Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-02 / 1. szám
4 Nevekből város írjátok be az ábra vízszintes soraiba az alább felsorolt neveket úgy, hogy a középső függőleges oszlopba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy ezeréves magyar város nevét adják eredményül. Megfejtésül ezt a városnevet küldjétek a szerkesztőségbe BERTA, ILONA, IZSÁK, PÉTER, DEMETER, GERGELY, GERZSON, HERMINA, KELEMEN. Őrsök, rajok! A „Nem térkép e táj" akció keretében falutok, környéketek néprajzi emlékeit kutatja*tok. A régi használati eszközök, viseletek mellett tarsolyotokba kerülnek helyi találós kérdések, mondókák, versikék is. Küldjétek el ezeket a szerkesztőségbe! A legjobbakat rovatunk közli, beküldőik könyvjutalomban részesülnek. Címünk: TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG (ÚTTÖRŐKNEK, KISDOBOSOKNAK). 7101. SZEKSZÁRD. lr* Örökbefogadók kerestetnek A mi úttörő életünkben az idén a haza megismerése a feladat. Mi, a tengelici általános iskola V. b. osztály József Attila raj pajtásai, szülőmegyénket kívánjuk az idén megismerni néphagyományai alapján és mint tsz-tagok gyermekei, szeretnénk a megye munkásságával teremtett kapcsolatban élni. Ehhez kérünk segítséget a lap hasábjain, hogy valamely üzem szocialista brigádjával kapcsolatba léphessünk, amely kapcsolatot egészen az iskola befejezéséig szeretnénk ápolni. Az életközelséget szeretnénk megkapni, attól a brigádtól, amelynek tagjai hajlandók lennének bennünket: a ,,Nefelejcs” leányőrs és a „Bátor” fiúőrs tagjait négy éven át „örökbe fogadni” és segíteni a fejlődésünkben. Várjuk a segítségünkre siető munkások, nénik, bácsik kedves „örökbe fogadó” szándékát. Örseink nevében előre is köszönjük. Előre! Györki Olga, Barabás Tibor őrsvezetők, Béres Marianna rajtitkár. Aki éhes, az babja ! Az állatok réges-régen békés egyetértésben éldegéltek az erdőkben. Ha mégis vita támadt köztük, akkor elmentek az erdei tanácshoz, hogy tegyen igazságot. Nem is volt az erdőben soha veszekedés, marakodás. Az erdei tanácsnak 51 tagja volt: a medve, a bagoly, a nyúl, a szarvasbogár és a vidra. Egy napon azért gyűltek össze a medve barlangjában, hogy megtárgyalják azt a javaslatot, amit a nyúl terjesztett az erdei testület elé. — Kedves állattársak! — kezdte a nyúl. — Régóta töröm a fejem, mit kellene tennünk, hogy minél könnyebben átvészeljük a szűkös téli napokat. Azt javaslom, gyújtsunk össze elegendő ennivalót valamelyik barlangban, hogy aki megéhezik, oda bármikor betérhessen, s jóllakhasson. Bizony, az én nyúltársaim évről évre nagyon megsínylik a telet. Ha hull a hó, fázósan kucorognak vackaikban, kénytelenek beérni kemény fakéreggel. Vessünk véget ennek az áldatlan állapotnak. Gyújtsunk télire eleséget! A medve álmosan pislogott a nyálra, mert már közeledett a tél, s alig tudta nyitva tartani a szemét. Amikor nehézkesen megmozdult, hogy szólásra emelkedjék, a vastag zsírpárnák csak úgy zengtek a hasán, így füstölgött magában: — Csak nem fogok télen fölkelni, hogy egyek? — Nagyon értékesnek látszik a javaslat — mondta mégis megfontoltan. — Senkit nem szeretnék befolyásolni, de egy- két részletkérdést tisztázzunk. Mire való télen az eleség? Igazán nem mondhatja senki, hogy én nem szeretem a hasamat, nagy a kendőm, mégis