Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-02 / 1. szám

1 «‘q Tekszárd. 7i0i J^yetemi ESnyytí jgpSS leonard<5 da F TOLNA MEGYEI XXIV. évfolyam, 1. szám. ÁRA: 90 FILLER viog rtotfilmi, teresoLtereti A M­AGTAR-S­ZOC­IALI­STA M­U­NKÁS PÁRT TOLN­A M.EG.Y.E.I. BIZOI,i b ’ Csütörtök, 1974. január 3. I- —­ Can-1 i­i « ■ ....................»■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Ugyanúgy kezdődött, mint máskor Az év első ismnkalapj­án az MMG-b­en Egy régi csalódás jutott eszembe, ami akkor ért, mikor először mentem külföldre. Megilletődve adtam a piros­­fehér*zöldre festett sorompó­nál álló határőr kezébe az út­levelet, s kíváncsian villogtam a túloldalra. Mikor a sorompó felemelkedett, és egyre beljebb jártunk a másik országban, úgy éreztem, becsaptak. Az atlaszomba más színnel raj­zolták az idegen földet, én pe­dig mindent ugyanolyannak láttam, mint otthon. Az erdő­ket, réteket zöldnek, a falusi háztetőket pirosnak, az or­szágutat szürkének. Mintha nem is történt volna változás. Most az időhatár túloldalára mentem körülnézni. Ponto­sabban az suhant át fölöttem, fölöttünk, míg mi álltunk. S most benn vagyunk az új esz­tendőben, abban, amit pár napja még úgy emlegettünk: a jövő év. Milyen tehát a rejtélyesnek képzelt, maivá lett jövő év? Hogyan is kezdődött? A pezsgőspoharak visszake­rültek a vitrinekbe. A gyá­rakban, üzemekben újra be­­sütötték a kazánokat. S az évváltást mozdulatlan némán álló gépek újra forogni kezd­ték. A műhelyekben, irodák­ban megkezdődött a munka. Hogyan? Ezzel a kérdéssel kopogtat­tam be Szekszárdon Véner La­joshoz, az MMG szekszárdi műszergyárának főmérnöké­hez. — f­a nem éreztem különös változást. Reggel felkeltem, reggeliztem és bejöttem. Itt, mivel nem volt év végi hajrá, már tavaly megcsináltuk a leltárt. Tiszta lappal indul­tunk. Mégis olyan volt a kez­det, mint egy átlagos munka­napon. Változások ugyan voltak, van­nak, de ezeket nem köthetjük január másodikéhoz, de más pontos dátumhoz sem. Meg­kezdtük egy új hegesztőmano­­méter gyártását. Ez üzembiz­­tosabb, tartósabb, mint a régi és esztétikumában is felül­múlja azt A prototípusokat most vizsgálják, ellenőrzik. Közben a szerelőcsarnokban már csinálják a nullszériát. Ezzel egy időben elkészítjük egy tavaly vásártéii licenc alapján gyártandó folyadék­­tenziós hőmérő gyártását. Ez is folyamatos munka. S hogyan kezdődött az első nap a műhelyekben, a szala­gok mellett? Erre választ már nem a fő­mérnök, hanem a gyárban, dol­gozók közül a Babits Mihály szocialista brigád tagjai adtak. A kollektíva február elsején lesz négyéves. Hetvenkettő májusában nyerték el a szo­cialista brigád, novemberben a kiváló ifjúsági brigád cí­met. Huszonnégy tagja közül húszan régiek. A többiek a szülési szabadságon lévők­ he­lyére jöttek. Majdnem vala­mennyien itt voltak a koráb­bi évkezdésekkor is, így vála­szukban összehasonlított­ák a tegnapi napot a tizenkét hó­nappal korábbival. Fazekas Gáspárné brigádve­­zet­ő: — A leltár után elrak­tunk mindent. Ma az alkatré­szeket ki kellett hozni a fél­­készáru-rak­tárból. Ezalatt míg a gépek bemelegedtek, el­hangzottak a rövid élménybe­számolók. Az előző napokban kipihentük magunkat, s most friss erővel kezdhettük a mun­kát. Kéringer Gizella: Ahogy be­jöttünk, mindjárt munkával kezdhettük az évet. Tavaly az első napon csak beszélgettünk. Nem volt anyag. Ma dolgoz­hatunk, és ez nagyon jó, ugyanis teljesítménybérben, csoportos elszámolás alapján kapjuk a fizetést. Fodor Ferencné: — Tavaly sokat betegeskedtem. Decem­berben csak az utolsó