ENSZ-szel a Biztonsági Ta­nács határozatainak haladék­talan megvalósítása érdekében. A közel-keleti helyzet tár­gyalásos rendezéséről szólva az egyiptomi elnök hangsú­lyozta, hogy Egyiptom nem hajlandó közvetlen megbeszé­léseken tárgyalni Izraellel. Egyiptom olyan békét akar, ami nem részmegoldáson ala­pul, hanem vonatkozik Szíriá­­ra és a palesztinokra is. Külkereskedelmi forgalmunk a tőkés országokkal is aktív Sajtótájékoztató a Külkereskedelmi Minisztériumban — Az év első kilenc hónap­­jában az export 20, az import 6,6 százalékkal volt magasabb, mint tavaly ilyenkor — mon­dotta szerdai sajtótájékoztató­ján Veress Péter külkereske­delmi miniszterhelyettes. Az első háromnegyedévben kül­kereskedelmi aktívumunk a szocialista országokkal nőtt, s hosszú idő óta először a tő­kés országokkal is aktívvá vált külkereskedelmi egyenlegünk. A tőkés országokba 31 száza­lékkal több árut exportáltunk, s onnan 16 százalékkal többet hoztunk be, mint tavaly ilyen­kor. A szocialista országokba 15 százalékkal növeltük az ex­portot, az onnan származó im­­port pedig 1 százalékkal emel­kedett. A tőkés piaci konjunktúra tovább élénkült, s az ottani inflációs tendenciák is hozzá­járultak exporttermékeink ér­­tékesítéséhez. A tőkés piacon az árak egy év alatt több mint 10 százalékkal emelked­tek, vagyis azonos mennyisé­gű terméket drágábban tud­tunk eladni,­­ mint koráb­ban, ugyanakkor természete­sen a Nyugatról származó im­­portcikkek ára is körülbelül ugyanilyen mértékben nőtt. Az év hátralévő időszakában mind a szocialista, mind a tőkés viszonylatban az import további emelkedésével számo­lunk, így is valószínűleg nem­csak a szocialista, hanem a tőkés országokkal is aktív ma­­rad külkereskedelmi egyen­legünk. „Rakoncátlan gyerek” A címben lévő hasonlat nem is olyan pajkos-ártat­lan, mint amilyennek látszik. A kifejezést a Német Szövetségi Köztársaság egyik tekintélyes, ráadásul a kormányzat véleményét gyakran kifejező napilapja, a Frankfurter Rundschau használja, a következő ér­dekes összefüggésben: „Nixon elnök afféle rakon­cátlan gyereknek nézi Nyugat-Európát”. Egy rakon­cátlan gyerektől — folytatja a lap vezércikke — csak azt várják, hogy engedelmeskedjék. Ez azonban ma már nem megy, így ideje, hogy új, közös megfogal­mazást nyerjen az atlanti szövetség. A lap tehát kiindul egy sértő bánásmódból és rend­kívül komoly következtetést von le elmefuttatása vé­gén: az atlanti szövetség felülvizsgálásának szüksé­gességét. A cikk ráadásul nemcsak Bonnról beszél, hanem mintegy a nyugat-európai NATO-államok ne­vében. A jelenség akkor is figyelmet érdemelne, ha csak ez a cikk látott volna napvilágot. De sok ilyen cikk van, nem is csak az NSZK-ban és az, amiről a cikk szól, miniszteri szinten is kifejezésre jutott. Walter Scheel külügyminiszter nyilatkozott a ZDF televíziós állomásnak. Azt magyarázta meg, hogy valamivel ko­rábban miért kérette magához Hillenbrand amerikai nagykövetet. Az ilyesmi a diplomácia sajátos jelen­téstanában komoly gesztusnak számít, mondhatnánk: félreérthetetlen figyelmeztetésnek. Arról van szó, hogy Bonn ily módon kért magya­rázatot Washingtontól a Közel-Kelettel kapcsolatos egyoldalú amerikai lépésekért. Köztük olyanokért, amelyek komoly konfliktusba keverhették volna — megkérdezésük nélkül — a NATO-partnereket. És hogy ez mennyire nemcsak Nyugat-Németország­­ban tapasztalható hangulat, annak megállapítására elég egy pillantást vetni a