kibírom eleség nélkül a telet. Vagy azt akarja mondani a nyúl tagtárs, hogy neki még nálam is nagyobb az étvágya? Az erdei tanács egyetértően morajlott. A bagoly izgatottan tollászkodott, a közben néhány halk kuvikolást fojtott a szárny csattogásába: — Már megint ez a nyúl! Tőlem ugyan jöhet a tél, a hó, a fagy. A tollam meleg, majd behúzódom valamelyik fa odvába, és bolond lennék onnan előbújni, hogy elzarándokoljak abba az átokverte barlangba egy kis eleségért! A vidra kelletlenül rángatta a bajuszát. — Csak azt kérem, mondaná meg a nyúl, mit kezdjek én a barlangban felhalmozott eleséggel? Mindenki tudja, hogy mi a vizek partján élünk. Ott is telelünk át. Talán majd felkelt valaki bennünket, hogy „gyertek, vidra szomszéd, csapjunk már egy jó lakomát?!” Én jobban szeretek aludni. És nem is ajánlom senkinek, hogy háborgasson! A szarvasbogár indulatosan a levegőbe bökött a fejével, mintha fel akarta volna öklelni a nyulat. — Ebből a barlangból én ki nem mozdulok — recsegte. — Hát tudok ért kilométereket gyalogolni egy kis eleségért? Azt meg egyáltalán nem hiszem, hogy a kedvemért a medve raktárát hagyná csinálni a barlangjából. Odakinn a szél megzörgette a faágakat és csendesen esni kezdett a hó. A nyúl bánatosan nézett ki a barlangból. A medve már csak a fél szemét tartotta nyitva. A szarvasbogár hozzáfogott beásni magát a földbe. — A javaslatot egyhangúan elveztük — mondta ásítva a medve, s a másik szemét is behunyta. Erre szétszéledt a társaság. Már nem volt egyetértés közöttük. A nyúl egy darabig még tanácstalanul álldogált a barlang bejáratánál. Aztán csalódottan eliramodott az erdő felé. Apró lábnyomokat hagyott maga után, a lassan vastagodó, fehér hótakaró tetején. A téli hónapokban a nyulak azóta is korgó gyomorral járják az erdőt és a mezőt lerágják a gyümölcsfák kérgét, s ha nagyon éhesek, még a szérűskertekbe is bemerészkednek, amikor senki sem látja, Eőssi Kiss Sándor Bakony-túra (Nyári emlék) Kora reggel 5 órakor gyülekeztünk a MÁVAUT-pályaudvaron. Bakony-túrára indultunk, sok izgalommal telve. Nyolc óra körül első állomáshelyünkön voltunk, Várpalotán. Itt megtekintettük a vegyészeti kiállítást Megvacsoráztunk, majd fáradtan tértünk nyugovóra. Másnap megnéztük az inotai hőerőművet. Reggel gyalog vágtunk neki a messzeségnek. Az egyik csoport eltévedt, de délutánra már megérkezett. Este VIT-tábortüzet tartottunk, így búcsúztunk Testál. Az ébresztő után fél hétkor „lábbusszal” mentünk Zircre. Megérkezésünk után ellátogattunk a zirci sajtgyárba és a Reguly Antal könyvtárba. Másnap Csesznek vára volt a kijelölt cél. Ezt az utat busszal tettük meg. Nem győztünk csodálkozni a szép tájon. Reggel Kisszépa Ima pusztára vitt utunk. Az erdész bácsi kedves volt, meghívott bennünket, hogy nézzük meg az agancsgyűjteményét. Esti tábortüzünkön ő és családja is részt vett. Másnap délelőtt akadályversenyt tartottunk. Kőris-hegyen volt az utolsó állomás. Este ismét tábortüzet gyújtottunk, s most szalonnát is sütöttünk. A következő cél Bakonybél volt. Ez volt a legrövidebb útszakasz. A délután daltanulással telt el. Az őrsvezetők másnap reggel terepszemlét tartottak, és kijelölték a számháború helyét. A védők ügyetlenek voltak, nem tudták megvédeni a zászlót. Ezután Farkasgyepűre indultunk. Hosszú útszakasz volt, ráadásul zuhogott az eső. Nagy nehezen azért megérkeztünk. Este vetélkedő volt a három őrs között. Következő nap délután focimeccset rendeztünk a farkasgyepűiekkel. 