négy napon voltam itt benn. Most ott folytathattam, ahol tavaly abbahagytuk. Van munka és nem unatkozunk. — Hogy mit szeretnék erre az évre? Sokkal több egészsé­get, meg — elmosolyodik — egy pici gyereket Kiss Irén: — A buszon, ami­vel Tolnáról bejöttem, rette­netes tömeg volt. Mégse mér­gelődtem. Nem szabad az évet ilyennel kezdeni. Itt benn fő­nökünk, Gyimesi Rudolf egy rövid megbeszélést tartott. Boldog új évet kívánt, beszélt a negyedéves tervről,, s el­mondta, hogy fejenként két­száz forint jutalmat kapunk. Helgert Józsefné: — Tíz nap után kicsit furcsa volt újra bejönni. De már vártam, hogy együtt legyünk. — Miben különbözik mai egy átlagos munkanaptól? Ab­ban, hogy most pihentebben kezdjük a munkát. Kineser Ferencné: — Tegnap fél tizenegykor keltem. Ma háromnegyed ötkor. Mégis jobban kipihentem magam. Talán ezért is érzem, hogy nagyon jól kezdődött az idei munkaév. Fejős Mihályné: A különb­ség ennyi, tavaly nem volt munkánk, az idén rögtön el­kezdtünk dolgozni. Hogy mit kívánok erre az évre? Sikerül­jön úgy, mint a­­ tavalyi. Boda Irén: Még jó lett vol­na kicsit otthon lenni. Közép­­hídvégen, a szüleimnél mégis irjás,_mint itt albérletben. Itt, már a gyáriban r nem i­s történt semmi változás. Ugyanúgy kezdtük a napot, mint máskor. Keszler Erzsébet : — Kicsit szokatlan volt újra dolgozni, de már vártam. Nem mintha otthon rossz lett volna, hisz szilveszterkor is reggel hatig mulattunk. — Mennyiben más, mint a tavalyi? Akkor nem volt kap­csoló, most nem okoz gondot az anyaghiány. Ha egész év­ben olyan napok lesznek, mint a mai, jó lesz. Sebestyén Anna: — Tavaly még nem dolgoztam. Idén kezdtem először munkával az évet Szívesen jöttem be, ott­hon már kicsit unalmas volt. Weimert Lászlóné: — Az év végén egy hétig otthon vol­tunk. Ebbe is bele lehet unni. Ma reggel szinte örültem, hogy jöhetek dolgozni. — Mit várok az idei évtől? Egy gyereket. Márciusra. Mindegy, hogy fiú, vagy lány, ez lesz az első gyerek. Asbóth Józsefné: — Munká­val kezdtük az évet. Anya­gunk volt, tudtunk dolgozni. — Mi a kívánságom? Béke, nyugalom, folyamatos munka, meg természetesen, jó fizetés. Úgy, mint az elmúlt esztendő­ben. " Karácsonyi Györgyné: — A csemetém nehezen engedett el otthonról. Jött utánam, kért, maradjak otthon, játsszunk inkább. A munka elég egyhan­gú lenne, de én itt is, ott is dolgozom. Ha valahol valaki hiányzik, én ülök a helyére Ma ezeket a kapcsolókat rög­zítem a házba. Szeretem csi­nálni Szoros munka. Jód, ki­tölti az időm. — Mit szeretnék ebben az évben? Egy új lakást Erdei Mária: — Olyan mint egy másik munkanap. Apu kel­tett, mert én nem hallom meg (Folytatás a 2, oMakial Bonyhádi Megnyílt az új óvoda Lapunkban is hírt adtunk róla, hogy Bonyhádon, nagy­szabású társadalmi összefogás­sal óvodát építenek. A gyer­mekintézmény megvalósításá­hoz a járási székhely mintegy harminc üzeme, vállalata, gyára, intézménye adott igen jelentős anyagi támogatást. Emd­ívül pedig a kivitelezési munkákban is nagy részt vál­laltak a­ különböző munkahe­lyek szocialista brigádjai, KISZ-szervezetei is. Az új óvoda minden külső­ség nélkül tegnap, az év első munkanapján nyitotta meg kapuit több mint száz bory­­ádi apróság előtt, ak­k­e M* óvó néni és négy dajka vigyáz. Kísérje siker és szerencse népünk minden jószándékú törekvését Losoncsi Pál újévi köszöntője A hagyományokhoz illően elbúcsúztattuk az óévet, és köszöntjük az újat. Az óesztendőnek búcsút mondva, visszaemlékeztünk az eltelt 365 napra, és elgondol­kodtunk, hogy mit is hoz szá­munkra ez az újabb 12 hónap! Mérleget