legutóbbi francia lapokra. A Figaro „rossz közérzetről”, a Nation „nyugtalanító washingtoni magatartásról” ír, a Les Echos pedig egyenesen kijelenti: a történtek igazolták a NATO-val kapcsolatos eddigi francia fenntartásokat. A közel-keleti válság egyik érdekes mellékterméke tehát az a növekvő bizonyosság, hogy az Egyesült Államok mind kevésbé kezelheti Nyugat-Európát „ra­koncátlan gyerekként”. Ha Washington nem is, Nyu­­gat-Európa néhány fővárosa kétségtelenül kinőtte ezt a magatartást. Befejeződött a béke-világkongresszus (Folytatás az 1. oldalról) sen alapuló békés együttélés érvényesülését, szorgalmazzák a fajüldözés, a gyarmatosítás és a neokolonializmus fel­számolását. Követelték az ál­talános és teljes leszerelést, a katonai támaszpontok és szö­vetségek felszámolását, a nukleáris fegyverek alkalma­zását, gyártását, kipróbálását és felhalmozását eltiltó nem­zetközi konvenció elfogadását, valamint az agresszió összes formáinak beszüntetését. Követeljék, hogy a háborús célokra előirányzott összegeket fordítsák a nyomor megszün­tetésére, az írástudatlanság felszámolására, az oktatás, az egész pöigy fejlesztésére, kö­veteljék az igazságtalanság kiküszöbölését, valamint azt, hogy minden nép saját belá­tása szerint használja fel nemzeti erőforrásait. A felhívás kimondja, hogy a béke, a biztonság és az igazságo­sság szavatolásának el­­engedhetetlen feltételeként végre kell hajtani az ENSZ- határozatokat. Ezek a követelmények — hangoztatja a felhívás —meg­felelnek az ENSZ-alapokmány, a bandungi konferencia, az el nem kötelezett országok konferenciája elveinek, vala­mint azoknak az elveknek, amelyeket nemrég hirdettek meg a különböző társadalmi rendszerű államok vezetői ál­tal aláírt békedeklarációkban és­­­­’­r­ányokban. A Közel-Kelettel kapcsola­tos kongresszusi okmány ki­mondja: „A pillanatnyi hely­zet gyors és hatékony intéz­kedéseket követel. A békesze­rető erők nemzeti és nemzet­közi kötelessége, hogy aktí­van részt vegyenek abban a tevékenységben, amely annyi­ra szükséges mind a közel-ke­leti népek, mind pedig az egés­z világ népei szempontjá­ból”. A békeerők moszkvai világ­­kongresszusa zárónyilatkozatot is fogadott el. Hader­őcsökkent­ési tárgyalások A négy betű eltűnt... Lendületesen indultak a bé­csi haderőcsökkentési tárgya­lások — ez a szeda reggeli osztrák sajtó véleménye és hasonló benyomás uralkodik a Hofburg sajtóközpontjában is, ahová az osztrák főváros másik végén zajló bizalmas tárgyalásokról az értesülések befutnak. A 19 részt vevő ország kö­zül 15-nek az általános nyi­latkozata már ismert. A kedd délelőtti és délután­i zárt ülé­sen, amelyeknek angol, illetve amerikai elnöke volt, a kül­döttségvezetők az országok angol nevének abc-sorrendjé­­ben szólaltak fel, így maradt a szerdai ülésre Törökország, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok álta­­lános politikai nyilatkozata. „Tárgyalások a közép-euró­pai fegyveres erők és fegy­verzet csökkentéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedé­sekről” — ez a Bécs­­ben megindult megbeszé­lések hivatalos, de ko­rántsem végleges elnevezése, hivatalos rövidítése­­ pedig MURFRAMCE (Mutual Re­­ductions of Forces And Arma­­ments and Associated Measu­­res in Central Europe). Jóllehet, néhány nyugati ország nyilatkozatában még vissza-visszatér a „kölcsönös és kiegyensúlyozott haderő­csökkentés” (MBFR) kifejezés a „kiegyensúlyozottság” NATO­ értelmezésével szemben el­hangzott tiltakozásnak meglett a foganatja: a négy betű mind a bécsi tárgyalásokról, min­d azok munkaokmányairól el­tűnt. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások második napján a szovjet, az amerikai, a brit és a török küldöttségvezetők beszédével lezárult az általá­nos politikai állásfoglalások sorozata. Különösen nagy érdeklődés előzte meg Oleg Hlesztov pro­­fesszornak, a szovjet küldött­ség vezetőjének beszédét. A Labour Mont hír Szaharovról A Labour Monthly című an­­gol folyóirat novemberi száma Questor aláírással cikket kö­zöl, amely élesen bírálja And­rej Szaharov fizikus nézeteit. Questor a Szovjetunió egye­dülálló hatalmas politikai és gazdasági sikereinek­ taglalása­­ során megállapítja, hogy e nagyszerű eredményeket a ve­­zető brit és amerikai lapok részéről megnyilvánuló állandó „figyelmeztetések gúnyolódás és nyílt ócsárlás hangos kóru­sa kísérte.” Pontosan ilyen előzmények tükrében kell vizsgálnunk Sza­­harov akadémikusnak népsze­rűségét a kapitalista sajtó berkeiben, valamint azoknak a körében, akiket sikerült fél­revezetnie. Elképzelhető-e a Szovjetunió lejáratására — különös tekintettel a szocia­listák, kommunisták és egyéb haladó emberek befeketítésé­­re — alkalmasabb figura, mint­­ ez az elméleti fizikus, aki a forradalom után négy évvel született, akinek a munkásosz­tály adott műveltséget, labora­­tóriumokat, magas akadémiku­­si fizetést és kényelmet abban az időben, amikor maga a munkásosztály minden erejét arra összpontosította, hogy felépítse hazájában a fejlett szocialista társadalmat? Nem véletlen tehát, hogy éppen a szovjet munkásosztály a szov­jet lapokhoz küldött több ezer levélben fejezi ki mélységes felháborodását Szaharovnak a milliomosok sajtója által oly nagy becsben tartott nézetei­vel kapcsolatban. A lap Szaharovnak a svéd rádió és televízió számára jú­lius elején adott interjúját ele­­mezve, rámutat, hogy ez a több százezer külföldi, aki a Szovjetunióban járt, tisztában van vele: Szaharov valamen­­­nyi állítása vagy nyilvánvaló hazugságra vagy pedig a körü­­lötte lejátszódó események tel­­jes nem ismerésének eredmé­nye. Szaharov — írja a további­akban a Labour Monthly — aki húsz évvel ezelőtt (nem valószínű, hogy saját erejéből és a társadalom támogatása nélkül) elismerést szerzett, most a magát a nemzetközi politika ismeretlen világába vető tudós biztonságával fi­gyelmezteti a nyugati orszá­gokat, azaz az impériai­sta ál­lamokat, hogy „az állig fel­fegyverzett Szovjetunióval ke­rülhetnek szembe, amely sú­lyosan fenyegetheti szomszéd­jait, ha nem fogadják el a békés egymás mellett élést a Kreml diktálta feltételek kö­zött”. A folyóirat­­ megállapítja, hogy Szaharov nézetei hatha­tós érveket szállítanak az eny­hülés ellenfelei számára. A cikk emlékeztet Szaharovnak a chilei juntához intézett üze­­netére, és megállapítja: „Ne­héz lett volna ennél mélyebb­re süllyedni”. Befejezésül az angol lap a következőket hangsúlyozza: „Szaharovnak, akár csak a hozzá hasonló személyek ma­roknyi csoportjának a kapi­talista sajtó szívét melengető­­ nézetei’ miniatűr formában jelentik az ellenforadalmat. Miniatűr formában azért, mert mindez eredménytelen és re­ménytelen ellenforradalom, eredménytelen mivel sa­ját or­szágán belül elszigetelt, re­ménytelen, mivel akkor je­lentkezik, amikor a világ mun­kásosztálya tisztában van az­zal, hogy a Szovjetunió béke­harcával az egész világ érde­keit védi”.

Next