3:2-re nyertek a gyepűiek. Utolsó állomáshelyünkre, Vöröslődre gyalogoltunk. Hamar megérkeztünk az úttörőtáborba. Ezúttal itt voltunk elszállásolva sátrakban. Délután ismerkedtünk a táborbeliekkel. Elérkeztünk túránk utolsó napjához. Fájó szívvel gondoltunk erre, de némi örömmel is, hiszen ezért haza is vágytunk már. Ez a nap sem volt unalmas, a herendi porcelánmúzeumot látogattuk meg. A múzeum gyönyörű, csodálatos. Visszaérkezésünk után kis műsort szerkesztettünk a tábortűzre, ami a pajtásoknak nagyon tetszett. Tornyos Marianna , úttörő J Rendkívüli avatás A hazai 2556. sz. Hunyadi János Úttörőcsapat Csupafül riporter őrse jelentkezik. Ezzel három évvel ezelőtt működő hagyományunkat folytatjuk. Most egy — csapatunk történetében eddig először előforduló — eseményről adunk hírt 1973. november 9-én csapatunk létszáma egy úttörővel emelkedett Lakatos Ottó, ötödik osztályú tanuló nem vett részt az elmúlt év végi avatáson, tehát nem volt úttörő. Nagyon szeretett volna velünk együtt örülni eredményeinknek, szerette volna felkötni a piros nyakkendőt. Csapattanácsunk tagjai összedugták a fejüket Eredmény: rendkívüli avatást kell rendezni. Megtörtént. Ottó rajának tagjai úttörő-egyenruhában, csapattanácsunk tagjai szintén egyenruhában várták új úttörőjelöltünk avatását. Megjelent az egész csapatvezetőség. Megható volt az ünnepi pillanat. A nyakkendőt pajtásai ajándékozták. Most büszkén hordja. Azóta is igyekszik bizonyítani, hogy méltó rá. Csupafül riporterőrs ! Bonyhádi jeles napok 1972-ben határozta el a bonyhádi Vörösmarty Mihály Úttörőcsapat kulturális bizottsága, hogy évről évre megrendezi névadójának napját, a költő születésnapján, december elején. Tavaly Vörösmarty életének Tolna megyei vonatkozásaiból, költészetének legszebb műveiből kapott ízelítőt az ünneplő közönség. Most nyilvános irodalmi szakköri foglalkozás, koszorúzás, ünnepi műsor, szaktárgyi vetélkedők és nyelvművelő verseny alkották a programot. A másfél órás műsorban az úttörőzenekar, az arany okleveles énekkar és tánckar, az ezüst okleveles kamarakórus és irodalmi színpad adtak műsort A közönség nagy lelkesedéssel fogadta Szakács Antal nyugdíjas pedagógus versmondását. Névadónk napja családi ünnepély volt. Régi nevelők és új diákok találkozója, amely bizonyította, hogy az összefogás, a hagyományok ápolása új erőt adhat a további munkához. Békeőrs Bonyfaád I Ceruzafaragó Egy alkalommal ceruzafaragót szerettem volna vásárolni. Az eladónő mutatott egy kicsi csónak alakút, és megkérdezte, hogy jó lesz-e. Én mondtam, hogy az nem fontos, hogy milyen a formája, csak legyen forgácstartója. — Sajnos, olyat már rég nem kaptunk! — válaszolta az eladó nő. Jó lenne, ha a tervezők, akik ezeket a díszes — néha bizony giccses — faragókat tervezik, nem a díszítést terveznék a praktikusság rovására, hanem fordítva. A jó faragónak az az előnye, hogy, ha az órán kitörik a ceruzám hegye, és gyorsan ki kell hegyeznem, nem szemetelek. Ugyanis a kis tartályt a szünetben kiüríthetem a szemétkosárba* Réger Gábor VI. b. osztályos Népújság 1974. január &