készítettünk végzett munkánkról, hogy felkészül­tebben láthassunk idei teen­dőinkhez. Az országos számvetést el­készítette és az új feladatokat kimunkálta pártunk Központi Bizottságának novemberi ta­nácskozása, valamint ország­­gyűlésünk decemberi ülés­szaka. A jól végzett munka tuda­tával nézhetünk vissza 1973- ra, amelynek során népünk a fizikai és szellemi munka minden területén becsülettel helytállt. Jó eredménnyel zár­tuk ötéves tervünknek harma­dik évét, a nemzeti jövő-’-’em, az ipari és a mezőgazdasági termelés szintje, a munka termelékenységének alakulása meghaladja a tervezettet, és felülmúlja várakozásainkat. Gazdasági eredményeink lehe­tővé tették az életszínvonal — elsősorban a nagyüzemi mun­kásság életszínvonala —gyor­sabb ütemű emelését, a lakás­­viszonyok javulását, az egész­ségügyi, szociális és kulturális ellátás bővülését. Népünk teljesítményei ki­állják az összehasonlítást a fejlettebb országokéval is. A szocialista országokból érkező barátaink és a világ minden tájáról idelátogatók is tanú­síthatják ezt Ez persze nem azt jelenti, hogy gondtalan az életünk. Az elmúlt évben is az ipar korszerűsítésének prob­lémáival, az utóbbi évek leg­nagyobb aszályával, nagy­arányú száj- és körömfájás által okozott kárral kellett megküzdenünk. Társadalmunk életét mégis a kiegyensúlyo­zottság és a biztonságérzet jellemzi, nincsenek politikai kitérők és nem fenyeget ben­nünket a tőkés világgazdaság egészét megrázó pénzügyi és energiaválság, az utol nem ér­hető áremelkedés és a nyo­mukban járó munkanélküli­ség mind ijesztőbb réme. Szá­munkra nem volt „kiemelke­dő különleges"­ esszeoda Munkás hétköznapok váltottáf­ egymást, a munka éve volt. Munkánknak köszönhetjük, hogy kedvezőek a feltételek nemzetünk felemelkedését szolgáló terveink megvalósítá­sához. Elmondhatjuk, hogy si­keresen munkálkodunk pár­tunk X. kongresszusa határo­zatának végrehajtásán, a szo­cializmus magasabb szinten történő építésén. Lelkesítő, alkotó program ez munkásosztályunk, paraszt­ságunk, értelmiségünk, egész népünk számára. A nagyobb feladatokhoz nagyobb erővel kell hozzálátnunk. Mindan­­­nyiunk közös erőfeszítésével elégíthetjük ki az egyén, a család, a kis és a nagy közös­ség igényeit Továbbra is csak szorgalmas munkával érhet­jük el, hogy az eddiginél több család juthasson lakáshoz, könnyebb legyen a nagycsalá­dosok sorsa és a dolgozó nők helyzete, hogy gyermekeink élete mind tartalmasabb le­gyen. Azért, hogy jobban bol­doguljunk, gyümölcsözt­etnünk kell a szocialista demokráciá­ban, milliók tevékeny részvé­telében, társadalmunk egyre erősödő szocialista jellegében rejlő lehetőségeket Az óesztendőt búcsúztatva elmondhatjuk: 1973-ban is ad­va volt számunkra a legfon­tosabb: a teremtő, az alkotó munkához szükséges béke. Megvalósul az a nagyszabá­sú, világméretű békeprogram, amelyet a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXIV. kongresszusa dolgozott ki: előrébb jutottunk a két világ­­rendszer kapcsolatainak ren­dezésében, a nemzetközi hely­zet alapvető normalizálásában. A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok együttes erőfeszítései nyomán — a bé­kés egymás mellett élés elve alapján — kezdenek kibonta­kozni az európai biztonsági rendszer körvonalai. Az elmúlt esztendőt úgy fogja számon tartani az em­beriség, mint a békéért k­üzdő erők nagy győzelmeinek évét. Oly hosszú szenvedés, hősi küzdelem és pusztítás után a vietnami nép győzelmével, az amerikai csapatok kivonulá­sával véget ért Délkelet-4 Foly­tatás a 2. oldalon) Tisztelt Honfitársaim!

Next